Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-25 / 47. szám
4 képOjsAg 1960. február 35., csütörtök cA kjuutyjOLlak. ús<j tcmaizxL Bizony elcsodálkozik az, aiki évekig nem járt ebben a kis községben, hogy milyen nagy fejlődésen ment át az utóbbi időben. Pár év alatt szinte megduplázódott a lakóházak száma. Akármerre néz az ember, mindenütt téglacsomók, új lakóházak, középületek, vagy félig kész falak hívják magukra a figyelmet Az endrődi úttól befelé haladva, a kövesút mindkét oldalán hatalmas építkezés. Baloldalt a földművesszövetkezet ruházati boltja épült több százezer forintos költséggel. Jobboldalt egy tágas, szép kultúrház oldalfalai emelkednek a magasba. Az utóbbira különösen nagyon büszkék a hunyaiak. Azt mondják: olyan lesz a kultúrház, amelyhez hasonlót a járásban nem lehet találni. — De kell is ez minekünk — toldják meg hangsúllyal az előbbi mondatat —, mert az idén termelőszövetkezeti községgé lettünk és már a ez a kultúrház nagy családnak készül. ahol a mozielőadástól a szánházi előadásig mindent meg lehet tartani, sőt lakodalmat is, ha úgy hozza a sor. Eddig még nem volt Hunyán iiyen nagy középület, mint a kultúrház. Fiatal még a község. 1946-ban önállósították, jóformán azóta épült. Addig elhanyagolt kis tanyavilág volt. Endrődhöz tartozott, mint erdőszentlászlói tanyacsoport. Valamikor régen Hunyia-telep volt a neve. Az idősebbek elmondása alapján tudtuk meg, hogy az 1800-as évek elején élt a jelenlegi Hunya község helyén egy Hu- nya József nevű földbirtokos. A falu közepén volt a kastélya és köré épültek a cselédházak. Sok pénzzel segítette a templom felépítését, s az akkori rendszer e „nemeslelkű” földbirtokos nevéről nevezte él a települést. Később lett Endrödszentlászló, 1946-ig így is hívták. Majd a felszabadulás első évében községgé avatták. Alig 35—40 ház sorakozott csak itt, ma már 10Ö-nál is több a ház, azonkívül nagy kiterjedésű tanyavilága van, s a lakosoknak száma a január elsejei népszámláláskor az 1760-at is meghaladta. Az utóbbi pár évben annyit fejlődött ez a kis község, mint azelőtt 100 év alatt sem. Gyarapodott a lakosok létszáma: zsíros, fekete,’ jól termő föld vonzotta a parasztokat. Ezen a részen 20 aranykoronán aluli földet nem is lehet találni. Sok jómódú paraszt élt itt, persze sok agrárproletár is, mert ahol sok volt a gazda, ott négyszer annyi volt a szegény. Cselédek, béresek nélkül nem sokra mentek volna a jómódú gazdák. A felszabadulás után azonban változott a kép. A cselédek többsége földet kapott. 1949—50-ben ők voltak az elsők, akik termelőszövetkezetet alakítottak. A régi tsz-ek portáján: az Aranykalásznál és az Üj Életnél sok szép modem épület, önitatós, vizvezetékes istállók hirdetik, hogy a hunyaá parasztok nem választottak rosszul, amikor a nagyüzemi gazdálkodásra tértek át Most új tavasz köszönt a hu- nyaiakra. Ebben az évben 42 hold föld [kivételével a községhez tartozó földterület nagyüzemi művelésbe került Űj élet kezdődik itt! Az idősebb tsz-ek segítenek a fiataloknak. Ott vannak a tervkészítésnél, az első lépések megtételénél. A Kossuth és a Viharsarok új termelőszövetkezetek is kialakították a brigádokat, befejezték a leltározást, az első évi tervük is elkészült. Most fát szednek, hogy megkezdjék a süldőszállások építését. Az idén még nagy építkezésekbe nem kezdenek, hiszen sok nagy állami tanya van, ahol a közös állatállományt elhelyezik. A napokban a traktor is megjelent a felszántat- lan földek végén s az első barázdát felhasította. Már a közösség javára dolgozik. A műtrágyaszóró gépek is indulásra készen állnak, hogy időben, minden késedelem nélkül munkához lássanak. A két új tsz elnöke, Szabó István és Cserven Imre most jöttek haza az iskoláról, ök már megkapták az első segítséget, amellyel el tudnak indulni. Ez év januárjában klgyúlt a (íny a községben Eltűntek a gyér vdlágú petróleumlámpák, s vele együtt eltűnt a régi, maradi kisparaszti élet is. Űj fény világít, egy szebb paraszti jövő fényei élednek a kis községben. Szép üzletek, modem kultúrház, villanyfényes, vízvezetékes istállók — új tavaszt jelentenék, olyat, amilyet a hunyai parasztok maguk jelöltek ki önmaguknak, Csepkó Eta Kombináttá fejlődik tíz év alatt a Békési Kosáripari Vállalat Évről évre többen találnak biztos megélhetést a Békési Kosáripari Vállalatnál. Sok fiatal szakmájának választja a kosáifonást. Bár a számok a legtöbb esetben nem mondanak el mindent, ebben az esetben azonban mégis a statisztikához folyamodunk. Amíg 1950- és 51-ben még csak 104-en, illetve 105-en dolgoztak a Békési Kosáripari Vállalatnál, 1957- ben már 525-en. Jelenleg pedig 670-en találnak itt biztos megélhetést. A létszámnövekedéssel — különösen 1953 óta — más vonatkozásban is fokozatosan növekedett, gyarapodott a vállalat. Kutakat létesítettek mindkét telepen. Az I-es telepen 1954-ben felépült egy 200 négyzetméter alapterületű raktár, csomagodéval együtt. Egy évvel később — 1955- ben — az I-es telepen egy 50 köbméteres víztároló medence épült, majd 1956-ban a Il-es telepen építettek egy 1200 négyzetméteres alapterületű anyagraktárt. S a múlt évben a Il-es telepen egy készárunabtár építését fejezték be, 434 négyzetméter alapterülettel. De úgy is növekedett a Békési 34 kilométer hosszú bekötőút Megyénk termelőszövetkezeti községeiben az idén tovább folytatják az állami beruházásból épülő bekötőutak építését. Ebben az évben újabb sízövet- kezetek jutnak korszerű makadámúihoz. Összesen 34 kilométer hosszúságban épül új szakasz. Bekötőutat kap többek között Körösújfalu négy szövetkezete, a sarkadi Petőfi, a nagybánhegyesi Zalka Máté, az endrődi Búzakalász Tsz, a csabacsüdi, a csorvási, a telek- gerendási, a muronyi és a gyulavári közös gazdaságok. É. M. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat vizsgázott építőipari gépkezelőket vesz fel. Jelentkezni lehet : Békéscsaba, Irodaház. II. emelet, 84. Munkaügyi Osztály. 23 Kosáripari Vállalat, hogy 1952- ben a volt seprűüzem és 1954-ben a volt láda- és elemgyár épületeit is átvette. Mindez ma már kevésnek bizonyul. A megnövekedett létszám sürgetően követeli az újabb műhelyek építését. Éppen ezért a vállalat vezetői az erre illetékes minisztériumi szervekkel egyetértésben kidolgozták a Békési Kosáripari Vállalat tízéves távlati fejlesztési tervét. A tíz év alatt a vállalat Il-es telepét tovább fejlesztik úgy, hogy tíz év múlva ezen a telepen ezren dolgozhassanak. A vállalat egészének termelési értékét pedig évi 30 millió forintra tervezték. Az áruk egészét — mint eddig is — kizárólag exportra gyártják. A termelés ilyenirányú növelésével az ARTEX, mint külkereskedelmi vállalat is egyetért. Az exportra való termelés annyit jelentene, hogy tovább növelnék Svédország, az Egyesült Államok, Svájc, Belgium, Nyugat-Német- ország, Norvégia és más nyugati államokban a jelenlegi piacokat. E tízéves távlati terv megvalósítása után valóságos kosárkészítő kombinát alakul ki Békésen. B. I. APÁTHI IMRE Kossuth díjas, érdemes művész, a budapesti Nemzeti Színház tagja, a Televízió főrendezője hosszú betegség után február 22-én este elhunyt. Első mesterem volt, ő küldött először feketéért — ahogy a kezdő kis rendező-gyakornokokat szokás — és ő mondott először figyelemre méltó titkokat nekem a színházról Ez azonban most csak annyiból lényeges, hogy személyes emlékekből tudom őt idézni, emberi vonásaiból alakult képet tudok rögzíteni róla. Művészi pályafutását a Fővárosi Operettszínházban kezdte, majd a Belvárosi Színház tagja lett, ahonnét hamarosan a Nemzeti Színházba került. Mindent játszott: kétmondatos karakter- szerepeket, modem naturburs- cőkat és klasszikus hősöket egyaránt. Játszott csalafinta székely parasztlegényt Tamási Áron költői játékaiban, Peer Gyntöt, és törpét a „Hol az igazság?”-ban. Hamarosan játékmester lett, és rendezett is a Nemzeti Színházban és vendégként is több színházban. Az ő nevéhez fűződik például Moliére „Tartuffe“-jé- nek 1943-as rendezése, mely a felszabadulás után híressé vált darab első haladó szellemű rendezői megfogalmazása volt. A felszabadulás után először a Művész Színház,majd a Fővárosi Operett Színház, végül a Petőfi Színház főrendezője lett. 1954- ben rendezői munkásságáért Kossuth-díjat kapott. Majd 1955-ben visszatért abba a színházba, ahol tulajdonképpeni művészi pályafutása elindult — a Nemzetibe. A Televízió főrendezője 1959 őszén lett. Rendkívüli tudású, sokoldalú művész volt. De ezt a megemlékezést nem csupán ez a tény, nem a személyes tanítványt kapcsolat indokolja, hanem az, hogy egyik első képviselője volt annak a modem rendező-típusnak, mely ma, a felszabadulás után mindannyiunk jellemzője kellene legyen. Hatalmas műveltségei színpadérzéke és lélektani tudása volt. Műveltsége mindig az egész művet, a mű eszméjét és egész hátterét átlátta — már akkor is, mikor ez az erősen társadalmi szemlélet még nem volt általános a színházak tájékán. Tőle tanultuk meg vagyon sokan, hogy a rendező szeme előtt három tényező a legfontosabb. A művet vizsgálta, az életet nézte és azoknak a színészeknek a képességeit 'vette figyelembe, akikkel az előadást létre keUett hoznia. Voltaic, mint mindenkinek, gyengébben sikerült munkái: de tévedései soha. A színészek mindig bizalommal, nyugodtan bízhatták rá magukat. Művészi és eszmei tévedése sohasem volt. — A színészben sohasem azt keU nézni, amit éppen most megold — mondotta —, hanem az ebben az alakításban felcsillanó további szereplehetőségeket! — Ez a kitűnő pedagógiai gondolat tette az egyik legbiztosabb kezű színész-nevelővé. Pécsi Sándortól egészen a mi színházunkban dolgozó Szoboszlay Sándorig húszasával emlegethetnénk azokat a színészeket, akik az ő irányító keze alatt értek művésszé. 1948-ban a színpad bejáratának dőlve egyszer azt mondta: — A mai embert nem érdeklik a langyos művek, a középfajú dráma ideje lejárt. A ma nézőjét állandóan mellen kell ragadni nagy és végletes indulatokkal, akár bohózatiak azok, akár tragikusak. Ez ma — tíz évvel ez után az emlékembe rögződött pillanat u- tán — minden színházi alkotó hitvallása lett. Alacsony, energikus ember volt — hatalmas egyéniség. Nevét felejthetetlenül véste be a magyar színháztörténet lapjaira. Tanítványok, színészek és közönség kegyelettel őrizzük emlékét. \ MÁTÉ LtAJOS Az úttesten hagyta áldozatát a lelkiismeretlen motorkerékpáros Tarján János, az Orosházi Gépállomás dolgozója február 11-én este fél hétkor Orosházán, a Székács utca 29 szám alatti ház előtt 250 köbcentis Csepel motorkerékpárjával elütötte Zábrák Ferenc, Orosháza, Székács utca 35 szám alatti lakost. Zábrák Ferenc a baleset következtében nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A jóérzésű ember ilyen esetben feltétlenül megáll és orvosért siet. Tarján azonban nem ezt tette. A közlekedési baleset után — embertelenül és lelkiismeretlenül — motorkerékpárjával tovább rohant. De ami súlyosbítja Tarján bűnösségét, később sem jelentette cselekményét. A megyei rendőrfökapitányság A magyar — szovjet mezőgazdasági napok A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Békés megyei elnöksége igen eredményesen rendezte meg eddig a magyar— szovjet mezőgazdasági napokat Békéscsabán és a megye városaiban, községeiben, mezőgazdasági üzemekben. Miután a községekben befejezik az előadások tartását — ezt március 2-ig tervezték —, ezt követően március 4-én Mezőhegyesen kétszáznál több mezőgazdasági szakember, pártmunkás, tudományos kutató, neves üzemszervező jelenlétében záróanké- tot tartanak. Az ankéton Magyar! András elvtárs, a földművelésügyi miniszter helyettese, a mezőgazdasági tudományok doktora az állattenyésztés időszerű feladatairól és a takarmánybázis megteremtéséről, Majoros János, a Mezőhegyes! Állami Gazdaság igazgatója pedig az üzem hétéves tervéről tart előadást. Az előadásokat vita követi, majd szovjet tudományos filmeket vetítenek, s a résztvevők megtekintik a gazdaság törzsállományát. A megyei záróankét program, ja iránt megyénk szakemberei között máris igen nagy az érdeklődés, közlekedést ellenőrző csoportja tíz napos nyomozás után tudta felderíteni a tettest, Tarján János személyében, aiki a bizonyító adatok feltárása után beismerte bűnösségét. Tarján Jánost hamarosan a bíróság vonja felelősségre. judo* Nem rongálja zsebét, könnyű, olcsó Kopható: vaskereskedelmi szaküztetekben, állami áruházakban
