Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1658. november 16., vasárnap Ismét előtérben a német kérdés A távol- és közép-keleti Imperialista provokációk sorozata sem terelhette el a figyelmet arról a körülményről. Hogy Európa közepében növekvő háborús veszélyként Jelentkezik az újrafegyverkező Nyngat-Németország. Nincs még sok éve annak, hogy Keresrtülmasároztak hazánkon a Í yőzelemittas náci csapatok; még evesebb esztendő. múlt el azóta, fcogy még gyorsabb ütemben futottak ugyanezen az úton hazafelé, romokat, lángtengert, vért és könnyeket hagyva maguk mögött. Még világosan emlékszünk a potsdami határozatokra, melyekben a nagyhatalmak megegyeztek egymással: mindent elkövetnek unnak megakadályozására, hogy a német imperializmus még egyszer vészt hozzon a világra; nem tűrik, hogy háborúra törő erők még egyszer fegyverhez jussanak Németországban. Mi maradt ma ezekből az ígéretekből? A nyugatnémet partement elfogadta az atomfelfegyvérzést, s jövőre a nyugatnémet hadügyi költségvetés már 260 000 fő felszereléséről gondoskodik. Ez nem békeköltségvetés, s a német atomfegyverek nem a béke megvédését célozzák, A lengyel párt- és kormányküldöttség látogatása a Szovjetunióban jó alkalmat nyújtott arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a Nyugat-Nómetország felől fenyegető háborús veszélyre. Senkinek sincs több joga, hogy erről a kérdésről beszéljen, mint a háborúban, vérben és anyagiakban legtöbbet szenvedett Szovjetunió miniszterelnökének és nem "iáiét méltóbb társakat találni e kérdések felvetéséhez, mint a nácik által vandál módon elpusztított Lengyelország vezetőit. A szovjet és lengyel vezetők megemlékeztek arról a mérhetetlen veszélyről, amit Németország atom- és rakéta-felfegyverzése jelent, s szembeállították a nyugatnémet háborús úttal a német békeszerződés megkötésének szükségességét, a közép-európai atom- fegyvermentes övezet létrehozásának gondolatát. Az említett célok szolgálatában állónak kell tekinteni Hruscsov elvtárs felvetését, hogy a Szovjetunió esetlegesen átadja Berlin négyhatalmi megszállásából eredő jogait a Német Demokratikus Köztársaság kormányának. A nyugati visszhang a szovjet és lengyel javasatok közül elsősorban a berlini szovjet jogok eNagy lelkesedéssel fogadta a szovjet nép a kommunizmus építésének gigantikus programját A szovjet dolgozók hatalmas érdeklődéssel fogadták a hétéves népgazdasági terv irányelveit. Már pénteken délelőtt az üzemekben, a kolhozokban sok ezer gyűlést rendeztek, amelyen röviden ismertetset leges átruházásának kérdésére összpontosul és vad tiltakozó kórusban zengte egyet nem értését az Ilyen megoldással. Világos, hogy miért ez a legfájóbb pont az e- gészben. Egy ilyen akció szükség- szerűleg olyan helyzetbe hozná a nyugatiakat és a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy kénytelenek lennének tárgyalásokba bocsátkozni az általuk nem létezőnek nyilvánított Német Demokratikus Köztársaság kormányszerveivel. A tárgyalások pedig az elismerés bizonyos — s a továbbiakban feltétlenül mind magasabb — fokát jelenthetnék. Ez a körülmény pedig végső fokon az egész, Németországgal kapcsolatos nyugati politika átértékeléséhez kellene, hogy vezessen. Márpedig ahogy azt az eddigi események mutatták, sem egy egységes demokratikus és békeszerető Németország létrehozása; sem pedig a szocialista tábor oldalán álló békeszerető Német Demokratikus Köztársaság elismerése nem illik bele az imperialista politika terveibe. Az említett szovjet felvetés körül csapott lármába azonban időnként — talán mint véletlen elszólás — őszinte hangok is vegyülnek. így a baloldalinak egyáltalán nem nevezhető Daily Mail című angol napilap így ír vezérpikkében; „Hruscsov azzal indokolja javaslatát, hogy megsértették a potsdami egyezménynek az európai békére vonatkozó szakaszait, amikor a szövetségesek felfegyverezték Nyugat-Németországot. Igaz, hogy a potsdami szerződés ezt tiltja, de a szerződés már régen holt betű..,’1 A javaslat egyik felvetése körül keltett zaj segítségével Igyekeznek ugyanakkor elterelni a figyelmet a lengyel Oldalról előterjesztett, módosított Rapackl-tervről, mély a közép-európai atommentes övezet létrehozásának feltételeire tesz javaslatot. A Rapacki-terv új változata szerint a terv két szakaszban valósulna meg. Az első szakasz a nukleáris fegyverek Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság területén történő betiltását tervezi. Ugyanakkor bevezetné az olyan hadseregek atomfegyverekkel történő ellátásának megakadályozását, amelyek eddig tlyenelokel még nem rendelkeztek. Megtiltaná a terv az atomfegyverekhez szükséges berendezések létesítését is. A második szakaszban kellene végrehajtani az övezetek teljes a- tommentesítését és ezzel egyidejűleg végrehajtanák a hagyományos fegyverek csökkentését is. Mindezeket megfelelő ellenőrző intézkedések kísérnék és végső fokon egy, az érdekelt államok által ösz- szehívott konferencia tárgyalná meg a felmerült problémákat. Amikor hivatalos nyugatnémet vonalon mindenütt merev szembenállás mutatkozik minden olyan kezdeményezéssel szemben, mely Németország atomfelfegyverzésének útjába kíván állni, addig magában a Német Szövetségi Köztársaságban — a munkásmozgalom erőit nem számítva — akadnak olyan polgári politikusok is, akik reálisabban értékelik a helyzetet, többé vagy kevésbé látják azt a veszélyt, amit az imperialista járszalagon haladó német politika jelent. Változás történt, vagy változás van folyamatban — írja erről az említett nyugatnémet felfogásról a Neue Zürcher Zeitung cikkében — a békeszerződés helyével és funkciójával kapcsolatos véleményekben is. Az eddigi nézetek szerint u- gyaniis a békeszerződés megkötésének feltétele egy reprezentatív, ' felelős össiznémet kormány megalakítása, más szavakkal mondva, szabad választások megtartása volt. A mai álláspont szerint pedig a békeszerződésnek kellene elősegíteni az újraegyesrtési folyamat megindítását... s bár a kormány hivatalosan ma még szembehelyezkedik ezzel az elgondolással, az egyes tagjainál máris helyeslésre talált — írja a Neue Zürcher Zeitung. Bár ezek a megoldások távolról sem fedik pontosan a lengyel— szovjet nyilatkozat egyik kitételében kifejezésre juttatott elgondolást, mély szserint mindkét fél támogatja a Német Demokratikus Köztársaságnak azt a javaslatát, hogy kezdjék meg a német béke- szerződés megkötésének előkészítését, mégis arra lehet következtetni, hogy az erőviszonyok értékelése nem marad nyom nélkül e- gyes német politikusok gondolataiban. Látnunk kell, hogy a német ú jrafelfegyverzés által előidézett veszély állandóan fokozódó fenyegetést jelent a békére, s annak elhárítása minden békeszerető erő összpontosítását igényli, Biztosítottnak látom a jövőt Bagyinka Mihály hegesztő kisiparost sokan ismerik nemcsak Békéscsabán, de megyeszerte is. Azok, akik dolgoztattak nála, munkáját dicsérik, iparostársai tugot kapok. Van két tanulóm. Megszűnt az áramkorlátozás. Ha. valami ügyes-bajos dologban felkeresem a tanácsot, készséggel segítenek. ték a népgazdaság fejlesztésének nagyszabású terveit és megvitatták, milyen feladatok hárulnak e- eetoből a tervekből a dolgozókra. A vita máris megkezdődött, a gyűlések felszólalói több fontos javaslatot terjesztettek elő. A népi vitát a Szovjetunióiban két hónapra tervezik. dósáért, önzetlenségéért becsülik. Sok évi becsületes munkájáért államunk a „Szakma Kiváló Dolgozója“ kitüntetést adományozta neki. Amikor a jelenről és a választásokról beszélünk, azt mondja: — Amióta a munkás-paraszt kormány vette át a vezetést, a kisiparosoknak to Jobb. Több anya— Egy baj azért mégis van. Munkám, anyagom lenne, de nem tudok úgy dolgozni, ahogy szeretnék. Az utóbbi időben sokat betegeskedem. Naponta csak négy árát tölthetek munkában, ez a baj. — Azért szavazok és a Népfornt jelöltjeire, mert biztosítottnak látom a jövőt. Dobi István rádióbeszéde (Folytatás az 1. oldalról) nyugodtan építhetjük rá a jövendőt. A nyugati vezető körök gyűlölnek bennünket, rágalmaznak. Csalódtak 1956-ban. De legalább akkorát csalódtak 1957-ben és 1958-ban. Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a termelés, építkezünk, terjeszkedünk iparban és mezőgazdaságban. Szépen fejlődik a kulturális és az irodalmi élet, a dolgozó emberekről való egészségügyi és szociális gondoskodás. Nincs munkanélküliség, nincs éhező ember, emelkedik a néD életszínvonala. Tele van gazdagodással, új szépségekkel az életünk. A forradalmi munkás—paraszt kormány, a párt döntéseire támaszkodva megadta a parasztság által joggal követelt anyagi könnyítésekét és különböző intézkedésekkel helyreállította a mezőgazda- sági termelés biztonságát. Egész.sora történt az olyan rendelkezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész dolgozó parasztság munkáját. Ugyanakkor a kormánynak volt bátorsága és jól megfontolt okossága, hozzányúlni a munkásság és az értelmiség jövedelme körül a múltból örökölt aránytalanságok és hiányosságok kijavításához. Emelte a fizetéseket és az ipari munkásság anyagi érdekeltségét a termelésben. Ahol megholt a lehetőség, ott habozás nélkül előbbre léptünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékoskodtunk. Nem mondhatunk le a nehézipar elsőbbségéről az Ipar- fejlesztésben, de törekedtünk megteremteni a nép növekvő Igényeinek megfelelő minőségben és mennyiségben az emelkedett keresletet kielégítő közszükségleti cikkeket. Két év alatt lakások ezreit adtuk át ÚJ lakóknak és megint ezreknek és tízezreknek adtunk állami kölcsönt, anyagot, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az országban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, városok és falvaik terjeszkednek. Az ellenforradalmi rombolások u- tám két évvel, mindinkább szépül és gazdagodik az ország és ennek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes politikája, a nép bizalma e politika tránt, a párt és a kormány bizalma a nép irányában. Ebből a politikából származik a proletárdiktatúra helyes gyakorlása, a munkás—paraszt szövetség fejlődése, népünk és eredményeink tanúsítják, hogy a munkásha- , talom, erős proletárdiktatúrával, szilárd demokratikus nemzeti egységgel, népünk tehetségével és szorgalmával párosulva — csodákra képes, mind külpolitikában, mind belső fejlődésünk értelmében. Választani és szavazni fogunk. Kedves Barátaim! A jelölőgyűlések ezrei s a nagy tömegmegmozdulások, amelyek Budapesten és vidéken, párt- és áúami vezetők megjelenését kísérték, beszédes bizonyítékait szolgálták nemcsak választási rendszerünk demokratizmusának — hiszen a jelöltek kiválasztásánál mindenki szabadon állást foglalhatott, és ez meg is történt szerte az országban — hanem a párt szélesedő tömegkapcsolatairól, a pórt vezetése a» latt működő Hazafias Népfront tekintélyének növeléséről is tanúskodnak. Ezeken a gyűléseken és találkozásokon milliók juttatták kifejezésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akar. ják valósítaná a szocializmust városban és falun, s részt a- karnak venni ebben a munkában, A párt és a népfront jelöltjeit általában mindenütt bizalommal és szeretette], szívesen fogadta a nép. Miért? Mert annak a politikának a képviselői, amely politikát a pórt és a kormány a néppel szoros egyetértésben az ország javára folytatott és folytatni kíván. Most azután meg fogjuk választani azokat a személyeket, akiket az országgyűlésben és a tanácsokban akarunk látni, hogy képviseljenek bennünket és elősegítsék a párt politikájának további érvényesülését és kiteljesedését. És szavazni fogunk, a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája mellett. Meg fogjuk mutatni a világnak, hogy ml, a magyar nép, ezzel a politikával egyetértünk, folytatását kívánjuk. A magunk javára, mert ez a politika helyreállította az ellenforradalom által veszélyeztetett népi hatalmat, erőinket e- gyesíteni tudja a szocialista építésre, a termelőmunkára, — hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmára és a béke védelmére. A párt és a kormány az elért nagy eredmények alapján joggal ' ) f kér bizalmi szavazatot a magyar néptől. A szavazatok milliói erősítsék demokratikus nemzeti egységünket, a munkáshatalmat, 8 mindinkább szélesedő és tartalmában gazdagodó munkás-paraszt szövetséget. Juttassák klfelesésre, hogy srivvelriélekkel hűségesek vagyunk és azok maradunk a szocialista tábor egységéhez. Hálának a Szovjetunió Iránt, amply felszabadított bennünket, megnyitotta dolgozó népünk számára a szocializmus felépítésének lehetőségét. A szocialista tábor gazdasági támogatásával és világpolitikai mel- lénkállásával nagymértékben hozzájárult, hogy a párt és a kormány — dolgozó népünkben meglevő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos eredményeket tudott elérni az újjáépítésben, a mezőgazdaság, az ipar fejlesztésében és az életszínvonal növelésében. A szavazatok milliói figyelmeztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket: erősek vagyunk. Bárminő újabb kísérlet, szocialista vívmányaink megdöntésére, előrehaladásunk gátláséra, bárminő támadás népi hatalmunk ellen — egy erős, egészséges nemzet ellenállásába ütköznék és csúfos kudarcba fulladna. Legyen a szavazás a bizalom fonó kifejezése a párt és a kormány Iránt, és legyen buzdítás, ösztönzés, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány a választások eredményére, a választásokban kifejeződő nemzeti egységre támaszkodva, még jobban, még céltudatosabban, még elhatározot- tabban dolgozzék a népért és a hazáért, a fejlődésért és a szocializmusért, mint ahogyan eddig dolgozott.
