Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-21 / 301. szám
1958. december 21., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 FegyTCPC8«r f ttés és civódás Párisi»«!» Nemzetközi szemle Aki a héten figyelmesen olvasta az újságok külföidi jelentéseit, » köztük a Párizsból keltezett híreket, voSt min elgondolkozsiia. A hét elején valóságos ,.diplomáciai fesztivál" kezdődött a francia fővárosban. A nyugati országok kormányai persze neun valami ünnepélyes alkalomra gyűltek ösz- sze. hanem belső ellentéteik nveg- s/.iin tetőse és nem utolsó sorban a Szovjetunió elleni fegyverkezési verseny fokozása céljából. A nyugati közvélemény azt várta volna elsősorban a párizsi tanácskozástól, hogy kivezesse a nyugati diplomáciát abból a zsákutcából, a- melyben megrekedt. Nagy csalódással tapasztalták azonban, hogy » nyugati hatalmak a Kelet és Nyugat viszonya tekintetében ma. kacsul raga zkodnak merev nézeteikhez. Ráadásul nem oldották meg azokat az ellentéteket sem, amelyek elválasztották őket a NATO-tanács ülésszaka előtt. A párizsi tanácskozások napi- renjén három fő kérdés szerepelt: a Szovjetunió javaslata Nyugat- Bér! in helyzetének megoldására, Anglia és Franciaország összetűzése az európai közös piac miatt és a NATO katonai kérdései. < A tanácskozás után kiadott záré özlemény a vitás kérdésekről ÍT jat, s csak egyetlen pont egyértelmű benne, a/mely a katonai problémákat érinti és megerősíti a NATO változatlanul szovjetellenes koalíció agresszív jellegét. Az ösz- szesereglett 15 külügyminiszter újfent hivalkodóan írásiba foglalta ,,elszánt akaratát", hogy nukleáris megtorló fegyvereket vegyen igény be”. Forma szerint ugy an kijelentették, hogy a szocialista tábort és a tőkés világot elválasztó politikai kérdéseik igazságos rendezése mellett foglalnak állást, de egy árva szót sem szólnak a Szovjetunió konkrét javaslatairól, am elyeket a NATO tagállamainak tett. A NATO tanácsa mindezekről nem vesz tudomást... Egy azonban mégis megállapítható: az atlanti tanács ülését a berlini kérdés uralta. E tekintetben a szovjetel- lenesség felülkerekedett a más téren megmutatkozó éles ellentéteken. Ismeretes, hogy Adenauer a legdurvább módon akarta visszautasítani a Szovjetunió javaslatát Berlin ügyében. Ezt az álláspontját azonban mégsem tudta kívánsága szerint keresztülvinni, szövetségesei — mint Dulles is — nem akarták becsapni az ajtót a további tárgyalások előtt. Dulles, Selwyn Lloyd és társai immár harmadszor, de most kórosban mondták azt, amit kétszer kiilön-külön elmondtak, nem fogadják el a Berlinre vonatkozó szovjet javaslatot. Ez az egyetlen pont, amiben a nyugati politikusok meg tudtak e- gyezni. A Szovjetunióval kötendő ellenj avaslatok dolgában azonban a Nyugat nem mutatja a megegyezés legkisebb jelét sem. Az angol kormány legalább belátja, hogy pusztán tagadó válasz nem elegendő, ezt azonban nem hajlandó hangosan kimondani... Bérűin kérdéséről egy olyan tanácskozáson Vállalatunk 1958. december 28-től 1959 január 8-ig leltározást végez Ez idő alatt az árusítás szünetel. Felhívjuk vevőink figyelmét, áruszükségleteikről idejében gondoskodjanak, hogy a megrendelt áruk december 28-ig kiszállítást nyerjenek. Délmagyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalat békéscsabai lerakata. hajlandóak a nyugati nagyhatalmak a Szovjetunióival tárgyalni, ahol az össznémet kérdést vitatnák meg. A másik „konkrét napirend"- ben, a szabadkereskedelmi övezet ügyében Franciaország és Anglia nem tudott megegyezni, s a kilátások sem biztatóak, sőt, az ösz- szeütközés arányai csak most kezdenek kibontakozni. Angliának az a ügy elme zt elése, hogy megtorlásokkal vág vissza a hátrányos megkülönböztetésért, csak olajat öntött a tűzre. így feszültté vált a gazdasági helyzet. Egyre többen emlegetik, hogy kereskedelmi háború tör ki Európában. A nyugat-németek valamiféle közvetítőként akartak résztvermi a vitában, de az angolok ezt kétes értékűnek tartják. Mondják, valószínűleg Bonn titokban örül annak, hogy exportőrei előnyöket élveznek majd Angliával szemben a Franciaországgal, Olaszországgal és a Benelux-országoklcal folytatott kereskedelmében. Mindenesetre megállapítható, hogy a vitában a franciák húzták a rövi- debbet az angolokkal szemben. Az angoloknak sikerült éket venniük Franciaország és az európai közös piac öt másik tagállama közé. Erről Sir David Eccles angol kereskedelmi miniszter az alsóházban kijelentette, hogy „az újabb angol javaslatok Párizsban nagyon kedvező visszhangra találtak.“ Megerősítette, hogy az angol javaslatot nemcsak a közös piachoz nem tartozó országok támogatják, hanem még egyes személyiségek és kormányok is a közös piacon belül. Viszont az is tény, hogy Anglia örülhet majd, ha európai kereskedelmét a jelenlegi színvonalon tudja tartani január elseje «tán, amikor kedvezőtlenebb elbánásban fog részesülni. Az eredménytelen tárgyalást január 15-re napolták el, amikor az európai gazdaságii együttműködés szervezetében egy új bizottság vizsgálja meg a szerződéstervezetét és próbál javaslatokat tenni. azonban az előjelek szerint kevés eredménnyel kecsegteti a gazdasági téren szembeálló európai országokat. A NATO-tanács párizsi ülésének egyik igen jellegzetes új vonása AViigat-NéBielomág előretörése politikai és katonapolitikai téren. Ny ugat-Németor&zágnak sikerült elfoglalni a NATO-ban azt a légüres teret, amely annak következtében állt elő, hogy a francia hadsereg nagy része Algériában van lekötve. Az egész világsajtó ismételgette a múlt napokban, hogy ”a tanácskozásokon Konrad Adenauer igein sokat nyert, míg Charles de Gaulle igen sokait vesztett”. Azaz más szavakkal: a nyugat-németek elérték, amiit akartak, a franciák azonban nem. Mindez azokban a kérdésekben jutott kifejezésre, amelyeket a NATO atomháborús gépezetének felépítésében és meggyorsításába rí a nyugati országok számára megjelölt az amerikai erőpolitúka. Az európai fegyverkezés, a NATO európai ' támaszpontjainak kiépítésében ma már egyre inkább Bonn szabja meg a Nyugat politikáját. Adenauemek ma jelentős befolyása van Franciaország és a többi országok politikájában. Ezzel voltaképpen ^megakadályozza, hogy a Nyugat valamiféle építő jellegű választ adhasson Moszkvának. A nyugat-németek új szerepének e- redménye az is, hogy a tanácskozásokon nem vitatták meg a Rapa oki-tervet, mert — mint ahogy NATO-körökbéit hangoztatták — a Rapacki-terv halálos csapást mérne a NATO terveire. A NATO-tanács ülésén elemi erővel robbant ki ismét az amerikai — franci« ellentét Egyes nyugat-európai kormányok ellenállást tanúsítanak az amerikai rakéta és nukleáris támaszpontok tervével szemben. E- zek között is Franciaország a legmakacsabb. Guillaumat francia hadügyminiszter a vitában nyíltan beismerte, mily súlyos az a teher, amit a katonai kiadások rónak Franciaországra. Rámutatott, hogy a katonai kiadások nagyságát tekintve országa az Egyesült Államok után a második helyre kerül a NATO tagállamai között. Franciaország egymillió embert tart fegyverben, s a katonai szolgálat idejét 26 és fél hónapra emelték. A hadügyminiszter azt próbálta bizonygatni, hogy az algériai gyarmati háború „megfelel az atlanti tömb érdekeinek". Ennek hangsúlyozása nem véletlen. De Gaulle tábornok ugyanis Afrikára is szeretné kiterjeszteni az atlanti paktum határát, s így biztosítani a szövetségesek támogatását az algériai háborúhoz. Az amerikaiak ellenzik a francia elgondolást, mert ezzel még inkább magukra vonnák at arab államok és az afrikai népek amúgy sem titkolt ellenszenvét. A franciák azzal is ellentéteket támasztottak a NATO-n belül, hogy követelték az amerikai atomtitkok kiszolgáltatását. Az elutasító amerikai válaszra a franciák azzal felelnek, hogy elvben elzárkóznak az amerikai kilövőpályák francia területen való megépítése előtt, mivel a hatalmi politikát követő De Gaullnek ebben is az az álláspontja, hogy az amerikai atomlövedékeknek francia ellenőrzés és francia parancsnokság alá kell kerülniük. A De Gaulle-kormány a katonai természetű problémákon kívül a hírhedt „atlanti direktórium" elgondolásának hangoztatásával is növelte a véleménykülönbségeket. Washingtonban továbbra is tiltakoznak ez ellen, nem akarják maguk ellen ingerelni Franciaország európai riválisait, Nyugat-Németországot és Olaszországot. A nyugati atomháború gépezet felépítésének meggyorsításában hathatós eredményeket akar elérni a NATO. Egy nyilvánosságra nem hozott döntés szerint megegyeztek abban, hogy Spaak főtitkárt elküldik az összes NATO-fővárosokba, hogy „fizetési és fegyverkezést kedvet öntsön a szövetségesekbe.” muMMtiiiiiiiiiiuiiMiiiiiuiiimiiiniiiiiiHiiiiiiuiiiiiHiiiiiuiiiiiiMHiiiHiiiiiiitMiiiHiímiiíuiiiHmwiimiiwiHmitiiuiiHimiimmHiiHiMiHMMHHUHiHiiiMiiHiiiimwuimiiuiHiiiiiiiiihuHisiiiiMiiHuiMiiiiuiiiHiHiiiiiiiiuiinumiiimiiinttHiiiittiinimniiHuimiiitniuiihwmniiiihliihiii’á szétesem a kíváncsiságtól! — Böjthi Robi, a válogatott focista!... Te, nem igák! Esküszöm. Olyan autón jött, hogy még a miniszternek sincs olyan. Naná, szívem... Könnyű néki. Láttam a fényképét! Szép fiú. Szereti, azt mondják. Szóval a nőket. Hajaj, égszínkék autó... Ott áll a presz- szó előtt, láttam! Gyerekek, csudaklassz! Felfordulás, pletyka, leskelő- dés — ha valaki húzza az orrát, mert az ízlése jobb utakon jár, leintik: — Ugyan hagyd. Csak ne szóljon semmit... Sötétben ő is megcsinálja. — Este a presszóban, jó? — Gyerünk! Ott leszünk. És megkezdődött a szomorú ütközet. Este tovább öltöztek a nők, és zsúfoltabb lett a másod- osztályú presszó, mint a Népstadion a magyar-angolon, mert a jóképű focista újdonsült barátaival ott nyakalta a konyakot. A lány érezte, hogy most vagy soha. Akarta, hogy megismerkedjenek. Sikerült, boldog volt, hitte, hogy győzött. Két nap múlva már arról sisteregtek irigy női szájak, hogy ebből lesz valami, vagy botrány, vagy más — de lesz valami. A fiú egy reggel megleste a lányt és mellé lépett. — Szervusz. — Szervusz. Két lépést sem tettek, amikor a lány megszólalt, hidegen, viszszautasítón. — Mit akarsz még? Én már el is felejtettem az egészet. Nem is szerettelek, most már azt is tudod. Csak úgy kellettél, egy kicsit játszani. Na, most jobb? Aztán, hogy a fiú nem szólt, hisztérikusan tört rá. — Hagyj engem békén, mert..; 'Akkor szólalt meg a fiú, nagyon furcsán, mintha nem is ő beszélne. — Csak boldog is légy. A lány meglepődött. Nem ezt várta, valami egészen mást, hogy könyörög majd, kínlódik, mint régen, és akkor diadalmasan, vághatja az arcába: — Tudod is te, mi a szerelem! Azt hiszed, amit mi... az volt? Tökfilkó! Már előre kéjesen formálta, ízlelte ezeket a szavakat, amikor a fiú megszólalt és azt mondta: — Csak boldog is légy... A lány érezte, hogy mégis valami durvát, győzedelmeset kellene mondani. Gyűlölet feszítette, hogy nem jut eszébe semmi o- lyan, amivei ő maradhatna felül. A fiú ráemelte szomorú tekintetét, és sajnálkozva nézte. Egy kicsi, fehér kéz villant, és éles, gyors csattanág hallatszott. — Nesze! így búcsúztak; egy pofonnal. A fiú megfordult, még látta, hogy a sarkon elegánsan fékez az égszínkék autó, aztán nem gondolt semmire, ment tovább, üres szívvel. Nagyon megcsúfoltnak érezte magát. Léptei egyhangúan kopogtak a kövezeten és fájt neki, hogy minden lépéssel messzebb kerül tőle a lány, akit annyira szeretett. Még így is, még most is, ezek u- tán. Egész napja odalett, és nem tudott gondolni semmire, senkire, csak a lányra, aki becsapta, aki már sohasem lesz az övé. Amikor leszállt a városra az éjszaka, kisétált a folyópartra, az erdőbe, ahol valamikor azt hitte, hogy a csókok között szerelmet is talál. Megsímogatta az ismerős fákat, és sokáig hallgatta, hogy simul a csend a folyóra, hogyan fészkeli be magát álömra a fák lombjai közé. Órák teltek így, később cigarettára gyújtott, és hazaindult. Azon az ösvényen, ahol annyiszor vitte biciklijén a lányt, és énekeltek, £ügyörésztekl kacagtak. A betonon százas tempóban közeledett egy autó. Az erdő szélén hirtelen befordult, fényszórója j végighasított a fákon, majd a fény elsuhant az erdő mellett, és alig néhány lépésnyire tőle fel- j búgott a motor, aztán csend lett.1 Ajtócsapódást hallott, és egy férfi hangját, tisztán, érthetően. — Gyere cukim, nincs itt senki... Kell ennél jobb? Női hang válaszolt. — Nem.., nemu.j oda nem me- | gyek... A lány hangja volt! A fiú rohanni kezdett az autó felé. Amikor kiért az erdőből, és meglátta a holdfényben csillogó, égszínkék autót, kiáltani akart, de egy szó sem jött ki a torkán. Odabenn sötét volt, de villámnál is erősebb fényt gyújtott a lány i- degesen susogó hangja; — Ne bánt®... ne... ne... Élesen csattant a hátrabukó első ülés, s a kocsi rádiójából kihallatszott a dzsessz: „Nyugi, nyugi, nincs itt semmi baj, nyugi, nyugi, nincs itt semmi baj!...” A fiú szíve úgy dörömbölt a mellében, mint valami gőzkalapács. Szédülés fogta el, megfordult, és egyik fától a másikig sodródva zuhant a folyó felé. A- mikoir kiröppent belőle az émelygő szédülés, az a pillanat elég volt ahhoz, hogy végre tisztán lásson, gondolkozzon és ítéljen. Rettenetes volt... Alig negyedóra múlva hallotta, hogy az autó, ott kinn, valahol az erdő szélén elindul, és kitér az útra. Aztán minden elcsendesült, csak a lassan surrogó folyó nesze- zett a csillagos éjszakában — — összegezve: a nyugati diplomaták párizsi nagy fesztiválja a propaganda és készülődés jegyében zajlott le. Közösen megfogalmazott véleményük ködös formulái mögött világosan felismerhető a NATO-nak az a szándéka, hogy egyáltalán nem szándékoznak abbahagyni az Egyesült Államok diktálta fegyverkezési versenyt. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánnak kedves vásárlóiknak a békéscsabai orosházi, gyulai Ara és Ékszerboltok dolgozói
