Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-20 / 43. szám

2 KÉPÚJSÁG I960, február 20., szombat Hruscsov elvtárs Djakartában Szovjet államférfiak találkozása Eisenhower elnökkel Djakarta (TASZSZ) Nyikita Hruscsov és kísérete pénteken délelőtt megkoszorúzta a djakar­tai függetlenségi emlékművet. Az emlékműnél a neves vendégeket Sumamo ezredes, Djakarta polgár­mestere és a városi képviselőtes­tület tagjai fogadták. A koszorú elhelyezése után indonéz iskolá­sak virágcsokrokat adtaik át a szovjet miniszterelnöknek és kí­sérete tagjainak. Ezután Hruscsov kíséretével együtt felkereste a Kalibata-teme- tőt, s koszorút helyezett el a Hő­sök emlékművére. Délben Nyikita Hruscsov Su­karno elnök társaságában megte­kintette a djakartai stadion épít­kezését. Tiszteletükre eljátszották a Szovjetunió és az Indonéz Köz­társaság állami himnuszát. A sta­dion építkezésén ünnepséget ren­deztek a századik cölöp leverése alkalmából. Nyikita Hruscsov és Sukarno elnök rövid beszédet mondott. Sukarno az indonéz kormány és nép nevében ismét köszönetét mondott a Szovjetuniónak az ál­tala nyújtott segítségért, a sta­dion felépítésére adott hitelért és a műszaki segítségért. Az elnök felhívta az indonéz munkásokat és a szovjet szak­embereket, dolgozzanak olymó­don, hogy a stadion építkezése határidőre befejeződjék. Ezután rövid beszédet mondott Hruscsov szovjet miniszterelnök. Köszönetét mondok — hangoz­tatta a szovjet kormányfő — azért, hogy meghívtak a századik cölöp leverésének ünnepségére. A mi országunkban szintén nagy gondot fordítanak arra, hogy if- júsángunknak elegendő sportfel­szerelése legyen. Ezért igen ért­hető számomra, hogy Sukarno el­nök figyelemmel kiséri ennek a sportlétesítménynek az építkezé­sét. A szovjet szakemberek el­mondták nekem, hogy vélemé­nyük szerint a stadiont határidő­re felépítik, ha az alapanyagokat szállító vállalatok gondosan tel­jesíteni fogják kötelezettségeiket. Biztosítom önt arról, elnök úr, hogy mi mindent megteszünk a stadion építkezésének határidőre való befejezéséért. Hruscsov ezután tréfálkozva ki­jelentette: Versenyre hívom ki Önöket vállalásaik gondos telje­sítésére. Hruscsov végül éltette Indoné­zia és a Szovjetunió népei barát­ságát, az indonéz népet és sike­reket kívánt a stadion építkezé­sében, az életszínvonal emelésé­re irányuló harcban. Ezután Hruscsov és Sukarno el­nök meghallgatták Tyityenkonak, az építkezés főmérnökének tájé­koztatását. Hruscsov és Sukarno megtekin­tették a stadion makettjét és épí­tési tervét, megvitatták a sport- létesímény épíkezésének kérdé­seit. Hruscsov megjegyezte, hogy a djakartai stadion tökéletesebb lesz a luzsnyiki stadionnál, mert ennél az építkezésnél már fel­használják a Luzsnyikiban szer­zett tapasztalatokat is. Sukamo elnök tréfásan azt ja­vasolta Hruscsovnak, hogy az új stadion pályáján * futásban mér­kőzzenek meg egymással. „Félek elnök úr, hogy veszítene” — vá­laszolta ugyancsak tréfásan Hrus­csov. Hruscsov ezután Sukamo elnök kíséretében a gőzkálapács kap­csolótáblájához ment, és a je­lenlévők üdvözlő kiáltásai és tap­sa közepette hozzákezdett a cölöp leveréséhez. Ezután Hruscsov és Sukamo gépkocsiba ültek és Djakartából Bogcxr városába hajtottak. Djakarta lakosai mindenütt lel­kesen üdvözölték a szovjet kor­mányfőt. A hosszú útvonalon a város lakosainak tízezrei „Éljen Hruscsov!” „Éljen a béke!” —ki­áltásokkal üdvözölték a szovjet vendéget. (MTI) Washington (TASZSZ) Eisenho­wer, az Egyesült Államok elnöke csütörtökön délután a Fehér Ház­ban fogadta a szovjet államfér­fiak küldöttségét és ötvenperces beszélgetést folytatott velük. D. Sz. Poljanszkij, a küldöttség vezetője ajándékként átnyújtotta Eisenhowemek a „Lenin” atom­jégtörő borostyánkőből készült makettjét és az alábbi levelet. „DWIGHT EISENHOWER úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének Nagy örömömre szolgál, hogy a szovjet államférfiak küldött­(Folytatás az 1. oldalról) nevelő tevékenységéről szólt. Be­szédében elmondotta: — Olyan gondolkodásra akar­juk nevelni az egész lakosságot, amely a szocialista világnézet, a marxizmus—leninizmus talajából fakad. Példaként említette, hogy a konkrét állami feladatok megol­dásába be kell vonni a dolgozó­kat, mint például Gyula Város Tanácsa tette a fürdőépitéskor. Éppen ezért nem csodálatos, hogy Gyula város lakói a fürdőt tény­leg magukénak tekintik. A szo­cialista állam funkciói között je­lentős szerepet tölt be a kulturá­lis nevelőmunka. Alkotmányunk külön is aláhúzza, hogy a taná­csoknak a helyi társadalmi élet irányítójaként kell tevékenyked­niük. Arany Tóth elvtárs elmon­dotta, hogy községeinkben a kultu­rális élet központjainak a kultúr- otthonoknak kell lenniük. Beszélt arról, hogy a meglevő kultúrott- honok működésénél a községi tanácsok egy része csak gazdasági vonatkozásban tevékenykedik, de a tartalmi munkából nem veszik ki részüket. Beszélt arról, hogy a könyvtárak munkája sokat fejlő­dött, de a szakkönyvek biztosítá­sége nevében átnyújthatom önnek mély tiszteletem jele­ként a „Lenin” atomjégtörő makettjét. A szovjet nép jól ismeri az ön odaadását elnök úr, az atom békés felhasználásának eszméje iránt. A szakemberek azt mondják, hogy az atomhoz jobban illik a civil ruha, mint a katonazubbony. Ezért remé­lem, ön is osztja azt a forró óhajunkat, hogy az atomjégtö­rők ne csak a békés he ara- vánok számára törjenek utat tengerek és az óceánok jegén, sával eddig probléma volt. Most a megyei tanács 70 000 forintot biztosított erre a célra. Befejezésül néhány szót szólt a tanács dolgozóinak hivatali mun­kájáról, magatartásáról. Megálla­pította: — A tanácsok akkor tölthetik be feladatukat, ha a tanácsok ve­zetői és dolgozói tudatában van­nak munkájuk jelentőségének és ennek megfelelően dolgoznak. Tö­rekedni kell arra, hogy ismeretei­ket állandóan bővítsék, amelyek alkalmassá teszik őket a feladatok jobb megvalósítására. A tanácsi szervezetek közel tízéves fennál­lása alatt kifejlődtek a nép sorai­ból a megfelelő vezetők és dolgo­zók és így el lehet mondani, hogy a tanácsi szervezet alkalmas új, megváltozott feladatainak megva­lósítására. Minden végrehajtó bi­zottságnak minden szinten arra kell törekednie, hogy a munkatár­sak évről évre alkalmasabbá vál­janak feladataik megvalósítására és sikeresen oldják meg pártunk VII. kongresszusa által kitűzött feladatokat — fejezte be beszédét Arany Tóth Lajos elvtárs. Az elhangzott beszéd után a hozzászólásokra került sor. La­punk zártakor az értekezlet tart. »I— ..... » h anem ugyanilyen sikeresen törjék át a minden nép által megúnt hidegháború jegét. Engedje meg, hogy kifejez­zem reményemet, ez az atom­hajó jelképe lesz közös eltö­kéltségünknek: az emberi láng­elme óriási felfedezését, az atomerőt teljesen az emberiség javára fogjuk felhasználni. Engedje meg elnök úr, hogy önnek és ön által az egész amerikai népnek szívből meg­köszönjem a vendégszeretetet és a szívélyességet, amelyben részesültünk hazájukban és bé­két, virágzást kívánjak népük­nek. Mély tisztelettel D. POLJANSZKIJ, a Küldöttség vezető­je, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke.” Eisenhower elnök és a szovjet küldöttség tagjai megállapodtak, hogy ezt a levelet közük a szovjet és amerikai sajtóban. D. Sz. Pol- ianszkij az Eisenhower elnökkel történt beszélgetés után az alábbi nyilatkozatot adta a sajtó képvi­selőinek: „Szívélyes és baráti volt a találkozásunk az elnökkel. Be­számoltunk neki amerikai tartóz­kodásunkról, találkozásainkról a néppel. A szovjet küldöttség tag­jai és az elnök kifejezték a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak megjavulásába ve­tett reményüket. A szovjet küldöttség tagjai tol­mácsolták az elnöknek és család­jának N. Sz. Hrucsov üdvözletét és jókívánságait. Az elnök meg­kért bennünket, adjuk át üdvözle­tét és jókívánságait N. Sz. Hrus- csovnak és családjának. Az elnök azt mondotta nekünk, hogy ered­ményes találkozásokat remél Moszkvában”. D. Sz. Poljanszkij befejezésül kérte a sajtó és a televízió képvi­selőit, hogy üdvözöljék nevében az egész amerikai népet. (MTI) ■ === I I -------il=I"i:-l = n tanácsok feladatait, politikai nevelfttevékenységét beszélték meg a megye városainak és községeinek tanácsi vezetői A csehszlovák nemzetgyűlés elfogadta az idei állami költségvetést Prága (MTI) A csehszlovák nemzetgyűlés február 18-án, két­napos vita után egyhangúlag el­fogadta az I960, évi állami költ­ségvetést. Az új költségvetést, amelynek bevételei és kiadásai először ha­ladják meg a százmilliáid koro­nát, főleg az jellemzi, hogy az ed­diginél nagyobb összegeket fordít a népgazdaság fejlesztésére, vala­mint kulturális és szociális célok­ra. A honvédelmi kiadások és a közigazgatás költségei az elmúlt évhez képest csökkentek és együt­tesen alig haladják meg a költ­ségvetés egy tized részét. A Csehszlovák Köztársaság idén 50 milliárd koronát, az állami ki­adásoknak közel a felét fordítja beruházásokra. A mezőgazdaság fejlesztésére több mint tfzmilliárd koronát fordít idén Csehszlovákia azokon a beruházásokon kívül, amelyek­kel a megerősödött termelőszö­vetkezetek saját eszközeikből nö­velik gazdaságukat. A szovjet sajtó az úgynevezett ««Fehér Könyvről" MOSZKVA (TASZSZ) Az íz sítói kommentálják az angol had hér Könyvét”. Ha elolvassuk az angol hadügymi­nisztérium hivatal: okainak irodalmi alkotását — írja a Trud tudóéi tója —, elgondolkoztató, hogy minden pilla­natban támadást várnak Anglia ellen. TaJan sohasem hallottak a nemzetközi feszültség kezdődő enyhüléséről? Az Izvesztyija a következőiket írja: „Watkinson hadügyminiszter, aki az alsó ház elé terjesztette a „Fehér Köny­vet1’, jobbnak látta, ha nem ad sem­miféle magyarázatot arra, hogy mi kényszeríti Angliát a háborús előké­születek fokozására. Csupán arra hi- vatk > ■■>'!■. hogy „az új védelmi fegy­verek arababbak a regieknél’’A vesztyija és a Trud londoni tudó- ügyminisztérium úgynevezett „Fe­Watkinson úr aligha kap Nobeü-díjat ezért a felfedezéséért. De nyilatkoza­tából, mint a Financial Times megje­gyezte, levonható az a következtetés, hogy az ú] fegyverfajták idővel még drágábbak lesznek egyre fokozódó bo­ny oluLtságuk miatt. Nehéz megszabadulni attól a benyo­mástól — írja a tudósító —, hogy Lon­donban igen sajátos módon készülnek a felelősségteljes leszerelési tárgyalá­sokra, s nem csökkentik a fegyveres erőket, mint a Szovjetunió teszi, ha­nem fokozzák a fegyverkezési ver­senyt. (MTI) cÁ dö ktö Miő Jóikor határozott mozdulattal az ajtókilines felé nyúlunk, szinte mindkét pádról egy­szerre szólalnak meg az asszonyok a kis váró­szobában: — Jaj, csak nem tetszik elhívni a doktor né­nit?! — Nem... csupán beszélgetni... Ellenőrzé­sen vagyunk Gyuláról — lódítjuk szemrebbenés nélkül, nehogy azt mondják: tessék megvárni, amíg magukra kerül a sor... S mégsem nyomjuk le a kilincset. Béniről pa­naszos beszéd haitik, nem iUene ilyenkor meg­zavarni a vizsgálatot. A pádon ülő asszonyokhoz fordulunk. Egyikük több dioptriás szemüveget visel, ő volt az, aki az előbb szólott. Tőle kérdez­zük: — Hogyan vannak megelégedve a doktornő­vel? — Óh, a doktor nénivel? — javít ki az asszony. — Aranyos teremtés. Még csak néhány hete jött ide, de máris megszerette mindenki... — Érti a dolgát, az biztos — beszéli lelkesen a másik pádon ülő, már éltesebb asszony. — A Ba­jiék lánya, a Rózsika, úgy mondták, már a végét járta. A tüdejét támadta meg valami kórság. Kétségbeesetten hívták ki tanyájukra a doktor nénit éjnek idején a nagy hófúvásban. Én nem tudom, mit csinált a lánnyal, de egy héten belül egészséges lett a gyerek. Abban a zord időben mindennap meglátogatta őt, a végén Bajiné a sa­ját télikabátját is kölcsön adta a doktor néninek, hogy hazafelé meg ne fázzon s fogattal vitték haza... — Az én lányom betegségét is egyből kipuha­tolta — így a harmadik asszony. — A háta szúrt szegénykémnek mindig. Azt hittük, valami tüdő­baj féle lehet. Kiderült, hogy a gyomrából nyl­lamlott át a fájás. Már kutyabaja Erzsikének.;. És hogy ilyen tudós ez a mi doktor nénink, hát én is eljöttem gyógyiltatni a régi bajomat. Most nem kell fizetni érte, tsz-község lettünk, a pá­rom is meg én is benne vagyunk a szövetkezet­ben. Jfáire belülről nyílik az ajtó, a doktor néniről már ismeretlenül is képet rajzol elénk a bővérű tájékoztatás. Ilyen szépen csak arról tud­nak beszélni az emberek, akit szeretnek, s nem­csak tisztelik a tudományáért, de mint embert is nagyon megbecsülik. Mégis meglepődünk, a- mikor a rendelőben egészen fiatal, fehérköpenyes, barátságos mosolyé, doktornő fogad bennünket. Alig lehet több 25 évesnél. Az elbeszélésekből ugyanis arra lehetett következtetni, hogy Békés- tarhos tsz-község doktornője legalábbis középko­rú lehet, hiszen még az éltesebb asszonyok is néninek becézték, s úgy beszéltek róla, mint idő­sebb testvérükről. De nincs idő gondolkodásra, a doktor néni kérdez, s feleleteinket írni akarja az előtte levő füzetbe, amelybe vezeti a betegeinek névsorát. Ma körülbelül a 30—31.-elc lehetnénk, ha panaszkodni kezdenénk százféle bajunkról — állapítjuk meg gyorsan a füzetbe pillantva, mire a doktornő elmosolyodik, aztán ismét komollyá fordul a hangja: — Név? Bemutatkozunk. — Panasz? — de közben fel sem pillant a fü­zetből, s úgy folytatja, mikor észre veszi, a téli- '<■abát még mindig rajtunk van. — Tessék gyor­san levetkőzni, mert sokan várnak kint. (Eszünk­be jut Karinthy egyik anekdotája, mikor a pro­fesszor teljesen levetkőztette a látogatóját, s csak akkor derült ki, mikor szegény ember ott áll ru­ha nélkül az asztal előtt, hogy nem is beteg, csak az adóívet hozta el kitöltés végett.) Gyorsan le­leplezzük hát -magunkat, s most már szerepet cserélünk: mi kérdezünk, s ő felel, bár a lelkiis­meretes doktor néni ebbe eleinte nem akar bele­menni, mivelhogy kint sokan várják. Azt mond-

Next

/
Thumbnails
Contents