Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

1958. december 13., szombat B£K£S MEGYEI NÉPÜJSAG 9 Kiiiní^Kik az élet a sziken Olyan kemény a föld Dévavá- rya határában, akár a kő. Lehet, hogy erről kapta a nevét az a rész is, ahol ma a Kőszigeti Álla­mi Gazdaság van. Nyári száraz­ság idején olyan repedések kelet­keznek a földön, hogy a kocsi ke­rekét csak üggy él-bajjal szaba­dítják ki belőle. Kínlódnak, ki­égnek a növények, helyükön a szik virágzik csufondáros-diadal- ma«an. A csak kínlódásra alkalmas földeken 10 évvel ezelőtt, Debre­ceni Dénes nagygazda birtoka he­lyén jött létre az állami gazda­ság. A legszegényebb a Békés- C-;ongrád megyei igazgatóság te­rületén lévő állami gazdaságok közül. ^JűiwrlTTteirF Az igazgatóság szabadulni a- kr a Kősvie?-1 Állami Gazda­ságtól. Csak nyűg a nyakukon, hiszen mind. n érdjén ráfizetéssel zár. De kinek kell egy ilyen gaz­daság? Senkinek. A kfnálgatás minden évben megismétlődött. S hogy kelendőbb legyen a portéka, előbb csiikóté- nyésztésre, majd sertéshíz' alásra „profilozták” át a gazdaságot. De így sem kellett senkinek. Folyt a bdá ás, egyre mostohább lett a soruk. A mellőzést először a beruházá­sok elosztásánál éreztették. Vala­hogy mindig a lista aljái'a kerül­tek, csak morzsákat kaptak. Míg a többi gazdaságok évii öl-évre gyarapodtak, — hol modern istál­lót, hol munkásszállást, vagy la­kásokat építettek, gépeket kaptak, — ők szegények vök alt, azok is maradtak. Army ira, szegények, hogy a ke­selyűs! üzemegységben 70 növen­dékmarhájukat szerte-Azéjjel, a négy égtájnak, düledező paraszt- tanyák istállóiiban öt helyen tud­ták csak elszállásolni, A növen­dék juhok tálkáját is három rész­re esz ották — megfelelő Irodá­tok hiánya miatt — szintén a tanyákban. A dolgozókat 10 év óta mindem reggel és este vontatókkal szállít­ják ki a gazdaságba és vissza, mert nincs brigádszállás. Az idénymunkák idején még a gép­kocsi is belesegít a munkások szállításába, néha a TBFU-t is igénybe kell venni. 1957-ben 175 ezer fa intba került ez, az idén még többre rúg. A 10 év alatti s-álltád költség oly nagy, hogy abból modern brígádszéllásokat, kislakásokat építhetek volna, s nem lenne gond ma az állatte­nyésztési do gőzök letelepítése. Ablakon kidobott pénz a rozo­ga tanyák felújítására fordított idei 105 ezer forint is, amit a kar- bsntaríási költségek terhére még megtoldtak 100 ezer forinttal. Hol itt a nagyüzemi jelleg? Mi ebben a gazdaságosság? Azt tudták a Békós-Csomgrád megyei Állami Gazdaságok Igaz­gatóságán, hogy Kőszigeten — az ő hibájukból — a nagyüzemi jel­leg, meg a gazdaságosság is.csor­bát szenvedett. Eddig nem ismer­ték el, hogy így volt, hogy mosto­ha gy rmekként bántak a gazda­sággal, — ma eljutottak a beis­merésig és ígéretet tettek arra, a jövőben másképp lesz. — Én már csak akkor hiszek ebben — mondta Bartalos Béla igazgató, akit a sok hoppjnmara. dás már „megedzett", — ha itt van és megfoghatom. Annyi ígé­retet kaptunk már, hogyha az mind valósággá lett volna, ma kacsalábán forgó kastély állna itt... Ez volt a mostohák sorsa. És ők mégis azon igyekeztek, hogy a- mennyire tőlük telik, jobbat, töb­be’ adjanak. De minduntalan a mellőzés korlátaiba ütköztek. Nem tudták nyereségessé tenni a mai napig sem a gazdaságot. Vé«fé>a fciiériefezésrtWk Tíz év alatt végre eljutottak oda, hogy most már nem „kísérle­ti nyúl” a gazdaság. 1957-ben, hogy dugába dőlt a sertéshízla- lás — a kukorica csövesen 6—8 mázsát terem holdanként —, át­tértek a juhászaira, ami kifizető­dő ezen a vidéken, A Kőszegi Állami Gazdaságban mindössze 500 ürü volt. A testvér gazdaságoktól ezer darab juhot kaptak, — csak , /természetes”, hogy nem P” áliomárv javát ad­ták nekik! hatszáz darabot pe­dig felvásárlás útján szereztek be. Az így ki alakított falkában egyetlen törzskönyvezett juh sincs! A sziken élő emberek nem keseredtek el. Bíztak abban, hegy idővel lesz törzskönyvezett állományuk is, s , ezért először mennyiségileg fej- I lesztik a létszámot. Ez jelenleg is j tart. Ha meglesz a hatezer da- i rab juh, akkor a fejlesztés máso- j dik szakaszába lépnek, a minő­ségi tenyészet kialakításán fái'ad- nak majd. A nem fajtatiszta ál­latokat meghízlalják, eladják, he­lyettük törzskönyvezett, jó gyap- jútermeiő egyedeket vásárolnak, Évekig erőszakolták a sziken az ipari növények termesztését. Az erőszakolástól azonban még nem fejlődtek a növények, épphogy ve­getáltak. Vete.tek kendert, cu­korrépát. De csak vetettek, beta­kar! ás nem volt. Egyedül az őszi árpát tűrte meg a szik. A haszontalan próbálkozások után ma mindinkább az öntözéses gazdálkodás kerül előtérbe Kő- szigeten, főként a varsányháti ré. szén. Az idén 550 holdon termesz­tettek rizst A ,,Linia 45”, „Dub- rovszki" és „Pereeocce-Allerdó” vízre kényes rizsfajták kicsit át­húzták a számítást. Tizennégy mázsa termést te.veztek holdan­ként, 10 mázsát takarítottak be. A csalódásnak több összetevője volt Az első; öregek voltak a te­lepek, öt—hat, sőt nyolc éves is akadt közöttük szép számmal. A másik: az időjárás miatt kitoló­dott a veíésidő, későn kaptak megfelelő mennyiségű vizet És még egy: egyenetlen volt a talaj jónéhámy telepen. A teleprende­zett területen viszont olyan szép rizs termett, hogy kaszálni lehe­tett, akár a búzát TöWj olyan kezdeményezés van itt, amivel érdemes többet foglal­kozni, s már a jövőbe mutat Az első a lucerna. Jól bevált itt a szarvasi tájfajta, melyet az idén 510 holdon termesztettek. Holdan­ként egy mázsa magot fog ak, a- miből a gazdaságnak majdnem egymillió forint bevétele volt. Ilyen jövedelmet eddig még egyetlen növényfeleség sem biz­tosított. Jövőre újabb 700 holdon tele- pí.enek lucernát, amivel hármas célt érnek el. Az első kaszálásé szénából biztosítják a szükséges takarmányt a juhoknak, később a szarvasmarháiénak is. A magot jő pénzért eladják, nő a bevé­telük. Es ami a légiont- sabb: a lucerna talajjavító hatású, né­hány év múlva búzát '* termeszt- hetmeki Kétezer holdon vetnek majd rizst — ami reá'is távlati terv —, hatos vetésforgóban. (Három évig rizs, egy évig ugar, két évig ön­tözéses vöröshere lesz a földön.) A gyűrődéses, eddig hasznavehe­tetlen részeken négyszáz holdas halastavat építenek. Mindez ak­kor valósul meg, amikor megépí­tik a Jcörösladányi magasvezetésű csatornarendszert, mert ma még a belvízlevezető csatornáikat hasz­nálják öntözésre is. Néhány év csupán, s az ered­ménytelen kísérletezések után „édes testvérré’" fogadják a Kő- szdgeti Állami Gazdaságot. Az emberek akkorra igába törik a makacs földet. Ahol ma az élet­telen szi/k virágzik csuíandárofe- diadalmasam, ott holnap már az élet sarjad... Szabó Zsigmondi Fél év alatt 1643 mázsa halat l9»att a gyomai Viharsarok Tsz A gyomai Viharsarok Halászati Termeiős-aövetkezet isméi fia elsők között van a többi halász t z-szei folytatott versenyben. Ezé* áprilisától novemberig 1643 mázsa halat fogtak a tagok, (Meg a holtágakban és halastavaikban. Egyedül októberben 5M mim há­lát adtak át a fogyasztóknak. Ebből 85 mássá ponty, 5« méasa pedig harcsa és süllő volt. A jó tervétéijesítés biztosította, hogy zárszámadáskor W fo­rintos munkaegységet osztanak. Az új évben már egyetlen Mjnao tagja sem lesz a termei ószövetkezetnek, aki ne*n rendelkezik mik, fork e réfc párral. Jól kihasználják a téli hónapokat Megyénkben 39 másodéves és 56 elsőéves ezüstkalászos tanfo» lyam indult, melyeken 1196 termelőszövetkezeti tag vesz részt szak* tudásának gyarapítása céljából. A legjelentősebb tanfolyama füzesgyarmati Aranykalász Terme­lőszövetkezetben működik, ahol maga az elnök, Csathó Zsiamond elvtárs tartja az előadásokat. A másodéves tanfolyamra 74 hallga­tó jelentkezett a községből. Közülük 60 tsz-tag, 14 pedig egyénileg dolgozó paraszt. Körúton dr. Bulla Gézával A kocsi, amelybe beültünk, tok szívesebben termékenyíttetik már megette kenyere javát. A teheneiket mesterségesen. No, kormánykerék majdnem körbe fordult, akkora volt a holtjátéka, de a kerekek jól gurultak, a mo­tor is tűrhetően üzemelt Jól ha­ladtunk attól függetlenül, hogy a gépkocsivezető minden bravúros ügyességére szükség volt egy-egy előzésnél, vagy az útkanyarulatok- ban. Endrédről Gyomára szállí­tott bennünket a jő öreg batár, a Kovács-féle tanyára, ahol egy nagy fehér táblán piros betűkkel ez a felírat áll: Mesterséges termékenyítő mellékállomás, s alatta a rendelési idő. A két községben ősszel és télen nyolc, az év többi szakában 8—II ilyen állomást látogat az óramű pontosságával nap mint nap dr. Bulla Géza állatorvos. Fiatal tekintetéből sugárzik a szakma szerelése. Közvetlen, egy­szerű beszédmodora megnyerő. Két éve fejezte be egyetemi ta­nulmányait, s azóta itt a mi me­gyénkben praktizál. Kezdetben a Békéscsabai Mesterséges Termé­kenyítő Főállomáson mint beosz­tott állatorvos dolgozott, ez év áprilisától pedig az endrödi fiók­állomás vezetőjeként ismerik a környéken. A Kovács-tanyához ezen a na­pon még nem hoztak tehenet. Né­hány percnyi várakozás után it­tunk tovább vezetett, « gyomai legeltetési bizottság bikaistóllójá- hoz. Útközben láttunk több te­héntulajdonost, akik termékenyí­tésre vagy vemhességi vizsgálat­ra vezették jószágaikat. Itt hosszabb ideig várakoz­tunk, sorrajártuk az istállókat, s megnéztük az ott lévő bikákat A bikagondozó sajnálkozva sorolta, hogy a Cézár nevű bikát nem tudták kipróbálni, mert a parasz­meg mondjuk meg azt is, hogy a bikák sem a legszebbek. A Bé­késcsabai Mesterséges Terméke­nyítő Főállomáson sokkal szebb külemű és jobb. tejháttérrel ren­delkező bikákat tartanak. Közben Szűcs Sándor gyomai két és fél holdas paraszt érkezett oda. Az állatorvos megkezdte a rendelést. Néhány perc és máris kész. — Két és fél hónap múlva ve­zesse el ismét a tehenet, ha addig nem fordul vissza — szólt az or­vos Szűcgijpz, majd .felírták^a te­héntartó nevét, lakhelyéi.’ Egy veitek az állomáshoz. Éz Hajdú Sándoréké, s az orvos máris mondja: — Ebben szép nagy a borjú — állapítja meg, majd jó tanáccsal látja el a gazdát, mert ezzel a tehénnel igen sokat vesződtek: nem akart borjút fog­ni. Hajdúék a bikánál is jártak vele, mégsem sikerült. Végső el­keseredésükben azután az utolsó mentsvárhoz, a mesterséges ter­mékenyítő állatorvoshoz fordul­tak. Dr. Bulla csakhamar kike- selte a beteg jószágot és ma már vemhes. — Nem kellett vágóra eladni — mondja mosolyogva a gazda. Ezután volt még három vagy négy folyató tehén, majd egy má­sik mellékállomásra hajtottunk. Útközben különböző hiedelmekről beszélgettünk. Az ötlábú borjú vagy az egyszemű újszülött jószág ma mér dajkameee a tehéntartó gazdák szemében. — Sőt bátran kijelentem — így az orvos — a mesterséges termékenyítésből származó úgy­nevezett „műborjúk“ (így mond­ják Endiődön) sokkal egészsége­Inszeminátori tanfolyam A Békéscsabai Mesterséges Te rmékenyítő Főállomáson újabb nyolc inszeminétort képeznek ki a szarvasmarhák mesterséges ter­mékenyítésére. A tanfolyam kéthetes. Hétfőn, december 6-án kez­dődött és december 20-án ér véget. A nyolc Inszeminátor munká- bo,állításával Endrődön, Dévaványán, Eleken és a megye több közsé­gében tovább növelik a szarvasmarhák mesterséges termékenyíté­sét. A békéscsabai főállomás már felkészült a jövő évi feladatainak ellátására. Jelenleg négy 10 000 liter tejhátterü bika áü az Istálló­ban. A bikák minősége rendkívül Jó, állattenyésztő szakemberek vé­leménye szerint az országban fel lelhető legszebb és a legjobb U- mtészéntékkel bírók. , sebbek, mint a természetes fedez, tetősből lévők. Ez az egyik igen lényeges pozitívuma a mestersé­ges termékenyítésnek. A másik része pedig: nem kerül egy fil­lérbe sem. A beteg teheneket in­gyenesen gyógyítjuk és terméke­nyítjük. Számoljunk egy kicsit. Gyomén és Endrődön 2500 nős ivaró szarvasmarha van. Érieknek mint­egy 70 százalékát mesterségesen termékenyítik. A parasztok megtakarítása tehát 52 ezer forint (Ä mesterséges fedeztetés dara­bonként 30 forintba kerül.) Ez a takarékosság azonban nem egy­oldalú. 1953 előtt a két községben 40 bikát tartottak az állami apa­állat-telepeken. Ezek évi tartás- költsége 40 ezer forint volt. A bikák ára dar-bonként 16 ezer— 20 ezer forint, vagyis a tehenek mesterséges termékenyítésével nemcsak a parasztok nyernek, ha­nem az áll am háztartásban is je­lentős megtakarítások jelentkez­nek. Ma még akad itt-ott egy-két bi­ka — ez -két ünnepi bikáknak ne­vezik — amelyeket csak akkor vesznek Igénybe, ha az állatorvos valamilyen oknál fogva két napig sem tud a területre kijutni. De gyakori az olyan példa is, hogy ilyen esetben megvásárolják az újabb ivarzást, csak a Gauirtst bikáktól vett ondóval terméke­nyítsék meg a tehenet. Gyotna termelőszövetkezetei, ben — az Alkotmány Tsz szűz- gulyája kivételével — mestersé­gesen termékenyítik a teheneket. Az endrődl tsz-ekben még nem sikerült zöldágra vergődni a mes­terséges termékenyítése!, de ta­lán 1959-ben már ezek a szövet­kezetek is igénybe veszik az ál­latorvos tudását. Van ezenkívül még egy Igen nagy probléma, a- mely csaknem akkora, mint a bal­lal legelő. Ide ugyanais még nem tudott kijutni az állatorvos, pe­dig segítségére nagy szükség len­ne. (Az állami gazdaságok, tsz-ek gulyái itt töltik az év jelentős ré­szét, s a gulyával legelésző bika már nem egyszer súlyos fertőző betegségeket terjesztett itt el.) No de majd ha lesz jármű — az ígé­retet megkapták —, nem pedig egy kölcsönkért batár, akkor dr. Bulla Géza állatorvos hivatá-ér- zeiének megfelelően, tudása leg-' javával^ Baliára is kijut. Dupsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents