Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. január 17., vasárnap Rohan a szél a pusztán A fagyos szél úgy marta arcomat, mint az életlen borotva. Előttem fehéren füstölt az út. Szél úrtól kergetve futott a porhó. Feltűrt kabátgallér mögé húzódva, kissé megdőlve törtem magamat előre, s közben azon tűnődtem, hogy nyáron csak egy ugrásnyira volt az onszágúttól Bölcsipuszta. Télen megnyúlnak az utak, a makrancos időkkel nőnek a távolságok, háromszor is meggondolja az ember, ha útra kel. De mégis mennek, dolgoznak minden időben. ' Munka nélkül nincs élet. Néhány tíz kilométerre Sarkad alatt láttam, hogyan szántott a traktoros a lánctalpas DT- vel. Kinyitotta a védelmet jelentő ajtót és kihajolva, a vaíkító hófúvással szembenézve irányította a gépet. Az országúton több vontatóval találkoztam. A nyitott kormánynál ülő vezetők arcát pirosra csípte a fagy, mellüket szánté átszúrta a hegyes-viharos légáramlat, de ők rendületlenül előre néztek. Egy pillanatra elkaptam tekintetüket, s abból kemény elszántságot, akaratot és büszkeséget láttam. » Hol vagyok én tőlük? Néhány percig az én testemet is vagdossa a tél, de aztán máris ott vagyok á célnál. Eddig érve a gondolattal, tényleg megérkeztem utam céljához, a Búzakalász Termelőszövetkezet központjába. Az udvaron munkátörténet foglalkoztatta legjobban: Balogh Rózsi beszélte ei, amikor azt kérdeztem tőle, hogyan éltek a felszabadulás előtt. — Amikor a szovjetek bejöttek? — kérdezte, de nem várta meg a választ, úgy folytatta. — Cselédek, napszámosok éltek itt, az én szüleim is cselédek voltak. Török Olivér földbirtoka volt ez. Aztán, hogy a szovjetek bejöttek, megszűnt a csedédsors, ki lett osztva a föld. A katonák itt laktak, Bölcsiben és jártak hozzánk tanyázni. Csak nem tudtunk mit mondani, mert nem értettük egymás nyelvét. Nagyon megszerettek bennünket és mi is őket. Csonkaujjú Ivánt sohasem felejtjük él. Hozzánk is sokat járt. Nem is tudom a vezeték nevét. < Az ujjal csonkák voltak, azért < maradt rajta a név. Amikor el- < ment, akkor együtt volt a nép és 1 Iván sírt. Megszerette az itteni^ embereket... A történeten gondolkoztam a] ^ gépkocsit közelítve, miköz- • ben különös belső indulat melegí-' tett. A kocsi felpattanó ajtajának] hangja ébresztett a jelenre, szét-. nézve a tájon, láttam, hogy a szél ] Megjutalmazták legjobb szakszervezeti aktívákat Az Építők Szakszervezetének területi bizottsága csütörtökön délután kibővített ülést tartott, a- melyre több vállalati igazgatót, üzemi bizottsági titkárt, aktívát és veteránt hívott meg. Körösfalvi Pál, a Szegedi Tervező Vállalat Békés megyei Irodájának vezetője, a területi bizottság tagja mondta el a bizottság beszámolóját. Értékelte a múlt évi munkát, beszélt azokról még rohan a pusztán, kergeti a f az erőfeszítésekről, amelyeket a havat. Boda Zoltán | szakszervezeti aktívák ^kongresszusi verseny tettek a sikeréért. Nevel-e a film? Ex attól függ, hogy a kérdést Nyugaton, vagy mifelénk teszik-e fel. A tőkés országokban a játékfilmek közt többségükben olyan „alkotások” találhatók, melyek azzal a céUal készültek, hogy a filmvállalkozóknak pénzt hozzanak mindenáron. Akármilyen témával, de izgalmat kelteni a nézőben, s ezt az izgalmi érzetet állandó éhséggé fejleszteni, ez á cél, mert az ilyen ember, miként a részeg az alkoholnak, akként lesz rabja az úgynevezett „borzalom-filmnek”. Zugban, feláron is képes jegyet váltani, csakhogy ,,kultúr szom ját” olthassa. Egy hivatali útjáról visszatért ismerős mesélte, hogy Nyugat-Német- országban többek közt olyan filmet látott, mely, , , . . , ben egy „átültető” orvos-tanár, aki már nem mai hoz készülődő csizmás emberek- ; . .. , , „ . . . , ,, i gyerek, es a szive is veszélyesen rendetlenkedik, kei szobaelegyedve ra is akadtam , > . . . keresettel mre. Az irodába men- 1 tünk, ahol összejöttek vagy tízen, s arról beszélgettünk, hogyan fejlődik a termelőszövetkezet, milyen a pártélet, mit csinál az ifjúság? — A KISZ-titkér ebédelni ment — mondták. — Majd Balogh Róza elmondja, mit csinál a KISZ, 6 kertészeti brigádban dolgozik — mutatott Kereki György állattenyésztő egy kislányra, aki szerényen a háttérben álldogált. — Ugyan Gyuri... — pirult el Róza és zavarában azt sem tudta, merre mozduljon —, hát nem is vagyok én KISZ-tag. — Miért nem? — kérdeztem, hogy induljon a beszélgetés. — Voltam ón. Csak valahogy az ellenforradalom után kimarad- 1 tam. Nem volt itt élet a KISZ- ben. Egy nő titkár volt és nem igen aggódott vele — válazsolta feloldódva zavarából. „Nem igen aggódott vele” — megragadott ez a tömör gondolat, a kifejezés rengeteg tartalma, örültem, hogy.ilyen szépen mondta. — Most hogyan él az ifjúság Bölcsiben? — érdeklődtem tovább. — Sok fiatal van itt, mégis kevés .a KISZ-tag. Van helyiségünk, de azt is jobban kellene berendezni. Üj titkár is van, most már gyűlések is voltak. Tánc, szó. rakczás az bizony nincs. Ezt a KISZ-szervezetet támogatni, segíteni kell, mert még nagyon gyen- : elhatározza, hogy■ megfiatalítja magát. Ennek érdekében egy atlétatermetű, de nem valami szép arcú férfit kerít hatalmába azzal a szándékkal, hogy levágja a fejét és aszisztensével a sajátját ülteti át a törzsre. Igenám, de az aszisztens haragszik a főnökére, s emiatt levágja ugyan a fejét, de átültetés helyett mindenféle tápsóval teli 1; üvegtálba helyezi, melyben él, és dühöng, amiért kijátszotta őt tanítványa. Másik filmben egy a- tomtudós az atomtudománnyal handabandázik. A tárgyakat atomjaira bontva például az asztalból szekrényt csinál és így tovább. Elhatározza, hogy magát is átváltoztatja még tökéletesebb emberré. Igen ám, de a nagy üvegbúrába, melybe az átváltoztatás céljából zárakózik, véletlenül légy is kerül, atomokra bontáskor összekeverednek a részecskék, s míg a légynek ember feje, a tudósnak légy feje lesz. — És ilyen értelemrontó ostobaságokra nemcsak pénz, hanem rendező és színész is akad. Ezek az alja filmek Nyugaton különféle témakörben és változatban futószalagon készülnek. ge. — így mondta szó szerint, 1 moziba mindig és minden filmnél? A válasz gondosan összegyűjtve a szavakat, rátapintva a legfontosabbra. IZ őzben tünk megfogytak körülöt- az emberek, ki-ki a maga dolga után ment. Jöttek is újak, akik az irodában fogyasztották el az ebédjüket. Tőlük tudtam meg további részleteket arról, milyen nagy átalakuláson megy keresztül a tsz. Négy szövetkezet egyesült. Fancsika, Kis- bölcsi és Zsadány egy része csatlakozott hozzájuk. Alaposan megnőtt a gazdaság. Miközben a kályha barátságosan duruzsolt és fogyott az ebéd, életükről, terveikről beszéltek. Sok szépei hallottam, mégis gon- glolalaimat az úton visszafelé egy Mondhatnák sokan, hiszen mi is nem egy nyu-> gáti filmet látunk mozijainkban és azok szépek, művésziek, tanulságosak. Ez is van. Azonban az oka egyszerű: a szocialista országok megszűrik az anyagot, leseprik a szennyet, a nemzetközi filmcsere-egyezmények keretében az értékes kerül vásznainkra. Valutáris okok miatt így sem láthatunk minden jó nyugati filmet, de hogy erkölcsbomlasztó egy sem érvényesülhet nálunk, az biztos. De nem is lehet másként olyan világban, ahol felnőttet és gyermeket az új társadalom e- reje mindörökre meg akarja' szabadítani a bur- zsoá kultúra és erkölcs káros termékeitől, azok lélekmérgező hatásától. Nálunk tehát arra a kérdésre, hogy nevela film, egy a válasz: igen. A mi kezünkben, a nép kezében a fiivá is, mint minden művészet, nevel. Joggal kérdezheti valamelyik szülő: — ha így van, akkor miért nem mehet a gyermekem egyszerű: mert nem minden film való gyermek- mek. ■*— Hogyhogy?! — hangzik a meglepett felkiáltás. — Ha egyszer a-mi filmjeink oly nevelő hatásúak! Igenám, de például a felnőtteket érdeklő könyvek, zeneszámok, képzőművészeti alkotások, színdarabok, szórakozások nem minden esetben hasznosak a gyermekeknek, nem a tartalmuk miatt, hanem az adagolás módja miatt. Olyan ez, mint az orvosság, mely felnőttnek gyógyítás, de felnőtt adagban gyermeknek méreg. Például sok-sok szerelmi probléma a filmen, a megoldás érdekében és a tanulság okából a szocialista realizmus őszinteségével tárul a felnőtt néző elé. Szép, tanulságos, művészi. Ugyanakkor a még odáig fel nem érő gyermeki értelem egészen más, helytelen következtetéseket szűr le, mivel nem érti a lényegeset, csak a felületit. Például a rossz társaságba keveredett fiatal esetében a gyermek néző csak az italozást, verekeKülönösen jól dolgoztak — mondotta — a kongresszusi versenyben az építőanyagipairi szakszervezeti bizalmiak, akiknek mintegy fele megkapta a Kiváló dolgozó jelvényt, illetve oklevelet. Elmondotta, hogy a vállalatok gazdasági vezetői is egyre inkább igényelik a bizalmiak segítségét, kikérik véleményüket, javaslataikat. A jó együttműködés eredményeképpen jelentősen csökkent a törvénysértés, sokat javult a fegyelem. A jó együttműködés egyik eredménye az is, hogy 1953-hoz • képest a múlt esztendőben mintegy 40 százalékkal csökkentek az egyeztető bizottságokhoz küldött panaszok. A területi bizottságnak sikerült elérnie, hogy az idén Békéscsabán megkezdik egy 250 személyes munkásszállás építését, amellyel a vidékről járó munkások régi óhaját teljesítik. Körösfalvi elvtárs ezután az idei egyik legfontosabb feladatról szólva elmondotta, hogy az üzemi bizottságok tagjai, a bizalmiak és aktívák a múlt évihez hasonlóan | segítsék kibontakozni a munka- verseny-mozgalmat. A beszámoló után a területi bizottság megvendégelte a meghívottakat és közvetlen hozzátartozóikat, majd Harnkó elvtárs, a területi bizottság elnöke kiosztotta a jutalmakat. Először 12, a szak- szervezeti mozgalomban több mint negyven esztendeje munkálkodó veterán kapott pénzjutalmat. Ezután a területi bizottság tagja, a legjobb szb-titkárok és bizalmiak között csaknem tízezpr forintot és ötezer forint értékű tárgyjutalmat osztott szét. dést, a züllés egyéb külső jeleit látja, s azokat nem mint elítélendőket, hanem mint az élet természetes képeit fogja fel, s ezzel már törés támad fejlődő, egészséges értelmében, felfogásában. Ismétlem, ami a felnőttnek orvosság lehet — a züllés bemutatása, majd a mocsárból való kilábolás —, az a gyermekeknek, a serdülő korosztálynak méreggé válhat, mert még képtelen az egészséges végkövetkeztetésre. Bölcs dolog tehát a moziműsorok filmcímei alatt a szöveg, hogy ennyi meg ennyi esztendősnek „nem ajánlott”. Előfordul azonban egyes pedagógusok részéről olyan magatartás, melynek helyességét illetően bizonyos mértékig vitába lehetne szállni. Az nagyon is rendjén van, hogy 14 éven alul nem ajánlott filmtől óvják a megértéshez még é- retlen 14 éven aluliakat és így tovább. Az sem kifogásolható egyetlen pillanatig sem, hogy első a tanulás, aztán a mozi. Azonban éppen pedagógiai szempontból több szabadságot kellene engedni e téren ott, azokon a helyeken, ahol a diákság mozilátogatását valamiféle régi előítélettől vezettetve, a magaviselet, a tanulás rovására menő káros időtöltésnek fogják fel. Szinte vadásznak azokra a tanulókra, akik filmelőadásra járnak. Hangsúlyozom, nem azokról a pedagógusokról van szó, akik a korhatáron felüli filmektől, a késői mozielőadásoktól és a túl gyakori mozilátogatástól óvják iskolásaikat. Nem! Sőt ö- ket a szülőknek ebben támogatniuk kell. Azokról a nem túlságosan nagy számban lévő tanítókról, tanárokról beszélek, akik így próbálják elejét venni olyan erkölcsi veszedelem bekövetkezésének, ami egyáltalán nem fenyeget sehol e- gyetlen gyermeket sem. Szándékuk jó, de félelmük alaptalan éppen amiatt, amit az elején említettem, hogy tudniillik szocialista rendszerünkben legfeljebb a korosztályonkénti adagolást illetően lehet különbség, de tartalmilag filmkultúránk nevelő hatású. Ilyen értelemben a mozi is iskola. Befejezésül még egy felfogásbeli hiányosságra szeretném felhívni azók figyelmét, akiket érint. Ez sem általánosan jellemző, mégsem árt megemlíteni. Némely nevelő vagy talán sokan is, azt tartják, hogy rossz tanulónak, az afféle iskolakerülőnek a megjavításához az is egyik hatásos eszköz, hogy eltiltják a mozitól. Noha így hirtelenében helyes intézkedésnek látszik, gyökerében azonos eredetű a felszabadulás előtti felfogással, hogy a mozi mint olcsó szórakozási lehetőség, zülleszt, rombol, ami az akkori cow- boy-filmek és rémdrámák idején meg is felelt a való helyzetnek. A szocialista kultúrpolitikánkból kiindulva azonban ez már nem igaz. Más, ha azt mondjuk az iskolakerülőnek, hogy légy tisztességes, ne csavarogj és egyben családi és utcai környezetében körülnézünk, kutatva a gyermek rossz magaviseletének alapokát — s megint más, ha eltiltjuk a mozitól. Hiszen nem egy esetben fordult elő, hogy a fiatal a korosztályának való filmből okult, a mozivásznon látottak hatására kezdett gondolkodni azon, hogy jobb lenne másként viselkedni. Tehát csínján bánjunk azokkal a „tiltásokkal”. A mozitól eltiltott rosszcsont még inkább ráveszi a fejét a csavargásra, mert hiszen mi mást csináljon — gondolja —, ha még a moziba sem engedik. Társait molesztálja az utcán, madárfészkeket dézsmál, holott helyette két órán át elmélyült volna valami szép, emberi, felemelő történet nézésében. Mindent egybevetve, pedagógusok és szülők, ne féltsük gyermekeinket a mértékkel vitt mozilátogatástól, a' „másik iskolába” való járástól. Ne feledjük, hogy a mi mozink okosan szórakoztat, mindnyájunk javát szolgálja. Huszár Rezső * Megjelent a megyei film híradó c. kia (lyányban.) Téli vers Barázdás, barna mellkasát Hópehely dunna borítja Nyújtózik, bütykös ujjait Feje alá iga_zítja. Hasrafordul, még szundikál Dér csillog bokros bajuszán, •Valahol gyárkémény dudál Csilingelve suhan egy szán. Szemére csúszik kucsmája, Elszürkül a látóhatár. Alszik a föld; s a hátára Röppen sok hópehelymadár. Rajna Mihály í** . . i-wiyatgvüü.. rf* fci&tís í/esZe KAPHATÓ: 1 UANDÉKBOITÚKBAN
