Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
I960. Január SÍ., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A Balassi táncegyüttes új műsora Hétfőn, 25-én, este a Jókai Színházat zsúfolásig megtöltő közönség előtt, megérdemelt sikerrel mutatta be új műsorát a Szocialista kultúráért jelvénnyel kitüntetett Balassi táncegyüttes. A Balassi táncegyüttes megalakulása óta képviselője megyénk kultúr- csoportjainak és külföldön is mél. Odor György a Valaska szólótáncát mutatja be tó reprezentánsa a népművészetnek. A művelődési otthon csoportja az 1955-ben Varsóban megrendezett VIT-en és az 1956-ban a csehszlovákiai Strazsnyiczén rendezett nemzetközi fesztiválon szerepelt. A műsor első részében néhány olyan számot láttunk, ami korábbi műsorukban már szerepelt, így Manninger György koreográfiája, a „Tapsos”. Ez a méhkeréki román tánc egyre gyorsuló ütemével megteremtette azt a hangulatot a színpad és a közönség között, aA koreográfusnak sikerült elkerülni azt a buktatót, amit egy-egy szólótáncnál bekövetkezik, hogy sok esetben a balett-elemeket rosszul használják fel. Itt szerencsésen ötvöződött a fejlett ritmusérzés a bravúros technikával. A Vidroczki és a menyecskék című tánc (Born Miklós koreográfiája) egy mátrai történetet mond el. Vidroczki betyárt mulató menyecskék szoknyájuk mögé rejtik el az őt kereső pandúrok elől. A tánc nyelvén is érthető egyszerűségre váló törekvés jellemzi ezt a táncot. A Békési farsang címmel bemutatott zárótánc méltán aratta az est folyamán az egyik legnagyobb sikert. A koreográfus Manninger György. A műsorban Máthé Jolán vendégként szerepelt, aki különösen a cigány dalokkal aratott nagy sikert. Az együttes szólistája, a Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett Somi Sándor, úgy éreztük, egy kicsit meg volt illetődve. A zenekart Víg Aladár vezette. A színházban tartott előadás bizonyítja azt, hogy közönségünk szereti a Balassi táncegyüttest, és az együttes felfelé ívelő munkáját figyelemmel kíséri. Ezért lepődtünk meg, hogy sem a rádió-tele Az együttes a Valaskát járja mi alapjává vált a későbbi sikernek. A műsor első részében mutatták be „Petru gazda udvarában” című táncot (Bőm Miklós koreográfiája). A történet az, hogy Petru gazda szereti a táncot, s a táncos lábú fiatalok vasárnap délután betérnek udvarába és elkezdenek táncolni. Később megjönnek a lányok is, és vidám tánc kezdődik Petru gazda udvarában. A gazda szerepét Timkó Zoltán Szocialista Kultúráért kitüntetett szólótáncos mutatta be, méltán megérdemelt sikerrel. A Valaska címmel bemutatott szlovák tánc | (Fáry Katalin koreográfiája) a I Hét lépés (Born Miklós koreográ- I vízió, sem a filmhíradó nem képviselte magát ezen a jubileumi e- lőadáson, de még a népművészeti intézet táncszakosztálya is csak egy táviratban üdvözölte az együttest. Tudjuk, hogy számos elfoglaltság adódik minden intézménynél és minden szervnél. De úgy érezzük, hogy ez a — tényleg, a szó nemes értelmében vett — öntevékeny művészeti csoport — bármilyen nemzetközi sikerek is álljanak a háta mögött —, idehaza is megérdemli, hogy nagyobb megbecsülést kapjon. Az ünneprontás nem szándékunk, csupán azzal a céllal írjuk le: bízunk abban, hogy Rendezőiroda, a FilharA nagy sikert aratott „Hét ája) a szokványostól eltérő népi- ínc-elemekkel nagy sikert ara- itt. Az est kiemelkedő száma om Miklós koreográfiája, a Rab adár című cigánytánc. Bemutat. ; a Szocialista Kultúráért jel- innyel kitüntetett Odor. György, lépés”-t táncolja az együttes mónia majd felfigyel erre az e- gyüttesre, s több lehetőséget biztosít, hogy ne csak Békés megye közönségét szórakoztassák, hanem az ország más városaiba is vigyék el megyénk népművészetét. I Jczi) Otídi [e&tykelütok 3ól választottak! Tanácstagokat, helybeli kiváló gazdákat választottak megyénkben az új termelőszövetkezetek élére Megyénkben az utóbbi hónapok 59 új termelőszövetkezet alakult s az új útra tért gazdák általában a kezdeményező tanácsta_ gokat, kiváló helybeli gazdatársaikat választották elnökül. A Gyulához tartozó szabadkai tanyavilágban például a középparasztok alakította Zöld Mező Tsz elnöke Steigervald József mintagazda lett, akinek 22 holdas motorizált gazdaságát, kiváló állatait nem egyszer megcsodálta a környék. Az új elnök azóta kora reggeltől késő estig, fáradtságot nem ismerve intézi a közös ügyeket, éjjel pedig gyakran hajnalig bújja a szakkönyveket, hogy a nagy- gazdaságot is mielőbb virágzóvá tehesse. Csanádapácán Annus Péter öt holdas mintagazdát választották az új 2800 holdas szövetkezet elnökévé, aki elsőnek lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára s mint tanácstag, felkérte a község valamennyi tanácstagját, hogy saját körzetében segítse előre vinni a termelőszövetkezeti mozgalmat. Csorvásoo ugyancsak a jól gazdálkodó Fehér János 17 holdas tanácstagot választották az új Ady Tsz élére, Magyarbánhegyesen pedig az alig egy holdas, de kiváló aprómagtermelő Molnár Józsefet, aki évek óta a községi tanács mezőgazdásza volt. Falumbeli ismerőssel, Vidd Lázár bácsival találkoztam a minap Békéscsabán. Valami vasalkatrészeket vásárolt az egyik üzletben. Köszöntünk egymásnak, mint ahogyan ismerősök szoktak, és beszélgetésbe kezdtünk. Azaz, ez nehezen ment, mert Lázár bácsi bizony elég szűkszavú ember. A falu sorsáról váltottunk szót, hiszen Csa- nádapáca szövetkezeti útra térése megyeszerte elég nagy újság. Az itteni emberek jól látták a párt által mutatott utat, amikor a szövetkezetei választották az emberibb élet eléréséhez. De vajon mi lesz ezután? Mi lesz? A község szövetkezeti parasztjai emberként fognak élni, emberként a szó szoros értelmében. Kilépnek abból az ezernyi kötelékből, amely öt-hat holdhoz szolga módjára fűzte ő- ket, az örökös robothoz, s két kezük munkája nyomán egy új, egy szebb világba jutnak. A szö- vetkezeti élet valójában új, és tartalmasabb a réginél. S hogy ilyenné válik, ez elsősorban rajtuk múlik. A szövetkezet pontosan olyan lesz, amilyenné a Vlád Lázárok kovácsolják. Ez a bizakodás jogosan tölthet el minden szövetkezeti embert, s én leírom, mert úgy érzem, amikor a csanádapácai parasztok a nagyüzemi gazdálkodás útját választották, akkor ezt nem azért tették, mert a „pártnak akartak jót tenni“, hanem azért, mert szükségét érezték ennek. A termelékenyebb életet látták valamennyiük erejének egybeforr osztásában. Igen, azt látták még akkor is, ha az idén tengernyi feladatuk lesz, de a jövő gazdasági évben, amikor fedél alá helyezik a közös állatállományt, amikor már egy küzdelr mes év lesz a hátuk mögött, több idejük jut a napi munka titán könyv-, újságolvasára, mozi-, színházlátogatásra, rádiózásra, a későbbiek során pedig üdülésre. Azt látták az itteni emberek, hogy a közösben kevesebb munkával termelhetik meg u- gyanazt, sőt többet, mint egyéni korukban. És azt, hogy ebből a többől elsősorban ők maguk élhetnek jobban. Az első év nehéz lesz. Minden kezdet nehéz. Ezt valameny. nyien tudják, de azokban az emberekben, akikben annyi a szorgalom és igyekezet, mint bennük, azok bátran szembenéznek a sok tennivalóval, és helytállással bizonyítják, jól választottak. így ismerem őket, hiszen dolgos emberek, akiknek minden reményük meglehet a jó szövetkezetre, s tudják is, hogy a szövetkezet olyan lesz, amilyenné azt önmaguk formálják. Dupsi Károly A Ibéria reflek tor fényben ^ Ígéri a és Dél-Afrika az a két terület Afrikában, ahol a fehér lakosság nemcsak a gazdasági és politikai hatalom szempontjából van túlsúlyban, hanem számarányát, tekintve is jelentős tényezőt képvisel. A fehér lakosság minden erejét megfeszíti régi kiváltságainak megtartása végett. Amint az algériai események bizonyítják, ezek a fehér gyarmatosítók nem riadnak vissza a legvégső eszközöktől sem, ha arról van szó, hogy — ahogyan ők mondják — „Algéria francia maradjon”. Algéria természetesen sohasem volt francia, a franciák itt csupán a gyarmatosítók szerepét töltötték be, az ország természeti kincseinek gazdag haszon- élvezői lettek. S amíg Afrika többi részében egymás után váltak függetlenné, vagy legalábbis formailag függetlenné az egyes afrikai államok, Algériában az őslakosság jogaiért harcoló nemzeti felkelő mozgalom még ma sem jutott győzelemre. yilvánvaló, hogy ma már nem lehet arról szó, hogy Afrikát, vagy annak akármelyik területét továbbra is gyarmati sorsban tartsák. Maga de Gaulle tábornok is erre a józan belátásra kényszerült e napokban sokat idézett szeptember 16-i rádióbeszédében. Ugyanis Franciaország nevében kötelezettséget vállalt, hogy a béke helyreállítása után, 'egkésőbb négy éven belül, népszavazással dönthetnek az algériaiak sorsukról. Ezután a franciák számára is újabb népszavazást rendeznek, hogy jóváhagy jak az algériaiak választását. A továbbiakban három lehetőséget vázolt fel de Gaulle az algériaiak előtt. Az első, hogy elszakadnak Franciaországtól. Ezt „valószínűtlennek és szörnyűnek” mondta, | szerinte ez csak „nyomort, poiliti- kai zűrzavart és kommunista diktatúrát” hozhatna. Franciaország ez esetben is mindenképpen biztosítaná a maga szaharai kőolajának kiaknázását és eljuttatását a Földközi-tengerhez... A második lehetőség a teljes franciásodás. (Tartózkodott az integráció szó használatától.) A harmadik lehetőség: külön algériai kormány megalakítása az algériaiak kormányzására. Ez a kormány Párizs segítségére támaszkodnék és szorosan együttműködne vele gazdasági, közoktatási, hadügyi és külügyi téren. Ebben az esetben Algéria belső rendszere föderális jellegű lenne, amely megadná a különböző népközösségek együttélésének biztosítékait. De a de Gaulle tábornokot hatalomra segítő szélsőjobboldali gyarmatosítóknak, az ún. ultráknak ebből elegendő volt meghallaniok a tábornok különben igen ködös ígéretében azt a kifejezést, hogy „az algériaiak gyakorolhatják önrendelkezési jogukat”, máris „Algéria feladásának” jeleit vélték felfedezni s nyomban megkezdték egy puccs előkészítését, majd véres összeütközést provokáltak az algíri utcákon, a városok életét megbénították, s szembeszegültek a kormány intézkedéseivel A francia kormányt az algériai helyzet szinte válságba sodorta. Franciaország az elkövet kező nemzetközi értekezleteken csak nagyon megcsappant erővel és tekintéllyel képviselheti majd álláspontját, ha az algériai kérdést sürgősen meg nem odja. Egyfelől teljesen lehetetlen ma már az, hogy Algériában gyarmati rendszert tartsanak fenn, lehetetlen az is, hogy az algériai bennszülött lakosság jogos követeléseit, felszabadulási és függetlenségi mozgalmát fegyveres erővel vérbe fojtsák; másrészt viszont Algériában a francia gyarmatosítók elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy továbbra is — ha kell, a barikádokon — küzdjenek az algériai nép szabadságmozgalmának vérbefojtásáért, s a kormány erre irányuló intézkedéseinek kierőszakolásáért. A francia kormány ezeket a követeléseket nem teljesítheti. Hiszen nemcsak Afrika népeinek egyöntetű tiltakozásával találná magát szemben, nemcsak azt kellene tapasztalnia, hogy Ázsia népei is teljes erővel támogatják az algériai nép függetlenségi mozgalmát, hanem azt is látnia kellene, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sem nézi szívesen az algériai események alakulását. A francia közvélemény és maga Franciaország népe nem azonosítja magát az ultrák törekvéseivel. A 45 millió francia nem azonos a másfélmillió algériai gyarmatossal. A francia nép elítéli az ultragyarmatosítók magatartását, s nemcsak támogatja a francia kormányt a fasiszta ultrákkal szemben, hanem erélyes Intézkedéseket is követel a lázadás elfojtására.
