Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-14 / 11. szám
1980. január I4_ csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPŰJSAG 3 oilágiLkat iEgy nap alatt 178 belépő a vésztői Béke Szövetkezetbe Vésztőn is egyre több egyéni gazda választja a szövetkezeti utat. Kedden, január 12-én a vésztői Béke Termelőszövetkezetbe 178-an kérték felvételüket és írták alá a belépési nyilatkozatot. Köztük Szabó Imre 18, Zsíros László 13, Kovács Bálint 16, Nagy Lajos 15, Szatmári Imre 16 holdas gazdák. A felvételi kérelmeket a kedd esti szövetkezeti közgyűlés jóváhagyta. Összeállíftották Gyulavári tsz-község vetéstervét : A vő, Turbucz István gazdálkodik az öt és fél holdon, mert a föld gazdája benne van már jól a korban. Közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz, ezért a nehezebb munka már fárasztja. Jól bírja ugyan magát, és rendben is van a kertje, házaitája, mint jó gazdához illik. így ismerik P. Szabó Gábort a vésztőiek s a szű- kebb pátriájában, a Széchenyi utcában. De hát az élet előre halad és senki nem akar lemaradná. S a vő hányta, vetette a dolgot, mitévő legyen, hogyan és mint csinálja, hogy ne maradjon le. Hogy’ lenne könnyebb és jobb. Hiszen, ha számolja, összeveti a tavaszi, nyári, őszi és téli napokat, akikor bizony naponta nem igen alszik nyit szapulták. Most meg már? Ügy volna jó, ha minden gabonát az vágna le. Ügy van ez az új élettempóval is valahogy. Amíg bele nem ivódik az ember szívébe, eszébe, szapulja, utána, ha már meg is próbálta, szégyenkezik, miért nem kezdtem korábban. P. Szabó Gábornak is a szíve, esze szítta-itta az új élettempót s most azt mondja: úgy nem tudok dolgozni ’már, mint egy negyven éves, de nyájjal, falkával elbánok jól. Aztán az első szomszédom, a hátsó szomszédom meg az általellenben lakó is belépett már. Én maradjak így, mint valami beteg ember, aki nem tud már eligazodni a világ dolgaiban? Látom én, hogy a velem egy utcában lakó Kürti János is jól van, régebben benne van a Békében és már nyugdíjas. Turbucz István és P. Szabó Gábor, vő és após az öt és fél holdról egy nagyobb darab földre léptek, ahol már nemcsak a lovaseke, hanem a kombájn is megfordul. Ahol szemükkel egy egész határt ölelhetnek magukhoz az első, a hátsó és az általellenben lakó? szomszédokkal együtt. Mert gon- ? dol'koztak — megfordították saját világukat. Cserei Pál Néhány héttel ezelőtt Gyulaváriban befejeződött a mezőgazda- ság átszervezése. A falu bejáratához kifüggesztették: Gyulavári termelőszövetkezeti község. Á fiatal tsz-község első munkáinak megkönnyítésére az MSZMP Békés megyei Bizottsága öt szakembert küldött, hogy szakmai, politikai tudásukkal segítsék az 1960i többet öt és fél óránál. Télen valamivel többet, nyáron meg még kevesebbet. Mert hát mindent neki kell csinálnia, etetni, itatni, szántani. Azután tanácsházára, piacra járni, meg isten tudja, hová még. Hiszen sok mindennel jár a gazdálkodás. És hát ezeket a gondokat jobb volna megosztani, hogy ne kelljen ezer felé szakadnia az emebemek. Ő is látja, hogyan, mint fordul a világ és akárhogy számolgatja, csak okosabb dolog az, ha nem egyedül bíbelődik az ember, ha megosztja a gondokat. Ezért aztán egy napon, most januárban úgy gondolta, két lovával belép a Békébe, mert hogy a föld az apósé. De hát az már úgy volna rendjén, ha az após se maradna kívül. Mondja is aztán P. Szabó Gábor, hát bizony ez az élet rendje. Igaz, nehéz dolog ez. Az ember egyik percben így gondolja, a másik percben úgy gondolja. Amit megszokik, arról nehéz lemondani, még ha jobbat is kínálnak neki. Nehéz lemondani, mint egy régi ujjasról. Megszokja az ember, s amikor már el is nyö- vik, nehezen válik meg tőle. Az újban meg eleinte feszeng. Hát még egy megszokott élettempót változtatni? De hát semmi sem megy úgy a világban, hogy kimondjuk: legyen, és — lesz. Mindenen gondolkodni kellett: hogyan, miként. Vegyük csak a kombájnt. Biztos, hogy meg is izzadtak néhányszor, amíg összeszerkesztették. Azután, hogy hoztak a magyar falvakba is, menyÚj gépekkel új gyártmányok a Kötöttárugyárban 1 A Békéscsabai Kötöttáru- i gyár egy új bolyhozó gépet j kapott Kelet-NémetországbóL ■ Ezzel a géppel majdnem ■ felényi energiával sokkal több : anyagot, minőségre is jobbat : tudnak gyártani. Nem beszél- • ve arról, hogy az új gép üzem- : biztonsága is sokkal jobb, mint ■ a régié. A gyár 1960-as évi s tervei közé tartozik a lakás- • textíliák, a szintétíkus anyag- ■ bél készülő függönyök, sző- j nyegek és bútorszövetek gyár- • tása. Ezeket az anyagokat a : gyár mérnökei által tervezett ■ gépen készítik. Igen jelentős s az, hogy gépesítik a szőnyeg- ! gyártást is. A géppel készített ■ szőnyeg lényegesebben olcsób- : ban kerül a vásárlókhoz. ■ Ugyancsak most kezdték | meg banlonanyagból a stó- ; Iák és sálak gyártását, mely- : bői rendelésre harmincezret • készítenek. A tervek szerint 30 : tonna műszőrme anyagot gyár- j tanak a bundacipőbélések, ! gyermekmackók és takarók : kétzítéseas. 5 Egykori cselédtársaimat is jobb módban akarom látni... I vonattal ér- A kora reggeli keztünk Végegyházára. Csendes, néptelen az utca, csak a kéményekből sötéten gomolygó füstfelhő tanúsítja, hogy ébred a falu. Első utunk a nagy- múltú Szabadság Termelőszövetkezet irodájába vezet, ahol barátságos meleg fogadja a látogatókat, s meglepetésünkre asztalnál, lratcsomóba mélyedve ott találjuk már Kerekes Andrást, a tsz Kossuíh-díjas elnökét is. — Az utóbbi hetekben nagyon lefoglalt a falu átszervezése — magyarázza szinte mentegetőzve —, azért igyekeztem bejönni korán, hogy egy kicsit szétnézzek az itthoni tennivalók között is. Nagyon örülök az elvtársaknak, de sokat mondani a szövetkezetünkről most nem tudok, hisz egy kicsit elmaradtunk a zárszámadással és a tervkészítéssel. Szerencsére jól ismerjük Kerekes elvtánsat, aki nem annyira a szavak, mint inkább a tettek embere. Ezért türelmesen várjuk a rövid válaszokat, amelyekből kiderül, hogy mennyire ismeri nemcsak a saját szövetkezetét, de az egész falut. — A pártkongresszust megelőző hetekben engem választottak a községi pártszervezet titkárává — magyarázza. — Előbb arra gondoltam, hogy kevésbé elfoglalt elvtársat kellett volna erre a fontos posztra állítani, de beláttam, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében én mint régi termelőszövetkezeti alapít tag, itt is sokat segíthetek. A tagság korábban úgy határozott, hogy két év múlva fejlesztjük szövetkezeti községgé Végegyházát, de én ezt egy kicsit soknak tartattam, elmondom azt is, hogy miért. . akkurátusán Elmosolyodik. | kétoldalra simítja bajuszát, az asztalon fél- könyékre támaszkodva beszélni kezd: — Az ember nyitott szemel jár- kel, látja, hogy mi történik körülötte. Valahogy úgy van, ha jól élünk, szeretnénk egykori cselédtársunkat is jó módiban látni. De engedjék meg, hogy először szövetkezetünkről szóljak néhány szót: Cukorrépából pl. 273 mázsát termeltünk holdanként, kukoricából 50 mázsás csőtermést törtünk, 704 hold földünkről 347 ezer forint értékű árut adtunk el az államnak. Csak hízott sertést 520-at adtunk el. Sok pénzt költöttünk építkezésre, mégis a tagság átlagos jövedelme az előző évihez viszonyítva 3200 forinttal emelkedett. A jövő még sokkal nagyobb lehetőségeket nyújt számunkra, amit nem is hagyunk kiaknázatlanul* Ezután arról beszél, hogy a Szabadság Tsz tagjai újtól újig rendelkeznek bőséges kehyérnek- : valóval, két-három hízót vágnak, a lakásukat szépítik, mert már arra is telik. Volt azonban olyan 6 holdas gazda, aki tavasszal lépett a szövetkezetbe, és nem volt kitartása újig. Nevet nem említett, mert amint mondotta, igen becsületes' család, nem az ő hibájuk volt, hisz nem pazarlók, csak a kis gazdaságban képtelen volt mindent előteremteni r~ ' félrehúzza Az ablakhoz lép, a virágos kartonfüggönyt, s sokáig szemléli a fehér hólepel alatt pihenő mezőt. Aztán hirtelen megfordul, s mintha valakivel vitatkozna, hangosan mondja: — Nem nézhetjük tétlenül az ilyen kisgazdákat. Minél előbb lépnek a szövetkezeti gazdálkodás útjára, annál hamarabb lesz jobbmódú az életük, s az államnak is többet tudnak nyújtani. Ezért akartam én, hogy mielőbb szocialista község legyen Végegyháza. Én, elismerem, hogy akad olyan jómódú középparaszt, aki még több jövedelmet szerez egy év a- latt, mint egyik-másik szövetkezetben a jól dolgozó tag. De a nagyüzemi gazdaságok előtt nagy a perspektíva. És itt a faluban pedig' éltek 4—5 holdas gazdák úgy, hogy nem volt meg a kenyerük. Ezeknek nem volt igavonójuk. Ezt a szorult helyzetüket az élelmesebb lovas gazdák kihasználták: 300 forintért felszántották és elvetették a szegény kisember egy holdját. Fizetni persze nem tudott. így hát a lovas gazda nem parancsszóra ment szántani-vetni, hanem akkor, amikor a magáéval már végzett. Aztán megegyeztek abban, hogy majd ledolgozza. De mikor és hogyan? A legnagyob dologidőben a módosabb gazda répáját egyelte, míg a saját földjén eluralkodott a gyom. Ilyen körülmények között persze alig termett valami a pár kislholdon. Egészen belepirul a beszédbe, amikor arról beszél, hogy elsősorban ezeket akarta megszabadítani az egyre elviselhetetlenebb élettől. — Igaz, voltak, akik azt mondták — folytatja —, hogy miért nem jöttek ők is hamarabb, látták, hogyan gazdálkodunk és é- lünk mi. Ez igaz, de azért nem szabad őket most azzal büntetni, hogy magukra hagyjuk és akkor jöjjenek majd, amikor rászánják magukat. Én azon voltam, hogy keressünk fel mindenkit, magyarázzuk meg a nagyüzemi gazdálkodás kézzelfogható eredményeit tízszer is, ha kell, s ha még nem gondolta meg magát, akkor természetesen maradjon kívül. De magukra hagyni nem szabad az egyéni gazdákat., — Miért ne keressen más is annyit, mint a mi tagjaink? Itt van például Stiffer Imre és felesége, háztájin kívül 40 ezer forint jövedelmük ván egy év a- latt. Ifjú házasok, s máris házépítéshez foghattak. Vagy ott van Popen György: negyedmagával 76 ezer forint volt a jövedelme 1959-ben. Jövőre meg még több lesz, már 2000 holdnyi lesz a területünk, így több jól jövedelmező növényt termelhetünk, több lesz az állatunk, mert lesz hol takarmányt termelni. Amikor az átszervezés részletei iránt érdeklődünk, ismét elmosolyodik, s úgy válaszol: ~ I I ’ már minden Győzelem után £áradalmat elfelejt az ember. Én nagypn boldog vagyok, hogy szocialista község lett Végegyháza. Mi senkinek nem mondtuk, hogy hozzánk lépjen, megadtuk a lehetőséget, hogy védasszon szabadon: belép-e, ha igen, akkor hova. Mi, a végegyházi és környékbeli népnevelők csak kitartó felvilágosító munkával igyekeztünk segíteni abban, hogy mindenki megtalálja a helyes utat, és többé senki ne legyen kenyér nélkül aratás előtt. Ary Róza ■ HStlIlllllllinilHli Távlati terv készfii a belvízveszély csökkentésére és a víz hasznosítására Nagy esemény színhelye volt kedden, január/ 12-én Békéscsabán a Hazafias Népfront megyei titkársága. A megyei tanács végrehajtó bizottságának, a Hazafias Népfront megyei vezetőinek, az országgyűlési képviselők Békés megyei csoportjának és a megyénket érintő három vízügyi igazgatóság: a gyulai, az Alsó-Ti- sza, valamint a Tisza-vidéki képviselői ültek össze, hogy saes tárgyaljak, milyen módon tudnák csökkenteni megyénkben a belvíz- veszélyt és a vízhasznosítási lehetőségek jobb kihasználásával miként tudnák növelni Békés megye öntözéses termelés alá vont szántóterületét. Ezekről tervet készítettek, amelyet a megyei tanács vérgehajtó bizottsága elé tér. jesztenek. A jóváhagyott előzetes tervet a következő ötéves terv programjába is felveszik. | as év gazdasági feladatainak előkészítését. A csoport első munkája a terület számbavétele volt. Megállapították, hogy a község 8110 holdon terül el, amelyből szántó 6956 hold, s az összterületet a termelőszövetkezetbe tömörült parasztság műveli meg. ösz- szeszámlálták a működő tsz-ek és az egyénileg gazdálkodók bejelentései alapján az elvetett őszi búza, őszi árpa és az évelő pillangósvirágú takarmánynövények területiét, majd elkészítették a tavaszi vetésű növények vetéstervét. Az előzetes tervek alapján a község határában 650 holdon tavaszi árpát, 600 holdon zabot termelnek. A tavaszi árpából 200 holdat lucernával, a zab területéből pedig 500 holdat vörösherével vetnek felül. A 700 hold takarmánynövény vetőmagját a tsz-ta- gok adják. Az így összegyűjtött nyers magot az állami cseretelepeken váltják be egyrmnősógűre. E- zeken túl 370 holdon cukorrépát, 200 holdon silókukoricát, 1600 holdon kukoricát, 200 holdon takarmányborsót, 30 holdon rizsit* 50 holdon kendert, 5 holdon do- dányt, és még egyéb növényféléket termeltek. A vetésre kerülő növények száma nem haladja meg a tizenhetet. Most már sürgős feladat a műtrágya igénylése Megyénk termelőszövetkezetei 1959 őszén 500 vagon műtrágyát rendeltek a MÜNÖSZER Vállalattól. Az igénylést a működő termelőszövetkezetek közöl 130 küldte be, amelyek mindegyike meg is kapta a kért műtrágya-mennyiséget. Az utóbbi hetekben a termelőszövetkezeti szervezés az apróbb-cseo- rőbb gazdasági feladatok megoldásától egynéhány szövetkezetben elvonta a vezetőség figyelmét. Ez tapasztalható az 1960-as év műtrágya-szükségletének megállapításánál is. Népgazdaságig feltétlen helyes, ha a termelőszövetkezetek néhány, napon belül összeállítják a műtrágya-igénylést és azt leszállítás végett beküldik a MÜNÖSZER Vállalathoz. Ez sürgős, mert ha a későbbi időpontra halasztják az igénylés összeállítását, akkor a tavasz kezdetéig nem biztos, hogy a gyár le tudja szállítaná a kért műtrágyát. Több közös gazdaságban megnövekedett az érdeklődés a 30 mázsa holdanként kukoricatermelési verseny iránt. Az állam műtrágyával segíti azokat a termelőszövetkezetek, amelyek ebbe a mozgalomba beneveztek. Minden, mázsa felhasznált műtrágya után 150 kiló májusi morzsolt kukoricát kell leszerződni és hivatalos áron átadni a felvásárló szerveknek. A műtrágya igen előnyösen hat a kukoricatermelésre. Ha a talaj szerves anyagban gazdag, ügy három-négy mázsa tőbblettermést k eredményezhet egy-egy mázsa műtrágya. A 30 mázsás kukoricatermelés! versenybe benevezett termelőszövetkezetek részére megyénkben több vagosa műtrágyát tartalékolnak.
