Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-16 / 296. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1956, december 16., keddi Á muronyi Petőfi Tsz pártszervezete jól mutatta az utat Megszokott, hogy a gaz­dasági év lessórásakor az élet min­den területén számot vetnek ma­gukkal «z emberek. Meghányják- Vetik egész évi munkájukat, szám­ba veszik eredményeiket, s azt, bogy hol hibáztak. Erről tanács­koznak már hetek óta termelőszö­vetkezeteink tagjai. Ezekről hal­lottunk a napokban a muronyi Petőfi Termelőszövetkezetben is, és most megpróbáljuk az élet vi­torláját gondolatban visszaforgat­ni. 1956 októberében, novemberé­ben a békési Szabadság Tsz-ben Is orkánszerűen támadt az ellen­forradalom. A kiéleződött ellentét Végülis a tagság kettéválásához vezetett, a több éves közös mun­ka után kenyér törésre került sor. S a 32 kivált tsz-tag — köztük 14 kommunista, akik közül néhányan fegyvert fogtak az ellenforradalom leveréséért —, a bizonytalanságba lépett. De a 32 földnélküli volt tez- ttag a sorsba nem nyugodott bele. 1956 december 21-én összejöttek a Békési Községi Tanács egyik he­lyiségében, ahol egységesen ki­jelentették: továbbra is termelő- szövetkezetben akarnak dolgozni. Ez a tanácskozás azonban nem sok eredményt hozott, mert — bár a párt akkori ideiglenes intéző bizottsága s a járási tanács min­denképpen megpróbált segíteni —, fold sehogyan sem akart ke­rülni a 32 volt tsz-tagnak. Már 1957 február utolsó nap­jait mutatta a naptár, amikor a kis csoport megkapta az elleníor­•ILSfi1 radalom alatt feloszlott muronyi volt Október 1 Tsz földterületét, épületeit. Alighogy elfoglalták az új helyet, néhány nap leforgá­sa alatt húszán csatlakoztak hoz­zájuk a volt Október 1 Tsz tagjai közül. Hogy mivel kezdte a Kiss Máté elvtárs által vezetett, irá­nyított — most már muronyi Pe­való jó megértés következtében az eredmény nem is maradt el. A múlt évi zárszámadáskor minden megdolgozott munkaegységre 46 forintot osztottak. Ennél azonban sokkal többet mond a mostani zárszámadás, A 840 holdas Petőfi Tsz-ben ebben az évben 1 millió 473 ezer forint érték került természetben, pénz­ben kiosztásra és több mint 788 ezer forint hosszú, rövid és közép lejáratú bankhitelt fizettek ki az utóbbi hetekben. Ezeken kívül van az a 160 ezer forint kár, amit az augusztus 2ű-i vihar okozott. Az előbb azt irtuk, hogy a muro« nyi Petőfi Tsz kommunistái, pár- tonkívüli, de a nagyüzemi gazdál­kodás mellett szilárdan álló tag­jai jóformán semmivel kezdték. Igen. Erről szóltak, akikkel be­szélgetésbe elegyedtünk. Jogos büszkeséggel sorolták: teherautó, Zetor, s ezeken kívül egy sor kü­lönböző mezőgazdasági gép segíti a szövetkezetben az eredménye­sebb gazdálkodást. Van már törzskönyvezett anyakoca és szarvasmarhaállomónyunk. Ha­marosan hozzáfognak egy száz fé­rőhelyes szarvasmarhaistálló és egy korszerű sertésfiaztató építé­séhez. És a már több mint száz tsz-tag egy hét óta villanyfény mellett tanácskozik, s azt terve­rik, hogy a félretett 25 ezer fo­rint szociális alapból hamarosan vesznek egy televíziót; ;,,, S ,ajTiíg. termei őszöveitKezeteinfc egy részénél a pártszervezetek, gazdasági vezetők., a ^foldiáradék fizetéséről még hallani sem sze­retnek — itt 6,60 forintot fizettek aranykoronánként azoknak, akik fő1 diüket bevitték a közösbe. En­nek is része van abban, hogy most is többen kérik felvételüket a mu­rányi Petőfi Tsz-be. Hogy a párt- tőfi Termelőszövetkezet? Négy lo- szervezet és a gazdaságvezetés egy- vat, 10 szarvasmarhát, 10 anya­kocát kaptak a békési Szabadság Tsz-ből a kettéválás idején. E- fienkívül két öszvér és a muronyi Október 1 Tszi-íől átvett adósság képezte összes vagyonukat. A kommunisták azonban nem tétlen­kedtek. Már az első napokban összeültek és mindennel számot vetettek. Ezt követően, hetenként többször is megbeszélték a párt­tagok, s a tsz vezetői a legfonto­sabb tennivalókat. Ott Voltaik a kommunisták a tervkészítésnél, éPP úgy, mint az állattenyésztés­ben, vagy növénytermesztésben. Egyformán osztoztak a gondból. Mi tagadás, nem volt könnyű fiz 1957-es esztendő, amit márci­usban kezdtek el. A pártvezetésé. gi ülések, a párttaggyűlések bi- eony sokszor hangosak voltak. De nem voltak csendesebbek a köz­gyűlések sem. És ez nem is lehe­tett másként, hisz két-dolog iz­gatta a szövetkezet tagjait. Az egyik: bebizonyítani a környék ben lakó egyéni parasztoknak, hogy a 14 kommunista, s a velük vállvetve küzdő pártonkívüliek képesek lesznek a termelőszövet­kezet fölényét, elhivatottságát be­bizonyítani. A másik: annak elle­nére, hogy márciusban kezdték a gazdasági évet, legalább jó köze­pes eredménnyel zárják már az ellenforradalom utáni első évet. A termelőszövetkezet pártvezetö- ségének, páll tagjainak egysége nyomán és e pártonkívüliekkel másra talált, azt az étert eredmé­nyek példázzák. Ifj. Szász Imre leszerelt katona, Mucsi Imre — aki 16 héld földdel jött a szövet­kezetbe — egyéni dolgozó parasz­tok gyermekei, akik minden bi­zonnyal nemcsak pillanatnyi elő­nyökért kérték felvételüket, ha­nem azért, mert látják a jövő perspektíváját. S ha már itt tar­tunk, nem érdemtelen megemlíte­ni — és ez a termelőszövetkezet kommunistáinak és az egész tag­ságnak az igyekezetét, az egysé­gét és akaraterejét bizonyltja —, hogy az ellenforradalom után új életet kezdett Petőfi Tsz-nek az ossz vagyona meghaladja a 4 mil­lió 140 ezer forintot. Hogy megtalálja-e a tsz tagsága* a számítását? Erről Kiss Máté elv társtól kaptunk választ. Ifj. Kovács Mátyás zetoros 10 420, Varga Mihály növénytermesztő 7544, Egri Pál tehenész 9324, Ju­hász József tehenész 8996 forin­tot kapott kézhez — a korábbi e- lőlegeken kívül december 12-én. Pénzre átszámítva a szövetkezet tagjainak évi átlagjövedelme meg­haladta ebben az évben a 16 370 forintot. Mindez azt bizonyítja: ahol a kommunisták cselekvőkké lesznek, hogy ahol a párttagok összeforr­nak a pártonkívüld emberekkel — az a termelőszövetkezet sokra vi­heti és sokra is viszi. És minden remény megvan ahhoz, hogy az új tsz-elnök, Á. Kovács Sándor e- gyütt tudjon dolgozni a párttagok­kal, a pártszervezettel. Kiss Máté elvtárs azt mondta: ahol a párt tagjai egységesen cselekednek, ott lenni kell eredménynek. Igaza van Kiss elvtársnak. Ha ezt továbbra is szemükfényeként őrzik és a párttagok, s a pártonkívüli tsz- tagok úgy megértik egymást, mint eddig, akkor egy év múlva még szebb eredménnyel dicsekedhet­nek majd a muronyi Petőfi Tsz tagjai, vezetői. Balk us Imre Ha a szocialista országok ellen agressziós kísérletre feeriie sor, az agresszor ne® kerületűé el a megtorló csapást A szovjet kormány nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) A Szovejtunió Külügyminisz­tériuma december 13-án meg­küldte az észak-atlanti szerző­dés valamennyi tagállama kor­mányának a szovjet kormány nyilatkozatát a NATO-tanács küszöbön álló párizsi ülésszaká­val kapcsolatban. A nyilatkozat másolatát meg­küldték minden olyan ország kormányának, amellyel a Szov­jetunió diplomáciai viszony­ban van, valamint minden ENSZ-tagállamnak. A NATO-tagállamok kormá­nyaihoz intézett szovjet kor­mánynyilatkozat három javas­latot tartalmaz: Először: a NATO és a varsói szerződés tagállamai kössenek megnemtámadási egyezményt, mint ahogy azt a varsói egyez­mény tagállamai hivatalosan már javasolták. Másodszor: állapodjanak meg abban, hogy a lengyel kormány ja­vaslatai alapján — amelyek sok tekintetben figyelembe veszik a nyugati országokban elhangzott véleményeket — a közeljövőben teremtsék meg Európában az a- tom- és rakétafegyvermentes öve­zetet. Harmadszor: a NATO és a var­sói szerződés országainak terüle­tén kezdjék meg a külföldi csapa­tok megállapodás szerinti csök­kentését, eleinte esetleg kisebb méretekben. A szovjet kormány elengedhe­tetlen ül szükségesnek tartja azt is, hogy a legrövidebb időn belül rendezzék a berlini kérdést. A szovjet kormány nyilatkoza­tában ezután elítéli a NATO ag­resszív tevékenységét, s hangsú­lyozza: NA TO-körokban nem titkol­ják, hogy a párizsi ülésszakon azt * kérdést fogják megvi­tatni, miként lehetne meg­gyorsítani az amerikai rakéta- és atomtámasepontoh felállí­A legmerészebb emberi álmok valóraváltása felé A nyugati bölcsek hosszú időn keresztül nagy garral hirdették a szovjet rendszer közeli pusztulá­sát. Negyven esztendőn keresztül szinte minden évben megjósolták a szovjet hatalom öszeomlását. B. Wheeler amerikai szenátor, aki a húszas években többször járt a Szovjetunióban, 1930. októberé­ben a „Washington Herald" című lapban például így irt: Szerintem még ha a körülmé­nyek a legmelegebben alakulnak, it számuk/ra, akkor is olyan 1 el­adottal próbálkoznak, amely egy­szerűen megvalósíthatatlan...” 1931. júliusában a „Nation’s Bu- sinees” azt jelentette ki: „Nem kell aggódni az ötéves terv miatt. Az ötéves terv: papi­ros-program..." S mindezeket 1930—31-ben írták le tekintélyes nyugati lapok, ak­kor, amikor már a Szovjetunió az első ötéves terv harmadik eszten­dejében járt. Akkor, amikor a nagyipar termelése már kétszere­se volt az 1928. évinek. A Szovjetunió a nyugati böl­csek, közgazdászok és politikusok jövendölése ellenére is teljesítette kitűzött tervét, s nyomban meg­kezdte a második ötéves terv való- raváltásáf. A Nyugat azonban to­vábbra is kudarcról és bukásról regélt, S amikor láttáik, hogy & megjósolt bukás nem következett be, akkor új módszerekhez folya­modtak: a szovjet sikereket a- gyonhallgatták. A Szovjetunió népgazdasága egy­re szilárdabb lett, s kiemelkedő e- redményeket ért el minden terüle­ten. A szovjet hatalom becsülettel kiállta a második világháború tűzpróbáját. S az azóta eltelt esz­tendők mindegyike komoly sikere­ket hozott a szovjet népgazdaság számára. Most már nem lehetett a sikereket és eredményeket el­hallgatni, s a nyugati világnak ke­serűen kelleti ráébrednie a való­ságra. Maga Richard Nixon, az USA alel nőke kénytelen volt beismer­ni az amerikai nagyiparosok kong­resszusán: „...A múltban túl sok amerikai gondolta önhitten, hogy az elsőbb­ség automatikusan a mienk lesz mindig a gazdasági haladás, kato­nai hatalom és tudományos fejlő­dés terén. A szputnyikok ráébresz­tettek bennünket, hogy a dolgok nem állnak így, s a helyzet nem ilyen lesz a jövőben...” Jerome Weisner amerikai egye­temi tanár a Time című folyóirat­ban pedig a következőket jelentet­te ki: „...Ha pesszimista vagyok, azt hi­szem, hogy az oroszok öt éven be­tását azoknak a tagállamok, •ah a területén, ahol egyelő­re még nincsenek Ilyen tá­maszpontok. A párizsi ülésszak nyilvánvaló célja: megtörni az ellenállást, a- meiyet ezek a nyugat-európai or­szágik tanúsítanak azzal a törek­véssel szemben, hogy amerikai rakéta- és a:om támaszpontok at létesítsenek területükön. A szovjet kormány nyilat'xoz > tában szükségesnek tartja ismé­telten felhívni a figyelmet azokra a súlyos következményekre, ame­lyekkel e tervek megvalósítása járna. Abban az esetben ha a Szov­jetunió és a vele szövetséges szocialista államok ellen ag­ressziós kísérletre kerülne sor — hangzik a nyilatkozat —, a katonai szükségszerűség elke­rülhetetlenül megkívánná a NATO atom. és rakéta tá­maszpontjai ellen irányuló megtorló csapást Azok az európai államok, ame­lyek hozzájárulnak ahhoz, hogy területükön ilyen támaszpontokat létesítsenek, súlyos' helyzetbe so­dorják magukat. Ez vonatkozik Kanadára is, mert ez az ország hozzájárult ahhoz, hogy területén az amerikai rakétakilövő-pályákí és atomlövedék-raktárak széles hálózatát építsék ki. A nyilatko« zat rámutat arra, milyen súlyos veszélyt jelentene, ha Nyugat- Németországnak atomfegyvert adnának. Ami az úgynevezett „Balti-ten­geri NATO-parancsnokság felál­lítására vonatkozó terveket illeti — ezek szerint Dániát Nyuga:- Németország katonai terveinek rendelnék alá — a szovjet kor­mány kijelenti: A Szovjetunió teljes mérték­ben támogatta » Né"« Dóu mokratikus Köztársaságnak és Lengyelországnak azt a kí­vánságát, hogy a Balti-tengert béfeeövezetté nyilvánítsák. ‘ \ lül minden tekintetben t ulszár- nyalnak bennünket. Ha optimista vagyok, akkor azt hiszem, hogy ez csupán 10 éven belül következik be...” A Christian Science Monitor pedig így kesereg: „....Kellemetlen tény, hogy a szovjet ipari termelés fejlődésrit- musa a leggyorsabb a világon, s hogy mi nem tehetünk semmit eb­ben az irányban..." A megdöbbenés és a csodálat moraja hullámzott végig a kapita­lista világsajtóban, amikor novem­ber 14-én Moszkváiban közzétették a Szovjetunió új, 7 éves tervének téziseit. A New York Times például így írt: „...Nem lehet a Hruscsov által javasolt tervet puszta fantáziaként elutasítani... A Szovjetunió jelentős gazdasági fejlődést ért el a múlt­ban és megvannak az erőforrásai, amelyek lehetővé teszik, hogy je­lentős gazdasági előrehaladást ér­jen el a jövőben...” A belga Soir című lap így ir: „, .A Szovjetunió számára elér­kezett az idő, hogy megmutassa kimeríthetetlen életerejét és ro­hamra induljon a kapitalista világ utolsó bástyája, a kapitalista világ életszínvonala ellen...” Anglia legtekintélyesebb bur- zsoá lapja, a Times moszkvai tu­dósítója ugyanakkor így ír: | „...Lehetetlen megdöbbenés és tisztelet nélkül írni erről a prog­ramról, amely ha megvalósul, mindörökre szétfújhatja a kapita­lizmus egészségesebb és fölénye­sebb voltáról vallott nézeteinket...*' Valóban, az egész világ elámult azokon a merész célkitűzéseken,, amelyeket a kommunista pártjával eggyéforrt szovjet nép a követke­ző évre kitűzött maga elé. önmagukban véve is sokaimon- dóak és bátran mondhatni, kor­szakot nyitó jelentőségűek a szovjet tervgazdaság fejlődésének mutatószámai. Az SZKP XXI. kongresszusának tézisei a szocia­lista élet gazdagodásáról, az em­beri élet szépségeinek gyarapodá­sáról szólnak. A számok mögött a felszabadult emberi alkotó erő, a természeten és sorson úrrá lett ember, a kommunista társadalom szépsége ragyog fel. A szocialista rendszerei szembeni már eddig is bebizonyosodott és a két világrendszer ellentétes jel­legű fejlődési iránya évtizedek óta nyilvánvalóvá vált. A szovjet nép­gazdaság fejlődési üteme teljes biztonsággal előrevetítette azt az időszakot, amikor a legfejlettebb

Next

/
Thumbnails
Contents