Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-25 / 47. szám
V 1989. február 25., csütörtök HÉPÚJSÁG Az idén 22,4 százalékkal növelik a mezőgazdaság fejlesztésére fordított állami költségkeretet A mezőgazdaság-fejlesztésnek az országgyűlés által jóváhagyott 1960. évi költségvetési előirányzatáról, a megnövekedett termelési és beruházási feladatokról Keresztes Mihály földművelés- ügyi miniszterhelyettes tájékoztatta az MTI munkatársát. — 1959-ben észrevehetően meggyorsult a fejlődés az egész népgazdaságban, s ezen belül a mezőgazdaságbein is. Az 1960. évi költségvetés összeállításánál a múlt évi eredményekből indultunk ki, s ennek alapján a mezőgazdasági termelést az előző évihez képest 4,9, ezen belül pedig a növénytermesztés volumenét 3,3, az állattenyésztését pedig 7,2 százalékra kell növelni. A mezőgazdaság 1960. évi feladatainak teljesítésére az elmúlt évinél több mint 22,4 százalékkal nagyobb költségkeretet irányoz elő az új terv. Az elmúlt évinél 50 millió forinttal magasabb összeget fordítunk a traktorosképzésre, 12 millió forinttal nagyobb ösz- szeget a felsőoktatás fejlesztésére, 18 millió forinttal többet a technikumi és szakiskolai beiskolázások növelésére, 16 millió forinttal többet a növényvédelem megnövekedett feladataira. Hasonlóan jelentős növekedés mutatkozik a termelőszövetkezetek tenyészállatakciókkal kapcsolatos szállítási és más költségeknél. A költségvetésnek egyik legh angsúlyozottabb része a termelő- szövetkezetek támogatását célozza. így többek között a termelő- szövetkezetek szakmai vezetésének megerősítésére 100 százalékkal nagyobb támogatást ad az állam, mint az előző években. A hossz- és középlejáratú hitelek is körül belül 30 százalékkal emelkednek. A költségvetésben biztosított évi építési keret mintegy 115 000 szarvasmarha, 205 000 sertés és 63 000 juh számára alkalmas férőhely építésére, továbbá 4000 hold alagcsővezetésre, 8000 holdnyi öntözőtelep építésére, valamint 61 000 hold talaj javítására lesz elegendő. A termelőszövetkezetek áll ami hiteltámogatással 38 000 szarvasmarhát, továbtiá 60 000 sertést, 44 500 juhot és még sok egyéb tenyészállatot vásárolhatnak az idén — mondotta többek között a miniszterhelyettes elvtárs. (MTI) Lakásigényünkben legyünk sserényebbek bocsátott lakásokpanasz érkezik a különbö- vállalatok, részint tanácsi szervek ba. A Sütőipari Vállalatnál is lett J zámtalan levél, számtalan lóban történtek hibák, részint rendelkezésre ző pártszervekhez, hozzánk is, melyekben szemrehányásokat tesznek az emberek a lakásügyekben: én nem kaptam, pedig hatan lakunk egy szobában, X. Y. viszont kapott, pedig csak ketten vannak és főbérleti lakásuk is volt._ Nem tartjuk titokban, hogy nehéz a lakáshelyzet megyénkben. De azt sem, hogy ami erőnkből telik, mindent megteszünk, hogy minél több lakást építsünk. Sorban épülnek a lakótömbök, merészéről. Az elosztás nem volt e- léggé körültekintő, nem volt ellenőrzött, s némelyik helyen inkább az önzést elégítették kii, mint a jogos lakásigényt. Bár a párt és a kormány azt mondotta: az állami erőből épített lakásokat elsősorban fizikai dolgozóknak kell juttatni, az őszi és téli elosztásból Békéscsabán mégis a fizikai dolgozók kapták a legkevesebb lakást. A kétszobás tömbben kapott adminisztrátor, főkönyvelő, újságíró, lyek fokozatosan enyhítik a fájó ^an^r> tisztviselő, de munkás, fi sebet. Ha jól dolgozunk, 1965-re z'*ía* dolgozó alig. f Este a gyulai Jókai Mór Művelődési Otthonban Esténként jókedvű fiatalokkal: leányokkal, fiúkkal népesedik be Gyulán a Harisnyagyár Jókai Mór Művelődési Otthona. Program majdcsak mindennap van, hiszen a kilenc szakkör mintegy 380, a tíz művészeti csoport több mint 200 taggal működik. Próbálnak a lányok. A gyár Kállai Éva KISZ-szervezetének és a művelődési otthon tánc- csoportjának próbáját láthatjuk. Nagy Ilona és Nagy Mária a csoport e- gyik új tagját tanítják. Szorgalmasak a tanítók, szorgalmas a tanítvány is, s így nemsokára ő is a tánccsoportba kerülhet. a nehezebbjén túl is leszünk, nem lesz vészes lakáshiány Békéscsabán sem. Építőket, mérnököket képez az állam, hogy ne legyünk szűkiben szakembereknek sem. Egyszóval: tudja a párt és a kormány, hogy nehézségek vannak, és nem tétlenkedik. Biztos az is, hogy az emberek megértik a bajt, tudják, hogy túlzott igényekkel lakás területén nem léphet fel senki. Meg kell húznunk magunkat, s csak a lehetőségekhez, pénzünkhöz, építőanyagunkhoz mérten követelőzhetünk. J udjuk azonban azt is, hogy Természetesen ki kell elégíteni a felsoroltak igényeit is. Ök is a társadalom szolgálatában állnak. Azt sem vitatja az ember, hogy egy orvosnak szüksége van legalább kétszobás lakásra, márcsak azért is, hogy rendelőjében kezelni, gyógyítani tudja az embereket. Anélkül, hogy vitatná valaki az igény jogosultságát — hiszen minden embernek joga van a mi társadalmunkban megfelelő körülmények közt lakni és élni —, mégis, nem jutott volna ezekből a lakásokból hat-nyolccsaládos munkásoknak? azoknak a munkáscsaládokgasz, hogy 1965-re majd megoldódik. öt év elég hosszú idő nagyon rossz lakáshelyzetben. Persze, hogy azelőtt rosszab volt a helyzet. A Horthy-rendszer idején 4—5 család lakott egy-egy cselédlakásban, s krétával jelölték, hogy a szoba melyik részében ki lakik. Borzalmas volt! De hát éppen azért nem engedjük vissza a volna rászorultabb. A vállalatoknál megtalálható a hiba oka is. Míg a dolgozó a lakáskérelmét közvetlenül a tanács lakásügyi hivatalához nyújtja be, addig az új lakást, melyet a vállalat kap, az igazgatóság osztja szét. Természetesen előfordul, hogy az igazgató nem is tudja, hogy üzemében ki igényel lakást, ki van megszorulva legjobban. S mivel az igazgató közvetlen közelében az adminisztráció áll (persze, ez nem a leghelyesebb), naponta szólnak néki, hogy intézze el a lakást, gondoskodjék róluk. A munkás pedig vagy szerénységből, vagy az ügy ismerete nélkül, soha he nem kopogtat az igazgatóhoz, ezért háttérbe szorul. Nem jó ez így! Amikor a városi tanács átadta a vállalatoknak a lakást, hogy azt a fizikai dolgozóknak adják elsősorban, rögtön javasolt is ilyen dolgozókat. Előfordult azonban, hogy a megyei tanács ipari osztálya telefonon vagy személyesen másnak javasolta (egyik esetben éppen a főkönyvelőnek) a lakás kiutalását. Mit tehetett az igazgató? Voltak egyedi hibák is, melyet a tanács lakásügyi előadója követett el. Egy esetben olyan emberI városi tanács összeállított * egy névsort. Nyolcvannyolc nak atóknek^sónte^kiWrhataüán család szerePel benne. Felül azt ír- "ek utalt ki lakást, akinek saját ’ aklKnen szinte klblrnatatlan háza van Erzséhethelven! fi art a lakáshelyzetük, nem vi„Akik legjobban rá vannak szorulva a lakásokra”. Valóban rászorultak ezek a családok: „kilencen egy kamrában”, „életveszélyes, öten laknak benne”, „egy szobában nyolcán laknak, életveszélyes”, ,,egyszobás lakásban tizenhatan laknak” stb. stb. Ezek a családok több év óta tümúltat, mert embertelen volt! Mi relmesen várnak. Papírral, desz- lakáshoz juthatna. De csak azt akarjuk, hogy nőjön az em- kődarabokkal tapasztják be a re- erőnktől függően tehetünk minberek igénye, jobbat, többet ki- pedező lakásuk falait. Némelyi- dent. Nem nyújtózhatunk továnjanak. A Horthy-rendszer nem kük már kapott megüresedett he- vább, tartotta jogosnak az emberek vagy éppen a bérházban új igényét, mi annak tartjuk, és bi- lakást. De sokan még mindig nehéz körülmények között laknak. háza van Erzsébethelyen! S ezt csupán azért, hogy ő a megvásárolt saját házába beköltözhessen. F eltértük a dolgot azért, hogy a jövőben igazságosabban, körültekintőbben, a párt határozatának megfelelően történjék a lakások elosztása. Igaz az, hogy minden embernek jogos az igénye, és az lenne a legjobb, ha mindenki megfelelő zony magunk is sokalljuk az öt év vár ást nehéz helyzetben. Sokallják ezt tanácsaink, vállalataink is. s ha tudnak, rövidítenek az időn. Ha felépül egy-egy lakástömb, rögtön kiutalják aHa körültekintőbbek az elosztók, már jóval kevesebben lennének az ilyen családok. A most megjelent lakásrendelet szabályozza. hogy hány tagú családnak zoknak a családoknak, amelyeket hány szobás ]akás jár Természe. a leggyorsabban ki kell elégíteni. Milyen szép dolog történt a Ruhagyárban is, Fekécs Margit, országgyűlési képviselőnk másod- magával lakik egy kamrából átalakított szobában. Nem könnyű a helyzete. S mikor megkapta a Ruhagyár a lakásokat, és neki ates, hogy egy nyolctagú család inkább jogosult két és fél szobás lakásra, mint egy egyedüli ember. Mégis kapott nőtlen ember két és fél szobás lakást! És általában is: nem igazán nagycsaládosok lakják az új bérház két és fél szobás lakásait! Több egyedülálló mint amilyen hosz- szú az ágyunk. Ahogy telik a pénzünkből, népgazdaságunktól, aszerint nyújtózkodhatunk. De azt tartsuk be — erre figyelmeztet bennünket a lakás- rendelet is —, hogy rövid ember, rövid ágy, hosszú ember, hosszú ágy. Ne menjen többet a lakás- kiutalás egy kicsit a beosztásra! Javasoljuk azt is. hogy hozzanak létre Békéscsabán egy bizottságot, amely a jövőben épülő lakások kiutalását megfelelő kivizsgálással olyan családoknak javasolja, amelyek arra leginkább rászorultak. X Lesz utánpótlása a fúvószenekarnak \ is. Nem kell attól tartani, hogy szögre kerülnek a kür-1 tök... Nyári Imre és Píró István gyakorolnak Ha- nusz József zenekarvezető jelenlétében. Még néha hamis a hang. de hát a gyakprlat teszi | mesterré az embert, még| az ifjú zenészeket is... karták kiutalni, visszautasította: férfi és nő kapott egyszoba-kony- Kapják meg továbbra is a vállahás lakást. Pedig egyedüli embe- latok a lakásokat, de ez a bizott- rek, elegendő lenne részükre egy ság segítsen az igazgatóknak, garzonlakás is. Megérthető, hogy hogy a kulcs „jó kézbe” kerüljön, némelyik igazgatónak, vagy ma- És legyünk egy kicsit szerégasabb beosztásban dolgozó em- *• nyebbek, önzetlenebbek. Ne bérnek nagyobb lakásra van szűk- akarjunk mindent magunknak és sége. De ez a szükség ne menjen semmit másnak. Ismét Kádár elv— Nem elvtársak. Addig, amíg van munkáscsalád, hat-hét fővel egyszobás lakásban, addig nekem nem kell lakás ... Nemes dolog, kommunistához illő dolog, ő megértette Kádár elvtárs szavát: „A kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog...” U ás vállalatok, szervek és a 1 ■ városi tanács is mindig törekedett az igazságos lakáselosztásra Többcsaládosok és olyan dolgozók kaptak elsősorban lakást,akik várni alig tudtak tovább. Ez akkor azt jelenti, hogy a cikk elején megemlített panaszosoknak nincs igazuk? Ök nem szólnak jogosan, hogy , „olyan kapott lakást, aki nincs rászorulva”? De igen. Igazuk van, és jogosan tesznek szemrehányást, mert többgyermekes családok rovására. Van színészünk, aki 2—3 gyermekével és feleségével garzonlakásban lakik. Olyan is van, aki nem tudja Békéscsabára hozni családját. Ilyen esetben azt hihetnék, inkább őket illetné az egyszobás lakás, mint egy nőtlen embert... U iha történt egyes vállalatok1 nál is a lakáselosztás körül. Bár a tanács hangsúlyozta a vállalatoknak, hogy a kapott két vagy három lakást fizikai dolgozóknak, valamint a termelést közvetlen irányító embereknek adják, nem mindenütt történt ez így. A Húsipari Vállalatnál a főkönyvelő, az Autóközlekedési Vállalatnál az igazgató, a főkönyvelő és a szakszervezeti bizottság most, a téli lakáskiutalásoknál va- elnök« költözött a tanács által társat hívom segítségül. Amit mondott pártunk VII. kongresszusán, azt hiszem, nemcsak a kommunistáknak mondta," hanem minden felelős beosztásban dolgozó embernek: „A kommunistáknak nem kell másnak lenniük, mint a többi ember, nem kell különlegesnek lenniük — csak embernek, a szó igazi értelmében... A kommunista ember, de o- lyan ember, aki egyetlen kanál ételt sem tud lenyelni jóízűen, ha egy másik dolgozó ember éhezik. Ilyen legyen a kommunista — ilyen ember, egész ember.” Vonatkozik ez minden időben, mindenre, és a lakások elosztására is. Varga Tibor
