Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 17. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG I960, január 21., csütörtök 1TASZSZ az amerikai szenátus külügyi bizottságának „Ideológia és külpolitika“ című jelentéséről Washington (MTI) A* amerikai szenátus külügyi-- bizottságának megbízásából a Harvard- egyetem nemzetközi kutatóközpontja jelentést készített, amelyet most adtak ki „Ideológia és külpolitika” címmel. Mint a TASZSZ köeli, a jelentés készítői elismerik, hogy fontos szerepük van a nemzetközi kapcsolatokban a népeket mozgósító eszméknek. Arra a következtetésre jutnak, hogy az ideológia „jelentős tényezővé vált a nemzetközi kapcsolatokban.” A jelentés óvatos formában elismeri, hogy a gyarmati és félgyarmati országok nem akarnak továbbra is beletörődni alárendelt helyzetükbe. Ezek az országok kedvező talajt nyújtanak a politikai mozgalmakhoz és „e mozgalmak sikere attól függ, milyen arányban támogatják a néptömegek.” A jelentés kiemeli, hogy a gyarmati országok népei, amelyek már függetlenné váltak, s a legjobb politikai és gazdasági rendszert keresik, nem hajlandók a nyugati kapitalista országokat követni, hanem egyre inkább a szocializmus eszméi felé fordulnak. „A kommunisták kihasználják ezt a helyzetet — mondja a jelentés — és a Szovjetuniót állítják oda a gyors ipari haladás mintaképéül...” A „kommunista ideológiát” elemző részben a jelentés a szokásos rágalmak mellett kénytelen elismerni, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista tábor többi országának gazdasági eredményei, a kapitalizmusnak szóló gazdasági versenykihívás olyan jelenség, a„Meggyőződésem, hogy Hruscsov a lehető legőszintébben a béke megvalósításán fáradozik44 — mondotta Lord Montgomery London (MTI) Lord Montgomery sajtónyilatkozatot adott, a- melynek során a többi között kijelentette: „Hasztalan követnénk olyan politikát, amely azon a feltevésen alapul, hogy a keletnémet kormány nem létezik. Akár tetszik ez, akár nem, a keletnémet kormány igenis létezik.” „A háború utáni időszak történetének második felvonása most kezdődik, a függöny mo6t gördül fel. A téma: az együttélés megvalósítása” — mondotta a továbbiakban, majd így folytatta, „Meggyőződésem, hogy Hruscsov, akit a múlt év áprilisában meglátogattam Moszkvában, a lehető legőszintébben a béke megvalósításán fáradozik. A Szovjetuniónak békére van szüksége ahhoz, hogy megvalósítsa terveit. Hruscsov szilárdan eltökélte, hogy a lehető legmagasabbra emeli a szovjet nép életszínvonalát.” „A Nyugatnak reálpolitikát kell folytatnia, amelynek semmiképpen sem szabad illúziókon alapulnia. Véleményem szerint nem lehet megoldani a nemzetközi biztonság problémáit Kína elismerése nélkül.” (MTI) mellyel a kapitalizmus és ezen belül az Egyesült Államok nehezen tud megbirkózni. „Hruscsov sokkal nagyobb eredményt tudott elérni, mint Sztálin abban, hogy beoltotta az orosz társadalomba a nyugati világgal szemben a fölényre való törekvést és abban, hogy az orosz népet a pártja által kitűzött feladatok szolgálatába állítsa” —í mondja a jelentés. „A kommunizmus szélesen kibontakozó építésének jelszava adta újabb lendület új szakaszt jelent a forradalmi változások szempontjából a Szovjetunióban”, vagyis további sikereket a kommunizmus felépítésében. pA jelentés ékesén szóló elismeréseket tartalmaz a szocializmus sikereit és növekvő népszerűségét illetően, viszont sokkal színtelenebb „a kapitalizmus ideológiai alapja” című szakasza. Emlékeztet az „amerikai politikai hitvallást” magukban foglaló nyilatkozatokra, amelyekben meghirdették az amerikai propaganda által oly sokat hirdetett demokratikus elveket. A jelentés készítői megállapítják, hogy az Egyesült Államok a gyakorlatban, különösen külpolitikájában állandóan megszegi ezeket az elveket Jellemző, hogy a jelentés készítői elismerik, milyen óriási jelentőségű ma az ideológia és milyen győzedelmesen nyomul előre a szocializmus és a kommunizmus ideológiája. Ugyanakkor lényegében véve nem tudnak semmiféle lépést ajánlani a kapitalizmus és ezen belül az Egyesült Államok helyzetének erősítésére a két világ- rendszer ideológiai harcában. (MTI) Csaknem ötmillió forint a közhivatali dolgozók üdültetésére A Közalkalmazottak Szakszervezetének Elnöksége az elmúlt év végén értékelte az 1959-es év ü- dültetési tapasztalatait, s elhatározta, hogy a jövőben a szak- szervezet anyagi lehetőségeihez mérten bővíti az üdültetés kereteit. A múlt évben például a SZOT által szervezett kedvezményes üdültetést mintegy nyolcezer közalkalmazott vehette igénybe, az idén 8200-an tölthetik szabadságukat a SZOT üdülőiben. Hasonló fejlesztést irányzott elő — s mintegy kétszáznál több nyugdíjast kívánnak nyaraltatni ebben az évben, s a vidéki köz- alkalmazottak közül is többen látogathatnak majd a fővárosba a szakszervezet által kezdeményezett kulturális üdültetés formájában. A közalkalmazottak gyermekei közül csaknem kétezret látnak majd vendégül a nyáron a SZOT és a szakszervezet üdülőiben. A saját üdülőinek fenntartásán kívül, a szakszervezet más módon is bővíteni igyekszik a közalkalmazottak üdültetését. A szakszervezet elnöksége például hárommillió forinttal járul hozzá a Balatonlellén épülő 120 férőhelyes családos üdülő létrehozásához, s jelentős összeget juttat a hajdúszoboszlói SZOT-üdülőház céljaira is, ahol a szakszervezet hozzájárulása arányában üdülhetnek majd a közhivatali dolgozók. (MTI) Nixon beszéde a Kuba ellen szőtt nemzetközi összeesküvés egyik megnyilváoalása — mondotta Fidel Castro Peking (Cj-Kína) Nixon amerikai alelnök vasárnapi beszéde a Kuba ellen szőtt nemzetközi ösz- szeesküvés egyik megnyilvánulása — mondotta Fidel Castro kubai miniszterelnök kedden a televízióban. Nixon vasárnap Miamiban mon. dott beszédét — amelyben az amerikai adelnök kikelt a kubai földreform egyes intézkedései ellen és megtorlást emlegetett — a Revolucion című havanai lap is visszautasította. A lap vezércikke Nixont Dulles tanítványának nevezi, akinek gondolatait csak az foglalkoztatja, hogy kapzsi tőkések minél többet préseljenek ki a latin-amerikai országokból. A vezércikk kifejti, hogy Nixon meghamisítja a tényeket, mert az az igazság, hogy Kuba húsz éves, 4 és fél százalékos kötvényekkel kártalanítja a volt tulajdonosokat. Nixon beszéde tehát fenyegetni akarja Kubát — emeli ki a Revolucion. (MTI) Együttműködési egyezmény a Német és a Magyar Tudományos Akadémia között Berlin (ADN) Rostás Istvánnak, a Magyar Népköztársaság NDK-beli nagykövetének jelenlétében egyezményt írtak alá Berlinben, a két állam tudományos akadémiájának 1960-ban folytatandó együttműködéséről — jelenti az ADN. A két akadémia tudósokat, tudományos anyagokat, kiadványokat cserél majd, s közös kutatást folytat a kozmikus sugárzás, a biokémia és az orvostudomány területén. (MTI) Kovái Lőrinc: A» LENINHITL... Nyugodt, fenségesen nyugodt az 8 arca ott a mauzóleum halvány rőt fényében, a ravatal körvonalai között. Pedig ő is csak szenvedett, mielőtt átlépett volna ide, a mauzóleumba, a soha el nem apadó néma sokaság lassú, ünnepélyes áramlással körülfolyt új fekhelyére. Szenvedett. Mégis nyugodt, bölcs, fenséges élőn gu- nyoros ez a soha ki nem húnyó arc. ★ A keskeny, hosszúkás, de tiszta, nagyablakos szobában a januári alkonyat kékes félhomálya terjengett. Az ablakpárkányon felhalmozódott vaskos, puha havon a már kigyulladt utcai lámpa lassan erősödő csillogása vibrál. A beteg a magasra megtámasztott párnákon, félig ülve feküdt á- gyán. Hatalmas homloka úgy derengett a félhomályban, mint a tél hava. Arca sovány, beesett volt az immár nyolc és fél hónapig tartó betegségtől, de teli elpusztíthatatlan élettel. Csak az alig észrevehetően mongolos, mélyen ülő szemében rejtőzött olykor a januári este dermesztő ködéhez hasonló homály, és ahogy nyitott szájjal, mélyen, zihálva lélegzett, erős álla alatt sűrűsödött néha tömörebben az árnyék. Vaskos ajka keményen zárult, de a MA HARMINCHAT JHAT T MEG” LENIN TÁRS. szája széle olykor megrezzent, mintha még utoljára akart volna szólni, inteni, óvni, harcra hívni, feltárni a jövő homályát. Most, talán csak néhány pillanatra, mindenki kisietett a szobából, s csak a sarokban álló kerek asztal mellett, a fehér huzattal bevont, régies karosszéken a- ludt rövid, áléit álommal néhány hűséges virrasztó. Az ajtó félig nyitva maradt. A beteg látta a folyosón álló őr barna, érdes munkásarcát, kemény arcélét. Ismerős egyenruháját, mely a kint égő lámpa fénye éles fényében szinte újnak tűnt fel. A folyosón óvatosan, de mégis nehézkesen zörrenő léptek közeledtek. — Szóljon már katona elvtárs, hogy szolgál Vlagyimir Iljies e- gészsége?—•hallatszott halkan, ér desen, aggodalmasan, azután láthatóan megokolva az engedélyt a látogatásra, magyarázkodott valaki: — Mi négy napot utaztunk falunkból ebbe a nagy hidegbe... Innen 1200 verszt, Achangelszk mellett... Merthogy mindenféle hírek járnak, még azt is mondják, meghalt már Vlagyimir Iljies... Meg azt is, hogy halálán van... Hát mi, itt néhányan elhatároztuk, elmegyünk, megkérdezzük, mi az igaz, mi nem.£VE *— A szavak lassan hullámzot- elv- iák. A folyosóról nyitott ajtó keskeny résén át, ázott, nehéz paraszti ruhák szaga, friss hideg levegő, és az izgatott várakozás meghatározatlan lüktetése áradt. A beteg szólni akart: „Engedje be őket Lacisz elv társ.” De mellére irgalmatlan súly nehezedett. A párnák egyszerre mintha jéghi- degek lettek volna... Es a dermesztő hűvösség lassan ömlött el testén...-. Az őr komoran, feszülten nézte a faluküldöttek némán, levetett sapkával figyelő csoportját. A polgárháború korán őszülő hajú veteránja mellett, kendős ö- reg asszonyok, a nehéz esztendőkben acéllá edződött fiatalok között, a felnőttekről levetett, vaskos, vattázott, ormótlan félkabátban nagycsizmás kisfiú állott. Orcáin az északi tél pirossága virult. Rövid, pisze orrán néha fintor rezzent: talán igyekezett, hogy el ne sírja magát a várva várt pillanatban, a hosszú-hosszú út végcéljánál, talán csak szipogott a hidegtől... Nagy, értelmes, kék szemében a háborús gyermekkor felnőttes tudása rejtőzött. Ormótlan prémsapkáját tarkójára tolta. Megvárta, amíg az őr az éppen kérdezősködő nagy- kendős, csontos, erős asszony felé fordult, kinek rövid bárány- bőr subáján a polgárháborús partizánharcok emlékérme csillant, aztán hangtalanul lépve nemez csizmájában, siklott be a szobába. Kicsiny alakja a folyosóról behulló lámpafényben élesen, váratlanul bukkant fel a szoba félhomályában, a beteg már-már lecsukódó szeme előtt... Olyan volt a megjelenése, mint az élet hirtelen fellüktető rezzenése, mely megtorpasztja a haldoklót a halál hűvös, fekete sátrának küszöbén. ... A halványuló érzések felrebbentek. A beteg szólni akart... Barátságos, lágy, becéző szót keresett. Olyat, ami megmarad, mely örökké belevésődik a nagycsizmás, kékszemü kisfiú leikébe, és talán legendás lesz ott, a mesz- sze-messze erdők között elvesző faluban összeszedte minden erejét... Világon átröppenő szavakat, népek, osztályok sorsát hirdető vaskos, erős, kemény ajka megmozdult... De a hűvösség újra elömlött testén, és csak agyán siklott tisztán, nyugalmat hordozva az emlék. Ügy érezte, már látta valamikor régen... régen ezt a kisfiút... így, ormótlan kucsmával kicsi fején... Nagy csizmában, felnőttekről lekopott, térdig érő, ócska kabátjában... Az emlék élesebb lett, megtelt élettel Igen, igen, látta, látta. Akkor történt, régen, régen, amikor testvére, Alekszander a bitó alá állt a forradalom ügyéért... És őt bilincsben vitték messze, jeges é- szakra, a széles Léna partján, az örök hóban elvesző börtönébe, a cár irgalmatlan zsandárai. Egy rozzant állomás várótermében történt... Pusztító, vad télen... Az összebilincselt foglyok némán ültek az őrök körében. Lehajtott fejük felett a háromélű szuronyok fakó árnyéka lebegett. A szibériai nagy vasútállomás épületének kicsiny, fagyott ablakán lassan szűrődött be a téli alkonyat rótt fénye. A padlón hatalmas, barnásszürke csomagokon birkabőrsubás, nemezcsizmás parasztok aludtak. Már régen, talán napok óta vártak valami vonatot északról dél felé, és a várakozás egyhangúsága lassan-las- san alakult át véget nem érő téli álommá. A zsákok és emberek között a fal mellett elhúzódó rövid deszkalécen fehér szakállú, széles orrú, magas homlokú öreg paraszt haldoklott, már a harmadik napja. Összetette idomtalan nemezcsizmába bújtatott lábát, összekulcsolta a mellén torzult ujjú kezeit, vastag, bozontos szemöldöke alól néha homályosan, néha furcsán élesen csillant meg a szeme. A megbilincselt foglyok őt nézték. A haldokló paraszt arcát néha elborította a végső kin. Néha arcvonásai kisimultak. Mintha töprengene. Talán gondolkozott valamiről, valami roppant, megfejthetetlen titokról, amelynek értelmét kutatta a hosszú-hosszú robotos életen át. A titokról, a- mely örökké megfejthetetlen maradt előtte. A foglyok hallgattak. Lábukon már a csizmán át is érezték a széles, súlyos bilincs dermesztő hidegét. Kint láthatártól láthatárig hidegen, irgalmatlanul, vad, szűzies tisztaságában nyúlt el a végtelen havas puszta. A láthatár szélén lilás ködökbe burkolózva aludtak a rőten izzó, hópalástba burkolt fenyvesek. Apró falvak készültek, hogy folytassák tízezer éve álmukat, ha lebukik a nap vörös korongja. Végig, végig a havas végtelenségben a Tél járta fagyos utján. Csend vott. Háláló-
