Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-19 / 273. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSAG 1*B. Mv«fe«r 19., saerdz Magyar felszólalások a» UNESCO munkabizottságaiban As asit«lon két ilve* Kékfrankos. Az egyik »»ér tira*, a mé- Síknak' tanaimét még most ízlelget#* a fUMtíemberefc. Négyen varrnak. Szolid, elegán* ruhát viselnek, s a vendéglőt muzsika andalító ritmusa közben beszélgetnek, fújják a füstöt. A kép természetes. Má*ok is láttáit már ilyet. Apró dolgok — mondhatják sokan. — a«tértiét agy ki* í tékáim. Ha megkens*i!k az árát, miért l>e...? A jószándékú ember nem is ♦rigvli ezt. Sőt öröm és jóleső ér- *é« fogja *1, amikor ilyet lát, mert benne egy megváltozott élet harmóniája zeng. Emberhez méltóan él ma a fiatal, k hogy megváltozott az élete, az éppen ilyen apró mozaikokból tevődik össze. Önöm látni, különösen azoknak, akiknek ifjú életükben mindez nem adatott meg. Mert a munkás- pors hajdan egészen mást, összehasonlíthatatlanul mást jelentett. Idősebbjeink közül ki ne emlékezne arra, hogyan talpalt Pestig a falusi suszter, vagy bor- bélylegény valami munka reményében, s hogyan áiLlt néhány nap utón „leégve”, kongó gyomorral a munkaközvetítő iroda előtt, a kilátás talanság útvesztőjében. Akinek volt munkája idehaza, felén fényesebb volt a sorsa? Egy- némelyiknek talán jobb volt, de t^yojrói. sem lehet összehasonlítani a maival. Azok a munkásfiatalok nem ittak Kékfrankost. Az már „pénzes, költekező" emberszámba ment, aki a báli -jegyein kívül két málnát is fizetett • lánynak, s hozzá egy zacskó é- meiygős cukrot. Az általános inkább az volt, hogy a legény az Udvaron számolgatta össze pén- ■ecskéjét, jut-e báli belépőre, e- Betleg egy kisfröccare. Pedig ő is dolgozott, keresett. Keresett, s mégsem jutott arra, ami ma egy munkásfiatalnak természetes. Igen, természetes. A mi fiataljaink természetesnek veszik, hogy van munkaalkalom, van pénz. Természetesnek, hogy a legújabb divat szerint öltözködjenek, hogy legyen tűsankú cipő és kisestólyi, Ójdivatú zakó, finom tédikabáíés isebpénz is rendjével. Csak természetes az is, hogy a legjobban ajánlott ciklámen rúzzsal, nem pedig holmi krepp-papírral színe- ------------------------s itik leányaink ajkukat. Kukkantsunk csak be alkalomadtán egy táncestólyre, valóságos divat- nevűt látunk. A legszebb kivitelű ruhákban tetszelegnek a fiatalok. S ha egyszer tollhegyre kapnánk egy báli tudósítást, nyugodtan megírhatnánk, hogy a kínai selyemből készük estélyi ruhában nem Horgosd-Kárászné méltóságos asszony Jelent meg 4 bálterem ajtajában, hanem Kovács Mai-fka, a fodrászlány és az a finomruhájú csinos gavallér Marika oldalán nem báró B Lancken stein, hanem Nagy János —- téglagyári munkás. így van ex rendjén. Csakhogy a Kovács Marikák, Nagy Jánosok százai, ezrei megértik-e. honnan Indultunk 1945-ben? Tudják-e, mi volt apjuk, anyjuk, elődeik sorsa, élete? Tudják-e, hogy volt és miért van úgy ma, ahogyan van? Van, aki tudja, van, aki, nem. S aki még ma nem tudja, elmarasztalhatjuk-e érte? Vannak, akik erre egyből igennel felelnek, s dohogva hozzáteszik: „Elkényeztetjük, tenyerünkön hordjuk őket”. „Majd adnék én nekik kisesté- lyit, de olyat...!” Az ilyen vélemények, ha jobban szemügyre vesz- szük őket, legtöbbször rosszindulatot, ostobaságot takarnak. Mert ha a mi fiataljaink azért nem tudják értékelni a múltat, mert nem ismerik, azért sokszor má, felnőttekj szülők vagyunk a hibásak. Az egyik gimnazista, akinek apja a múltban tisztviselő volt, eképp vélekedett a napokban: „Én nem ismertem a légi rendszert. Egyesek szerint jó volt, mások szerint rossz., , nem tudom, mi az igaz.” Ö nem is tudhatja. Mert a sértődöttet, a dobogót játszó szülő neki őszintén nem is beszél róla. Pedig tudja, hogy fiának sem rosszabb a sorsa, mint az övé volt hajdanán, és azt is, hogy gyermeke megtalálja a maga helyét az életben, ha ő is a- karja ezt. De mindezt az igazságot eltitkolja és ez a gyermek most kétségek között él, mert a mát ugyan látja, benne él, csak éppen a múlt marad előtte örök sötétségben, vagy — a szülők egyoldalúsága miatt — csalfa rózsaszínben, Ez a fiatal Mába szívja magába a mai élet friss, reményt- keltő szellemét az iskolában, ha otthon még a szülőd sértődöttség Wilhelm John, ez a tekintélyes férfiú a nyugat-berlini képviselőház egyik vezető Adenauer-párti képviselője, aki több vállalat felügyelő bizottságának is tagja. Egyszóval tekintélyes pénzember. A nyugat-berlini CDU-elnöke — Lémmér össznémetügyi miniszter — is egyengette politikai karrierjét a „köztiszteletben álló férfiénak és így Adenauer pártja — CDU — a decemberben sorra kerülő nyugat-berlini választásokra listavezetőként Jelölte. Wilhelm John azonban politikai pályafutása mellett kiterjedt telekspekulációkat is folytatott és különböző bankoktól törvénytelen módon nagy összegű kölcsönöket vett fel. Október első napjaiban a legnagyobb nyugalommal gépkocsiba ült és két és fél millió márka elsikkasztása után Svájcba u- tazott. Folyt tovább a CDU választási kampánya, amikor szellőztetni kezdték Wilhelm John szökésének ügyét, s olyan megalapozott kombinációk kerültek felszínre, hogy John nemcsak saját zsebére dolgozott, hanem az elsikkasztott milliókból bőven jutott a CDU kasszájába is, a választási kampány finanszírozására. Elejét kell venni minden szóbeszédnek, amely károsan hat a CDU választási hadjáratára — Az UNESCO párizsi közgyűlésének nevelésügyi munkabizottoáés más országok küldöttel is kat6»Hé értelembein szóltak. Kitüntetések, ünnepségek a KMP megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Tegnap délelőtt az MSZMP megyei bizottságának épületében a KMP megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára rövid ünnepség keretében adta át a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést a párt- és mozgalmi munkában kitűnt elvtársaknak. A kitüntetettek között van Sánta Sándor elvtárs, a körösladányi nyugdíjas tsz-tag, aki a KMP megalakulásától kezdve — négy évtizede tagja és tevékeny harcosa a pártnak, továbbá Dumitrás Mihály, az orosházi járási tanács elnöke, K. Nagy István és Frank Ferenc elvtársaik, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetői, Sipos Károly, az MSZMP gyulai járási bizottságának titkára, valamint Csaba János elvtárs, az MSZMP dévaványai bizottságának titkára, ■—O—■ Békéscsabán a városi pártbizottság november 19-én a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából dfezümnepséget rendez a Balassi Művelődési Otthonban, hol Laszli Pál elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának másodtitkára mond ünnepi beszédet. Az ünnepség során osztják ki az idős harcosoknak, a több éves munkásságukért az emléklapokat. A város valamennyi pártalapszervezetében ünnepi taggyűléseken emlékezitek meg — november 20—30-ig — a 40. évfordulóról. A pedagógus pártalapszervez et november 20-án a zeneiskola dísztermében zászlóavatással egybekötött műsoros ünnepi taggyűlést rendez. A megye más alapszervezetelb en is ünnepi taggyűlések lesznek, november 19—20-án, ahol emléklapokat adnak át az Idős harcosoknak. Tudják-e, Megértik-e, miért van mindezt teremtette áporodott levegő terjeng. Hennytv*! máaabb érzés fogja el az embert, «mikor ennek ellenkezőjét tapasztalja, Az egyik füzeogyarmati tanító a napokban lelkendezve mondta el, hogy apró tanítványai a azülők gyermekkoráról, fiatal évedről mily talpraesett fogaton ázásokat írtak. „Édesanyám télen nem járhatott iskolába, mert heten voltak testvérek, S* csak Pistának, a nagyabbiknak volt cipője” —írja az egyik. „Ha édesanyám az ő gyermekkoráról beszél, mindig elszomorodom és nagyon sajnálom — írja a másik és hozzáteszi: — Nekem két szép szövetiruhám von és két pár cipőm, meg szép kardigánom. Édesanyám aart íjjondja, ilyesmiről ő gyerekkorában nem is álmodott.” Igen, az ő édesanyja mesél. Meséi egyszerűen, őszintén, úgy, a- hogy volt. Simogatja a kócos kis fejet és anyai szavaival oltja gyermeke szívébe az igazságot, s ez a kislány így érti majd meg, máért olyan drága nekünk a ma, amiben egyre gondtalanabb, vidámabb a gyermekarc. ö megérti majd, s vele még sokan tisztábban látják az utat, mélyen idáig értünk, Deák Gyula gólban vita alakult ki a közoktatásban jelentkező faji megkülönböztetésről. A delegátusok egymás Mán tiltakoztak a Little Rock-i izei lem ellen. Az amerikai delegátus olyan jovaslat előterjesztésével próbálkozott, amely szavakban elismeri a probléma súlyos voltát, de csak „ajánlás” formájában hívja fel az UNESCO tagállamait a megkülönböztetésnek a közoktatásból való eltüntetésé- ■e. JÓború Magda, a magyar UNESCO-delegáció vezetője felszólaláséiban tiltakozott a neve- és térén mutatkozó bármilyen faji megkülönböztetés ellen és ennek megakadályozására nemzetközi egyezmény létrehozását sürgette. Rámutatott, hogy az az indítvány, amely szerint az UNESCO csupán „ajánlja” tagállamainak a faji megkülönböztetés megszüntetését, nem vezet a probléma megoldására, gyakorlati hatása minimális lenne. A Szovjetunió, * Libanon, az Egyesült Arab Köztársaság A Csehszlovák Nemzeti Front küldöttségének keddi látogatásai A Csehszlovák Nemzeti Front hazánkban tartózkodó küldöttsége Emilie Jurinová, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára, Ján Pestr, a Cseh Nemzeti Front Brno megyei titkára és Matej Kruml, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának munkatársa meglátogatta a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnökségét. A vendégeket dr. Harrer Ferenc, a Budapesti Népfront Bizottság elnöke, Csikesz Józsefné, a Budapesti Pártbizottság titkára, a Népfront Bizottság alelnöke, Schütz Árpád, a Budapesti Népfront Bizottság titkára, Galló Ernő, a Budapesti Népfront elnökségi tagja és dr. Horváth Richárd, a Budapesti Békebizottság Katolikus Bizottságának elnöke fogadta. A több órás baráti megbeszélésen kölcsönösen behatóan tájékoztatták egymást munkájukról és tapasztalataikról. A nevelésügyi munkabizottság végűbe az amerikai javaslat szövegébe az „ajánlás” szó helyett a „nemzetiközi egyezményt" iktatta. Az Egyesült Államok küldötte az így gyökeresen megváltoztatott amerikai javaslat ellen szavazott. A nevelésügyi munkabizottság 26 szavazattal 10 ellenében és 7 tartózkodással kimondotta, hogy nemzetközi egyezményt kell létrehozni a faji diszkrimináció megszüntetésére. Újlaki Kálmán magva» küldött felszólalásában támogatta a francia küldöttségnek azt az indítványát, mely a fontosabb nemzetközi tudományos konferenciák, kulturális értekezletek programjának közzétételére szólítja fel az UNESCO-t és támogatta a Szudánt küldött javaslatát, hogy a világszervezet adjon ki olyan könyveket és folyóiratokat, amelyek az egyes országok népeit a valóságnak megfelelően mutatják be, hogy igy ellensúlyozzák a rágalmazó írásokat. A társadalomtudománnyal foglalkozó munkabizottságban Szabó Imre professzor kifogásolta az UNESCO társadalomtudományi bibliográfiáinak egyoldalúságát. Konkrét példákkal bizonyította, hogy e bibliográfiák némelyike, így a politikai kiadványokra vonatkozó bibliográfia a Magyar Népköztársaságot rágalmazó cikkekre hívja fel a figyelmet, u- gyanekikor azonban nem is említi a Magyarországon megjelent fontos műveket. Az ilyen eljárás — mutatott rá — összeegyeztethetetlen az UNESCO elveivel és legnagyobb mértékben kifogásolható. Wilhelm John nyugat-berlini képviselőjelölt — és az elsikkasztott milliók Wilhelm John, a letartóztatott listavezető képviselő. születet meg a döntés, s Adenauer pártja gyorsan cselekedett. Csodák csodájára a közelmúltban a sikkasztó képviselőjelölt repülőgépen visszatért Nyugat-Ber- linbe. (Nem önszántából, hanem a CDU megbízásából Svájcba utazott két jól megtermett férfiú kíséretében.) A jelölt urat várta már a rendőrség, és a tempelhófi repülőtéren őrizetbe vették. A kedélyek megnyugodtak, hiszen John vizsgálati fogságban ült, s várta az ítéletet. Lepecsételt villája előtt rendőrök őrködtek, s a bíróság kezében voltak a terhelő bizonyítékok. Legalább is ezt Írták a lapok. Egy napon azonban új hír röppent fel: „betörtek a John-villá- ba.” Valóban be is törtek anélkül, hogy a rendőrőrszem eszre ette volna a betörőket, anélkül, hogy a rendőrségi pecséteket felszakították volna. A ház előtt strázsáít a rendőrség s a „betörők" oly nyugalommal dolgoztak, hogy még a bútorokat is szétszedték, átkutatták John minden iratát és levelezését, s amilyen észrevétlenül jöttek, úgy is távoztak dolguk végzetten. Természetesen azokkal az iratokkal, amelyeket kerestek. Nem sok fantázia kell ahhoz, hogy kitaláljuk: a „betörők” — akik szőrén-szátán nyomtalanul eltűntek — azokat az iratokat keresték és vitték magukkal, amelyek a CDU-ra nézve kompromittálóak lehettek volna a tárgyaláson. A bíróság tehát már a bonni állam „érdekeinek1 megfelelő ítéletét meghozhatja. Mert ugyebár fő az erkölcsi tisztaság, a megvesztegethetetlenség! A CDU elveszítette ugyan listavezető képviselőjét, de „tisztán” indulhat a decemberi választásokon, hiszen egy kis rendőri segédlettel végrehajtott betöréssel tisztára mosták Adenauer pártjának szennyesét. Kovács Jenő
