Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

MM. jaúuar 6., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A pedagógusképzés múltja és jelene Békés megyében A Will, század dere­kán a Szarvasra érkező Tes­sedik Sámuel (1743—1820) ér­deme, hogy a nyomorúsá­gos faluból a XIX. század­ra az Alföld középső részé­nek kulturális központja fejlő­dött Tessedik gazdasági iskolá­jának jellege nem zárta ki a ne­velőképzést, hiszen eleve azzal a céllal szervezte híres gazdasági iskoláját, hogy az itt tanuló fia­talokból gazdatisztek és nevelők legyenek. A természettudomá­nyi tárgyaik mellett Tessedik is­kolájában a neveléstan is helyet kapott s az ifjabbak tanításával gyakorlatra szert tevő „gyakor­nokok” irányítottan szerezték meg a legfoptosabb tanítói isme­reteket, készségeket. 1779—1796- ig folyt ilyenirányú képzés, a- minek elismeréséül jelenít meg 1798. július 10-én egy királyi le­irat, amelynek értelmében „Tes­sedik tanmódszere az új tanrend­szerrel együtt felvétessék az egyetembe és akadémiákba, és hogy minden tankerületből kül­dessenek alkalmas egyének Szarvasra ama tanmódszer meg­tanulása végett.” Tessedik iskoláját egy ideig szü­neteltetni kényszerült, majd 1799-ban újra megindította s mű­ködtette 1806-ig. Ezen idő alatt a korábbi tanrendszerben képez­telek a tanítók Szarvason, az in­tézet jelenleg kollégiumnak hasz­nált egyik főépületében. Amikor IHtiS-ban meg­szervezték a szarvasi ev. főgim­náziumot, kezdettől fogva erőtel­jesen törekedtek a szervezők ar­ra is, hogy az új intézet kebelé­ben tanítóképzés is folyjék. Kü­lönösen sokat fárad ózott az iijjycrl Vajda Péter (1803— 1846), akit' korai halála gátolt még a nemes tö­rekvés megvalósításában. Az ön­kényuralom vége felé, az ötvenes évek végén a szarvasi gimnázium két tanára: Tatay István és Pecz Gyula tervezetet dolgozott ki a gimnáziumban folyó tanítókép­zés megvalósítására, sőt alapít­ványokat is tettek az ún. „taní­tóképző tanszék” felállítására., Ennek következtében 1862-ben megindult a gimnázium VI. és VII. osztályával párhuzamosan a tanítóképzés. A tanítóképzésnek mindvégig Benka Gyula volt az apostola, aki gimnáziumi igazga­tósága ellenére is jórészt minden képzős tantárgy oktatását vállal­ta. A szükségképpen adódó túl­terhelést később azzal küszöböl­ték ki, hogy a gimnáziumot vég­zettek számára egyéves tanítói tanfolyamat szerveztek, s ilyen­formán 1868-ig képeztek tanító­kat. Amikor az 1868-as népoktatási törvény megjelent, Szarvas ak­kori vezetősége azonnal folyamo­dott, hogy állami tanítóképzőt ál­lítsanak fel Szarvason. A kérés nem talált meghallgatásra, így a régi keretek között kénysze­rültek tovább folytatni a tanító- képzést, közben igyekezve alapít­ványokat és államsegélyt szerez­ni. Naigy anyagi áldozatokkal fenntartották a tanítóképzői ta­gozatot úgy, hogy 1895-től már gyakorló iskola is működött, 1903-től pedig már tanári státusa is van a képzőnek. Lényegében a kibontakozás már 1902-ben meg­indult, amikor az új gimnáziumi épület építését megkezdték — mely jelenleg intézetünk fő épü­letét képezi— s előkészületeket tettek a tanítóképzői tagozat le­választására. 1907-ben az ev. egy­házkerület átvette a képzőt, sike­rült megfelelő államsegélyt biz­tosítani s 1911-ben meg tudta nyitni az annyira kívánt inter­nátust. 1912-ben már 10 nevelője volt a szarvasi képzőnek. 1917—18-ban kezdték meg a férfi tanítóképzőnek tanítónőkép. zővé való átszervezését. Az át­szervezést Szarvasnak az akkori országosan központi . fekvésével indokolták. Ebben az állapotban működött a tanítóképző Tessedik egykori épületében egészen 1948- ig, az államosításig. A felszabadulás után bekövetkezett igen nagy mértékű iskolapolitikai fejlődés, főként pedig az általános iskolai és óvo­dai hálózat kiépítése s az ezzel járó nevelőszükséglet Békés me­gye nevelőellátásának biztosítá­sára több nevelőképző szervezé­sét és működését tette szüksé­gessé. Így került sor a szarvasi tanítóképzőben tanulók számá­nak növelésére is, párhuzamos osztályok szervezése révén. Amikor pártunknak — a szo­cialista kultúrforradalom tudat- formáló fő feladtának meggyor­sítását sürgető — művelödéspo- I iitikal irányelveinek szellemében megindultak az újtípusú felsőfo­kú pedagógusképző intézetek szervezésének munkálatai, Szarvas és Békés megye párt-, tanács- és tömegszervezeti veze­tői és dolgozó népe nagy lelkese­déssel fáradoztak, hogy Szarvas is megkapja a szervezés jogát. A kérés jogos elvi alapjai a következők voltak: — A nevelőképzés évszázados szarvasi hagyománya, mely — az előbbiek szerint — bőven rendel­kezik igen pozitív, haladó, oly­kor országos hatósugarú kulturá­lis vonásokkal. — Békés megyében három ne­velőképző intézmény szűnt mega reform következtében. Tehát in­dokolt, hogy egy .felsőfokú inté­zetet kapjon, amelynek alapján megyénk dolgozói kézzelfogha­tóbban megértsék a reform fej­lődést szolgáló jellegét. Békés megye, Szarvas, a Vihar­sarok munkásmozgalmi hagyo­mányai, agrárszocialista meg­mozdulásai, a szarvasi és end- rődi kubikusok elkeseredett küz­delmei s a jelenlegi élénk moz­galmi élet biztosítják azt a poli­tikai és világnézeti légkört és I fejlődést, mely a kommunista1 pedagógusképzés elengedhetetlen felétele. I I A tárgyi feltételek biztosítása i ! a következőképpen alakult: ‘ ! I — A megyei tanács vb. 216/ j | 1958. számú határozatával bizto- j sította a két főépületet. (Intézet és kollégium). Ennek következ­tében az intézet a gimnázium épületében nyert elhelyezésit — mely egy hasonló, eddig általá­nos iskolai céljait szolgáló épü­letbe költözött át —, míg a kol­légium a megszűnt tanítóképző épületében nyert elhelyezést. Tekintve, hogy a két objektum egy telken van, az intézet elhe­lyezése igen megfelelő. A megyei tanács vb. ugyancsak fenti határozatával 200 ezer fo­rintot biztosított az átalakítási munkálatokra. A Szarvasi Járási Tanács VB 100 ezer forint hozzá­járulást, míg a Szarvasi Községi Tanács VB ismét 100 ezer forin­tos hozzá járulást és hat tanári la­kást ajánlott fel. Csuk a legnagyobb elismeréssel lehet nyugtázni azt, hogy minden felajánlást teljes mértékben teljesítettek az illeté­kesek. Sőt a Szarvasi Községi Tanács VB a felajánlott hat la­kás helyett hét lakást biztosított az intézet dolgozóinak. Az idő­közben felmerült gimnáziumi költözködési és felújítási költsé­gekre a Szarvasi Járási Tanács több mint félmillió forintot for­dított. Míg a községi tanács vál- i lalta az általános iskolák átcso­portosításának munkáját és költ­ségeit is. Mindezek közvetve ugyan, de jelentősen segítették az intézet megalapozásának körülményeit. — Természetesen a tárgyi fel­tételek megteremtésében a for­radalmi munkás—paraszt kor­mány, illetve a Művelődésügyi Minisztérium vállalta a legáldo­zatosabb feladatot. Ugyanis a két főépület korszerűsítése, felújí­tása több mint 1,5 millió forint­ba került. Ehhez járulnak még a közművesítés költségei is. Ezek után került sor 1959. évi szeptember 8-án az Intézet első tanévnyitó és iskolaavató ünne­pélyére, melyen dr. Orbán László elvtárs az MSZMP KB tagja in­dította útra Intézetünket. Szarvas életében jelentős kulturális ese­mény volt ez. A magyar nevelő­képzés megalakulásáért oly so­kat fáradozó Tessedik Sámuel, Vajda Péter és Benka Gyula ha­ladó elődeinknek akkor hiú áb­rándjai valósultak meg a leghala­dóbb, a szocialista pedagóigiai el­vek alapján működő új intéz­mény formájában. Ismeretes az a kultúrpolitikai koncepció, mely a pedagóguskép­zés reformját életre hívta. A ma- gasabbrendű szocialista társada­lom s ezen belül a szocialista kultúrforradalom vezető ereje, a párt művelődéspolitikájának irányelvei a pedagógusképzés ed­digi módjára vonatkozó kritikai értékelés mellett, hosszú időre előre megjelölte e területen dol­gozó kultúrmunkások, a nevelő­képzéssel foglalkozó pedagógu­sok és az üjtípusú pedagógus­képző intézetek feladatát. Intézetünknek az a célja és fel­adata, hogy alkotó ideológiai és pedagógiai oktató-nevelő munká­val az újtípusú, marxista—leni­nista eszmeiségű és meggyőződé­sű és a szocialista óvodapedagö- gta tudományával és gyakorlatá­val, valamint a társadalomban való népművelői munkára alkal­mas óvónők nevelésével és képzé­sével segítse a kultúrforradalom és a szocialista építés általános feladatainak megoldását. ISövendt’krinleet nemcsak a ma társadalmában való életre, ■ hanem a holnap, a kommunizmus társadalmában való helytállásra | készítjük elő. Olyan tulajdonsá­gokat nevelünk beléjük, amelyek ma talán még nem általánosak, de amelyeknek általánossá válá­sához éppen ezzel a neveléssel a- karunk hozzájárulni. Lenin szavaival élve: „Ifjúsá­gunk egész nevelésének, képzésé­nek és oktatásának arra kelj irá­nyulnia. hogy ezt az ifjúságot a kommunista erkölcs nevelje.” Csak ilyen pedagógusok tudják majd a szocialista tudat társadal­mi méretű fejlesztését gyorsítani, s ezáltal az e területen mutatkozó hiányok pótlását biztosítani. Ez pedig nem kis feladat. De nem­zetünk szocialista jövője ezt kí­vánja tőlünk, s mi örömmel vál­lalkozunk arra, hogy ennek ma­radéktalanul eleget tegyünk. Bizakodásunkat, igazunk tuda­tát annak az Arany Jánosnak szavaival fejezem ki, aki ennek a tájnak, Békésnek. Biharnak volt a fia, aki a haladás feltartóz­tathatatlan voltát és a diadalba vetett hit győzelmi dalát így fo­galmazza meg: „És vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatatlanul: Csak szélein marad veszteg hínárja, S partján a holt-víz határa kanyarul. Bízvást!... Mi benn vagyunk a fő­isodorban: Veszhet közölünk még talán nem egy: De szállva, lm elsők között a sorban Vásznunk dagad, halónk előre megy!! TÓTH LAJOS, a Szarvas*. Felsőfokú Óvónő­képző Intézet igazgatója 'Thai iewbetünk vizsga Bizony, sokszor szorongó ér­zéssel léptünk az iskolában a tanári asztal elé, amikor számot kellett adni arról, mit tanul­tunk. A vizsgák előtt még a jól felkészült diák is drukkol. így van ez ma is, és nemcsak az iskolában, hanem az életben, a termelésben is. Mert a munká­sok is vizsgáznak. Ev elején ter­veznek, egész esztendőben dol­goznak, s év végén jön a szám­vetés, a vizsga, hogy vajon ele­get tettek-e a követelmények­nek. A múlt évben sikeres vizs­gát tettünk. Pártunk márciusi határozatában megjelölt célo­kat elértük. Tavasszal a mező­gazdaságban nagy átalakulás történt. Mindezek egy-egy téte­lei annak a vizsgának, melyet a szocializmus építése állított e- lénk. De nemcsak év végén, ha­nem év elején is vizsgázunk. Az első napok adják az alapot ah­hoz, hogy év közben még tovább léphessünk. Ha jól sikerült a kezdés, az eredmény is bizto­sabb. A múlt évi indulásnál voltak zökkenők. Az első hetek, sőt hónapok eredményei a Békés­csabai Ruhagyárban, az építő­iparban és még számos helyen alatta maradtak a követelmé­nyeknek. A pótlás pedig már nehéz. A múlt esztendőben az 4v eleji lemaradás miatt volt mit pótolni. Igaz, sikerült. De ebben az évben ne pocsékoljuk el a későbbi túlteljesítést a „lyukak” tömítésére, hanem használjuk azt fel előbbrehala- dásunk, a szocializmus építése ütemének meggyorsítására. Az idén az év eleji lendületes munkára annál is inkább szük­ség van, mert az új tervek gyor­sabb lépésütemet diktálnak a szocializmus építésében. Az 1959. évi tervek óvatosak vol­tak, amit bizonyítanak azok a tények, hogy magasan túltelje­sítettük azokat. Jelenleg körül­tekintőbben készített tervek megvalósítása vár ránk. Feltét­len előnyünkre válik az, ha már az év elején, az első hetek, hónapok munkájában ■ elérjük azt, amit a terv előirányoz. A múlt évi kohentív munka lendületének kibontakozása, a szocialista munkaverseny nagy­szerű eredményei méltán jogo­sítanak fel bennünket arra, hogy bízzunk az előirányzat, tel­jesítésében, sőt a túlteljesítésé­ben is. A lendület az 1959-es esztendőben megindult, s most, az év elején abból kell vizsgáz­nunk: miként hozzuk át erre az évre is az emberek alkotóked­vét, akarását. Nagy szükség van erre! Az ellenforradalmat meg­előző évben. majd az el lenfor­radalom okozta károk miatt el­maradtunk a fejlődés ütemét il­letően más szocialista országok­tól. Ez megmutatkozott az élet- színvonal alakulásában is. Meg kell tehát gyorsítani a terme­lés növekedésének ütemét. Ez a legfontosabb feladatunk! S mi­vel a termelést elsősorban a termelékenység emelésével kell növelnünk, szükséges, hogy a múlt évi eredményes munkál az idén is folytassuk. Csakis így válik lehetővé, hogy a reálbér emeijedjen. De fontos az év ele­ji lendületes munka azért is, mert alapot ad ahhoz, hogy év végére magasabbra juthassunk, nagyobb eredményeket érhes­sünk el, hogy az új ötéves ter­vet minél biztosabb alapokról kezdhessük. Vizsgázik tehát a munkás, aki az év első napjaiban munkával teremti meg a holnap alapjait, a mérnök, a műszaki vezető, a- ki az új keresésével, korszerű­sítésével, a műszaki színvonal emelésével segíti a termelé­kenység emelését. Vizsgázik pa­rasztságunk is, amikor a mező- gazdaság átalakításával a tsz- ekbe való belépéssel segíti tár­sadalmunk építését. S hogy ez a vizsga sikerül-e, az rajiunk múlik. A válaszadásra felké­szültünk, s most drukkoljunk mindannyian egy kicsit, hogy a felelet egész, kerek legyen, M. J. Tanácstagi beszámoló Békéscsabán Békéscsabán, a 2. számú me­gyei választókerületben dr. Far­kas Ernő tanácstag 1960. jan. 7-én csütörtökön este 7 órakor, a IV. | kér. pártalapszervezet helyiségé- j ben tanácstagi beszámolót tart. I Kéri választóit, hogy beszámoló- j ját minél többe” hallgassák meg,! s véleményüket, javaslatukat, mondják el, melyeket a tanácsta- j gok továbbítanak a végrehajtó bizottsághoz. x í A Szabadkígyósi Tangazdaság palázót keres 25x8 méteres épület befedésére. Azonnali belépésre keresünk Fizetés kollektív szerint Jelentkezés: « , «* Örménykúti Állami Gazdaságban Telefon: Szarvas 2. Kössünk dohánytermelési szerződést! A dohánytermelők magas b váltási árat, kamatmentes előleget '-vyenes cigarettát kapnak. ül eső gaz da sági termelőszövetkezetek ezen Telül 20 % nagyüzemi felárban is részesülnek 4285

Next

/
Thumbnails
Contents