Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-07 / 5. szám
MM. január 7„ csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Eddig ezer család szövetkezett Csorváson Mikor beléptem a Csorvási Községi Tanács 4-es számú irodájába — ahova immár ötödik hete hordják a tsz-szervezők a belépési nyilatkozatot, a dolgozó parasztok igenlő vagy várakozó megnyilatkozásait —, éppen néhány veterán, Blaskó József, Babák György, Kocsis Béla — számolt be az Iskola- és a Vági dűlőben szerzett tapasztalatokról. — Gyalog Imre még vacillál, s a két Menyhért: Ferenc és Péter se mondott még igent — jelentette Blaskó József. Ahogy végigsímogattam tekintetemmel barázdás arcukat, ősz hajukat, 60—65 év görbítette a- lakjukat, s ahogy hallgattam mindenkit meggyőzni akaró lelkes hangjukat, egy gyerekkoromban tanult vers töredékei jutottak e- szembe: Ezt a diófát itt nagyapám ültette, árnyékában gyümölcsét nem ette... Nem magáért, másért cselekedte, unokái áldják majd érette. Pontatlan az emlékből idézés, de ráillik így is Babák Györgyre, Blaskó Józsefre és Kocsis Bélára, a Kossuth Tsz, illetve a Vörös Október alapító tagjaira, s azokra a békéscsabai és orosházi tsz-szervezőkre, akik hetek óta tápodják a sarat Csorvás dcáin és kiterjedt tanyavilágában. Ifjú Mázán András mesélte, hogy az Iskola-dűlőben Priskin mama (a másik nevét nem jegyezték meg) azt mondta a tsz-szer- vezőknek: De sajnálnám magukat, ha rossz idő lenne, hiszen így is emberfeletti, amit csinálnak! December első három hetében, amikor még olyan ritka volt egy- egy belépő, mint a fehér holló, csüggesztőleg hatottak volna Priskin néni szavai. Most már dicséretnek, elismerésnek hangzanak. A „belépek én, de egy évet még várok” megnyilatkozások nyílt erőt, nagyobb türelmet kölcsönöznek a tsz-szervezőknek s mennek sárban, fagyban, s egyre több aláírt belépési nyilatkozattal térnek vissza. Tövisháti András is, várt karácsony utánig, pedig az 1945-ben gyalog vitte Pestre a földosztás papírjait. Karácsonykor még azt mondta ifjú Mázán Andrásnak: Hallod-e, énnálam még senki sem volt, hogy belépjek a tsz-be. — Lehetséges, hogy a tanyán kerestek, majd jönnek azok ide is. — Énhozzám ugyan hiába jönnek, én nem írom alá a papírt, holmi népnevelőknek. — Akkor kívül marad. — Azt már nem, bemegyek én aláírni a tanácsházára. ^ Be is ment és aláírta. Ott írta alá a belépési nyilatkozatot Grek István is a tanácsházán. Kovács János elvtárs, a községi pártbizottság titkára egy olyan belépési nyilatkozatot nyújtott feléje, amelyik már valamelyik agitátor zsebében megtört egy kicsit. Elhárította, s kiválasztott magának egy símát. Karácsony, de főleg újév után szinte tömegessé válltak a belépések Csorváson. Január 3-án 112, 4-én 104, 5-én 98 gazda csatlakozott a közös gazdasághoz. — Ma „szűzterületen” jártunk, s az első látogatás még nem járt teljes sikerrel — magyarázta Blaskó József. — Azt hiszem, Józsi bácsi se könnyen lépett be 9 évvel ezelőtt? — Én biz’ a könnyen rá lettem, hanem az asszony, az istennek ■ .'.~1 sem akarta. Azóta aztán mindig mondogatta: sokkal jobb így. Béres Imrének, a tanácselnökhelyettesnek az apja se akart belépni. Könnyezett, jó ideig úgy érezte magát, mint a szárazra vetett csuka. Kínlódott, töprengett. Aztán mégis aláírta a belépését és most már ő is biztatja a szomszédokat, hogy rajta, mert miután aláírják a belépésit, egész más emberek lesznek, megköny- nyebbülnek. Egyébként hétfőn este egy ÚJ tsz is alakult 38 taggal, Petőfi néven, főként középparasztokból. Elnöknek a 18 holdas Valackai Ferencet választották. Ennek a negyedik csorvási tsz-nek is nagy a vonzó hatása, mert másnap, kedden estig már 87-re szaporodott a taglétszáma, földterülete pedig 1000 hold körül van. A másik új tsz-nek, az Ady-nak már mintegy 1700 hold földje van s 18-ról 245-re emelkedett tagjainak száma. A Vörös Október Tsz-be 151 új belépő volt hétfőn estig, s most már 3000 hold felé közeledik a földterület. Készül az ez évi terv, mely szerint építenek egy 100 férőhelyes új istállót, a jelenlegi 65-ről 120-ra növelik a tehenek számát s 50 hold szántót pedig beépítenek öntözéses takarmánytermesztésre. £ Nagy taglétszámra és földterületre terveznek a többi csorvási tsz-ek is, mert tudják, hogy néhány nap alatt belép még az a 250—300 egyénileg dolgozó paraszt is, aki kívül van. Követik azt a 649 családot, akik december 1 és január 4 közt beléptek. A régiekkel együtt most már mintegy 1000 parasztcsalád szövetkezett Csorváson. Kukk Imre Tőlük függ, hogy milyen lesz a „2otd títcza''... A sűrű ködben alig néhány méternyire lehet látni s a jól ismert gyulai tanyák, az akácfasorok nem szolgálhatnak tájékoztatásul, hogy merre járunk. Szerencsére a város vezetői jól ismerik a határt s úttalan utakon is eljutunk az ún. szabadkai iskolába, a nemrég alakult Zöld Mező Tsz közgyülésére. Amint a terembe érünk, egyszerre elfeledjük a rossz utat, a ködöt, feneketlen ragadós sarat, jóleső érzés, hogy ilyen körülmények között is 100-nál többen jöttek el a közgyűlésre — sokan több kilométeres utat tettek meg. — Az arcok aggodalmakról, gondterheltségről árulkodnak. Az új útra tért középparasztság meggyőződött már a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, ilyen irányú kételyeik nincsenek, de ezer és egy apróbb tisztázatlan kérdés merül fel nap-nap után bennük. Most azért jöttek el, hogy minden kérdésükre választ kapjanak s megvitassák, mi legyen az első lépés ? Steigervald József tsz-elnök — aki 23 hold földdel lépett a közösbe, s mint kiváló gazdát egyöntetűen választottak a szövetkezet élére — válaszolgal számtalan kérdésre. Hangja ititt ott még bizonytalanul cseng — néha kissé nyersen utasítja csendre a tagságot, de látszik rajta, hogy szívügye a Zöld Mező s megfogja állni helyét az elnöki poszton. 23 hold helyett egyszerre 1500-at, egy család gondja helyett 120-ét vállaira venni nem kis dolog. Ha egy-egy komplikáltabb kérdésire ad választ, kérdően néz az ott lévő városi vezetőkre s helybenhagyó ökölnyi szeme világított, mint a fényt ért szurok. Nagyné is fiatalos ígéretekkel nézett akkor még a sáros úton végig arra, amerre lebukott a nap, és vérveres lángjával tűzbeboritotta az aszályos határt. Itt volna. Csendes az udvar. Csendes a nagy ház. Lépégét beljebb. Egy szobán, két szobán és a harmadikban hallja hallja, zörög az írógép. Kopog az ajtón és belép. ffstébe hajlott az idő, mire végzett. Nem könnyű innen sza- ^ badulni. Igaz, nem is igyekezett. Milyen hangos, nagy nevetésekkel telt volt a szoba. Mintha mámorosak volnának. Magabiztosak. Erősek, és kegyetlenül szeretik az életet. Nemcsak a mát, de a holnapot. Messzire néznek és úgy gondolkoznak. Kicsit botladoznak, de mennek. Haladnak. Rettentő nagy számokkal beszélnek. Ezer tyúk, kétezer tyúk. Tízezer tojás. Még több. Ebből törhet ötven, száz. Meg se kottyan. Tele van Nagyné hanggal. Szinte kóvályog. Eddig nem tudott ellátni sohasem. Erre nem gondolt. A kíváncsiság hozta. A nagy tojás, a nagy tyúk. S mit kapott? Mindent— Bögdöste Jóska az asztalra terített térképet, rajzokat. — Ezt nézze Eszter-néném, ezt. Ebben lakik majd, ebben a házba. Szoba, konyha, kamra, előszoba. Idenézzen, ez itt a fürdő... Botladozik a szavakban. Melege van. A kendőt kioldja. Érzi a hűvösödő est gyerekes símogatását. Jólesik. Olyan nagyot lépett máma, hogy a végét szinte nem is látja. Hova jut? Bírja? Bírják? Hárman a két lánnyal. — Villanykotló... Ezt nem kell minden reggel tojatni. Csak nézi a hőmérőt... Kihúzza, bedugja a dugót... Könnyű megtanulni. Itt a mester. Szekerek zörögnek el mellette az úton. Kerékpárok, motorok, teherautók. Fél Nagyné, hogy felveszik. Csak most ne. Most ne szóljanak hozzá. Ügy tele van. Egy apró sóhaj és kicsordul belőle. Feszíti valami. Öröm, nevetés, kaeagás. Ha most könnye hullana, sajnálnák. Szegény asszony. Nem az. Ezek könnyű könnyek. Nevetés van előtte és meleg kacagás jön utána. Ezt nem lehet elmondani. Nincs rá szó. Bele van írva. A szemében csillog. A szívében ver, mint ezer mester ezer kalapácsa. A torkába tolul fel és úgy buggyan, mint a fövő lekvár. A lábában van. Könnyen viszi előre, csak az apró kacagást hallja. Kipp-kopp, kipp-kopp. A kezében, a karjában érzi. Szeretné megsímitani a fákat, a kinyújtózkodó határt. Megy, siet Nagyné, és útján kíséri az elnök dörrenö hangja: — Ez itt a tojatö... A szó után látja a tyúkot. Saját keltetés. A villanykotlóé. Tiszta fehér. Tarka folt annyi sincs benne, mint a tűhegy. Porban mosdott tiszta jószág. Az apró lajtorján feltipeg, be a kis ajtón és leül. Már csattan is utána a csapóajtó. Tojhat. Nyugodtan, nem zavarja senki. Utána állhat fel. Nyílik előtte az ajtó, és kot- kodácsolhat bele a nagy pusztaságba. — De ha nem bírjuk... —i Mi segítünk. Mi erősek vagyunk. Bírjuk. Magunkkal rántjuk Eszter nénéméket. Nem lesz itt semmi hiba. Bízza ránk.., Odabizta. A sorsát letette a nagy emberek kegyetlenül erős markába. Tudnak azok ütni is, de tudnak simogatni is. Érzi az erőt. Érzi a biztonságot, a melegséget, amit Jóska sugárzott magából, mint a lánggal égő fáklya. Formálja a szavakat, amivel a két lánya elé beomlik a házba: — Jányok... Jányok... Wines tovább. Szorul a torka. A szíve ts fennen dobog. 1' Érzi, tudja, elbőgi majd magát. Nevetős könnyein keresztül majd motyog valamit. Villanykotló. Melegvíz. Húszezer tojás. Tízezer kiscsirke. Mind fehér. Fehér magyar parlagi. Nagy tojás nincs. Nagy tyúk sincs. Játék volt csak. Az oskolás gyerekek kaptak húsvétra cukortojást. Az éjjeliőr tréfált velük. Jövőre ilyent tojik a tsz-tyúk is. Csak nagyobbat. Nem cukor lesz benne, hanem rántottának való. Mert van ilyen tyúk is. Hallotta, olvasta. Ilyen a kerecseny tyúk is. Marha nagy jószág. Egy-egy tolla olyan, mint a simított dohánylevél. A körmét kocsonyának főzik. Egy brigádnak elég egy tyúk ebédre, de még vacsorára is marad belőle. A csontjával agyon lehet ütni egy lovat... Könnyezve, nevetős hangon mond majd valamit. Épülnek az ólak. Négy már készen van. A többi ki van cö- vekelve. Nagyon sok. Egymás mellett és egymás mögött. Sok a bokros erdő, akácos, meg tölgyes. A héják ellen. A daráló is közel van. Zúzza majd a tengerit apróra, hogy a csibék el tudják nyelni. Ott nem lehet dögvész sem. Közel a doktor, közel a patika, közel a sok, jó ember segítése. JVFegy Nagyné. Siet haza. Csordultig van örömmel. Zsebében 1 zörren a papír. Magáé, meg a két lányáé. Ez a jövő. Szavak élednek és halnak el benne. Kis emlékek, kis moccanások, amik a múltból hoznak elé szomorú sírást. Komoly hangok, dörrenö villámok, amik a jövőből mutatnak fényt, útravaló világosságot. Kavarognak, kóvályognak körülötte, mint kalap körül a kifújt pipafüst. Kísérik, követik útján. Hangokat hall, éneket, dalt. Mintha a madarak, a fák, a zöldellő fű, a bokrosodó búza, a fehérre meszelt kilométerkövek, az árokban a méregzöld lapulevél, az ezernyi esti nesz mondaná, biztatná és vele énekelné a benne tornyosuló örömet. Csendesen szól vissza, hogy ne zavarjon senkit, hogy ne hallja senki, mintha csak a lányoknak mondaná otthon, a terített asztal, vagy a vetett ágy melege mellett: — Ha apátok ezt látna*. CSOOR ISTVÁN j íejból'intásaikból szinte új erőt* bátorságot merít. „Jól gondoljuk meg emberek! Saját ügyünkről van szó. Ne ha- markodjunk el semmit, együtt kell döntenünk mindenben.” A padokban őszülő hajú, idősebb emberek között számos fiatalt látni, akik szinte lélegzett visszafojtva hallgatják a javaslatokat, figyelnek minden szóra, kérdeznek bátran, ha nem értenek valamit. Részükről is sok értelmes javaslat hangzik el, ami azt bizonyítja, hoey magukénak érzik a szövetkezetei. Az itt ülők között számtalan olyan tag akad, akit saját bevallása szerint „az ár sodort magával”, egyelőre nem volt még szándéka a közösség útjára lépni. De ha már belépett, egyetlen gondolat foglalkoztatja: hogyan tovább? Mély gondolatokba merülnek, hogyan lehetne a Zöld Mező mielőbb fejlett, nagyüzemi gazdaság. Görbebotra támaszkodó, idős, bajszos bácsi emelkedik szénásra: — Én azt mór- > gazdatársak — kezdi r iát a hirtelen beálh n —, tőlünk függ, 'esz a Zöld Mező': \ akik itt születtü tunk, hosszabb rövi. hadkán, nagyon rr\ az istenbátamögötti 1jeink nem a legjc gazdálkodtunk kis gondtalanul éltünk, lattenyésztés sok jó , a házhoz. Most pedig dóm, mutassuk meg, bt fogva még többre vagy pesek. Törekedjünk itt az állattenyésztés fejlesztésére, jó tehén-, juh- és sertés-törzset állítsunk be. Van 500 hold legelőnk* ez kitűnően alkalmas juhtenyésztésre és növendókjószág nevelésre. Szavait nagyon helyesli valamennyi tag s egyszerre többen is el szeretnék mondani véleményüket. Megegyeznek abban is, hogy új zöldtafcairmámyig odahaza gondozzák a közösbe szánt jószágokat, a lófogattál rendelkezők, amint enged a föld fagya, azonnal megkezdik az elhanyagolt területeken a szántást. Ezért munkaegységet írnak javukra, az abrakot pedig az a tag adja, aki nem fejezte be az őszi mélyszántást. Beszélnek a trágyakihordásról, a leltározás apró részleteiről. Megállapodnak abban is, hogy a tanyavilágban élő tagság háztáji teheneinek a tejét naponta a szövetkezet fogata viszi a csarnokba. Ezt a munkát idős, gyengélkedő tagok végzik s javukra írnak a tehéntartó gazdák ’ munkaegységéből egy bizonyos mennyiséget. így a fiatalabbak piacrajárás miatt nem esnek ki a munkából. Megvitatják a háztáji tehenek közős legeltetési problémáját is, a mielőbb megkezdődő olcsó, szerfaépítkezést, a szakemberek kérdését és egyebet. A politikai jellegű kérdésekre a városi pártbizottság képviselője, a szakmai jeliegűre a városi tanács mezőgazdasági osztályvezetője válaszol, a betegbiztosításról, családipótlék- és nyugdíjügyekről az SZTK megbízottja tájékoztatja a tagságot. Csaknem 7 órás együttlét után, számos kérdésre megnyugtató választ kapva, reménykedve, vidámam indul haza a tagság. Vry Róza
