Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
10 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. december 25., csütörtök rBékái üzenet JlltlIllllllllllllllllltlIllllllllltlIlllillllllllllilllllllllllllllimillIHlllllitlillllllliUllllllllllMMIIIIMIIIIIIIIiUlllilHIIIimillimMtIllilUIIHHIIHIlllIHltJ. = £ I i 1 KOVÁCS GYÖRGY: Téli dúdoló Ä szikrázó hó vakító lénye égy vágott Varga András szemébe, hogy szinte belefájult a leje. Amikor elindult a tanyáiéi, még alighogy pítymallott, de a távolban már íeltünt a falu templomának tornya. A kőkeményre fagyott hó csikorgó lenéjét semmi nem zavarta a reggeli csendességben. Öcska kucsmáját lejjebb húzta, a hideg levegő kipirosította a fülét. A jobbról kanyarodó dűlőút- ról egy fekete kucsmás ember fordult ki a kövesútra. Mikor találkoztak, András először jól megnézte, majd odaköszönt: r— Adjon isten jó reggelt. •— Magának is. Egy darabig szótlanul lépkedtek egymás mellett, majd András törte meg a csendet. — Hová igyekszik szomszéd? — Ide a faluba — s bütykös magyujjával a torony felé bökött. Elhallgattak. Az út egyre jobban fogyott. Már elérték az első házakat is. — Piacra? — szólalt meg akkor a fekete kucsmás. — Oda, — nyomta meg a szót Varga András. — Hátha sikerül egy kis munka. A másik úgy nézett rá, mintha éppen azt a darab kenyeret vette volna el kezéből, amit'' meg akart enni. Majd hamarosan a kezét nyújtotta. — Na, én itt jobbra letérek. Isten áldja. Varga András meggyorsította lépteit, hogy minél hamarabb beérjen. A piac már benépesült. A sivalkodó malacok, az árukat kínáló kofák hangja elvegyült a hangos beszéd összevisszaságában. Varga Andrást nem érdekelték a felhalmozott Aruk, ő egy másik piac felé tartott, oda, ahol az ember saját magát árulja. Vagy ötvenen gyűltek már ekkorra össze. A vastag bundába burkolt nagy- giazdák vizsla szemekkel vizs- gálgattálk, ki mennyit ér-. A tömegtől kissé távolabb egy alacsony férfi már alkuba került. A többiek irigykedve nézték. Valaki meg is jegyezte: — A fene ezt a Kürtit, ennek mindig sikerül. — Maga is elszegődhet fél bérért — szólt közbe egy nagy Embervásár — Egye meg a fene a pofáját! Varga András nem szólt, csak topogott szakadt sarkú bakancsában. Hirtelen az jutott eszébe, hogy ha nem sikerül elszegődi! ie; mi lesz otthon az öt gyerekkel? A nyári kereset már rég elfogyott. A doktor, meg a patika is vitte. Örökké göthös az asszony, a gyerekek.., Ügyesen előbbre lódult, hogy szem előtt legyen. Az idő 11 óra felé járt. Három-négy ember már gazdára talált. Varga Andráshoz eddig még nem szólt senki. Hiába tolakodott előre, töpörödött .alakján elsiklott a gazdák szeme. A jó csontú, erős embereket válogatták. Pedig az asszony ráparancsolt, hogyha elszegődik, kérjen előleget is, s vigyen haza kenyeret, mert már három napja, hogy üres a kenyérkosár. Amikor ezen füstölgött magában, két bőrkabátos lépett a csoporthoz. — Emberek — állt meg az egyik szétvetett lábakkal. — Tizenöt kubikos kell egy hónapra! Ki jelentkezik? Varga András is előre tolakodott. A másik bőrkabátos odalépett az emberekhez, megtapogatta az izmaikat. Varga igyekezett megfeszíteni a karját, de hiába. Félrelökték. — Nagyságos úr! öt gyénnekem van... Rá sem hallgattak. A tizenöt embert hamar kiválogatták a jelentkezők közül. Varga András sápadt arccal, szinte megdermedve állt, majd hirtelen, elszántan elindult a többiek után. — Maga hová megy?l — íör- medt rá az egyik bőrkabátos. — Dolgozni! — nézett rá Varga András, mintha csodálkozna. — Értse meg, hogy nem kell! Az üres talicskát se bírja, nemhogy kubikoljom! KönyöTgőre fogta a dolgot. | Hull, hull, hull a hó — Nem érdekel, az a maga 1 Most volna csudajó baja. Varga András keze ökölbe | szorult, felemelkedett, de 1 nyomban ernyedten vissza is| hullott. Sóhajtott egyet, majd | lehajtott fejjel elindult felé. A nap már lebukott a látóba. I tár mögé, mikor hazatért. Ott-1 hon dühösen vágta kucsmáját § a kemencepatkára. Az asszony ebből mindent | megértett. Könnyes szemmel | nézett az emberre. haza- I 5 Hull, hull, hull a hó------M ost volna csudajó sírba tenni minden múltat, i s rátenni a koszorúkat. Koszorúkat rendezgetni, fényes jövőt tervezgetni, tervezgetni elmerengve, sírba tenni minden múltat § — jövőt lesni volna jó, Hull, hull, hull a hó — — Baktatok a téli éjben. Körülöttem szép fehéren terül a hó csendesen. Hópelyheken száll az idő, aki elment, vissza így jő, s amit teszünk: az leszen. HuU, hull, hull a hó------k andallónál lángba nézve emlékezni napsütésre. Napsütéses nyári tájra, nyári csókra, régi lányra, hűtlen lányra emlékezni kandallónál lángot nézve — visszanézni volna jó. — Most mi lesz velünk? , | nwiMiiiiiiimitiiiiiMiiiiiiiiiiitimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiuiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiMiiiiiiiim 1 A gyerekek megrohanták az | LADÁNYI GYULA: HITVALLÁS Az életem nem az enyém. Gyökér vagyok. Lenn a mélyben, — hogy levélkéim az ág hegyén megéljenek — én serényen gyűjtöm az életnedveket. A fényt majd csak akkor látom, | ha & gyümölcs magja érik, • = hogy gyökerével földbe vájjon | kibontani levélkéit; a mindig győztes életet s a jövő fejszéje koppan az odvas fának gyökerén... Fényre lendít. Nem riadtan, mert büszkeség lesz, hogy enyém az ifjú erdő és rügyek. EMBER A SZÉLBEN üres tarisznyát, de hiába for-| gatták ki, egy morzsát sem ta-1 láltak benne. — Édesanyám, miért nem | eszünk? sírta el magát a 1 nyolc éves Jóska. — Majd vacsorára — símo- = gáttá meg fejét az anyja. Kínosan, csendben nézték I egymást, aztán az asszony szólt. | — Baloghéknál... kint hálnak 1 a tyúkok — suttogta halkan. | VíiTííci szoborrá mcrovcclott, íe riflfflINiinilffllliiiifiHiiiiiiiiHiiiimimiimiiimitiiiiiiiimmiiiiiimiHiiimiiiimiimiimrimiiiiimmmmiiiiiiiiiiimimiiMiiiimmiiMiiUu — Tán azt akarod, hogy lopjak? Mi?! Inkább éhen halok! CSURKA PÉTER: — De András — sírta el magát az asszony. — Három napja alig ettünk! Éhen pusztulunk! Varga András elkáromkodta magát. — A kutya úristenlt ennek a rothadt világnak! Bár csak megdöglenénk. — Majd vette a botját, s kilépett az éjszakába. Jóval elmúlt már tíz óra is, Varga András még mindig nem jött vissza. Vargáné rettenve figyelt minden kicsi neszre, Végre! Zörög a kilincs. Az ajtón a szomszédasszony lépett be. Arca halálsápadt volt. — Jézus Mária — jajdult fel Vargáné — mi történt? — Az urát elvitték' a csendőrök, láttam! Meg is verték! A kisebbik gyermek felsírt az ágyban. — Anyuka... éhes vagyok! Vargáné jajgatva, sírva borult az ágyra. — Főzök kisfiam, főzök!..| Finom levest eszünk. Igen, eszünk... eszünk!.., Odakünn hullt a hó, és kivert kutyák vonyítottak az éjszakáI kültoajúszú, s köpött egyet. — Ilyen kell a gazdáknak! — Intéző úr! Három napja nincs kenyér a háznál... ban. Jantyik Tibor itiuniiiiii'i ..........................................................................................................................................iiiiiiiiiiiiHHiiiiiiiiiiiilimiiiiiiiiiiimiw»|s B ONUS ISTVÁN: Szánkózás S mondhatta a sok Fekete madár, Hogy a kemény tél: Kár, kár, jaj, de kár! — = Bolyhos felhőkben Derengett a Nap, S éreztük a fagy Fülünkbe harap. Varjak búsultak : Zúzmarás fákon, De mi vidáman Ültünk a szánkór Minekünk szép volt; Kedves, drága, jő, Bármerre néztünk, Mindenütt a hó. Mégsem húztuk a : Subáiba nyakunk, Hadd lássák: kemény Legények vagyunk! Mint a táltos ló Régi mesékben, Két fürge csikónk Ügy szállott éppen. Útmenti kertek, Kútgémek, házak Fehér álomban, Dermedten álltak. Bámultak is a Lányok, egy szálig: Arpádhalmától Orosházáig!..» ...........................................UH...............................................................................*....................................................* Az a szél, melyben az országút kanyarulatánál jött az ember előre, pár héttel ezelőtt, midőn Pestre ért, fákat tördelt ki, pusztított. Álltam a Kanális partján Békésben, a tarhosi kettős hídnál a hídoszlap enyhében és a szél délről áradt fel északnak. Talán valahonnan az alexandriai partokról indult el zümmögve egy bolondos estén, megszédült a mólón sétáló lányok kacagásától, nem is akart tovább surranni, mint csak a tenger közepéig, de ott csatlakoztak hozzá nagy tengeri szelek, magukkal rántották és mire a magyar lapályraf ért, megdagadt, elöntötte a csendes kis falvakat, a verőfényes kis alföldi városkákat, fent az égen bárányfelhő-csordákat kergetett, lent a földön csavarta a fákat. Ügy nyöszörögtek, jajgattak szegények, mint százkarú kísértetek éjféli éjjek idején az or- szágútszéleken. Bömbölt a szél, vadvizek felbarázdált tükrében hilintázott a nap. A sürgönypóznák eszeveszettül daloltak, összefutott bennük a világ kínja, jaja, gyönyöre ezerhangú orkeszterben. (Gyermekkorodban hányszor odatapasztottad a füledet a távíróoszlophoz, emlékszel barátom, déli szélben, folyók partján, rámpákon és nem győztél betelni a csodálatos muzsikával?!...) Jött az ember a Kanális partján a szélben, a csapáson. Mesz- sze járt még, nem vehettem ki miféle ember, alakja azt mutatta, hogy nagy ember, ősember. Közeledett, nekidőlve a szél- 'nek. Szűr volt rajta. Varrottas szűr és a napfényben már kiütköztek belőle a színek, virágok! Szűr! Még Békésben, Biharban, Hajdúban is ritkák már a szűrök, de ez az óriás itt jön velem szemben, egyik kezével öleli a mellén keresztül, a másikban nagy íémkampós juhászbot. Juhász ember. Megállt, szembefordult velem, köszönt, aztán széjjelrebbentette az óriási szűrt és akkor a szűr alól kisgyerek pottyant le földre. Kicsi, pöttön ember, di- dergősen fogta át az oszlopember térdét. A nagy ember levette széleskarimájú kalapját, a szél cibálta a haját, olyan gyönyörű volt mozdulatlanságában, mint óriási kőszobor. (Ősei a szelíd ekbatániai pásztorok is így tűnődhettek sziklahegyek tövében, ha acsarkodóit felettük a nutoiai szél). Állt mozdulatlanul, majd megszólalt; ejtegette a mondatokat: — Utóiért az idő!... Az ono- kám!.„ Viszem vissza a szüleihez, merthogy még nem látta a kis húgát... Pár hete, hogy megjött a kisjány... Jányt is vártak tudja, a fiamék... Én itt az állami gazdaságban ju- hászlkodoik... Mit gondod, hány éves vagyok? — ötvein, ötvenöt — mondom megilletődve. — Tegyen hozzá tisztelt úr, még vagy huszonöt évet... De én csak nem várom meg, míg az üdő eláll... Na, gyere Lajcsi, bújj belém! Jobbra tért le a hídról. A szél nekifeszült, de csak a szűrével bírt, lobogtatta, őt magát nem. tudta meghajlítani. Majd nótát cibált felém a szél. A juhász énekelt. A szélben, verőfényben megnőtt az alakja, szinte az égig ért, a végtelen mezőn a felleget súrolta, úgy tűnt, mintha tavakat lépne át és ömlött a nótája Ment át víznyomáson, vadvizeken keresztül, messze az égal^a tövében megbújó másik major felé. Vélné az ember, hogy egyedül van, ha kis cérnaszál-hang nem kísérné orgonaszavát. Ketten énekelnek... Hárman, mert míg élek, örökké kísérem én is dalukat, a szélben himbálózó alakjukat,
