Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-14 / 295. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. december 14., v&tám* p * NEMCSAK AZ ALKOHOL... Bizony, nemcsak az alkohol „öl, butít és dönt nyomorba”, mint azt régi plakátok hír. dették. Gyilkos ereje van a szónak is. Ez akkor jutott az eszem- bej amikoir nemrégiben csiga- csinálóba voltam hivatalos a szomszéd tanyára. A meghívás meglepett, mert pár hete még úgy hallatszott, nem lesz lako>- dalom, szétrágta a fiatalok szándékát a pletyka. Hogy hogyan tisztázódott közöttük a helyzet, «mól éppen most tárgyalnak a csigacsánáló asszonyok, míg az anyósjelölt a jószágot eteti. A süket Veremka néni miután néhányszor a fűiébe trombitál ák, hogy miről is van szó, egyszer csak beszélni kezd. Hangja halk és vontatott, mintha leckét darálna, megállítani nem lehet akikor sem, mikor a háziak már bejöttek a konyhába. — Így volt ez régen, így van ez manapság is, hogy elárulja egymást az embernek fia! — Rebi néni derék fiatal- asszony volt még akkor velem együtt, vagy 30 éve annak, mikor megesett a nagy eset a pusztán. Rebi néni egyes lánynak indult 70 hold jó föld várt volna rá egymagára, ha apja elunva az özvegységet, másodjára is meg nem nősül. Tíz éves ío.ma leányka lehetett, hogy Rókus öccse megszületett, 20 éves fiatalasszony volt, amikor a mostoha is meghalt. Sápadt, köhögős, nyúszemű gyerek volt a Rókus, úgy látszott, ő is elmegy az anyja után. Mikor az apja is elhalt, Rebi magához ve. te ingyenes cselédnek, mert bírta a dolgot, pedig katonának se kellett. Aludt az istállóban, eveti, amit löktek neki,'Várták a halálát minden őszön, amikor rájött a hektikás köhögés. Arra nem igen ügyeltek, templomba megy-e vagy udvarolni vasárnaponként, úgy gondolták, nem jut lány az ilyen satnyának. Egyszer csak elébük áll a Rókus, hogy hát adják ki a jussát, a fele földet a kislányába, az olyan fekete, mint a cigány. Nemsokára már szállt a hír tanyáról-tanyára, mindenki ezt beszélte, csak Rókus nem tudott róla. De meg kellett tudnia éppen a keresztelő napján, mikor bekocsizott a faluba egy hordó sörért. A komák már vígan voltak a kocsmába, ugratták Ró- kust a két gyerek miatt, az egyik részeg meg kibökte. — Egyet se néztünk ki belőle, nemhogy kettőt! Kellett oda egy segítség is, azért szőke az egyik, a másik meg barna! Ment haza az apa, mintha leforrázták volna. Nem is mulatott a keresztelőn, az asszonyához meg nem is szólt egész álló estig. Másnap átballagot Rebi nénjéhez. — Hallod-e, testvér! Ezt, meg ezt beszélik. Mit tudsz te Bözsiről? — kérdzete. Rebi híme- zett-hámozott, sokat beszélnek a népek, az már igaz, de hát ki lát.a? Varga Laci szántott, kapált, Bözsi meg főzött, mit csináltak, mit nem, azt csak ők tudják. Rókus hazament, de nem szólt a feleségének semmit. Egy szer. da reggel csak annyit mondott Bözsinek, megy Csabára a piacra. Bözsi éppen dagasztott, kérte az urá:., vegyen ki pénzt a sublótból és hozzon ezt, meg azt, de főképp gumipelenkát a gyerekeknek. Rókus sokáig matatott a tiszta szobában, Bözsi még be is kiáltott, hogy siessen, arra kijött, megállt a bölcső előtt, nézu te az alvókat, aztán köszönés nélkül elment roA ! Délre már hozták a. hírt, hogy Rókus a vonat alá feküdt, égy ép porcikája sem maradt. Bözsi ájuldozott, aztán, hogy megtalálta a sublótban a búcsúlevelet, beteg lett. Mint, aki az eszét vesztette, hámyta-vetette magét. A levélben meg az állt, hogy Rókus nem tud hinni többet a feleségének és a kis fekete hajú Illést sem tudja szeretni, hátha a népek szavának van igaza. Ezért megy halálba, a szégyen miatt. Bíróságra került a dolog, csendőrök járták a tanyákat, oszt, olyan ügyesen forgatták az emberiséget, hogy egyszer csak megtalálták a szó indítóját. Főképpen Tollas Kati néni fűtött be Rebinek az elveszett libája miatt, igaz, Rebi meg a mcg- kakasát kereste Kati nénin. Hát mondván, úgy állt a dolog, hogy törvénybe került Rebi néni, de nem azért volt akkor már 100 holdjuk, hogy ki ne tudtak volna mosakodni. A szegény özvegy meg, ahogy felocsúdott a nagy bánatából, pénzzé tette a vagyonát és más határba költözött Tisztességgel felneve'te a két fiát, nem ment sose férjhez, pedig csak úgy tipródtak utána a kérők. — Igaz-e, Rebi néni? — fordult hirtelen a mesélő a xnacs- kabalpakon váratlanul beóvakodott vónség felé. — Mi az igaz? Miről van szó? — gyanakodott repedtfazék hangján a kérdezett. — Hát éppen arról, hogy nemcsak a méreg, de néha a szó ás öl — ve.ette oda hidegen a hívatlan vendégnek a menyasz- szony. — Tudom is én, hogy miről karattyoltatok! Tegyétek bolonddá az öregapátokat! — fordult kifelé mérgesen az öregasz. szörny és úgy bevágta az ajtót, hogy egy méstoarab a falról az aranysárga csigatésztába hullt. Huszúr Istvánná A Hazafias Népfront dobozi szervezete értekezletet tartott val, mert húsvétkor esküszik Katona Bözsivel. Szegény leány volt a Bözsi, de dolgos, takaros, piros, mint az élet No, volt nagy ijedelem, még ügyvédnél is járt a Rebi, de nem volt mit tenni, ki kellett adni a köteles részt, még dunnákat, párnákat is, ami az anyja után maradt. — Oda a Rxd! — mondoga.táfc a szomszédok, ^ de Rebi bízott, nem lesz ott], gyerek, meghal a Rókus hamar, < • oszt az öveggyel meg csak el-! ’ bánnak! Ügy is mutatkozott,; | hogy igazuk lesz, mert ang egy -; heti házasok voltak Rókusék és ! ! erősen megbetegedett az ember.; | De a menyecske orvost hivatott, ■ > kórházba is vitette emberét, a- ! hol helyrehozták, fel is hizlal-'’ ták. Bözsi meg lassan görríbö- • • lyödni kezdett, oszt tíz hónapra !! gyerök szüle tt, nem is egy,' * hanem mindjárt kettő. Rókussal verebet lehetett vol- ! [ na fogatni, még be is rúgott éle- ;, tibe e őször. Rebi néni mit te- '' betett, főzte a tyúklevest a" gyermekágyasmak, megköpdös- ] [ te a bölcsőbe a kicsi fiúkat.; • ,,Phű, phó, phű, de szépek vagy- . í tok, meg ne verjelek bennete- ' [ két szemmel." jl.'uaiC’é menetben be-" tért Tollas Kati nénihez, oszt’.. nagy ravaszul azt mondta: — ] ’ Szép két családja van az én " Rókus öcsémnek, csak azt nem értem, hogyan lehet az egyik í szőke, a másik meg barna. Tán’ ♦ nem egy apától vannak, vagy « mi? Kati néni meg rögvest rá- f emlékezett, hogy míg Rókus a ♦ kórháziban volt, Varga Lad járt 1 segí.eni a tavaszi nagy munká- t A Hazafias Népfront Doboz Községi Bizottsága jól sikerük értekezletet tartott a művelődési otthonban december 12-én, pénteken. A Népfront bizottság és a választási bizottság tagjai közül ösz- szesen 111-en voltak jelen, köztük a párt, a tanács és a közületek vezetői is. Az értekezlet első napirendi pontja a bizottság kiegészítése volt. Az elnökségbe a pártbizottság új titkárát, Dalmadi Gábor eli'tár- sat, az új tanácselnököt, ifjú Bagó Károly elvtársat és Faragó Gábor pedagógust, a művelődési otthon igazgatóját választották. Munkásasszony IWr ogas, kissé sovány alakja A ütemesen hajladozik a varrógép ritmikus zenéjére. Fürge ujjai boszorkányos gyorsasággal tologatják az anyagot. Fiatal arcén már egy-két szarka- láb húzódik. Néha megáll egy pillanatra, hogy megpihentesse szemét. Ilyenkor gondolata ide- oda vibrál és együtt kacag a vidám lányokkal. Közel két éve már, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyárban dolgozik Petrovszkl Istvánná. A gépek zajától távolabb a művezetői irodában beszélgetünk. Nyílt tekintetéből őszinteség sugárzik. Amikor a munkájáról beszél, kezével a munkaköpenyét gyűrögeti. Nem azért, mintha ideges lenne, csak megszokásból. A családjáról úgy beszél, mint a féltett kincsről. —<1 Két gyermekein van, egyik ötéves, a másik három; aranyosak. Most vettem nekik télikabátot 700 forintért. Hogy örültek neki. — Hangja ellágyul, * mintha ölében ülnének gyermeked, önkéntelenül simogatná a- karja őket. ■^T appal, míg dolgozik, ki vj, gyáz a gyerekekre? — A gyár napközi otthonában vannak. Itt jó helyük van. Én is nyűgöd tabb vagyok, ha tudom, hogy nincsenek messze tőlem. Elhallgat. Talán a múlt napjai közt kutat. Egy egész élettörténet elevenedik meg előtte. — Romániából jöttünk még 1943-ban. Szüleim román származásúak, én is' ott születtem. Amikor átjöttünk Magyarországra, a rajtunk levő ruhán kívül nem volt semmink. Apám a kubikos talicskával kereste meg a mindennapi kenyeret. Tizenhárom éves koromban már én ás dolgoztam, hogy segítsek szüleimnek. Uj ruhát csak a kirakatokban láttam — szemében halvány könnycsepp jelenik meg. Keze kissé reszket, amikor a homlokára hulló hajfürtjeit simítja hátra. Események Lefényképeztük a Télapót Nagysikerű Télapópályázatunk után a Nép- újság Télapója személyesen osztotta ki aa ajándékokat szerkesztőségünkben a szerencsés nyerteseknek. Képünk egy ilyen boldog pillanatot ábrázol. Télapó azt mondja: — Aztán jól tanulj, kislányom! Mire mondhat-e mást a kislány: — Megígérem, Ték, apó, 4 —i ÚJKÍGYÓSON a községi egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottság megtartotta első ülését. A tanácskozáson egészség, ház és védőnői lakás szükségességéről tárgyaltak, valamint 20—30 ágyas szülőotthon létesítésére tettek javaslatot. Határozatuk értelmében a jövőben a községbeli cigánycsaládokat védőnők keresik fel, hogy javítsák az ottani egész, ségügyi körülményeket.-oFAMETSZETTÖL A LITOGRÁFIÁIG címmel kiállítás nyílik december 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A kiállítást — mely a könyviUusztrácló fejlődését mutatja be — Botyánszki Pál, a Békési Nyomda igazgatója nyitja meg.-oA SZAKSZERVEZETEK Megyei Tanácsának elnöksége december 23-án tartja rendes ülését, melyen az 1959. évi mumka- tervüket tárgyalják.-o— Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik. szeretett férjeim, édesapánk és rokonunk, Kristóf! Károly temetésén megjelentek, ezúton mcnd hálás köszönetét a gyászoló család. SZAPORODNAK A SZAKCSOPORTOK A BÉKÉSI JARASBAN Köröstarcsán 75 termelő 154 holdon alakított rizstermelő szakcsoportot. Kétsopromyban cukorrépa termelésére, Mezőberény* ben pedig baromfitenyésztésre a. lakitottak a gazdáik szakcsoportot.-o— A BÉKÉSI I. számú Általános Iskola tanulói ,(Többsincs királyfi” mesejáték bemutatására, „ a II. számú iskola hallgatói a „Csipkerózsika” című háromfel« vonásos mesejáték előadására készülnék. "’O’ — SZÍNHÁZI HÍR. A Mosoly 1 országa ma délutáni és esti elő« adásán Liza szerepében sBajthajbo a» Gabi, a színház volt tagja lép fel, mint vendég. Pálffy Aliz családi gyásza miatt nem szerepel. JÓKAI SZÍNHÁZ Békéscsabán, ma délután tel 4-korfe és este tel 8-kor: A MOSOLY ORSZÁGA Bérletszünetj Előadás után autóbuszlát at, —■ Ekkor még féltem az élettől, s a bizonytalan jövőtől. Mindig arról álmodtam, hogy az én gyermekeimnek jobb legyen, — Most hogyan él? E lmosolyodik. Kezét széttárja. — Hogyan? Mint hozzám hasonló sok száz munkásasszony. Bár az élet gondjai, bajai engem se kerülnek el. E- zerkétszáz forintot keresek. A férjem is annyit keresett, míg dolgozott, de most beteg. Már három hónapja, hogy nem dolgozik, operálták. Én vagyok a családfenntartó. Bizony, vigyázni keil a keresetre. Sok félé kell a pénz. A férjemnek téldkabát kell, ami van neki, az már kopott. Magamnak és a gyerekeknek is kell néhány darab ruha. Amikor afelől érdeklődünk, hogy mit csinál szabad idejében, hogyan szórakozik, egy pillanatra szomorúság ül arcára. — Sajnos, szórakozni nem szoktam. Sok a dolgom otthon, meg házra spórolunk. Régi vágyunk már", hogy egyszer a sajátunkban szeghessük meg a kenyeret. Minden fizetésből teszünk be egy keveset a takarékba. ügy gondoljuk, hogy egykét éven belül meglesz az új ház. — Kedvesen mosolyog. Szeme tükrében az új ház képe bontakozik ki, s talán gondolatban most ott is jár — kétszobás lesz. Itt lesznek a gyerekek, ide tesz- szűk a rádiót. A spájzban polcok lesznek, ahová a befőttet rakom. A tornácra Is teszek egy asztalt és négy széket. A ház e- lőtt virágoskert lesz, ahol ö- rökké nyílnak a virágok. Ide aa ablak alá almaiét ültetek. Ezt nagyon szeretik a gyerekek. H irtelen felrezzen gondolataiból. — Bocsásson meg — néz rám mosolyogva, - kicsit elkalandoztam. — Azután a gyárról beszél. — Sok segítséget kapunk itt. Kétszer jutalmat is adtak, egyszer kétszáz forint vásárlási segélyt, amiből télikabátot vettem magamnak. Nyereségrészesedést is (kaptunk. Mind betettük a takarékba. TTjra elhallgat. A munkatér- mekből idehallik a gépek zakatolása. Feláll. — Mennem kell, vár a munka. — Elbúcsúzik. Az ajtóból még visszanézek5 Már a gép fölé hajolva látom újra. Jantyik Tibo*
