Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-26 / 21. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPŰJSAG 19W. jstmrór 38» ItoM Támogatásunkról biztosítjuk magukat továbbra is / • B || | Válasz Gyuri bácsinak Kedves Gyúrt bácsi! Ne haragudjon, hogy ilyen nyfl- vámosan véűaeeoaidk, de úgy vé- tan, másak is élnek hasonló gondolattal, minit Gyurii bécsi. Ha visszaemlékszik, azt mondotta nekünk, hogy: „Nincs szükség erre a nagy felvilágosító, tsz-t szervező agitációs munkára, hisz az élet úgyis megy magától.” Nos, erre szeretnék most válaszolni. Szerintem szükség van a fel- világosító szóra, a segítségre, mert semmi sem megy magától. Az ember gondolkodása sem fejlődik a szűzanya parancsára, de a környezet és a társadalom hatására annál inkább. Nem akarom megsérteni, nem is a legjobb példát említem. Úgy tudom, amikor a kereszténység mint új vallási eszme jelentkezett, vagyis amikor egyes emberek, vagy embercsoportok fejében megszülettek ezek a misztikus elképzelések, akkor ezeknek az eszméknek az elterjesztéséhez is szükség volt agitátorokra, valláshirdetőkre, szóval még az „isteni” ügyekben sem mentek a dolgok maguktól. Sőt hatalmas apparátusokat és világszervezeteket hoztak létre, papok százezreit bízták meg a vallási eszmék terjesztésével. Hogy ez kinek volt jó, kiknek nem, hogyan és mennyiben használt vagy nem használt, azt most ne vitassuk, a lényeg az, hogy még ma is terjesztik a vallási dogmákat és nem is kevesen. Ha tudománytalan reakciós eszméknek lehetnek terjesztői, sokkal inkább kell, hogy legyenek agitátorai a haladást szolgáló eszméknek. Amikor megszületett a Kommunista Kiáltvány, akkor a bur- zsujök azt kiáltották: kísértet járja be Európát. Ezt mondták rettegve a magyar urak is, és mindent elkövettek, hogy útját állják. Az elmúlt évtizedek alatt sok elvtárs vére festette vörösre a börtönfalakat és klvégző árkádokat. Talán hiába való volt ez az áldozat? A dolgok mentek volna maguktól? Az urak belátták volna, hogy nem szabad kizsákmányolni, munkanélküliségre és éhezésre kárhoztatni a munkásokat és a parasztok millióit? Nem. Az urak — maga is jól tudja — nem láttak be semmit. Nem volt tehát hiába való az áldozat. A kapitalisták ellenére a kommunizmus ma küszöbönálló valóság lett, a kapitalisták pedig kísértetekké váltak. Amikor Gyuri bácsihoz mentünk Békéstől messzi házába, mi azt akartuk: lásson, ébredjen, tudja meg, merre 'halad a világ és ebben a világban hol a helye. Még azt akarom mondani, hogy az sem megyen csak úgy magától, hogy közösségi emberré váljon, amint a tsz-be betette a lábát. Ügy van ez, mint a házasság, idő kell hozzá, amíg összeszoknak, megtanulnak önzetlenül egymás javára élni, közben igen elkel a baráti tanács, a jó szó. Aztán még egyre szeretnék válaszolni, mely az előbb mondottakat csak megerősíti. Gyuri bácsi, maga azt mondta, hogy a föld azé, aki megműveli és ahhoz másoknak semmi közük. A gondolatának első részével egyetértek, a föld azé, aki megműveli, akár egyéni, akár szövetkezeti alapon, ez így is van biztosítva népi demokráciánk törvényeiben. Az viszont, hogy egymáshoz semmi közünk, ez a mondás nagyon sántít. Mit szólna Gyuri bácsi, ha a munkáeosztály az iparcikkeket, gépet, traktort, vetógépeket, televíziót, mozdonyokat, autókat, ruházati cikkeket és ki tudná felsorolni, még mi mindent, jóval drágábban termelné, mint ahogyan teszi? Mit szólna, ha mi nem fejlesztenénk a technikát, ha nem gondolkoznánk újabb és újabb termelési eljárásokon, ha nem hasznosíthatnánk a külföldi tapasztalatokat? Mt szólna, ha azt vallanánk, hogy ne erőlködjünk, mennek a dolgok maguktól is. Bizonyára szidna bennünket, mondván, ezek az ipari munkások amolyan Pató Pál-féle emberek. De ha bevezetjük a villanyt a tanyájára, vagy a községbe, akkor örül neki. Ha jó minőségű iparcikket vásárol és olcsón, akkor boldog, olyan érzése van, hogy jó üzletet csinált. Igen ám, de a ml társadalmunkban, ahol üldözzük a kizsákmányolást, nem szívleljük az olyan „jó” üzleteket sem, melyek csak az egyik félnek kedveznek és a másiknak nem. Ha a parasztember nem halad a korral, ha nem törekszik az agro- és zootechnika alkalmazására és legfejlettebb termelőeszközökkel termelni, ha a mezőgazdaságban előállított árucikkek drágák, akkor erre ráfizet a paraszt is meg | a munkás is. Az ilyen alapon lét- S rejött „jó” üzlet megrontaná a ! gazdasági és politikai viszonyain- ! kát. Emlékezzék csak, hogyan volt • a kapitalizmusban? Akikor lát- ■ gott a föld népe. Nem szóltak bele, de elszakították a földtől és elvitték a magyar pairaisztot Is pusztító háborúba, idegen érdekékért. De beleszólt ebbe az é- letbe pártja vezetésével a szovjet nép és véráldozattal felszabadított bennünket a szovjet hadsereg. Aztán pántunk vezetésével szövetségre lépve a parasztságai, a munkásosztály „beleszólt” a földbirtokosok dolgába és kiosztotta a földet Vagy nem kellett volna „beleszólnunk”? Úgy érezzük, hogy nagyon is van közünk egymáshoz. A két dolgozó osztály nem védheti meg kivívott szabadságát egymás nélkül, nem erősödhet országunk, ha e két osztály külön utakat jár. A munkásosztály szocialista tulajdonba vette a termőeszközöket, de a parasztság megmaradt a régi, a kapitalista világban megszokott egyéni termelési módja mellett és a ki-ki magának alapon nem jutott messze. Szekerébe hiába fogott egy pár ló helyett kettőt, mégis csak elmaradt a munkásosztály acél paripája mögött. S ezt az elmaradást nem nézheti a munkásosztály tétlenül, a „megy majd minden magától” elv szerint. A szocialista rendszer és benne a termelőszövetkezeti gazdaságok rendszere sem ad önmagában jobb életet, hanem lehetőséget ad. A valóságos fejlődés kulcsa a mi kezünkben és Gyuri bácsiék kezében van. Tudom, hogy maguk még vívják a harcot s saját régi, megs zokotts águk ellen. Azonban bízok benne, hogy nem csalódik a közösségben, melynek mór Gyuri bácsi is hasznos tagja lett. A támogatásunkról biztosítottam magukat, gondolva arra, hogy semmi sem megy magától. Lehet, hogy ma még állításaimmal nem minden esetben ért egyet, de hiszem, hogy a jövő igazolja majd a szavaimat. Lukács Sándor lakatos, Állami Építőipari Kihirdették az ostromállapotot Algírban Jean-Jacques Susíni, a „Nemze(Foly ta táji as l. oldalról.) Ugyancsak a Reuter jelentette, hogy egyes városrészekben ejtőernyősök elvegyültek a tüntetők között, akik „csatlakozzatok hozzánk!” kiáltásokkal üdvözölték a katonákat. Joseph Ortiz, a Francia Nemzeti Front elnevezésű nacionalista szervezet vezetője kijelentette: „Folytatjuk a tüntetést mindaddig, amíg Massu tábornokot visz- sza nem engedik Algírba.” ti Front” vezetőségének tagja vasárnap bejelentette, hogy a Francia Algériát követelő összes szervezetek egyesüljenek. Céljuk, hogy „meghatározott Időn át, passzív ellenállással rendszeresen akadályozzák a de Gaulle szeptember 16-án meghirdetett algériai politikájának valóra váltósát. Az Algériából kimenő hírekre vasárnap késő este elrendelték a cenzúrát. De Daulle rádiófelhívást intézett az algériai tüntetőkhöz Algír (MTI) A Reuter jelentése szerint hétfőn valószínűleg ú- jabb katonai és rendőri erősítéseket indítanak légi úton Algírba, hogy megakadályozzák a vasárnapi incidensek megismétlődését amelyek következtében 18-en meghaltak és mintegy 140-en megsebesültek. Vasárnap éjjel még körülbelül kétezer tüntető állt szemben a kormány-erőkkel. A kormány-ellenes tüntetők hétfőre virradó éjjel újabb barikádokat emeltek. De Gaulle hétfőn kora hajnalban rádiófelhívást intézett az algériai tüntetőkhöz. Felszólította őket. hogy hagyjanak fel lázító kísérletükkel. A többi között kijelentette: „Ünnepélyesen megparancsolom azoknak, akik Algírban hazugságok és rágalmak által félrevezetve felsorakoztak a haza ellen, hogy tartsák tiszteletben a nemzet rendjét. Nem éri bántódás azt a franciát, aki visz- szatér az anyaországhoz.” (MTI) Vállalat, Békéscsaba tanács között. Befejeződtek a nyugatnémet—olasz tárgyalások Róma (MTI) A kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy törekedni kell a feszültség enyhítésére és arra, hogy biztosítsák „az eredményes leszerelés áldásait”. Ugyanakkor azonban állást foglal a fegyverkezési politika további fenntartása mellett. A La Stampa című torinói lap arról ír, hogy az olasz és a nyugatnémet kormány egyetért ugyan a legtöbb nemzetközi kérdés megítélésében, de „nézeteik nem e- gyeznek teljesen e kérdések megoldási módjainak tekintetében.” Olaszország helyzete kényes, mert választania kell a német figyelmeztetés és amerikai baráti Ülést tartott a Béke-Világtanács elnöksége Róma (TASZSZ) Vasárnap Rómában befejeződött a Béke-Vi- lágtanács elnökségének kétnapos ülésszaka. Amint V. M. Cshik- vadze, a BVT titkára közölte, a TASZSZ munkatársával, az ülésszak figyelmének középpontjában a leszerelési világmozgalom kibővítésének problémái álltak. Az erre vonatkozó beszámolót John Bernal, a BVT ügyvezető elnöke terjesztette elő. A vitában felszólaltak Emmanuel D’Astier de la Vigerie (Franciaország), Alberto Cassella (Argentina), Alek- szandr Kornejcsuk és Ilja Eren- burg (Szovjetunió), Jositaro Hi- rano (Japán) és a BVT elnökségének más tagjai. Az elnökség több fontos határozatot hozott. (MTI) : J/'eres János 1953 6- ta jár az egyik kőbányai gyárba dolgozni. Ha most megkérdeznék tőle, hogy miért hagyta itt faluját, fiatal feleséHazatérés 6 gét, két kis gyermekét, szólag nem szólt bele senki ab- ; bizonvára azt válaszolta ba, hogy mit csinál a földjén. ; volna< hogy nem b{rta „ Mi történt? Úszott a fold a nagy- : beSzolgáltatást. ami igaz gazdákhoz és nincstelenné vált ■ sok tízezer paraszt. Cselédsors volt az osztályrészük, nyomorTermelöszSvetkezetek! Mtsz-tagok! Egyéni termelők! Figyelem! ELŐNYÖSEN LEHET uborkára, vöröshagymára, cirokra TERMELÉSI SZERZŐDÉST KÖTNi! Egyéb zöldségfélére a helyi fmsz tájékoztatása szerint. JÓ ÉRTÉKESÍTÉSI LEHETŐSÉG! Védőárak, kamatmentes előlegek stb. Vetőmagot, szaporítóanyagot biztosítunk! Termelőszövetkezetek közvetlenül a MEK-kel (Békéscsaba, Sztálin út 44., Telefon: 26—29), egyéni termelők a helyi földművesszövetkezeteknél köthetik meg a termelési szerződést. Mtsz-tagok a háztájiban termelt zöldségfélékre a helyi fmsz-eknél köthetik a termelési szerződést. is. mert hiszen 11 hold földnek már tetemes terhe volt. Kiadta tehát földjét haszonbérbe, jobban mondva szinte ellenszolgáltatás nélkül. Így került a gyárba segédmunkásnak. Persze mindez nem ment simám., hiszen szüleivel is összekülönbözött a föld miatt, meg aztán akkor volt hároméves házas, s nehéz volt beleszokni, hogy csak kéthetenként lássa, szerethesse csinos és szép feleségét. De kislányának és kisfiának gagyo- gása is hiányzott neki. De hát mit tehetett volna? » A motorvonat már a vésztői határban nyelte a sinkilométereket. Mindig örült, ha hazafelé jöhetett. Előszedte csomagját, megtapogatta zsebeit, hogy az ajándék sukorkászacskók megvannak-e, aztán lelépett a lassító motorról. A vasúttól vagy öt kilométerre, Lenin-falván volt az ő nádfedeles kis háza. Addig bizony mehetett és gondolkozhatott. Valahogy most több volt a gondja-baja, mint eddig. Mikor az utcasarokhoz ért, gyermekei már várták, mint rendesen, s eléje szaladtak, ahogy meglátták őt. Karra vette mindkét kicsit és úgy indult felesége felé, aki a ház elő kint állt. Meleg ölelés, csókok, kedves szavak következtek, aztán megvacsoráztak. Viána felesége lefektette a két kis gyermekeket és beszélgetni kezdtek, János most is olyan " érdeklődéssel hallgatta feleségét, mint mindig, de Ilonka mégis másképpen nézett rá. Meg is kérdezte tőle János: — Mit látsz rajtam kedves? Ilonka szomorkásán. — Van benned valami idegen. — Bennem? — kérdezte János észrevehető szorongással. — Bántott valaki? Fáj valami^? — faggatta 1- lonka. — Nem. Nem bántott senki. Nem fáj semmi — mondotta lassan János. Csak fáradtabb vagyok, mint máskor. — Akkor megvetem az ágyat. Feküdj le, pihend ki magad. — Igen. Pihenni. Azt szeretném, jól kipihenni magam. Meg is mondom neked: unom már a csavargó életet. Dehát mit tehetek? Menni kell. Ilonka sajnálta férjét s hirtelen eszébe jutott valami. — Hallod Jamikámt Nem muszáj neked örökre a gyárban dolgozni. Minálunk most folyik az agitálás... János gondolkozott egy kis ideig ... — Tudok a dologról. Nem akartam elkezdeni. — Valahogy más vagy j Mert ha én a gyárban Janikám *- mondotta í maradok, akkor neked kellett volna belépni. Dehát a két gyerekkel éppen elég bajod van. Te úgysem dolgozhatnál jódarabig. Nekem kellett hát dönteni. És én úgy döntöttem, hogy belépek a csoportba. Mit szólsz hozzá, kedves? — Nagyon bo'dog vagyokI — örvendezett Ilonka. Hiszen akkor mindig itthon leszel, velünk leszel. Mindig láthatlak. De jó lesz! János magához húzta feleségét két kezénél fogva, ölébe ültette és csókolta, cirógatta. Ilonka meg csak nevetett rá és minden csókját duplán visszaadta férjének, mert valóban nagyon boldog volt. János mámap elment a községi tanácshoz és aláírta a belépési nyilatkozatot azzal, hogy két nap múlva végleg hazajön falujába. Ahogy kijött a tanácsházától, szíve megköny- nyebült, agya tiszta lett. Felszabadultan, kemény léptekkel haladt az utcán, mert többnek, nagyobbnak érezte magát, mint eddig. B. GT. U
