Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NCPCJSAG 1958. dettflrixr ZI., Munkaegység-számolási tanfolyamok a falvakban Békés megyében a különféle Ismeretterjesztő előadások soroza­tát rendezi meg a megyei tanács művelődési és a mezőgazdasági osztálya, a Hazafias Népfront, a pőtanács, valamint a tömegszer- ■Vezeek segítségével. Az idén nyolcvannégy helyen szerveztek például ezüstkalászos tanfolya­mot, amelynek az előadásai me­gy eszer te megkezdődtek. Az ezüst- kalászos tanfolyamokat közisme­reti előadásokkal is kiegészítik, a_ eonkívül a TIT közreműködésév­vel tizenöt helyen közihasznú tan­folyamot is tartanak, főleg a fal­vakban és a tanyaközpontokban. Számos előadást rendeznek álta­lános mezőgazdasági kérdésekről, e termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről. Tö'bbfelé, ahol fiincs ezüstkalászos tanfolyam és i igénylik a lakosok, munkaegység 1 kiszámítási tanfolyamokat is ren­deznek. í gy például a Bél me- j gyér—kárászmegyeri Általános Iskolában húsz termelőszövetke­zeti tag és egyénileg dolgozó pa­raszt részvételével kezdődött ilyen tanfolyam, azonkívül Battonyán, és a sarkadi járás több községé­ben Is tartanak hasonló jellegű oktatást. A rendőrség felhívása A BM. Békés megyei Rendőr- kapitányság társadalmi tulajdon­védelmi osztálya felkéri a megyé­ben lakó dolgozókat, akik Furák János Békéscsaba, Rákóczi u. 30. szám alatti lakos, MÁV jegyvizs­gálótól motorkerékpár alkatrésze­ket, belső és külső gumikat és más cikkeket vásároltak, hogy jelentkezzenek Békéscsaba, Sza­badság tér 2 .szám, 13. számú szobában személyesen, vagy tele­fonon. Telefonszám: 11—20 131-es, melléki Irodalmi délután A Népújság Irodalmi Körének és az Orosházi Járási Pedagógus Szakszervezetnek közös rendezé­sében, a Petőfi Művelődési Ház nagytermében Orosházán, hé.főn délután 5 órakor irodalmi délután lesz. Ennek keretében Bonus István, Cserei Pál, Csurka Péter, Dupsi Károly, Kovács György, Ladányi Gyula, Léhner Ica, Lészkó András. Rocskár Já­nos, Sass Ervin, Szőcs Pál, Tóth Lajos, Uj Rezső, Varga Tibor és Zólya Márta Békés megyei írók műveiből Márk Judit, Köti Árpád és Sas József, a Jókai Színház művészei és Zajkás Edit, a békés­csabai amatőr szavalóverseny győztese ad elő. A műsorban fellépnek az Orosházi Állami Zeneiskola mű­vész-tanárai: G. Iszlay Gabriella (zongora), Marczell Noémi (hege­dű), Markó Leó (gordonka), továb­bá O. Kovács Imre népdalénekes, valamint dr. Elek Lászlómé kar­nagy vezetésével, a III. sz. Ált. Is­kola zenei tagozatának kórusa. így látja as elnök 'Tóth Mihály tanácselnök gon- dókdaiba merülve ült az iro­dájában. Tanácsülésre készült és éppen a második napirend körüli dolgok foglalkoztatták. Erős, zö­mök alakja szinte belefeszült a gondolatokba: a községi földek 49 százaléknyi területén négy mező- gazdasági termelőszövetkezet gaz­dálkodik. Ezenkívül van a 11 ter­melőszövetkezeti csoport és nyolc százalék az egyéni terület. Ahogy Így számolgatott, eszébe jutott, hogy egykor az volt a vágya, hogy. legalább így állnának. Igaz, az e- lég régen volt. Azóta már megala­kultak, sőt szinte megőszültek az egyes típusúak. Az lesz az igazi, ha hármas típusban lesz az egész község. Cigarettáit vett elő, s mi­közben kifújta a füstöt, tovább szőtte gondolatait. Az újo-nan választott tanács e- rejét latolgatta, ötvenkét tanács­tagból harminchármán a mostani választáskor kerültek be. Mátyás Lajos, aki csoportelnök volt, az fisz óta már a harmadik típusú el­dül, mégpedig nagyon határozott és jó irányban. Üjra a tanács tagjaira gondolt. Közülük az ősz folyamán 16-an léptek át a harmadik típusba, s a többiek is erősítik már magukban az elhatározást. Az utóbbi hetek­ben sokszor látta vitatkozni őket, a pártszervezetben és másutt. Nem rejtik véka alá álláspontjukat, meggyőződéssel beszélnek róla — vonta le a következtetést az elnök. Máris van eredmény, mert napon­ta ketten-hárman kopogtatnák a hármas típusúak ajtaján bebocsá­tást kérve. December első felében J ívj ITT n mennyien is...? No, Igen, tizenha­tan, nem számolva az előkészítő bizottságokat. ^ mióta megjelent * a 3004-es rendelet, mintha m-e gmág­nesezték volna a termelőszövetke­zeteket. Megnövekedett az akarás, lendület költözött az emberekbe. Erjed a község, mint az édes must, hogy végül jó borrá forrjon — állapította meg, bár a hasonla­tot nem találta pontosnak, de hát éppen ez jutott eszébe. Elnyomta cigarettáját és kinézett az ablakon. Szerette volna magához ölelni az egész községet, akaró, küzdő népé­vel együtt... Aztán újra a papírja fölé hajolt. A maradiság. Elsősor­ban e visszahúzó erő ellen kell megvívni a harcot, mert ez ott él még jönéhány emberben, mint a polip, rájuk tapad, lefogja őket... i ' ondolatait távolból jövő halk autótülkölés zavarta meg. Lehet, hogy ide tartanak. Képze­letében látta a jövevényeket, a- mint gépkocsijukkal áthaladnak a község határán. A jelzőtábla fe­héren villan előttük: Elek, terme­lőszövetkezeti község. A büszke titulus, a rangjelző, minit sötétben a fénycsiUanás, úgy hat a kocsi­ban ülőkre. Beérve, érdeklődve nézik a dolguk után siető embe­reket, nagynak, erősnek látják va­lamennyit. Azok is. Ügy érezte, nagyon bol­dog, hogy ennek a községnek m népét szolgálhatja. Boda Zoltán Események Kisgyűlések, előadások A Hazafias Népfront szeghalmi' bizottsága a napokban tartotta meg a decemberi ülését. A gyű-1 lésre meghívták a KISZ-szerveze* vezetőségét és több veteránt is. ] F. Nagy Károly, a községi párt-j bizottság titkára beszámolójában ismertette a Hazafias Népfront jelentőségét, tervét és feladatát. A j gyűlésen több fontos határozati született. A közeljövőben szer-! veznek egy tsz látogatást, melyre több egyénileg dolgozó parasztot is meghívnak. 1959 januárjában hat kisgyűlést szerveznek, ahol megvitatják a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének több fon­tos problémáját. Szerveznek még több ismeretterjesztő előadást is és beindítják az ezüstkalászos gazdatanfolyamotj — TELEVÍZIÓVAL szerelték fel a körösladányi Május 1 Ter­melőszövetkezet december 20-án megnyitott halászcsárdáját.-o­— IFJÚ VÖRÖSKERESZTES szervezet alakult a Bucsai Általá­nos Iskola tanulóiból. A 25 tagú szervezet a napokban tette le a vizsgát, ami jól sikerült*-o­— TAGKÖNYVCSERÉT tartot­tak a mezőmegyei KlSZ-szerve- zetben, ahol 19 tag vette át az új tagkönyvet. •o­0IVATBEMÜTATO A szeghalmi füldművesszövet- kezet I-es számú vendéglőjében december 20-án, szombaton este borkóstolóval egybekötött divat­bemutatót rendeztek. A bemutató után disznótoros vacsorát szolgál­tak fel, majd a Dózsa-kiub nép- dalénekesei szórakoztatták a ven­dégeket, — A „VALAHOL DÉLEN” e* nagyoperettet mutatják be ka­rácsonykor a Battonyai Művelő*. dési otthon színjátszói.-o­— TÖBB SZÁZAN NÉZTÉK MEG eddig Békéscsabán, a Mun­kácsy Mihály Múzeumban meg­rendezett „Partizánok a szabad­ságért” című kiállítást.-o­— SZÁZ HOLDON vetnek ka>- páslucernát ebben az évben a füzesgyarmati Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben. * i-O* BORKÖSTOL0 A Békéscsabai Vendéglátóiparí Vállalat szombaton, december 20-án, a Csaba-szálló éttermében borkóstolót rendezett Háromféle bor között válogathattak a bor­kóstolók. A bácsalmási fehér, a csongrádi vörös és a pecsenye fe­hér borok 15—16 forintos árban, ezenkívül a karácsonyi borhét al­kalmából mintegy 12 fajta palac­kozott bor kerül forgalomba, Jól fizetett az öntözéses kukorica A Szarvasi Öntözéses Rizskuta- tó Intézetben az idén a kukorica öntözéses termesztésével Is kísér­leteztek. A kísérleti parcellákba többfajta kukoricát vetettek. Az öntözött kukoricák közül a Mar- íonvásári I-es szerepelt a legjob­ban. Katasztrális holdanként 77 mázsa 90 káló csőtermést takarí­tottak be. Hetven mázsán felüli ter­mett a Martonvósári 39-es is. U- gyanafkor az F-Mezőhegyesá 56,4 mázsa csövet adott. A Martonvá- sári 39-es hyhridfajtából sikerült annyi vetőmagot begyűjteni, hogy jövőre megkezdhetik a nagyüzemi kísérleteket. tlöké, ezzel már bebizonyította, mit akar. Redei József, ő is e- gyesben volt, de követőivel együtt előre lépett. Szilágyi Mihály, a Vörös Csillag termelőcsopon el­nöke sem akar az egyesben meg­öregedni, a csoportgyűlésen a har­madik típusra való áttérés mellett szólt, azt bizonygatta, hogy úgy sokkal eredményesebb a gazdálko­dás. Az előkészítő bizottságban is benne van, egyelőre huszonhét család tömörült köréjük. Radnóti György, a „Kiss Ernő' csoport el­nöke szintén híve a dolognak. A tagság fele már csatlakozott a Rá­kóczi Termelőszövetkezethez. A többiek pedig az elnökkel együtt éppen azon gondolkoznak: a har­madik típusúak közül melyiket szeressék, vagy önállóan lépje­nek-e előre. Hm. Ez probléma. Nem mindegy, hogyan döntenek. / óbb lenne, ha a „Vörös Csil­laga csoport kivételével mindenki a csatlakozás útját vá­lasztaná, mert így öt erőteljes ter­melőszövetkezet alakulhatna ki, mely magában foglalná szinte az egész községet. Ez lenne a leg­egészségesebb, mert a túl elapró­zottság nem gazdaságos. Erről fel­tétlen szólni kell majd az ülésen p— morfondírozott tovább és papírt húzott maga elé. Gyorsam felje­gyezte a gondolatot. Azon vette észre, hogy belső izgatottság vesz erőt rajta. Már régen gondolt rá, de most határozottan érezte, hogy a község az előbbi évekhez viszo­nyítva erőteljesebben előre len­i SASS ERVIN: Az égszínkék autó | Elmondok egy történetet. Sze- |replője egy lény és egy fiú. Nem I mondom, hogy ismertem őket, 1 úgysem árulók el róluk semmi |mást, csak ezt a kis történetet, a- ! melyen annyiszor elgondolkoztam, §s tudom, hogy Te, kedves olvasóm 1 ugyanúgy elgondolkozol majd, ha |a sorok végére érsz.... ! Nyár volt, amikor kibomlott | közöttük a vonzódás virága, és a- ! mikor lehullottak azok a szép, tü- |zes szerelem-szirmok, csillagos volt |akkor az ég, és az egyhangúan | csillámló égi lámpások nem tud- |ták, hogy egy kicsi, mindennapi | tragédia végére tett pontot az a | perc, amikor — | A fiú szíve úgy dörömbölt a | mellében, mint valami gőzkala- |pács. Nem találta a helyét, ugrált § jobbra-balra, hol a torkát szorítot- ! ta, hol a gyomra felé lódult, és az | egésznek az lett a vége, hogy szé- ! dülés fogta el. Imbolyogva kapasz­kodott meg egy fa törzsében, fe­liét a durva kéreghez nyomta, és | úgy állt hosszú percekig. Később, | írni kor az émelygő szédülés egy i pillanatra kiröppent belőle, az a § pillanat elég volt arra, hogy tósz- gtán lásson, gondolkozzon és ítél­jen. Mert amit látott, amát átélt néhány perccel azelőtt, az rettene­tes vodt. A képek visszaperegtek és elin­dultak újra. Látta a lányt, érde­kesvágású szemében a különös mosolyt, és hallotta azt a néhány suttogva elmondott szót, amit ak­kor régen: két hónapja mindennél igazabbnak hitt és olyan erősnek, mint a szikla, olyan szépnek, mint az égen ívelő szivárvány. — Mondd, igaz .hogy szeretsz? — Buta vagy... Mit gondolsz ró­lam? — bújt hozzá a lány. — Szeretlek, értsd meg. Mit te­gyek, hogy elhidd? A lány átölelte a nyakát, lehúz­ta magához. — Akarom én is, hogy szeress... Itt álltak akkor is a lassan bal­lagó folyó partján, az erdőben. A város távoli fényei pirosra színez­ték az eget, a folyó fölé bókoló fék csillag-tükörben nézték magukat, ők pedig egymás arcát fürkészték, szívük dobbanását lesték és ü- gyetlenül leplezték a testükön át­futó furcsa remegést. A lány erősebb volt, mint a fiú, jobban színlelte, hogy nem kerí­tette annyira hatalmába, a vágy. Aprókat kacagott, úgy mondta: — Gyere... csókolj már meg, az­tán elég. Megyünk. A csók rosszul sikerült. A lány kínálkozó, puha szája gúnyosan húzódott vissza. A fiú félt, hogy elrontott mindent és összetörte a varázst. Nem tudta még, hogy a- má benne annyi szépséget vert fel, a lánynak csak játék, új izek, moz­dulatok próbája, és amikor a leg­jobban lüktet halántékán az ér, akkor is játszik, csalja önmagát és csalja a fiút, aki helyett másra gondol, úgy érzi, más öleli, más szorítja magához. Valaki, aki el­jön egyszer, és talán autón röpíti el egy másféle világba, ahol még a csók íze is más és ikirálynő lesz, csodálják, őrjöngnek érte. — Hogy izgul a srác — gon­dolta a lány —, hogy izgul! — Közben mosolygott rá, ahogy a moziban látta a Sophia Lorentől, olyan demonian, olyan rém komo­lyan. — Azt hiszed, hogy odavagyok, mert kicipelsz ide egy vacak bi­ciklin csókol ózni? De ezt csak gondolta, és a sze­mébe nevetett. — Megyünk. Ellökte magától a fiút, aki sután állt tovább a félbeszakadt ölelés mozdulatával. Nagyon kacagni- valónak találta a lány, aztán még­is komoly lett, fitos orrán csak úgy berzenkedett a hamis komolyság. — Gyere, kikapok otthon a ma* mámtól, tudod, hogy milyen hisz* fis... Holnap újra elhozhatsz ide, és megint kapsz egy-két puszit. Megcsípte a fiú orrát. — Te mamlasz! — Megperdült, felkapott a nehéz férfibiciklire ée egy iramodással a fák közül kive­zető útra fordult. A fiú futott u- tóm. — Várj! Várj! Elesel!... Az erdő szélén érte utói. Felült a biciklire, a lány a vázra és rá* fordultak a városba vezető beton* útra. így kezdődött a történet, és a lány a csóknál többet soha nem adott. Ha reszkető öleléssel si­multak össze, egyre erősebben, követelőbben gondolt arra, akit még soha nem látott, nem ismert, de várt. Iszonyú játék volt ez, mulattatta a fiú szerelme, vágyó­dása és gúnyolta érte. Amikor az kínlódva, könyörögve kérte, neki- támadt: — Mit gondolsz, mid vagyok én neked? Neked, én?!... És nagyon csúnyán kacagott. Lassan meg is unta az egészet, a találkák meg­ritkultak, aztán egy szombaton* pedig megbeszélték, nem jött töb­bé. Akkor nap postázták gyors női szájak a legújabb szenzációt. — Hallottad, szívem, ki van itt? — Nem. Ugyan mondd már,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents