Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
1098. november 16., vasán**9 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Közös erővel a belvíz és az aszály ellen Ebben az évben két olyan ele* mi oaapás szedett vámot a tér. rnésbol, amely ellen a fel—ebe flulás óta egyre sikeresebb a küzdelem, A belvízről és az a. szályról van szó. Küzdöttek a két vámszedő ellen a felszabadulás előtti 100 év alatt is. csak« hogy immel-ámmal. 1948-ban, amikor megalakult a Gyulai Vízügyi Igazgatóság, megyénkben a csatornahálózat és std- vattyútelepek másodpercenként «oak 40 köbméter vizet tudtak teszivatni a vetésekről, s a szívatás négy hétig tartott. Mondani sem kell. hogy abból a vetésből. amely négy hétig viz alatt volt, semmi vagy csak a- Ug-atlg került valami a zsákba, s ráadásul leromlott a talaj szerkezete Is. A vízügyi Igazgatóság eddig évi 15—22 millió forint, ezután még nagyobb összegű költség-1 vetésssl megyénk dolgozó parasztságának összefogásával azon dolgozik, hogy az 1948. évi másodpercenkénti 40 köbméter kapacitást 1961-ig 103 köbméterre növelje s a vetésekről leg« később két hét alatt leszívássá a belvizet. Ez azt jelenti, hogy megyénkben 16 év alatt két és félszeresére nő a felszabadulás előtti, 100 év alatt létesült belvízvédelmi kapacitás. Ebben az évben 22 331000 forint az Igazgatóság költségvetése. Ebből csaknem négy milliót fordít felújításra, három millió 602 ezer forintot pedig új szivattyúgépek vásárlására. A másodpercenként 103 köbméter víz leszívott vázasáért Indított küzdelem most 61 köbméternél tart. Az idén vásárolt és megrendelt gépek, a meglévő csatornák tisztításával és újak létesítésével ez a szám lényegesen emelkedik. S a belvízvédelemnek az Idén jelentős emelőd, belvízvédelmi társulások alakultak megyeszerte, Má- thé András technikus és Kiss Zoltán agronómus fáradhatatlan, sok es ti, szombat délutáni és vasárnapi szervező munkája nyomán. Az igazgatósághoz tartozó területeken — többek között Kötegyánban, Dévaványán, Köröstarcsán, Körösiadányban és máshol — összesen 100 ezer holdon alakult belvízvédelmi társulat. Az igazgatóság felügyeletében lévő 3500 kilométeres hosszú csatornahálózatból 2500 kilométer a társulatok kezelésébe került, s azok tisztítják, gondozzák, e mellett, ahol szükséges, új csatornákat építenek. Ezután azt az összeget amit az állam eddig a csatornák tisztítására fordított, a jövőben szivattyútelepek létesítésére fordíthatja. A gyulai Húsipari Vállalat dolgozói éves tervüket november lire, a választások tiszteletére teljesítették. Vállalat Vezetősége. -----------------------------------2 520-an vesznek részt az idei ezüstkalászos tanfolyamokon A megyei tanács oktatási előadójához nap mint nap újabb és újabb községekből, termelőszövetkezetekből érkeznek átíratok, a- melyekfoen az ezüstkalászos tanfolyamok szervezéséhez kérnek segítséget. A tanfolyamok szervezésével már eddig is jól előrehaladtak. Ez Idő szerint a megyében a tavalyi 41 tanfolyam helyett 87-et szerveztek. A hallgatók létszámában is változás állt be, mert a tavalyi 987-tel szemben 2520-an jelentkeztek. A tanfolyamokat elsősorban a termelőszövetkezeteken belül szervezik, s itt a tsz-tagokkal közösen tanulnak majd az egyénileg gazdálkodók. A tanfolyamok vezetésébe a me- zőkovácshází járás mezőgazdasági osztályának valamennyi előadója bekapcsolódott. Az Orosházi Mezőgazdasági Technikum igazgatója — Babinszki Mihály - szintén tanfolyamot vezet. A tanfolyamvezetők kedden, november 18-án Békéscsabán, az Irodaház nagytermében tanácskozást tartanak. Készül egy év mérlege C* í'ÜWi «vhri Kondoroson is Z> — A leltározás már elkészült, most egyeztetjük, Igazgatjuk a muinkaegységkönyvecskékbe írt bejegyzéseket. Erre az esztendőre 87 800 munkaegységet terveztünk Ős körülbelül 69 000 lesz — így (Válaszolt Valach István mezőgazdász, amikor a kondorosa Dolgozók Termelőszövetkezetben a zárszámadás! előkészületek után érdeklődtünk. — Az eddigiekből Is kiderült — folytatta —, hogy ebben az évben Jelentősen toválbb erősödött a termelőszövetkezet, sok százezer forint értékkel nőtt a közös vagyon. A 8004-es rendelet lehetőségeit felhasználva új 50 férőhelyes szarvas- marha istállót építettünk, s a költségek egyik felét az állam fedezte hosszúlejáratú hitel formájában. Ezenkívül 6000 férőhelyes baromfióllal gyarapodtak a gazdasági é- pületék és sok új géppel a felszerelések. Vetőgépet, tárcsát, hengereket, hídmérleget és sok más apróbb szerszámot vásároltunk a jövő évi munka megkönnyítésére. Hozzávetőlegesen már kiszámították azt is, hogy a rendelet kapcsán kikerekítve félszázezer forint kedvezményhez jutott a tagság, ami majdnem annyit tesz, mintha ingyen építtették volna a baromfiólat. — A növénytermelésből származó jövedelem egy részét még nem írták a számlánkra —mondja a könyvelő. — Azt is beleszámítva, ebben a gazdasági évben 2 és fél millió forint összbevételünk lesz Ebből 1,2 milliót az állattenyésztés biztosított. Hetvenkét hízó- marhát adtak el (14-gyel többet a tervezettnél) és 150 sertést. Ezenkívül folyamatosan értékesítették az aprójószágokat, s most mégis 3900 baromfijuk maradt. A mostoha időjárás kevésbé é- rintebte eat a termelőszövetkezetet. Csupán a borsójuk lett gyenge, mert kellő időben nem kapott esőt. Száztízezer forintot vesztettek a borsón, s ez egy forinttal csökkentette a tervezett 43.70 forintos munkaegység értékét. Nem faldöngető dolgok ezek, inkább csak a józan számítás egyszerű következetességei. De hogy a további gyarapodás értelmében helyesen tervezgetnek a Dolgozók Termelőszövetkezetben, annak legkézzelfoghatóbb bizonyítékai az ú- jabb és újabb belépések, A legutóbbi közgyűlés 23 tag felvételét hagyta jóvá, — No, és még valami csökkentette — mondja Valach elvtárs. — Az augusztus 20-án tomboló orkánerejű vihar. Maglucernánk legalább 130 kilót ígért holdanként. Már le völt kaszálva, amikor jött a vihar. Majdnem az egészet a falu alá hordta a szél, kipergette a magokat, s amikor nagynehezen cséplőre adogattuk, holdanként mindössze 30 kilót a- dott a megtépázott termés. Ez is körülbelül 60 ezer forintos kárt okozott. — Annál jobb lett a többi növény a — mondják a tagok. Soros-kuko- j rlca táblájukról átlagosan 30 má- j zsás termést takarítottak be ősz- ; szesen 253 hold volt a kukoricave- j tós. Ötvenegy hold cukorrépájuk • 180 mázsájával fizetett holdan- j ként. Tíz hold kendert termesz- ; tettek, ez 32 mázsás és 18 hold do- * hányt, amely 9 mázsás termést a- : dott holdanként. ■ ■ A zárszámadási előkészületekkel » egy időben folynak a jövő évi terv- • készítések is. A tapasztalatoknak ■ megfelelően, hogy tovább fokoz- I zák a jövedelmet, egyre bővítik a J kultúrigényes növények vetésterü- : letét. Mostani 2 holdas szárazkor- j tészetüket jövőre 28 holdra nőve- i lik és bővítik a takarmánynövé- j nyék, főleg a pillangósok vetóste- S mietet. köztük Sutyinszki István és még sok 6—7 holdas parasztot. Most ismét 11 kívülálló adta be felvételi kérelmét, Urbancsok Tamás 9 holdas középparaszttal az élen. Még nem volt ugyan meg a zárszámadás, de ezek az emberek már meglátták: csak 41 forintos munkaegység értéket számítva is, mennyivel jobban jött ki egy átlagos teljesítésű tsz-tag, mint ők, akik saját földjükön éjt nappallá téve fáradoztak a megélhetésért. v. d. Ami nincs benne a borítékban A nagy szabóasztal mellett álltunk, Adamik Káimánnéval beszélgettünk. Körülöttünk ügyes kezű lányok és asszonyok sürög- tek-forogtak. Rövid beszélgetésünk alatt sok mindent megtudtunk tőle a Békéscsabai Kötöttárugyár életéről. — Hol is kezdjem? Talán ott, hogy most megbecsülnek bennünket a vezetők, hiszen közülünk valók... — Amikor 1941-ben az édesanyám meghalt, ebben a gyárban kezdtem az életet megismerni. Akkor még sok minden nem így volt itt, mint most. A szabászaton egyetlen kis villanyolló volt, ma már két nagy fűrészszalag és négy kézi vülanyolló segíti munkánkat. Az államosítás óta neoncsövek világítanak a műhelyekben, és mindenki kapott munkaköpenyt. Adamiknéinak a férie is a Kötöttárugyárban dolgozik. — Hogy’ élnek? — érdeklődtünk. — Nem panaszkodhatok. Férjem Is, én is az üzemi konyhán étkezünk. Két kislányom a gyár szépen berendezett napközi otthonában naftánként egy-egy forintért reggelit, ebédet, uzsonnát kap, állandó felügyelet alatt van. Ta- ’án mondanom is felesleges, hogy milyen sokat jelent ez. — Minden hónadban jut pár száz forint ruhára. Most azt tervezzük, hogy a legközelebbi fizetésünkből hízóra teszünk félre. Igaz, mondott mást is Adamik- né. A férjével legtöbbször nem >gy műszakban dolgoznak. Lakáskörülményeik sem valami kedvezőek. Az anyag hajtogatása sem a legkönnyebb a gyárban. Ezekre is azonban ő adott vá’aszt. — Persze, jól tudom, ezeken még hosszú ideig nem lehet változtatni. de azt senki sem tagadhatja, hogy jobban élünk, mint a tőkések idejében Adamikné csak egy a kötöttárugyáriak közül, aki elmondta, hogy más Itt is az élet. mint régen volt. De érdemes beletekinteni egy j több oldalas statisztikába, mély a ! gyár fejlődését és Adamikné szavait bizonyítja. Csak a legjelentősebbek közül néhány tény: 1938-ban, a tőkés irányítása a- latf 590-an dolgoztak a gyárban, persze nem egy esetben igen siralmas körülmények között. Jelenleg 800-an találják meg itt számításukat. S a termelés? Amíg t938Hban 206.4 tonna árut termeltek, tavaly, vagyis az ellenforradalmat követő évben már 644,7 gunknak. Ezt úgy érték el, hogy a műszaki feltételek javítására igen sok gondot fordítottak a gyár vezetői, műszaki gárdája. És* mindezeken túl köszönhető ez a munkásoknak, akik szorgalmukkal és újításaikkal segítették, gyorsították a gyár fejlődését. Több munkafolyamatot automatizáltak, a gépek jó részénél gyorsították a forgási sebességet. Aligha lehet szó nélkül hagyni azt a hat és fél millió forintos beruházást is, mellyel az államosítás óta bővítették, korszerűsítették a gyárat. Hegy csak néhányat említsünk. Űj kazánházat építettek s az egymillió 400 ezer forintba került. Az új kazán 560 ezer, az öltöző 114 ezer. a napközi és bölcsőde bővítése, rendbrhozása — ahol átlagosan 70 munkás gyerekére vigyáznak — 505 ezer, a festődé bővítése 590 ezer. a transzformátor és a munkatermek neonvilágítása 400 ezer forintba került. Ezekben a hetekben tovább bővítik a festődét 570 ezer forintos költsé?eel. Az új épületrészt előreláthatóan december 31- re átadják rendeltetésének. Ügy érezzük, nem volna teljes a kép, ha hallgatnánk azokról az egészségügyi, és szociális juttatásokról, melyeket a párt és a kormány intézkedései nyomán kaptak a gyár munkásai, különösen az ellenforradalom utáni időben, jóllehet, e juttatások egy része nincs a fizetések alkalmával a borítékban. A párt és a kormány a múlt évben rendeletben mondta ki, hogy. ahol erre lehetőség van, természetbeni juttatást kell adni a munkásoknak, akik egy éves munkaviszonnyal rendelkeznek. A Kötöttárugyárban ez a természetbeni iuttatáa minden évben ezer forint értékű ruhaféleség. Ez a természetbeni juttatás 1957-iben 537 ezer forintot tett ki. A munkások étkeztetéséhez 128 800 forintnál többel járult hozzá a gyár. A védő- és munkaruhákra 87 400 forintot költöttek* Jutalmazásra és a szanazugi üdülő építésére — mely jórészt társadalmi munkával épült — 58 600 forintot fordítottak. Segélyek címén pedig 46 238 forintot- fizettek ki a múlt évben. A társadalombiztosításra — amit az államosítás óta már nem a munkások fizetnék — 1 millió 148 ezer forintot fizetett be a gyár vezetősége 1957-ben, És az említetteken kívül a múlt évbtn először kifizetett nyereségtonna készárut adtak a Kötött- részesedés 224 ezer forintot tett árugyár munkásai a népgazdasá- ki. Ennyivel jutott több ruhára, Meg lehet tanulni... A békési járási kultúrház gazdasszcmy szakkörén T. Nagy Éva — a szakkör régi tagja — Kecskeméti Gábornét és Bandár Katalint a kesztyű- kötés fortélyaira tanítja. Most még csak figyelik T. Nagy É- va kezének ügyes mozdulatait, de hamarosan ök is megtanulják. A gazdasszony szakkör százhúsz tagjából sokan próbálkoznak ezzel a mesterséggel Békésen. cipőre és egyéb másra a dolgozóknak. Ha az említett természetbeni és egyéb juttatást egyenlő arányban bontjuk fel a gyár dolgozóira, akkor borítékon kívül tavaly minden munkás több, mint: 3260 forintot kapott. Sokat fejlődött az államosítási óta a Békéscsabai Kötöttárugyár, de különösen az utóbbi két évben. Érzik,, tudják, ezt a munkások valamennyien. EitőI beszélt az egyik idős munkás is. akivel a gyár bejáratánál találkoztunk. — Ml, akik már a felszabadulás előtt is itt dolgoztunk, most érezzük igazán, hogy mit változott az élet, mennyivel jobb körülmények között élünk, mint régen. Ralkus Im«
