Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-12 / 293. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. december 12., péntek egy kévébe erejüket A nagyszénást Kossuth Tsz területe a községtől mintegy 12— 14 kilométerre terül el. A híre »em járta be az országot, de még a megyét sem. A községben sem igen ismerik. Akiktől érdeklődtünk a tsz holléte iránt, csak a Vállukat húzogatták i hallottunk már róla, de hogy hol van, azt nem1 tudjuk megmondani. A Lenin Tsz-be ott a temetőnél kell lemenni, a Dózsa pedig a gádo.osi úton van, de hogy a Kossuth hol van, azt nem tudjuk —, adták a felvilágosítást. A tanácselnök is úgy mondta, ez bizony nagyon messze van, s ilyenkor ősszel művészet megközelíteni. Talán nálunk is az a hiba, hogy azért nem látogatjuk, mert nagyon távolesik. Vona '.tál meg a harmadik állomásnál kell lesz állni s onnan is jócskán kell gyalogolni, míg az ember a központba ér. Ezzel a nem éppen biztató szavakkal indultunk útnak, hogy megkeressük ezt a kis termelőszövetkezetet. A szarvasi úton, Csabacsüd határában, amikor a kövesútról letértünk, mi is gondolkodóba estünk, megtegyüik-e földesúton azt a 4—5 kilométert a központig? Nekivágtunk. Volt csodálkozás, amikor megtudták, hogy a megyei laptól vagyunk. A Járási tanács még nagy ritkán meglátoga ja őket (kivéve az u- tóbhi eigy hónapot), de az újságtól még nem jártak náluk. Csak az Idősebb tsz-tagok emlékeznek vissza, hogy 1952—53-ban {rt v^ laki róluk. Az epésebbek meg is Jegyezték: miért ilyen kis csoportról írnak, hiszen ott van a Dózsa, meg a Lenin, azokról hévién ként ír az újság, meg beszél a rádió. Különösen Ivanics elv- társ, az elnök nem'örült nekünk, mert félútról hívtuk vissza, éppen indult a vonathoz. Szinte kétségbeesve mondta, hogy ha itt marad, mi lesz, nem tud hazamenni, pedig sürgős dolga van, hiszen felesége már évek óta beteg, most is a kórházban fekszik és rá vár az otthoni munka te. Igaz, hogy az óramutató alig haladta meg a két órát, korán van, de mit tegyen, amikor a vonat most indul. Ha iema.ad, akkor gyalogolni kell, & bizony nem leányálom 13—14 kilométert megtenni a 6—7 tokos hidegben. Megnyugtattuk, hogy bevisszük Nagyszénásra, csak legyen ott a beszélgetésnél. Ivanics elvtárs nem nagybe- szédü ember, de amikor megnyugodott, szinte ömlött belőle a szó. A bennünket körülvevők szinte egyszerre mondták, hogy úgy van, bizony sok nehézséggel kellett megküzdeniük 10 év alatt. Mert nem újonnan alakult termelőszövetkezet ez a nagyszénási Kossuth. Már egy harcos, gond- ban-bajban lezajlott évtized áll mögöttünk. Hogy 10 év alatt mennyi megrázkódtatás érte ezt a kis csoportot, azt felsorolni is sok volna. Elég ha azt mondjuk, 10 év alatt már négy neve volt. Már nem azért, mert a Kossuth Tsz tagjai szeretnek keresztelő tort ülni, nem, más okok, más bajok voltak itt. A megalakulás után 1—2 évig küszködött a gondokkal, bajokkal, azután egyesült egy másik csoporttal, később a két csoport együttesen beolvadt a Dózsába. Itt is 3 évig voltak. De ez sem vezetett jóra, hiszen a föld a Dózsa központjától is 13—14 kilométerre volt. Később innen is kiváltak. 1956-ban szintén kettévált az amúgy sem nagy termelőszövetkezet. így alakult meg a Kossuth és az Új Élet Tsz. S most egy hónapja sincs, hogy a két termelőszövetkezet összeházasodott. A két tsz-nek összesen 400 hold földje van. Most nemrég kaptak 140 holdat a községtől. De az elnök sem tudta hirtelen megmondani, hogy hány helyen, terül el az az 540 hold föld, amellyel az 52 tag rendelkezik. S hogy tíz év alatt hány elnöke volt a tsz-nek, azt az alapító tagok sem tudják rögvest megmondani. — A vezetéssel volt itt a legnagyobb baj — kapcsolódik a beszélgetésbe Frák János elvtárs, aki nem régóta tagja a termelőszövetkezetnek. Ivanics elvtárs csak három hónapja elnök. De I neki van már tapasztalata, hiszen hosszú ideig a Dózsa Tsz elnöke volt. — Benne minden reményünk — fűzi a szót Frák János, Pedig a- kárki állkja, itt sem rosszabb a föld, mint a község más területén, ahol az országos hírű termelőszövetkezeteik vannak. Itt is 22—27 aranykaronásak a földek, mint másutt, de a rossz irányítás miatt nem hozták ki a földből azt, amit ki lehetett volna. Például u- borkát termeltek maghozásra. A szakszerűtlen vezetés miatt azonban sem uborkamag nem termett, sem más növény. Gépekkel sem segítettek magukon. A csekély állattenyésztésről nem te beszélve. Mert szinte nevetséges, 20 szarvas- marhánk és 20 anyakocánk van. Ez nem vall nagyüzemi gazdálkodásra. A vezetés még most sem egész — hajtogatja tovább Frák János —, hiányzik az, amely mozgató rugója volna az egész gazdasági életnek. Még nincs pártszervezet, pedig lehetne, hiszen 13 párttag van. Az ittenielvtérsak szinte évek óta nem éltek {jártéletet. Legalább is az ellenforradalom óta, amióta 5—5 taggal pártcsoport működött a két tsz-ben. Taggyűlésekre Móricz elvtárs kivételével talán senki sem járt. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen esetenként, ha be is tudtak menni a községbe, de kijönni tejnek idején már nem tudtak, hiszen nincs vonatközlekedés. Bizony, a pártbizottságtól sem kaptak olyan segítséget, amely csak résziben is pótolta volna a sok-sok kiesést. — Azt, hogy nincs pártszervezet, nemcsak a tagok érzik, hanem mi, a tsz vezetőségi tagjai is — mondja Ivanics elvtárs. Nincs akivel megosszuk gondunkat. Baj van a munkatempóval is, s nincs felvilágosító szó, mely meggyőzné az embereket, hogy csak úgy érhetünk el eredményt, ha valamennyien munkánk, tudásunk legjavát adjuk. Az ott levő párttagok valameny- nyien kérik: segítse őket a községi pártbizottság, hogy minél e- lőbb létrejöjjön a Kossuth Tsz-ben a pártszervezet, és közös erővel, úgy szilárduljon meg a vezetés, hogy 1—2 év alatt a nagyszénás! Lenin és Dózsa Termelőszövetkezet után mint jó tsz-t, a Kossuthot is emlegessék. — Csepkó — Kekkonen finn köztársasági elnök rádióbeszéde a finn-szovjet viszonyról Kekkonen finn köztársasági elnök szerdán este beszédet mondott a finn rádióban. A finn külpolitikai és a finn-szovjet viszony kérdéseivel foglalkozott. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Finnország külpolitikájában minden más kérdést megelőz keket! szomszédunkkal, a Szovjetunióval való viszonyunk kérdése. Ez a mi legfőbb külpolitikai problémánk, ettől függ népünk jövője. A tragikus háborúk után meg kellett változtatnunk a Szovjetunióhoz való viszonyunkat, meg kellett győznünk a Szovjetuniót a finn nép törekvésének ő6zinteA Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön ül össze A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön ül össze a Párizs melletti Drancy- ban. Etienne Fajon referátuma a- iapján a Központi Bizottság megvitatja a képviselőválasztások u- táni politikai, helyzetet és a párt új feladatait. A Központi Bizottság tanácskozása két napig tart. ségéről, hogy tartós, baráti kap« csőlátókat létesítsünk a két ország között, s e kapcsolataink a bizalomra, az együttműködésre é- püljenek. — Külpolitikánknak a jövőben sohasem szabad a Szovjetunió ellen irányulnia. Az elnök hangsúlyozottan kijelentette: Sehol a világon semmiféle kétség nem lehet azt illetően, hogy amíg én leszek a köztársaság elnöke, élni fogok az elnöknek biz. tosított alkotmányos jogokkal, hogy Finnország külpolitikai i- rányvonaia ne változzék. Kekkonen elnök így folytatta: — Politikai helyzetünk szilárd alapokon nyugszik, s bármiféle külső beavatkozást, még a legjobb szándékút is, vissza fogjuk utasítani, mert az efféle beavatkozás kárt okozna nekünk. Egyetlen ország se számítson Finnország és a Szovjetunió kapcsolatainak romlására, mert ez nem okozna lényeges kárt a Szovjetuniónak, s egyetlen más ország sem húzna belőle semmiféle hasznot. A finnszovjet viszony romlása nem segítene Finnországnak sem, sőt éppen ellenkezőleg. Az afrikai népek értekezletének szerdai ülése Az afrikai népek akkral értekezletének szerdai ülésén dr. Kiano kenyai küldött kifejtette, hogy mozgalmának alapelve az erőszaknélküliség, de mivel a kolonializmus maga is erőszakra épül fel, képtelenség volna lemondani az erőszakos módszerekről. Javasolta, bogy állandó pánafrikai felszabadítás! titkárságot és pénzügyi alapot létesítsenek a szabadságharc irányítására, s összehangol ására. Követelte, hogy minden afrikai állam ismerje el az Algériai Hazajött a fiam... Jó fel ez A napokban Vésztőn jártunk, ahol Pardi elvtárssal, a párt községi bizottságának titkárával a pártok tatásról beszélgettünk. Mi tagadás, kíváncsiak voltunk, hogyan is kezdték a község kommunistái az 1953—1959. évi pártoktatást. Három marxizmus-len in izmus kérdései és egy időszerű kérdések tanfolyamán kezdték meg a tanulásit a község kommunistái. A területi pártszervezethez tartozó párttagok 70 százaléka jelentkezett pártoktatásra. Az állami gazdaság kommunistáinak több mint 71) százaléka, a gépállomásiaknak is több mint a fele tanul. És úgy a marxizmus-leninizmus kérdései tanfolyamon, mint az időszerű kérdések tanfolyamán igen jó volt a megjelenés. Egyetlen egy helyen, a MÁV pártalapszervezeténél nem mondható jónak a párttagok’tanulása. Ugyanis az 52 párttagból mindössze négyen tanulnak. A pártszervezetek vezetőségei a legtöbb helyen fontos feladatnak tekintették a pártoktatást. De hiba lenne, ha nem látnánk, hogy egyik-másik pártszervezet vezetősége — mint a vésztői MÁV-nát is — az önkéntesség helytelen értelmezése miatt — elhanyagolta a pártoktatást, szem elől tévesztette annak fontosságát. Pedig a kommunistákra sok feladat vár. Hogy csak egyet említsünk: segíteni a pártonkívüMeknek abban, hogy megértsék mindazt, ami a világban és hazánkban történik. Megértsék, hogy mit miért tesz a párt, a kormány. Ehhez pedig ideológiailag képzett és sokoldalúan tájékozott párttagokra van szükség. Jó jel az, bogy Vésztőn a párttagok többsége erre törekszik. B. T. Haza. Pedig nem akart. Nem, az istennek sem. Nemcsak a csillogó-villogó színházak, mozival, szórakozóhelyekkel zsúfolt Budapest kötötte, hanem egy lány te. Mondtam is az elnöknek, Scxmosi Kárelynak: Kár a fáradsággal, hat ökörrel se lehetne azt a fiút hazahu- zaím. Ezt persze már higgattabb hangulatban mondtam, mert a közgyűlésen összet ere intettem mindenkit. Hogy a magasságos égbe ne, mikor ott is és mindenütt engem vont fe'eiőstögre a tagság, amiért a drága sokme- iegágyi ablak kihasználatlanul hevert, meg azért, hogy ott volt a sok víz a Kő ősbe. a tehenek meg a birkák szája e’ől mégis leszáradt, kiégett a fű. — Véget kell vetni annak a divatnak, hogy az öregek itt kínlódjanak, amikor az olyan szakemberek, mint Berti Tó.h Sándor fia is, Pesten urizáítak — harsogta az öreg Bagi Mihály a legutóbbi közgyűlésen. Már erre is elöntött a méreg, de a minden lében kanál Szegő Istvánná — az Isten, őrizzen mindenkit a nyelvétől —, rákontrázott: — Ki látott még Ilyen tuiyte mutyi vezetőséget, meg tagokat, mint amilyen ebben a csoportban van? Ha így megy tovább, akkor Hajnal helyett Alkonyatnak kell keresztelni a szövetkezetét, mert bealkonyul a közös gazdaságnak, a jövedelemnek. Miért osztottak a szelesi Szikrában 45 forintot munkaegységenként? Azért, mert ott van maguk nevelte agronómus kettő is. Azokat nem küldte el az apjuk pénzt keresni Pestre, mint itt nálunk tették egyeseki Ennél a szónál úgy nézett rám, mint a szövetkezet megölő ellenségére. Már-már bu- zogásig forrt bennem a méreg, fel akartam ugrani, és megmondani, hogy keressenek másik céltáblát. Hiszen nemcsak az én fiam agronómus, nemcsak az hagyta itt a szövetkezetei, mikor elvégezte az iskolát, hanem Pólyák János, meg Búzás Péter fia is. Mondom, fel akartam ugrani, de Kutas Sándor megelőzött. Nagy darab, kötélidegzetű ember ez a Kutas, mindig ő szokta lecsítitani a veszekedés határát súroló kedélyeket. Akkor is ő volt a viz a tűzre. — Nem azon kell siránkozni mi volt, mit tehettünk volna, hanem beszéljünk arról, hogy mit lehet tenni — kezdte nagy nyugodtan. — Először Is tervezzünk be egy permetező-berendezést és egy új nagy teljesítményű szivattyú-motor vásárlását. Aztán nézzük csak; tudnánk-* lakást tadni egy agKöatársaság ideiglenes kormányát. Emest Ouandi (Kamerun) követeit* vessenek végeit Kamerun mesterséges megosztottságának és népszavazás útján egyesítsék a* Anglia és Franciaország által megszállva tartóit kameruni gyarmatot. Tajeb Szlim tunéziai küldött hangoztatta, hogy a tunéziai nép és kormánya továbbra is, sőt ma inkább, mint valaha, kész minden erővel segítségei nyújtani a szabadságukért harcoló algériai hazafiaknak. ronómusnak, 8 aztán keressünk egy agronómust a föld alól is. Szerintem oda adhatnánk az új házat, Berta Jóska kibír még egy évet abban a tanyában, a- melyikben lakik, aztán jövőre építünk állatgondozói lakást. — Bért; Tóth Sándort kellene hazahívni — erősködött Bagi Mihály —, az ért a növénytermesztéshez is, meg az öntözéshez is. — Nem jön az, én már ösz- sae is vesztem vele, mikor látogatóba jött — akartam kiáltani, de fene tudja, miért nem tudtam megszólalni. Talán a- zért, hogy úgy ragaszkodnak a fiamhoz, meg talán azért is, hogy én csak " nekirontottam, hogy gyere haza, itthon is találsz szoknyát, s ahogy én megélek ebben a se előre se hátra nem haladó szövetkezetben, megélsz te is. Később még inkább nem szóltam, mert Somos Károly, az elnök sorolta, hogy milyen tervet állított ösz- sze a vezetőség. Beszélt valami felszín alatti öntözőrendszerről, meg permetező-öntöző berendezésről, 20 hold konyhakertészetről, s megígérte, hogy szerez agronómust is hozzá. De azt nem mondta, hogy az én fiamat akarja „megszerezni". — Nagyon csüng az orrod Sándor — szegődött mellém hazafelé menet. — Megint felbosz- szantottak a fiad miatt, mi? — Megszoktam már. — Te, gyere be egy kicsit hozzánk, . beszélgessünk —
