Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG I960, fan ti ár <!., szerda A postájából Le a bürokráciával Ezt a címet adta Levélírónk ásának s mi is meghagyjuk, me a levél tartalma: Vállalatomtól megtudtam, hogy a december havi fizetésemet Sí­én postán megkapom, mivel munkahelyem nem Gyulán van. A jó hírt örömmel közöltem csa­ládommal. 31-én izgatottan vár­tuk a postást. Azonban az nem érkezett. A fiam fél 5 körül ta­lálkozott vele és érdeklődött a pénz sorsa felől. A postás azt mondta, hogy menjünk a postára, ahol a pénzt felvehetjük. Mivel én lázas beteg vagyok nem tud­tam elmenni, így a feleségemet bíztam meg és elláttam megha­talmazással is. A feleségem be­szélt a postással, aki a főnökhöz küldte. Az viszont kijelentette, hogy a pénzt nem adhatja ki, mert hiányzik a meghatalmazás­ról két tanú aláírása és így azt visszaküldi a vállalatnak. Feleségem sírva jött haza. Gon­dolhatják kedves olvasók, hogy milyen jól esett ez nekünk. Hi­szen ebből a pénzből az ünnepek­re egyet-mást vásárolni akar­tunk. Sajnos a postafőnök jóvol­tából ez nem sikerült. Nem hi­szem, hogy a postai szabályzat ilyen követelményeket írna ele. De ha van is, úgy gondolom, hogy a feleségem, akinek én alá­írásommal meghatalmazást ad­tam, felveheti fizetésemet. Az ügyem ezzel még nem ért véget ugyanis mikor a pénzem újra megérkezett a postára szintén a a feleségem küldtem el az átvétel miatt és akkor a postafőnök már nem követelte a két tanú aláírás- sát. Nem tudom most már hol az igazság? Azt hiszem érdemes raj­ta elgondolkozni. KOLOZSI IMRE, Gyula. Miért nem vállal bérsütést az eleki Sütőipari Vállalat? Az eleki dolgozó asszonyok ne­vében írom ezeket a sorokat. Mi a termelőszövetkezetben dolgo­zunk. Ebben az évben kenyérga­bona ellátást részben kaptunk. Mi nem vagyunk berendezkedve otthon, hogy kenyeret süssünk, hiszen ma már kevés házban van kemence. Eddig az Eleki Sütő­ipari Vállalathoz hordtuk a lisz­tet és ők 80 fillérért kilóját meg­sütötték. December 20-a óta azonban nem vállalnak bérsütést, azt mondják nem engedélyezi a Já­rási Sütőipari Vállalat. Minden községben sütnek kenyeret így, csak éppen nálunk nem. Szeret­nénk, ha a Sütőipari Vállalat mi­nél rövidebb időn belül választ adna erre a kérésünkre. Az eleki asszonyok. Miért sötét és hideg az eleki vonat? Több dolgozótársammal együtt Elekről Békéscsabára járok dol­gozni. Általában a vonat kivilá- gítatalan és hideg. Többször kér­deztük már a kalauzoktól, hogy miért van ez? Ök azt mondták, nem tudják. Nem tudom mi tör­ténik akkor, ha a hideg kocsiban egy terhes asszony utazik és fel­fázik. Vajon ki vállalja azért a felelősséget, hogy esetleg a gyer­mek vagy az anya emiatt beteg lesz? Kérdem azt: mi, eleki dol­gozók, miért nem érdemeljük meg a kivilágított, jól fűtött vasúti ko­csikat? Hiszen mi is olyan uta­sok vagyunk, mint a más vonaton utazók. A másik probléma az eleki ut­cák világítása. — Községünkbe már régen bevezették a villanyt. Sajnos, az utcákon ezt nem ta­pasztaljuk. Előfordul olyan eset, hogy két este égnek a lámpák, három estén át nem. El lehet képzelni, milyen kellemes az, ha az emberek a. sötétség miatt sár­ban, vízben lubickolnak. Jó len­ne, ha az illetékesek megtennék a szükséges intézkedést. Szencsenkó Lajos, Elek. HÍREK EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDÖTT annak a négy ruhagyári munkásnak Orosházán, akik együtt lot* tóztak. Az év első lottó tárgynyeremény húzásán a bárhol felépít­hető családi házat nyerték meg az S jelű 1 190 867 számú szelvé­nyükkel. Időjárásjelentés Erősen párás, többfelé ködös idő. Egy­két helyen még kevés eső. Napközben egy-két órás napsütés, gyenge légáram- • ’lás. — Az elmúlt gazdasági év zár­számadására készülnek a füzes­J gyarmati Aranykalász Tsz-ben. A terménykiosztást már megkezd­ték, s azt minden tagnak a laká­sára szállítják. — A megyei tanács vb. a nép­művelési intézmények és tanfo­lyamok kiadásának fedezésére költségvetésből 4,5 millió forin­ütot biztosít. JCultmálu VILÁGHlRADÓ IGAZI „REALIZMUS?” Nem valami kellemes feladat lehet az egyik chicagói televíziós adó bemondójának lenni, Az idő­járásjelentésnél ugyanis — mivel a televíziós társaság „szemlélte­tő” és újszerű prognózist óhajt adni —, ha esős idő várható, ak­kor a néző számára láthatatlan öntözőkannából jód megöntözik a bemondót. Igaz, hogy ezért „eső pótdíjban” részesül. HÁROMDIMENZIÓS TELEVÍZIÓ Az angol Associated Rediffu- sion nevő társaság bejelentette, hogy jövő év áprilisában megkez­dik a háromdimenziós televízió adásait. AMERIKAI BALETT EGYÜTTES UTAZIK A SZOVJETUNIÓBA A legrégibb amerikai balett együttes, az American Balett Theatre jövő nyáron vendégkör- útra indul a Szovjetunióba. Az együttes ugyanakkor ünnepli fennálásának huszadik évfordu­lóját. A „táncoló diplomatáknak” nevezett balett Amerika egyik legfőbb „kulturális exportcikke”: hét nemzetközi körút során ed­dig az öt világrész 33 országában lépett fel. KÉT DOLLÁRÉRT LEONARDO DA VINCI KÉP Egy Svédországban élő olasz festő, Giuseppe Calca/terra, aikd a Vatikán részére régi képeket restaurál, múlt őszön 2 dollárért egy jelentéktelen festményt vá­sárolt a római ócskapiacon. A képet magával vitte Svéd­országba és restaurálás közben felfedezte, hogy alatta egy másik festmény rejtőzik. A felső réte­get leszedve, akt-képet talált, melynek arcvonásai szerinte „meglepő hasonlóságot mutatnak Szent János arcával Leonardo „Utolsó vacsoi'áján”. Calcatenra biztos benne, hogy ismeretlen Leonardo képre bukkant, amely szerinte a bűnbánó Magdolnát ábrázolja. A restaurátor termé­szetesen azonnal elutazott Ró­mába, hogy szakértők vélemé­nyét kérje. MŰEMLÉKVÉDELEM IRAKBAN A Sahrazur dombok vidékén, az Iraki Köztársaság északkeleti részében teljes erővel dolgoznak, hogy igen értékes régészeti lele­teket mentsenek meg a dorbon- di duzzasztógát vizétől. Mielőtt a duzzasztóval elárasztanák a kijelölt területet, az i. e. 3800— 3500 éves asszír műemlékeket vé­dett helyre szállítják. Az iraki kormány húszezer dinár segítsé­get szavazott meg a műemlékvé­delem részére. GÉRARD PHILIPE HANGLEMEZEK A párizsi karácsonyi hangle­mezpiacon óriási sikere van an­nak a lemeznek, amelyen Gérard Philipe, a nemrég elhunyt kiváló francia színész Paul Eluard ver­seit szavalja. Egy másik lemezen, amelyet gyermekek és felnőttek egyaránt nagy örömmel hallgatnak, Gé- rard Philipe Saint-Exupéry: A kis herceg című bájos, költői szépségű meséjét mondja el. — A tervezettnél negyven má­zsával több cukorrépát és nyolc mázsával több dúghagymát ter­melt holdanként a gádorosi Petőfi Termelőszövetkezet 50 tagú Ső­— A gyomai Győzelem Terme­lőszövetkezet december elején a- lakult meg 24 taggal. Azóta a ta­gok száma már elérte a 74-et. — Jól sikerült klubestet rendez­tek a Békéscsabai Pamutszövő KISZ-szervezetében az elmúlt napokban. A klubesten Géczei Dorottya beszámolt az elmúlt év munkájáról és ismertette a KISZ_ szervezet jövő évi terveit. ■ — Az 500 ezer forintos költség- vetéssel újjáépülő eleki művelő­dési otthon átadását január 9-re tervezik. Az átadási ünnepségen a Békéscsabai Balassi Művelődési Otthon táncegyüttese vendégsze­repei. — A következő hónapokban sorra kerülő hangverseny-soroza­ton Beethoven szimfóniáiból ren­deznek hangversenyt a Jókai Színházban a Budapesti MÁV szimfonikus zenkar részvételével. A zenekart Lukács Miklós kar­nagy vezényli. — Helyesbítés. Az 1360, január 4-i szamunkban megjelent hírünkkel kapcsolatban közöljük, hogy száj es körömfájás miatt az Orosházán ja­nuár 7-re hirdetett havi vásár elma­rad, — Klubhelyiséggé alakítják át a Hazafias Népfront Békés me­gyei Bizottságának egyik legna­gyobb helyiségét. A klubot tele­vízióval, világvevő rádióval, filmvetítőgéppel, könyv- és folyó­irattárral, társasjátékokkal rende­zik be. A klubban rendszeres fiimvetíséses előadásokat, televí­ziós esteket tartanak. — Az Építők Trefon utcai tánciskolájában új tánctanfolyam kezdődött. Iratkozni január 11-ig még lehet: — a tanórákon hét­főn, szerdán és pénteken este 7 órától. Tanfolyam vezetők: Nyíri Lajosné és Nyíri Lajos tánctaná­rok. 9923 A megbánás A toronyóra négyet ütött, az­után rtiég kettőt. A koranyári délután hirtelen jött melege kábitóan nehezedett a kertes házakkal szegélyezett ut­cákra. Egy csengő távoli cirpelése szű­rődött bele a csendbe, s csakha­mar hangos gyermekzsivaly verte fel a környéket. Ügy közeledett, mint a zivatar szokott ebben az évszakban; az éktelen lármából visító kiáltozás hangzott ki, „Rondácska, Rondácska". Egy nyolcéves^ forma kislány fordult be o sarkon, s léleksza­kadva rohant a többiek előtt. A többiek, mintegy tíz-tizenöt főnyi főleg fiúkból álló kis csapat; fül­siketítő lármával hajszolták a kis­lányt, s közben kórusban ordítoz­ták a gúnynevét. Szó, ami szó, bizonyos vonat­kozásban illett is rá. A formás kis barna hajú teremtés ragyogó fe­kete szemeivel szép volt, éppen olyan szép, mint a korabeli ha­sonló kislányok; azonban az ar­ca... A jobb arcán egy csúnya heg- gesedés húzódott le egészen az ál- I r régi forrázás szörnyű emléke, ami kitörölhetetlen bé­lyegként íródott bele a kis arcba. Szemében a megbántottság köny- nyei potyogtak és szaladt, szaladt, hogy minél előbb megszabaduljon üldözőitől. Nem sikerült neki. JJtölérték és egy fehérre me­szelt léckerítéshez szorítot­ták. Vezérük egy szeplős, vörös­hajú fiú győzedelmes vigyorgás­sal állt elébe. — Mondd Rondács­ka, hol szerezted a képedet. Iga­zán szép, mint egy leforrázott macska. A többiek kórusban röhögtek az idétlen szellemeskedésen; a kis­lány arca lángba borult. — Eresszetek — toporzékolt — csúnyák és lelketlenek vagytok, miért csúfoltok folyton, különö­sen'te Paikovics. — Nézd Rondácska — kezdte a fiú ... ekkor közbedörrent egy e- rélyes férfihang. — Nem takarodtok onnan csi­bészek, nézze meg az ember, hogy kínozzátok ezt a kis ártatlant. — Egy magas, őszhajú férfi lépett ki az ajtón. A gyerekek — mint a csirkék, amikor a vércse közéjük csap — szétrebbentek és egy pil­lanat alatt elpárologtak, mintha ott sem lettek volna. A kislány zokogva vetette magát a férfi mellére. — Gabi bácsi — szipogta —■, en­gem folyton bántanak. Rondács- kának csúfolnak, pedig én nem vétettem nekik semmit. Miért o- lyan rosszak ezek a fiúk? Miért nem hagynak békén? A férfi szeme megfelhősödött. — Tudod Évikém, ezek már ilye­nek. Nem érik fel ésszel, hogy a másikat nagyon megbánthatják. Majd ha nagylány leszel, minden megváltozik. Fognak még ezek neked udvarolni is — próbálta tréfával elütni a dolgot. A kislány erélyesen megrázta a fejét. — Nem, ezek nem kellenének nekem soha. Különösen a Paiko­vics. Olyan undok, hogy egész é- letemben gyűlölni fogom. A férfi kézenfogta és lassan el­indultak. — Gyere, hazaviszlek. ...És teltek-múltak az évek. ^z idő homokóráján hulltak, peregtek a szemek, lassan már heggyé is növekedtek. A gyulai kórház kapuján vészes szi­rénázással fordult be a hófehér­re lakkozott mentőautó. Egy hord­agyat emeltek le, s rajta egy hat éves forma kislány, az arcáról szinte semmi sem látszott, annyi- . ra agyon volt pályázva. Harmadfokú égés — mondta a fiatal mentőorvos az elébe siető magas, fehérköpenyes doktornő­nek — nagyon súlyos. — Azonnal a kezelőbe — volt a rövid válasz. A fehéren csillogó folyosón iz­gatottan sétált fel-alá egy láng­vörös hajú férfi. Az izgalomtól szinte világítottak arcán a szép­iák. Felkapta a fejét az ajtónyí­lásra és odasietett a kilépő dok­tornő elé. — Mondja — kérdezte izgalomtól elfúló hangon —, a kis­lányom, mi lesz vele?... Az orvosnő meglepetten pillan­tott rá, s rövid tétovázás után megszólalt. — A kislány... hát nehéz eset. Harmadfokú égési szenvedett és ennél az esetnél az életveszély is fennáll. Megpróbál­tunk minden emberileg lehetőt a megmentésére... de az arcán... örökre ottmarad a nyoma... Pai­kovics úr. — Mi... mi... honnan tetszik... A doktornő a féri felé fordította jobb arcát, amelyen egy régi for­radás heggje húzódott le egészen az áliáig. — Ron... izé ... bocsánat. — Látom megismert. Igen, én vagyok a régi Rondácska. Igaz... azóta eltelt egy kis idő. Hála az orvostudománynak, még talán szépültem is egy kicsit. A maga kislánya jó kezekben lesz. Én fo­gom ápolni. Csak azt sajnálom, hogy esetleg csúfolni fogják majd... mert az arcán örökké meg fog látszani. Qzömyű zavarában a férfi lesütötte a szemét, izgett- mozgott, látszott rajta, hogy jobb szeretne elsüllyedni, mint ezt a csendes hangon elmondott szava­kat hallgatni, amiben jó adag lec_ kéztetés is volt. — Most menjen — a kislánynak csendre és nyugalomra van szük­sége. Remélem, nem lesz semmi komplikáció. ... A kórház parkjában arany­sárgára festette a leveleket a be­surranó ősz. Az úton vöröshajú férfi egy kislányt vezetett kézen­fogva, aki minduntalan hátrafor­dult és integetett a lépcsőn álló magas fehérköpenyes női alak fe­lé. — Gyere Rózsika — a doktor- néni nem ér rá csak téged nézni. — De mikor én úgy szeretem Éva nénit — válaszolta a kis­lány — és ő is nagyon szeret en­gem. — Igen, a doktornő valóságos angyal — mormogta a férfi, in­kább magának, mint a kislányá­nak, és visszapillantott a lépcsőn álló fehér szoborra — kinek ar­cára fényességet hullatott az a- ronv szívű őszi napfény. Sárközi Gyula f A

Next

/
Thumbnails
Contents