Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-06 / 4. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG I960, fan ti ár <!., szerda A postájából Le a bürokráciával Ezt a címet adta Levélírónk ásának s mi is meghagyjuk, me a levél tartalma: Vállalatomtól megtudtam, hogy a december havi fizetésemet Síén postán megkapom, mivel munkahelyem nem Gyulán van. A jó hírt örömmel közöltem családommal. 31-én izgatottan vártuk a postást. Azonban az nem érkezett. A fiam fél 5 körül találkozott vele és érdeklődött a pénz sorsa felől. A postás azt mondta, hogy menjünk a postára, ahol a pénzt felvehetjük. Mivel én lázas beteg vagyok nem tudtam elmenni, így a feleségemet bíztam meg és elláttam meghatalmazással is. A feleségem beszélt a postással, aki a főnökhöz küldte. Az viszont kijelentette, hogy a pénzt nem adhatja ki, mert hiányzik a meghatalmazásról két tanú aláírása és így azt visszaküldi a vállalatnak. Feleségem sírva jött haza. Gondolhatják kedves olvasók, hogy milyen jól esett ez nekünk. Hiszen ebből a pénzből az ünnepekre egyet-mást vásárolni akartunk. Sajnos a postafőnök jóvoltából ez nem sikerült. Nem hiszem, hogy a postai szabályzat ilyen követelményeket írna ele. De ha van is, úgy gondolom, hogy a feleségem, akinek én aláírásommal meghatalmazást adtam, felveheti fizetésemet. Az ügyem ezzel még nem ért véget ugyanis mikor a pénzem újra megérkezett a postára szintén a a feleségem küldtem el az átvétel miatt és akkor a postafőnök már nem követelte a két tanú aláírás- sát. Nem tudom most már hol az igazság? Azt hiszem érdemes rajta elgondolkozni. KOLOZSI IMRE, Gyula. Miért nem vállal bérsütést az eleki Sütőipari Vállalat? Az eleki dolgozó asszonyok nevében írom ezeket a sorokat. Mi a termelőszövetkezetben dolgozunk. Ebben az évben kenyérgabona ellátást részben kaptunk. Mi nem vagyunk berendezkedve otthon, hogy kenyeret süssünk, hiszen ma már kevés házban van kemence. Eddig az Eleki Sütőipari Vállalathoz hordtuk a lisztet és ők 80 fillérért kilóját megsütötték. December 20-a óta azonban nem vállalnak bérsütést, azt mondják nem engedélyezi a Járási Sütőipari Vállalat. Minden községben sütnek kenyeret így, csak éppen nálunk nem. Szeretnénk, ha a Sütőipari Vállalat minél rövidebb időn belül választ adna erre a kérésünkre. Az eleki asszonyok. Miért sötét és hideg az eleki vonat? Több dolgozótársammal együtt Elekről Békéscsabára járok dolgozni. Általában a vonat kivilá- gítatalan és hideg. Többször kérdeztük már a kalauzoktól, hogy miért van ez? Ök azt mondták, nem tudják. Nem tudom mi történik akkor, ha a hideg kocsiban egy terhes asszony utazik és felfázik. Vajon ki vállalja azért a felelősséget, hogy esetleg a gyermek vagy az anya emiatt beteg lesz? Kérdem azt: mi, eleki dolgozók, miért nem érdemeljük meg a kivilágított, jól fűtött vasúti kocsikat? Hiszen mi is olyan utasok vagyunk, mint a más vonaton utazók. A másik probléma az eleki utcák világítása. — Községünkbe már régen bevezették a villanyt. Sajnos, az utcákon ezt nem tapasztaljuk. Előfordul olyan eset, hogy két este égnek a lámpák, három estén át nem. El lehet képzelni, milyen kellemes az, ha az emberek a. sötétség miatt sárban, vízben lubickolnak. Jó lenne, ha az illetékesek megtennék a szükséges intézkedést. Szencsenkó Lajos, Elek. HÍREK EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDÖTT annak a négy ruhagyári munkásnak Orosházán, akik együtt lot* tóztak. Az év első lottó tárgynyeremény húzásán a bárhol felépíthető családi házat nyerték meg az S jelű 1 190 867 számú szelvényükkel. Időjárásjelentés Erősen párás, többfelé ködös idő. Egykét helyen még kevés eső. Napközben egy-két órás napsütés, gyenge légáram- • ’lás. — Az elmúlt gazdasági év zárszámadására készülnek a füzesJ gyarmati Aranykalász Tsz-ben. A terménykiosztást már megkezdték, s azt minden tagnak a lakására szállítják. — A megyei tanács vb. a népművelési intézmények és tanfolyamok kiadásának fedezésére költségvetésből 4,5 millió forinütot biztosít. JCultmálu VILÁGHlRADÓ IGAZI „REALIZMUS?” Nem valami kellemes feladat lehet az egyik chicagói televíziós adó bemondójának lenni, Az időjárásjelentésnél ugyanis — mivel a televíziós társaság „szemléltető” és újszerű prognózist óhajt adni —, ha esős idő várható, akkor a néző számára láthatatlan öntözőkannából jód megöntözik a bemondót. Igaz, hogy ezért „eső pótdíjban” részesül. HÁROMDIMENZIÓS TELEVÍZIÓ Az angol Associated Rediffu- sion nevő társaság bejelentette, hogy jövő év áprilisában megkezdik a háromdimenziós televízió adásait. AMERIKAI BALETT EGYÜTTES UTAZIK A SZOVJETUNIÓBA A legrégibb amerikai balett együttes, az American Balett Theatre jövő nyáron vendégkör- útra indul a Szovjetunióba. Az együttes ugyanakkor ünnepli fennálásának huszadik évfordulóját. A „táncoló diplomatáknak” nevezett balett Amerika egyik legfőbb „kulturális exportcikke”: hét nemzetközi körút során eddig az öt világrész 33 országában lépett fel. KÉT DOLLÁRÉRT LEONARDO DA VINCI KÉP Egy Svédországban élő olasz festő, Giuseppe Calca/terra, aikd a Vatikán részére régi képeket restaurál, múlt őszön 2 dollárért egy jelentéktelen festményt vásárolt a római ócskapiacon. A képet magával vitte Svédországba és restaurálás közben felfedezte, hogy alatta egy másik festmény rejtőzik. A felső réteget leszedve, akt-képet talált, melynek arcvonásai szerinte „meglepő hasonlóságot mutatnak Szent János arcával Leonardo „Utolsó vacsoi'áján”. Calcatenra biztos benne, hogy ismeretlen Leonardo képre bukkant, amely szerinte a bűnbánó Magdolnát ábrázolja. A restaurátor természetesen azonnal elutazott Rómába, hogy szakértők véleményét kérje. MŰEMLÉKVÉDELEM IRAKBAN A Sahrazur dombok vidékén, az Iraki Köztársaság északkeleti részében teljes erővel dolgoznak, hogy igen értékes régészeti leleteket mentsenek meg a dorbon- di duzzasztógát vizétől. Mielőtt a duzzasztóval elárasztanák a kijelölt területet, az i. e. 3800— 3500 éves asszír műemlékeket védett helyre szállítják. Az iraki kormány húszezer dinár segítséget szavazott meg a műemlékvédelem részére. GÉRARD PHILIPE HANGLEMEZEK A párizsi karácsonyi hanglemezpiacon óriási sikere van annak a lemeznek, amelyen Gérard Philipe, a nemrég elhunyt kiváló francia színész Paul Eluard verseit szavalja. Egy másik lemezen, amelyet gyermekek és felnőttek egyaránt nagy örömmel hallgatnak, Gé- rard Philipe Saint-Exupéry: A kis herceg című bájos, költői szépségű meséjét mondja el. — A tervezettnél negyven mázsával több cukorrépát és nyolc mázsával több dúghagymát termelt holdanként a gádorosi Petőfi Termelőszövetkezet 50 tagú Ső— A gyomai Győzelem Termelőszövetkezet december elején a- lakult meg 24 taggal. Azóta a tagok száma már elérte a 74-et. — Jól sikerült klubestet rendeztek a Békéscsabai Pamutszövő KISZ-szervezetében az elmúlt napokban. A klubesten Géczei Dorottya beszámolt az elmúlt év munkájáról és ismertette a KISZ_ szervezet jövő évi terveit. ■ — Az 500 ezer forintos költség- vetéssel újjáépülő eleki művelődési otthon átadását január 9-re tervezik. Az átadási ünnepségen a Békéscsabai Balassi Művelődési Otthon táncegyüttese vendégszerepei. — A következő hónapokban sorra kerülő hangverseny-sorozaton Beethoven szimfóniáiból rendeznek hangversenyt a Jókai Színházban a Budapesti MÁV szimfonikus zenkar részvételével. A zenekart Lukács Miklós karnagy vezényli. — Helyesbítés. Az 1360, január 4-i szamunkban megjelent hírünkkel kapcsolatban közöljük, hogy száj es körömfájás miatt az Orosházán január 7-re hirdetett havi vásár elmarad, — Klubhelyiséggé alakítják át a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának egyik legnagyobb helyiségét. A klubot televízióval, világvevő rádióval, filmvetítőgéppel, könyv- és folyóirattárral, társasjátékokkal rendezik be. A klubban rendszeres fiimvetíséses előadásokat, televíziós esteket tartanak. — Az Építők Trefon utcai tánciskolájában új tánctanfolyam kezdődött. Iratkozni január 11-ig még lehet: — a tanórákon hétfőn, szerdán és pénteken este 7 órától. Tanfolyam vezetők: Nyíri Lajosné és Nyíri Lajos tánctanárok. 9923 A megbánás A toronyóra négyet ütött, azután rtiég kettőt. A koranyári délután hirtelen jött melege kábitóan nehezedett a kertes házakkal szegélyezett utcákra. Egy csengő távoli cirpelése szűrődött bele a csendbe, s csakhamar hangos gyermekzsivaly verte fel a környéket. Ügy közeledett, mint a zivatar szokott ebben az évszakban; az éktelen lármából visító kiáltozás hangzott ki, „Rondácska, Rondácska". Egy nyolcéves^ forma kislány fordult be o sarkon, s lélekszakadva rohant a többiek előtt. A többiek, mintegy tíz-tizenöt főnyi főleg fiúkból álló kis csapat; fülsiketítő lármával hajszolták a kislányt, s közben kórusban ordítozták a gúnynevét. Szó, ami szó, bizonyos vonatkozásban illett is rá. A formás kis barna hajú teremtés ragyogó fekete szemeivel szép volt, éppen olyan szép, mint a korabeli hasonló kislányok; azonban az arca... A jobb arcán egy csúnya heg- gesedés húzódott le egészen az ál- I r régi forrázás szörnyű emléke, ami kitörölhetetlen bélyegként íródott bele a kis arcba. Szemében a megbántottság köny- nyei potyogtak és szaladt, szaladt, hogy minél előbb megszabaduljon üldözőitől. Nem sikerült neki. JJtölérték és egy fehérre meszelt léckerítéshez szorították. Vezérük egy szeplős, vöröshajú fiú győzedelmes vigyorgással állt elébe. — Mondd Rondácska, hol szerezted a képedet. Igazán szép, mint egy leforrázott macska. A többiek kórusban röhögtek az idétlen szellemeskedésen; a kislány arca lángba borult. — Eresszetek — toporzékolt — csúnyák és lelketlenek vagytok, miért csúfoltok folyton, különösen'te Paikovics. — Nézd Rondácska — kezdte a fiú ... ekkor közbedörrent egy e- rélyes férfihang. — Nem takarodtok onnan csibészek, nézze meg az ember, hogy kínozzátok ezt a kis ártatlant. — Egy magas, őszhajú férfi lépett ki az ajtón. A gyerekek — mint a csirkék, amikor a vércse közéjük csap — szétrebbentek és egy pillanat alatt elpárologtak, mintha ott sem lettek volna. A kislány zokogva vetette magát a férfi mellére. — Gabi bácsi — szipogta —■, engem folyton bántanak. Rondács- kának csúfolnak, pedig én nem vétettem nekik semmit. Miért o- lyan rosszak ezek a fiúk? Miért nem hagynak békén? A férfi szeme megfelhősödött. — Tudod Évikém, ezek már ilyenek. Nem érik fel ésszel, hogy a másikat nagyon megbánthatják. Majd ha nagylány leszel, minden megváltozik. Fognak még ezek neked udvarolni is — próbálta tréfával elütni a dolgot. A kislány erélyesen megrázta a fejét. — Nem, ezek nem kellenének nekem soha. Különösen a Paikovics. Olyan undok, hogy egész é- letemben gyűlölni fogom. A férfi kézenfogta és lassan elindultak. — Gyere, hazaviszlek. ...És teltek-múltak az évek. ^z idő homokóráján hulltak, peregtek a szemek, lassan már heggyé is növekedtek. A gyulai kórház kapuján vészes szirénázással fordult be a hófehérre lakkozott mentőautó. Egy hordagyat emeltek le, s rajta egy hat éves forma kislány, az arcáról szinte semmi sem látszott, annyi- . ra agyon volt pályázva. Harmadfokú égés — mondta a fiatal mentőorvos az elébe siető magas, fehérköpenyes doktornőnek — nagyon súlyos. — Azonnal a kezelőbe — volt a rövid válasz. A fehéren csillogó folyosón izgatottan sétált fel-alá egy lángvörös hajú férfi. Az izgalomtól szinte világítottak arcán a szépiák. Felkapta a fejét az ajtónyílásra és odasietett a kilépő doktornő elé. — Mondja — kérdezte izgalomtól elfúló hangon —, a kislányom, mi lesz vele?... Az orvosnő meglepetten pillantott rá, s rövid tétovázás után megszólalt. — A kislány... hát nehéz eset. Harmadfokú égési szenvedett és ennél az esetnél az életveszély is fennáll. Megpróbáltunk minden emberileg lehetőt a megmentésére... de az arcán... örökre ottmarad a nyoma... Paikovics úr. — Mi... mi... honnan tetszik... A doktornő a féri felé fordította jobb arcát, amelyen egy régi forradás heggje húzódott le egészen az áliáig. — Ron... izé ... bocsánat. — Látom megismert. Igen, én vagyok a régi Rondácska. Igaz... azóta eltelt egy kis idő. Hála az orvostudománynak, még talán szépültem is egy kicsit. A maga kislánya jó kezekben lesz. Én fogom ápolni. Csak azt sajnálom, hogy esetleg csúfolni fogják majd... mert az arcán örökké meg fog látszani. Qzömyű zavarában a férfi lesütötte a szemét, izgett- mozgott, látszott rajta, hogy jobb szeretne elsüllyedni, mint ezt a csendes hangon elmondott szavakat hallgatni, amiben jó adag lec_ kéztetés is volt. — Most menjen — a kislánynak csendre és nyugalomra van szüksége. Remélem, nem lesz semmi komplikáció. ... A kórház parkjában aranysárgára festette a leveleket a besurranó ősz. Az úton vöröshajú férfi egy kislányt vezetett kézenfogva, aki minduntalan hátrafordult és integetett a lépcsőn álló magas fehérköpenyes női alak felé. — Gyere Rózsika — a doktor- néni nem ér rá csak téged nézni. — De mikor én úgy szeretem Éva nénit — válaszolta a kislány — és ő is nagyon szeret engem. — Igen, a doktornő valóságos angyal — mormogta a férfi, inkább magának, mint a kislányának, és visszapillantott a lépcsőn álló fehér szoborra — kinek arcára fényességet hullatott az a- ronv szívű őszi napfény. Sárközi Gyula f A
