Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesülje ek* r © r Népúpm MSZMP BÉKfS MEGYE! rBIZOTTSAGANAK LAPJA . 1958. NOVEMBER 16., VASÁRNAP Ara 60 fillér III. ÉVFOLYAM. 211. SZÁM / ff f r r A BÉKÉÉRT,A JÓLÉTÉRT szavazz A HAZAFIAS NÉPFRONT JELÖLTJEIRE! Népünk esküje ne-virágát a pusztulásba, a halál­Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt Dobi István rádióbeszéde Magyarország dolgozó népe a választási urnák elé járul. Mielőtt erre sor kerülne, engedjék meg, hogy a rádió és a televízió nyilvánossága előtt elmondjam néhány gondolatomat a válasz ások ünnepi alkalmából. Azzal a becs ületes nyíltsággal, ami politikai munkámban mindig vezetett és amit — azt gondolom — el is vár tőlem mindenki. November 16-a egész népünk, nemzetünk ünnepe. Ma tesz hitet újra munkás, paraszt, értelmiségi, kisiparos és kereskedő, ifjú és öreg, világnézetre, felekezetire való tekintet nélkül: akarja-e a Jólét útját, alcarja-e, hogy hazánk minden becsületes polgára még jobban, boldogabban éljen. Akar- ja-e, hogy a tudomány, a kultúra egyre jobban kibontakozó villá­ban: a szocialista rendben éljen. Mert nem kevesebbről van szó, amikor az urnák elé állunk, mint a haza, a nép ügyéről, jövőjéről, a magunk javáról. Épp ezért szent és sérthetetlen Joga minden hazájáért, családjá­ért, szüleiért aggódó magyar ál­lampolgárnak, hogy részt vegyen V élet formálásában. Az élet for­málói pedig — a milliós seregek támogatásával — a nép'hatalom or­szágos és helyi szervei; az ország- gyűlés és a helyi tanácsok. S hogy milyenek legyenek a néphatalom ® felső és alsó szervei, az rajtunk, csakis rajtunk múlik! Ezt a mai napon döntjük el. Ma döntjük el. hogy országgyűlésünk, tanácsaink ténylegesen a nép okos gyülekeze­téi legyenek, melyben hallatja szavát az ország, a község —min­den olyan ember, akinek a nép neve szent, aki a néphatalmat, a dolgos mát, a szebb, boldogabb és biztonságosabb holnapot akarja. A mögöttünk hagyott hetek, na­pok tanúságtételei voltak annak, hogy hazánkban nincs másnák he­lye, csak annak, ami a nép javát, felemelkedését szolgálja. Kifeje­ződött ez ezernyi helyen, számta­lan formában, amikor megbízatást adtak jelöltjeiknek az emberek, hogy az ország, a község, az utca lakosainak ilyen vagy olyan bá­lát intézzék eb Szív, lelkesedés, e- rő és tettrekészség sugárzott eze­ken a gyűléseken. Itt vagyunk va­lamennyien — modták a jelöltek­nek —, bízzatok bennünk, segí­tünk mi is, ami ma még megvaló­síthatatlan, megcsináljuk holnap. Meglesz, mert akarjuk, mert él- pi, még jobban élni és boldogulni akarunk! És hiába próbálták a néphatalom ellenségei a jelenért, a jövőért tanácskozó embereket a a jó útról letéríteni, nem sikerült nekik. Nem, mert soha nem tö­kölheti ki senki az emberi szívek­ből annak a kornak emlékét, a- fnlkor se szava, se becsülete nem volt a dolgozónak, amikor az em­ber értékét a holdak számával mérték. Soha nem törölheti ki a Szívekből senki, hogy népünk szí­ba kergették másfél évtizede a honatyák. Nem sikerült nekik a- zért sem, mert népünk emlékeze­tében még ma is frissen él —sőt egyre jobban világossá válik — az ellenforradátmérők célja és tettük tanulsága. Két évvel ezelőtt még csak a reménykedés halvány sugarai tör­hettek át hazánk égén. A szocia­lizmushoz hű emberek, barátaink segítségével vívták harcukat a néphatalomra támadt sötét erők­kel, s a reménynek e sugarai ad­tak erőt millió és. millió ember­nek ahhoz, hogy a ködös äeren- gésben helyes útra leljen. E rövid két esztendő azt is igazolja, hogy népünk elszánt híve, kész harco­sa a párt, a kormány által szer­vezett szocializmus építésének. Ez időszak politikai és gazdasági e- redményei népünk jövőbe vetett hitéről és optimizmusáról tesznek tanúságot. Szavazott s szavaz a mi népünk nap mint nap. Szavaz, amikor mélyen ereszti az ekét a barázdába, amikor közös útra» lép paraszt társaival, szavaz, amikor jobban esztergál és többet mint tegnap és neveli új erkölcsre, egy magaisabbrendűj-e az - emberpalán­tákat. És szavaz a teremtő béké­re, az emberiség leghőbb vágyára, a háború elhárítására. Tesz-vesz a mi népünk. Alkot és gyárapít egyre nagyobb szorga­lommal és nem felej t. Nem kór so­ha többé abból a régiből, amá ne­ki nyomort, jogfosztottságot és sokaknak csak szűkös morzsákat adott. Nem felejt, levonta a ta­nulságot és érzi, tudja, hogy az egyetlen járható út a mostani, a- mely felfelé visz, amelyen mind­azoknak haladni kell, akiknek drága a békés élet, akiknek drága a szabad emberi lét. Ma, amikor százak, ezrek, mil­liók, hajlott hátú öregek, erőtől duzzadó fiatalok és szerető szülők veszik kezükbe a szavazócédulát — ezt pecsételik meg, s az urnák­ba hulló borítékokban milliók es­küje áll: a jobb életet, a békés al­kotó munkát választjuk! Bom­bákkal szaggatott utak helyett új járdákat, felperzselt otthonok he­lyett szép, derűs, gyermekkacajtól hangos otthonokat, több tejet, ru­hát éá még több cipőt akarunk! Milliók serege Indul ma a sza­vazóhelyiségek felé. Millióik keze hullatja az urnákba szavazatát, teszi le esküjét és kiáltja világgá; hazánkban minden hatalom a mi­enk: örökös jogon a dolgozó népé, Ünnepi alkalomról beszélek. Nép és a néppel együttélő, velük mindenben egyetértő vezetők kö­zött aligha lehet elképzelni ünne­pélyesebb találkozást, mint a vá­lasztásókat, amikor a nép szava­zataival megmondja véleményét arról a politikáról, amit eddig ne­vében és megbízásából folytattak, és ugyanakkor felhatalmazást, útmutatásokat ad a jövőre. Milyen politikát követett a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány 1956 november 4-e óta? Együtt a néppel és annak legszé­lesebb tömegeire támaszkodva, számoltuk fel az ellenforradalmat. Helyreállítottuk a békés termelés rendjét és nyugalmát. A párt- és állami vezetőknek nagy lelki megnyugvás volt a munka mene­tében élvezni a nép egyre növek­vő támogatását, ami nemcsak po­litikai magatartásban mutatko­zott meg, nemcsak a bizalom é- rezhető, állandó gyarapodásában, megmutatkozott abban is, hogy napról napra javult a munka az iparban, a mezőgazdaságban és az értelmiségi munkaterületeken, s a termelés emelkedő eredmé­nyei gazdaságilag mind jobban alátámasztották a népi hatalmat. Világos, hogy ez nem volt vala­mi új politika. A választási prog­ramokból Is megérthette minden­ki, hogy ami ezután következik, az mindenképpen folytatása lesz a mögöttünk lévő éveknek. Sem­mit sem változik a követendő irány, A párt ás a kormány ezután is a szocializmus építésének azt a politikáját kívánja foly­tatni, amit a munkásosztály a felszabadulás után kezdett el Ss a hatalom átvétele éta folytat. Csak azt szeretnénk., arra törekszünk, hogy ami ez­után jön, abban még több le« gyem a jé, még több a szép­ség, mint az eddigi legjobb esztendők eredményeiben volt. És hogy ez a törekvésünk betelje­sedhetik, arra minden remé­nyünk, minden tárgyi előfeltéte­lünk megvan. Az ellenforradalom sok min­denre — és elsősorban éberségre — tanította meg népünket. Az 1956 november 4-e óta eltelt két esztendő alatt pedig láthattuk, hogy a forradalmi munkás-pa­raszt kormány következetesebben, jobban, hfbátlanabbul csinálta a szocialista építés korábban már bevezetett politikáját, a munkás­hatalom, a munkás-paraszt szö­vetség, a proletárdiktatúra politi­káját, mint régebben történt, s a kormány jó munkájának előnyeit egész dolgozó népünk élvezte és élvezni fogja. A talpraállt, újjászerveződött pártban és a forradalmi munkás- paraszt kormányban vo’t erő ki­javítani » múltban elkövetett hi­bákat. Megbüntetni azokat, akik ! 1956-ban a néphatalom ellen tör- j tek. Volt és van ereje megbocsá- j tani azoknak, akiket félrevezet­tek, azoknak, akik megtévedtek. I Ennek politikai értelmét és jelen­tőségét könnyű megérteni. Ha a munkáshatalom átvételéig tekintünk vissza a múltba, hatal­mas alkotások büszkesége tölthet el bennünket. Felépítettük Sztá- linvárost, a Borsodi Vegyiművet, Komlót, és az egész sorát a ki­sebb, de fontos és ma már gazda­gon termelő üzemeknek. Fejlesz­tettük Csepelt, Özdot, Diósgyőrt, Salgótarjánt, a hajóépítő és az olajipart. Kórházak, egészséghá­zak, kulturális otthonok, lakások, színházak, mozik épültek szerte az országban. Kiépítettük és fenntartunk egy olyan iskolarend­szert, amit 30—40 milliós kapita­lista országok irigyelhetnek tő­lünk. Hasonló a helyzet tudomá­nyos kutató intézeteink és orszá­gos könyvtáraink dolgában. Fel­építettünk mezőgazdasági nagy­üzemeket, amelyek közül nem egynek már európai híre van. Hogyan tudtuk elérni ezeket az e- redményeket? Olyképpen, hogy népünk széles milliói, mérnökök, tudósok, munkások, parasztok, a jóakaratú írók, művészek tehet­ségüknek, képességüknek legja­vát adták oda az építkezéshez. Egy országnak építkezéséhez, a- mit azután 1956 őszén majdnem romba döntött az ellenforrada­lom. Ma már nem kell senkinek, ér­telmes embereknek bővebben ma­gyarázni, hogy a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány milyen rendkívüli nehézségek között kezdte meg munkáját 1956 no­vember' elején. Ismeretesek azok a vadállatl kegyetlenséggel vég­rehajtott terrorcselekmények, a- melyek Budapesten, Miskolcon és az ország egyéb helyein történ­tek. Ezeknek nemcsak régi mun­kásmozgalmi harcosok, fegyverrel a kezükben helytálló derék kato­nák, hanem nők és öregek Is ál­dozatul estek. Nagyrészt ismeretesek az Or­szágházban 1956 október 23-a és november 4-e között történt dol­gok és belső árulóink kapcsolatai a nyugati imperialista vezetőkkel és ügynökökkel, akik • 1956-ban azért szerették volna Magyaror­szágot kézrekeríteni, hogy ben­nünket megragadva, innen pró­bálják meg sarkaiból kiforgatni az egész szocialista világot.; De azt gondolom, még évek kel­lenek hozzá, hogy minden részle­tében feltárjuk és megismerjük a magyarországi belső, titkos fel­forgató munkát, aminek a hatása 1956 első hónapjaiban is érezhető volt. A forradalmi munkás-pa­raszt kormánynak munkábalépé- se után, még hetekig, hónapokig kellett küszködnie, megfoghatat­lan belső, ellenségekkel Ez volt feladatának egyik legnehezebb és tegyük hozzá, hogy a legkeveseb­bet emlegetett része. Felismerni a bujkáló ellenséget, keresni a barátokat és végül megnyerni munkához és politikához az egész dolgozó népet. A kormány — vilá­gosan látva, hogy nép nélkül né­pi hatalmat csinálni nem lehet — ezt a munkáját is kemény akarat­tal, okosan és jól elvégezte. A fegyveres lázadás leverése után hosszú hetekig ezer meg tízezer ember viaskodott és vitat­kozott itt önmagával, hogy megta­lálja a helyes utat és kiszabadul­jon az eszmei zűrzavarból, ami reá szakadt. A pártnak, s a forradalmi munkás—paraszt kormánynak történelmi érdeme, hogy or­szágos méretekben az elkép­zelhető legrövidebb idő alatt felszámolta az eszmei zűr­zavart és ezzel lerakta a nyu­godt politikai munka alap­jait. Emellett, mint tudjuk, sürgős feladat volt a termelés és a köz- igazgatás rendjének, a közbizton­ságnak, a törvényesség rendjének a helyreállítása. Kialakítása * köztudatnak, hogy munkáshata­lomban élünk, proletárdiktatúrá­ban, amely megoltalma.. minden ártatlan embert, bárminő tör­vénytelenséggel vagy túlkapással szemben. De könyörtelen a népi hatalom bármely ellenségével szemben, bárkinek hívják, bármi­nő hivatala, rangja volt azelőtt És meggyőződése a népnek, hogy a nyugati imperialisták semmiféle gyűlölködő acsarkodásától nincs félnivalónk: élünk, vagyunk é* élni fogunk a magunk módján, szocialista módon, akár tetszik Amerikában valakinek, akán nem» Az állampolgár, mielőtt a sza- vazáfülkébs lép, tekint­sen vissza az elmúlt két esztendőre és helyezze mér_ legre annak eredményeit. Utána — hitem szerint — igaz ielkiismereítel a »árt és a kormány mellé fog állni a szavazatával. Két nehéz esztendő, de két igen szép esztendő volt az kedves hall­gatóim, amiben dolgozni jóleső érzés, azt is mondhatom, hogy tisztesség volt. Építkeztünk, dolgoztunk, szót értettünk egymással a legkénye­sebb kérdésekben is. Gazdasági, politikai, kulturális, irodalmi, szociális problémák dolgában.- Világpolitikában a Szovjetunió hatalmas és baráti segítsége ol­talmazott bennünket. A Szovjet­uniónak s a többi baráti ország­nak támogatása felbecsülhetetlen értéket jelentett számunkra. Ide­bent pedig kibontakozott pártnak, párt- és államvezetőnek olyan bi­zalmas, emberséges, szocialista kapcsolata a legszélesebb töme­gekkel, amire ritkán var rr'Ma a történelemben. S azt gondolom,, Folytatás a oldalon) Ellátogat megyénkbe a Csehszlovák Nemzeti Front küldöttsége A Hazafias Népfront meghívására november 15-én, szombaton Budapestre érkezett a Csehszlovák Nemzeti Front küldöttsége Emi- fa Muri nova, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának Ritkára vezetésével. A küldöttséggel éxkezett Ján Pestr, a Cseh­szlovák Nemzeti Front Brno megyei titkára, Matej Krumi, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottság titkárságának munkatársa. A küldöttség tagjai megyénkbe is ellátogatnak, november 19- *n és 20-án Békéscsabán, Sarkadon és Tótkomlóson tartózkodnak, tanácskoznak a népfront helyi vezetőivel és ellátogatnak termelő - szövetkezetekbe is.

Next

/
Thumbnails
Contents