Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. január 31., vasárnan Forrong körülöttünk és velünk együtt az élet. Mindenki dolgozik. Esztergál vagy tanít, szánt vagy holdrakétát tervez, énekel vagy házat épít. Nem nehéz tehát témát találni. De valahogy mégis el kell kezdődnie a munkának. A kétflekke- sem története kezdődött azzal, hogy miután a felelős szerkesztő átnézte a rovatok terveit, látta, hogy egy fontos területet elhanyagoltunk, elfelejtettünk. Mégpedig: a biztosításról az utóbbi félévben nem írtunk. Felkutattam hát a biztosítással kapcsolatos irodalmat, elolvastam a klasszikusok ide . vonatkozó megjegyzéseit, még egy film forgatókönyvébe is belekukkantottam, és aztán tájékozottsággal felvértezve, bekopogtattam az Állami Biztosító igazgatójához. Egyből fogadott. Hogyne: ha valaki érezte, a biztosítók nagyon érezték, hogy kissé elhanyagoltuk őket az utóbbi hónapokban. A biztosító igazgatója válaszol a kérdésekre. Sok okos és jó dolgot tudtam meg az igazgatótól: először is azt, hogy a mi biztosításunk célja e- gészen ellentétes a kapitalista biztosításétól. Ott a legfontosabb, hogy minél nagyobb profitot zsebeljenek be, a lakosság kizsigerelése útján. A kapitalizmusban, ha egy biztosítottnak leégett mondjuk a háza, és odalett a kis vagyona, engedélyt kapott a községházán, hogy koldulhasson. Ha nem volt biztosítása, nem kapott \ koldulási engedélyt. Ocsmányegy világ volt. A mi biztosításunknak az a célja, hogy megmentse a lakosságot az elszegényedéstől. Ha kár éri az egyént vagy a közösséget, a mi biztosítónk kártalanítja. Sőt [ ha jó a megelőző munka egy-egp üzemben, tsz-ben vagy vállalatnál, akkor a biztosító bizonyos összeget vissza is ad. Sok mást is megtudtam, amit Itt csak távirati stílusban jegyzek le: — 1959-ben 10 százalékkal több kártalanítási díjat fizetett ki a Békés megyei biztosító, mint 1958-ban. Pénzben: 6 499 450 forintot. Esetek száma: 4481. — Ma (amikor ott jártam, azon 6- rában) 7226 tsz-tagnak van élet- biztosítása megyénkben. — Na- •: gyón sokat tettek a biztosítók a i kármege lőzés ben. És még sok jó dolgot szedtem fel, amiből kerekítettem egy nagyon jó, kétflekkes tájékoztató tudósítást. A végére saját kombi- nálású idézetet biggyesztettem: „Ha biztosítod vagyonodat és magadat, nem érhet kellemetlen meglepetés!" Amikor legépeltettem, lobogtatva rohantam a tördelőszerkesztőhöz (tördelés annyit jelent, mint a megírt cikkeket elhelyezni a megfelelő helyre). Kezemet tördelve vártam a hatást. Ügy hittem, hogy ilyen ügyes írás nem jelent meg mostanában a biztosításról. A tördelőszerkesztő egyes mondatoknál el-elmosolyogta magát, tehát tetszett neki. A végére ért: —- Nem jód <_ ??? _ nem tudtam szóhoz jutni. r— Blabla.-i 9- Hogyhogy? #> Kevés benne a konkrétum, a A kétflekkesem története hogyan készül az újság? Nem könnyű az újságírás. Minden cikkben benne van az izzadtságcsepp, még a laggördülé- kenyebben is. Sőt, még csak abban van igazán! És mindezt az olvasó nem is tudja. Azt gondolja, hogy az újságcsinálás a világ legkönnyebb, legléhább foglalkozása. Igen, mert ugye az újságíró mindenütt ott van, mindenütt lábatlankodik, tehát ráér. Pedig csupán azért van sok helyen, mert sok helyre kergeti főszerkesztője meg a rovatvezetője. Tanulni, mindenben tájékozott lenni! — Nem olyan egyszerű ez. S minderről úgy írni, hogy másnak is tetsszen, azaz mindenkinek, — még nehezebb. Aki beszél, szónokol 10, 100 vagy 1000 emberhez, annak könnyű. Magához rántja hallgatóit, előkészíti őket arra, hogy amit mond, azt tapsolva, mosolyogva elhiggyék neki. Az újságíró ezt nem teheti. Mit tudom én, milyen hangulata van a férjnek, feleségnek, igazgatónak, munkásnak, mielőtt nekiül írásomnak?! ...És ha rossz hangulata van, végem van. A világ legpocsékabb embere én leszek, pedig kedves feleségétől vagy felettesétől kapott „kritikát” öt perccel előbb. Ezért nehéz újságot írni. Ma a Magyar Sajtó Napját ünnepeljük. Engedje meg az olvasó, hogy egy évben egyszer rólunk is, nyomdászokról, terjesztőkről és újságírókról is szóljon az újság. Nekünk is vannak problémáink, gondjaink, amit nem szoktak soha megírni az újságok. Csak most az egyszer, most sem sírni akarunk, hanem csak megmutatni, hogyan készül az újság elejétől végéig, s ezt is görbe tükörben: , így: I stílusa és nyelvezete gyerekes, az idézet meg egyenesen csapnivaló. — Hideg volt és határozott. Ideges lettem: — Persze, mert te egész nap az íróasztalnál ülsz, és fogalmad sincs az életről... Tudod te, hogy mit jelent a mi biztosításunk? — Tudom, de ez nem jó. írd meg rövidebben s nagyvonalúbban. — Nem! — Elkaptam a kéziratot és rohantam a főszerkesztőhöz. Olvassa el ő is, s döntsön. Mégis csak lehetetlen, hogy az ember belead mindent, a tördelőszerkesztő pedig három mondatban elintézi... A Távirati Iroda adja a tájékoztatást. A főszerkesztőnél. — Kérlek, főszerkesztő elvtárs, olvasd el ezt a jó írást, mert a tördelővei nem tudok zöldágra vergődni. — Add ide, s ülj le. Odaadtam, leültem úgy. hogy a papírkosarat elérjem lábammal. Amíg a főszerkesztő elvtárs olvasta a tudósítást, csendesen elnyomtam jó messzire a cikkekre mindig veszélyes kosarat. Olvasta. Meg se rebbent az arcizma. Mikor a végére ért, ezt mondta: — Jó! Most lenne itt a tördelőszerkesztő.' — sóhajtottam. — Csak most hallaná meg a felelőst... Persze, hogy kihúztam magamat. Végre, mégis csak elismerik az ember jó munkáját. Aztán feláll a felelős, én is, gondolván, hogy gratulálni akar. Körülnézett, megfogta a papírkosarat, helyére tette és aztán belehajította az első flekket (oldalt). Visszaroskadtam a helyemre. Ö újra leült nyugodtan, előhúzta ceruzáját és a második flekkem háromnegyed részét végigszántotta vele: . _ Nagyon jó — mondta abszol út nyugodtan, talán egy kicsit lelkesedve is, s rábökött a megA folyosón az MTI újságírójába ütköztem. — Mi ez? — hajolt kedvesen kéziratom fölé. Leverten mondtam neki, hogy a megye biztosításáról szóló tájékoztató tudósítás, amit a papírkosárból vettem vissza. Elkérte. Két perc alatt kiszedte belőle a lényeget, s már adta is a távírógépen a világnak. Délben már a rádió hír-rovata közölte, hogy Békés megyében ennyi és ennyi biztosítás van. Nekem meg még mindig a kezemben a kézirat. Bevittem a tördelőbe s letettem az asztalra. Legyen sorsa, mit rá kiszabtak. A tördelő újra visz- szaadta: — Így már jó, csak ellenőrizd le az adatokat. Hívd fel a Biztosító Főigazgatóságot, tudd meg, hogy pontosak-e a számok. Nem árt, ha a megyei tanácsnál is ellenőrződ. Megtettem. Az adatok pontosak. Szedik az ötsorosomat. Délután 4 órakor került az ötsorosom a nyomdába. Tóth Béla gépszedő szedte. Egyébként négy szedőgépen szedik a mi újságunkat. Mivel sokat adok a nyonídá- szok véleményére, hiszen ők mindig az első olvasók, megkérdezJavít a korrektor. alanyt az állítmánnyal, meg az „és” helyett „de‘‘-t használtam. Már teljesen fás voltam. Húzd, faragd, javítsd, ahogy akarod. [ Nem érzem már a magaménak. I így került végül az oldalba az öt sor. Úgy láttam, a negyedik oldal Hírek rovatába tette Demeter Ferenc, a me tőr. Az ő munkája A metőr. abból áll, hogy a tördelőszerkesztő által megjelölt módon, a kiszedett ólomban levő cikkeket, sorokat oldallá formálja. Kedves ember, ö az egyedüli, akire nem haragszik az újságíró, mert ő nem tesz hozzá és el nem vesz belőle... — ha csak nem cserél fel két sort véletlenül. Mivel most már biztonságban tűm az öt sorom, nyugodtan elmondhatom az újság kinyomásának lefolyását: A metőri munka maradt öt sorra. — Ezt kell közölni! Visszaadta, s folytatta munkáját, mintha már ott sem leírnék. Mit tehet ilyenkor egy újságíró? Kisomfordáltam a megmaradt öt sorommal, s a papírkosárból kikapart első flekkemmel. tem tőle, tetszik-e az öt gépelt sorom. — Túl sok benne a szám! Ezt nem tudja megjegyezni az olvasó .. i Igazat adtam neki. Kiszedte, kefelevonatot készítettek róla, s a korrektor vette kezelésbe, öt sorban két számhiba, amit észrevett a korrektor. Tett enyhe megjegyzéseket, hogy azért helyesebben is megfogalmazhattam volna. Felcseréltem az után még egyszer elolvassa a korrektor, aztán a revíziós, hogy nem maradt-e hiba benne, aztán az összerakott oldalból Kerepeczki ■ György gépmester önt egy egész darab oldalt. Hatoldalas újság e- setében2x6 oldalt. Ezeket felszereli a rotációs gépre, befűzi a papírhengert, és hatalmas zúgással megindul a gép. Ontja a kész újságokat, meghajtogatja, elvágja, megszámolja — és egy óra alatt tízezer példányt! Ügyes találmány ez a gép. Nyomják az újságot. A postások ott a gép szájánál várják az újságot, rögtön ellátják címekkel és reggelre, mire Ön felébred, kedves olvasónk, már az ajtókilincsen találja a Népújságot. .. .Az utcán vettem másnap újságot egy újságárus bácsitól. Mint minden újságíró, nekem is az volt az első, hogy előkerítsem benne az ötsorosomat. Nehezen találtam meg, de sikerült. Elolvastam: Megjelent az ötsorosom. >rAz Állami Biztosító Békés megyei Központja 1959-ben tíz százalékkal több kárpótlást fizetett ki, mint 1958-ban. Kifizetett összesen 4481 esetet, 6 499 450 forintban. Az Állami Biztosító dolgozóinak jó munkáját dicséri, hogy a mai nap 7229 Békés megyei tsz-tagnak van életbiztosítása". Pontosan emlékszem, hogy 7226- ot írtam, így is ellenőriztem. Tehát a nyomda elrontotta: 6-os helyett 9-est írt. Persze, hogy a biztosító igazgatója engem szidott. Hogy lehet egy újságíró annyira ...no, szóval azt a néhány számot legalább pontosan hoznák ki az újságban... Igaza van, de tehetek én róla? Ezért nehéz tehát újságot írni. Varga Tibor
