Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 5. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. január 7., csütörtök A kommunistát töltse el a nép iránti olthatatlan szeretet — mondotta Marosán György elvtárs a diósgyőri nyilvános pártnapon ANTOS ISTVÁN 1308—1960 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány gyászjeientése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és á magyar forradalmi munkás—paraszt kormány mély fájdalommal tudatja, hogy Antos István elvtjirs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, pénzügyminiszter, országgyűlési képviselő, a Közgazdaságtudományi Egyetem professzora 1960. január 5-én hirtelen elhunyt. Antos István elvtársunk halálával a magyar szocialista népgazdaság kiváló szervezője, a szocialista építés önfeláldozó munkása, a párt hű harcosa távozott sorainkból. Antos István elvtárs a felszabadulást követően azonnal a párt harcosainak sorába lépett, s rendkívüli képességével, széleskörű tudásával, gazdag tapasztalataival odaadóan szolgálta a munkás- osztályt, a népet. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hitlerista háború által rombadöntött ország gazdaságának helyreállításában, a stabilizáció megteremtésében, a tervgazdálkodás kialakitásában, a szocialista hitel- és bankrendszer kiépítésében. Nagy tudásáért, fáradhatatlan munkásságáért, a szocializmushoz való rendíthetetlen hűségéért, egész emberi magatartásáért mindenki tisztelte, szerette. Antos István elvtárs harcos munkáséletének emlékét kegyelettel megőrizzük. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács közleménye Marosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, szerdán Borsod megyébe látogatott el. Délelőtt találkozott a megyei, városi és a járási párt- és tanácsvezetökkel. Délután a Diósgyőri Vasgyár művelődési házában nyilvános pártnapot rendeztek. Ott voltak a diósgyőri gyárak, a Lenin Kohászati Művek, a DIMÁVAG Gépgyár, a Nehézszerszámgépgyár és a Könnyűgépgyár, a miskolci bányák dolgozói, a borsodi járások küldöttei, párttagok és pártonkí- vüliek. Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára megnyitó szavai után Marosán György mondott beszédet Beszéde elején méltatta a Magyar Szocialista Munkáspárt hetedik kongresszusának hazai és nemzetközi jelentőségét. Hangoztatta: 46 testvérpárt küldötteinek részvétele és felszólalása is megmutatta, hogy kongresszusunk nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi munkásmozgalomnak is nagy eseménye volt. Munkásosztályunk, pártunk, a proletár internacionalizmus szellemében még jobban összekovácsolódott a többi ország munkásosztályával, kommunista pártjával. N. Sz. Hruscsov felszólalása a nemzetközi munkásmozgalom és a békeharc különösen nagyjelentőségű politikai eseményévé tette kongresszusunkat. Pártunk és népünk mindig hűséges harcosa volt a békének. Támogatta, és a jövőben is támogatja a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és a világ minden jóakaraté emberének erőfeszítéseit a világbéke megőrzéséért. Ezért nagy öröm számunkra a nemzetközi politikában bekövetkezett enyhülés. Reménységgel nézünk a csúcstalálkozó elé, amely a Szovjetunió következetes békepolitiká- jának nagy sikere. Meggyőződésünk, hogy a beköszöntött új esztendő a béke megszilárdulásának, a szocializmus előrehaladásának esztendeje lesz. Melyek pártunk politikájának fő elvei és eredményei? — tette fel a kérdést, s így folytatta: — Népi demokratikus államrendünk megvédése a külső és a belső ellenséggel szemben. A proletárdiktatúra megszilárdítása, továbbfejlesztése együtt a dolgozó tömegekkel. A szocializmus a- lapjának lerakása, a szocialista építés meggyorsítása. Magasabb szintre kell emelni népünk a- hyagi, politikai, kulturális fejlődését. — Nem véletlen — folytatta Marosán György —, hogy a politikai és a gazdasági kérdések álltak a kongresszus előterében. A Központi Bizottság elvi, politikai és gazdasági tézisei már jóval a kongresszus előtt a dolgozó tömegek egyetértésével találkoztak. A kongresszus óta eltelt idő tovább erősítette népünkben a kongresszus által elfogadott határozatok realitását, életrevalóságát. — Második ötéves tervünk irányelveiből és főbb céljaiból is látható, hogy pártunk gazdaságpolitikájának elvei változatlanok. Továbbra is szükségesnek tartjuk az iparosítást, a nehézipar elsődleges fejlesztését, a nemzetközi munkamegosztás szélesítését a Szovjetunióval és a baráti országokkal, a műszaki színvonal lényeges emelését és ezzel összhangban az ipari termelés szerkezetének további átalakítását; a mező- gazdaságban a kettős feladat megoldását; a közlekedés korszerűsítésének folytatását és az életszínvonal állandó növelését. — Gazdaságpolitikai elveink változatlansága mellett, az egyes konkrét célkitűzések mellett a már túlhaladottak helyébe természetesen újak is lépnek.Az iparban a műszaki színvonal emelése nemcsak egy üzem vagy egy iparág feladata, hanem az egész iparban összefüggően kell kiterjeszteni a magasabb tecnikát. A mezőgazdaságban a szocialista átszervezésnek együtt kell járnia a terméshozamok számottevő, jelentős emelkedésével. Ezután Marosán György arról szólt, mit vár a párt a munkásoktól, a műszaki és gazdasági vezetőktől. Hangsúlyozta: amikor az ötéves népgazdaságfejlesztési terv irányelveit a kongresszus megtárgyalta és jóváhagyta, jól tudtuk, hogy e célok megvalósításának legfőbb biztosítéka egész dolgozó népünk tehetsége, munkaszeretete. Senki Se higgye, hogy egy ország gazdasági felemelkedéséhez elegendő a nagy beruházások és a nyersanyagok gazdasága. Ez fontos, de még fontosabb a nép lelkesedése, áldozatkészsége, alkotó- képessége. Marosán György ezután rámutatott: a gazdasági élet fejlődésében komoly szerepe van a szocialista munkaversenynek, s ezen belül is igen jelentősek a szocialista brigádok. —■ Manapság az emberek — folytatja — sokat beszélnek pártunk politikájáról, gazdasági e- redményeiről, a konszolidációról. Szóljunk most magáról a pártról, a kommunistákról. Akik ezt a 3 éves csatát dolgozó népünkkel ösz- szeforrva sikeresen megvívták. Ma már mindenki látja, hogy pártunk ereje nemcsak helyes politikájában van, hanem a tömegekkel való kapcsolatában is. A kommunisták tudják, hogy minden kérdés megoldásának helyes kulcsa a helyes. jó kapcsolatuk a dolgozó tömegekhez. — Pártunkban elvi, politikai és szervezeti egység van. A Magyar Szocialista Munkáspártot vezetőjeként az egész dolgozó nép elfogadja. Ez pártunk minden tagjára nagy felelősséget ró. Felelősséget a munkáért, a tömegekkel való kapcsolatért, a párttagok mindennapi életéért és magatartásáért. Hiszen nem lehet vitás: nem érhettünk volna el szép eredményeket, ha a dolgozó tömegekben nem élt volna a bizalom a párt iránt. És ez az egyre erősödő bizalom nagyon értékes kincs számunkra. — Mit kell a jövőben tennünk? Minden kommunista úgy éljen és ügy dolgozzék, bármilyc területen tevékenykedik is, hogy mindig példát mutasson, mindig bizalmat keltsen. A kommunistát töltse el a nép iránti olthatatlan szeretet, áldozatkészség és szolgálat, ami kicsendült Kádár elvtárs kongresszusi szavaiból. Ha ezt megfogadjuk, akkor tovább erősödik a párttagok kapcsolata a dolgozó tömegekkel, tovább növekszik a nép bizalma a párt iránt, és sikeresen valósítunk meg minden tervet, minden célt. — Most új évtized kezdődött el és mi, nehéz harcokat hagyva magunk mögött, gazdag tapasztalatokkal és eredményekkel léptünk át az új évtizedbe. A jövőben is nagy sikereket érhetünk el, ha tapasztalatainkat felhasználva, o- daadoan, szorgalmasan dolgozunk — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Marosán György. Antos István elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, pénzügyminisztert, aki hosszú évek óta gyomorfekélyben szenvedett, január 4-én súlyos, el nem állítható gyomorvérzés miatt meg kellett operálni. A gyomorvérzés miatt legyengült szervezet a nagy műtétet nem tudta elviselni. Antos István elvtárs 5-én délután fél 4 órakor meghalt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás—paraszt kormány Antos István elvtársat saját halottjának tekinti. A temetés megrendezésére közös párt- és kormánybizottság alakult. A bizottság elnöke dr. Münnich Ferenc, tagjai: Apró Antal, Kiss Árpád, Friss István, Nagy Józsefné, Po- lonyi Szűcs Lajos, és Kiss Dezső elvtársak. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. (MTI) ICttetsenty toiás... Nigyné a piacon hallotta a hirt. Nem, hitte. Olyan nincs is. Még talán a kalendáriumban sem. Ű] tojás. Nagy tojás. Egy szakajtóba csak három fér belőle. De igy is az egyiknek kifehérlik a háta. Volt, aki látta még feltörve is. Olyan rendes tojás. Fehérje is, meg sárgája is van. Csak a szike nagyobb, vájlingban kell feltörni. Nőtt a tojás. Nőtt a hír. Csodákat beszéltek róla. Egy hétig dürücskölte Nagynét a hír, azután megindult. Megnézi. A tojást is, a tyúkot is. A lányokkal otthon megbeszélte. Azok se hitték. Olyan csak a sivatagban van. Strucc. Errefelé csak túzok van. Az meg olyan, mint egy tömött liba. Nem nagyobb. Csak vad. Nem ül be a ketrecbe, még a isz-nek sem. Nehezen jön még puskavégre is Ment Nagyné. Lassanként maradoztak a házak, a villanypóznák és ott a falu végén tisztán fehérlett az Új Élet nagy tanyája. Odatartott. Nem sietett. Lassan, kényelmesen. Erre is nézett, arra is. Magában meg morzsolgatta az elmúlt időt. Nagyné. írásra úgy teszi, hogy özvegy. Sok éve már. Még a kegyetlen világban lett azzá. Hirtelen. Nem is tudott rajta sokat töprengeni. Estével jött meg az ura... Kubikból. Mint máskor. Lábat mosott, és utána valami jót kívánt. Nem mondta meg. Benne maradt, mint annyi más jó. Nem jutott rá, nem futotta. Vizicibere. Nyögvenyelő. Néha egy falásnyi avas szalonna. Lekvároskenyér. Kovászos uborka. Szilva és töméntelen görögdinnye. Ügy puffadt tőle a hasuk, mint a jóllakott liba nyaka. Ferdén, görbén, degeszedve. Lefekvéssel a hátát fájlalta az ember. E- gyengette, hajlitgatta, mintha helyre akarná állítani. Sietett az alvással. Hajnalban újabb nap, újabb küszködés. Az embernek már nem jött. Nem tudta felkölteni. A doktor sem. A kubikos cimborák sem. A szomszédok sem. Hanyatt feküdt az ágyban. A szájából kibuggyant vér mutatta az éjszakai nagy birkózást. A doktor megmondta a bajt. Idegenül, tudósán. A szomszédok is, úgy, ahogy ők tudták: — Megszakadt. Magukra maradtak hárman. Özvegy Nagyné és két lánya. első időkre nem szívesen gondol. Csak átfut rajta, mint a sírriító kéz a rakott ágy tetején. Kilincselés. Könyörgés. Két kisgyerek. Két éhes száj. Nem küldheti őket legelni, övé, nem csaphatja el. Akkor kezdődött a kaskázás, Adott, vett és később,------■ ----1^1^B=====í^tt^i ---« = ■ = m ikor a jobb világ beköszöntött, kezdte a csirkézést. Kotlózást. Nem volt terve, nem volt célja. Fenntartani magukat. Csinálni valamit, aminek van értelme. Az öreg kendermagosnál kezdődött. Jól tojt. Jó húsú, jó hangú, szapora fajta. Kendermagos kakast kerített hozzá. Külön szakajtóba gyűjtötte -a tojásokat. Ceru- zázta. Lámpázta és úgy őrizte, mint a szemevilágát. Nehezen várták, hogy egy kotlóalja legyen és nehezen várták, hogy kikeljen. Hátha másra üt? Nem lesz mind egyforma. Vegyes lesz, mint a koldus vacsorája. Egyforma lett. Egészségesek, csipogósak, igénytelenek, de szívósak. Ellegelésztek a tarlón, csak az esti hívószóra jöttek elő. Tele beggyel, topogósan, öregesen. A két lány is cseperedett, nőtt. Nyáron, őszön a Kémiában, a vesszőnél, vagy a Vízügynél voltak lécet tartani. Jött a pénz. Jött a házhoz a nevetés, kacagás és néha-néha egy apró sóhaj: — Ha apátok látná... jyjent Nagyné. A kövesútról lefordult és frissen ültetett nyár- fasor vezette be a tanyába. Nézett elébe. Nézte a kitaposott gyalogutat. Nem porzott. Keményen lesalakolták még a tavaszon. Kicsi árok fut a fasor mellett és azon belül, újhengerelé- sű műűt. Csillog az út. Csillog a határ és a húsvét utáni tavaszi idő meleget hint széjjel, mint a gyengén fűtött búbos kemence. Fekete fejkendőjén enged egy keveset és mosollyal köszönti a nagy tanya széjjelszórt épületeit. Szélesen terpeszkedő istálló. Szürkepalás. Betonvállas kukoricagóré. Három is. Egymás mellett, mint a poszt a laktanya kapujában. Kocsiszín, árnyékos eresszel, szinte érezni lehet alatta a jó, lusta hűvöst. Mindnek előtte pedig oszlopos tornáccal a nagy ház. Abban van az ész. Telefon. Villany. Vaskassza. Messzebb a tanyálól két nagy disznóól, öles kifutóval, mint egy-egy vásártér. Jól kilökték. Ne bűzölje a portát. Hátrább, sűrűszemű, világos ablakokkal törpe épületek. Ott lesz a csoda. Ott a nagy tyúk, meg a nagy tojás.- Megnézni. Biztos megmutatják. Ismerős. Ismeri az elnököt is. Dinnyés Józsi. Fiatal ember. Olyan a hangja, mintha csizmaszárba beszélne. Erős, telihangú. Olyan volt gyereknek is. Emlékszik jól. Egy utcában laktak. Nyári eső után ott totyogtak az árok langyos vizében. Aztán a latyakban. Mezítláb, szamárcsököt csináltak sárból. Egész nap viháncoltak. Fűzvesszőre kézzel gyűlt sárgolyókat húztak és hajigálták messzire. Egy betévedt hozzájuk. Be a nyitott ablakon, és széjjel mállott a kemence oldalán. Szaladt ki hozzájuk és hívta magához a fiút: — Gyere csak, te, Jóska! Jóska megszepenve, de nagy hangon vissza: — Minek, hogy felkípeljenek ? Akkor még Jóskának pendel volt a nadrágja. Az is milyen sáros, maszatos, tűhegynyi fehérség sem volt benne. Csak a két 1
