Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-15 / 270. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÁG 1958. november 15., szombat Régen gyűlölködés, A Kötegyán felé húzódó or- *aágüt utolsót kanyarodott, amikor fnegszólalt a gépkocsink vezető­ié: — Mehetnénk egyenest te, csak éppen te kellene venni azt a so­rompó-félét. Néhány pillanat és a Román Népköztársaság területére Jutnánk. Bármennyire is csábító volt a , dolog, hagytuk, hadd fusson a ko­csi Kötegyán felé, elvégre a határ az határ még akkor is, ha barátok (Vannak odaát — gondoltuk böl­csen, mert a jó szomszédihoz sem ülik kopogtatás nélkül betoppanni. A községben megtudtuk, hogy a felszabadulás előtt az úri rendszer jhinden eszközzel igyekezett elhi­tetni, hogy a magyar embernek Kincsen párja a világon, hogy a romárt ember nyomába sem lép­het. Ezt fújták a leventében, ezt üvöltöttek a jutási őrmesterek a hadseregben. — Nagy volt akkor a gyűlölkö­dés a román nép iránt — emlé­keztek vissza a község vezetői, Borbély Ferenc tanácselnök, Dal- mi István községi párftitkár és Jámki Sándor tanácstitkár. A leventében azokat a nótákat tanították, mellyel a román nép gyűlöletére uszítottak. Ugyanak­kor a Romániában hatalmon levő kizsákmányoló osztály sem volt tétlen, bőven jutott erejéből a magyar nép elleni izgatásra. Jól tudta mindkét ország uralkodó «sztálya, hogy amíg a népekben *z egymás iránti gyűlölet él, ad­dig nincs veszélyben a hatalmuk. Es így is volt. Az 1940-es években »Ok menekült lépte át a határt mindkét részről. A községbe vagy kétszázan jöttek akkoriban oda- átról, • & gyűlölködés még maga­sabb fokra hágott. Baj volt min­dig a határőrségekkel is, napiren­den voltak a határinc idensek. Az emberek gondolatait lekötötte a gyűlölet. Akkor a községet és a kornyékét két nagybirtokos ural­ta. Ka a cselédek panaszkodtak nyomorú sorsuk miatt, egyszerű volt a válasz: a románok elvették Erdélyt, azért van mindez. A ro­mán nép hasonlóan nyomorgot:. A szovjet hadsereg felszabadító harca hozta meg mindkét népnek a fényt, a világosságot. Azóta a magyar és a román munkások, parasztok egyaránt rá­döbbentek az igazságra, hogy a szegénységnek, a nyomornak, a nélkülözésnek egyedüli oka a ki­zsákmányolás, vagy is a kapitaliz­mus, a tőkés osztály hatalma. A- hogy ez a hatalom megsemmisült, a -nyomor is megszűnt, s egycsa- pásra megváltozott a határmenti élet. A gyűlölködés helyett kiala­kult a két nép baráti, jószomszé­di kapcsolata, mely egyre mélyül. Az idén Kötegyánban magyar—ro­mán vasú tas-találkozót tartottak. A baráti vendégeket szeretettel fogadták. A román elvtársak pe­dig segítségünkre siettek, amikor nálunk az ellenforradalom miatt gazdasági nehézségek voltak. Csak a kötegyáni határkörzetben száz mázsa sót adtak. Szó sem lehetett a múltban az olyasmiről, hogy a határon átkó­borolt állatot vissszaadjak, akár innen, akár onnan. A napokban egy ló kóborolt ót és fél órán be­lül vissza js került. A határ a felszabadulás óta is ott van, ahol volt. A kötegyániak élete mégis sokat változott, jobbá lett. Nem volt villany, mozi a községben, most van. Nagyon so­kan cselédsorban tengődtek, most már nincsenek cselédek. Van au­tóbuszjáratuk, felépült több száz hóz és nem Is akármilyenek. Most építik a törpevízművet két és fél kilométeres csőhálózattal. A köz­ség földterületének több mint egyhatodán termelőszövetkezeti gazdálkodás van. 1959-ben, a már felépült kéttantermes iskola mel­lé építenek még egy négytanter­mest te. Tervezik az egészségház felépítését, és akarnak kádas für­dőt. Gazdagodnak, épül, szépül a község. Ugyanez történik a szom­szédságban is, Romániában. S mindez azért, mert itt is, ott te né­pi hatalom van; Bo da Zoltán ßfi iljscuf a ntiqyitíéatffcit*. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága no­vember 12-én plénumot tartott. A plenum megvitatta és jóvá­hagyta annak a beszámolónak a téziseit, amelyet Nyfkita Hrus­csov ..Az 1959—1965-ös nép­gazdaságfejlesztés ellenőrző szá­mai” címmel az SZKP XXI. kongresszusán terjeszt majd elő. A plenum elrendelte, hogy a sajtóban közöljék a téziseket és bocsássák azokat széleskörű vi­tára a kongresszus megtartása előtt. A Központi Bizottság plénu­ma megvitatta még az Iskola és az élet kapcsolatai megerősíté­sének és a szovjet népművelési rendszer továbbfejlesztésének kérdését. A plénum jóváhagyta az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertaná­csa erre vonatkozó tézistervez*, tét. A tervezetet közük majd a sajtóban össznépi vita céljából. A plénum elrendelte, hogy az iskola és az élet kapcsolatainak és a népművelési rendszer to­vábbfejlesztésének kérdését ad­ják ált megvitatásra a Szovjet­unió. Legfelső Tanácsának. Azzal kapcsolatban, hogy NyifcoJaj Bel jajevet, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségé­nek tagját a Kazahsztáni Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkárává válasz­tották, a plénum felmentette őt az SZKP Központi Bizottsága titkárának tisztsége alól. Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának vitája Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottsága csütörtök délelőtti ülé­sén folytatta vitáját a világűr bé­kés felhasználásának kérdéséről. Jiri Nősek csehszlovák küldött hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok tengerentúli katonai tá­maszpontjai az agresszív ameri­kai külpolitika kifejezői és a szo­cialista országok, valamint más békeszerető országok ellen nyúlnak. irá­mm A KMP megalakulásának negyvenedik évfordulójára emiékbélyeget ad ki a posta A Kommunisták Magyarországi Fártja megalakulásának és a Vö­rös Újság megjelenésének 40. év­fordulója alkalmából a posta két új emiékbélyeget bocsát ki. Az egyforintos bélyeg a KMP zászló- bontását jelképezi, a kétforintoson pedig egy — a Vörös Újságot tar­tó — munkáskéz látható. A két új bélyeg — amelyből négyszázezret nyomnak — novem­ber 20-án kerül forgalomba. Pos­tai küldemények bérmentesítésé­re 1900 január 31-ig használható. Pusztító árvíz Észak-Olaszországban Észak-Olaszországban a leg­utóbbi napok nagy esőzései követ­keztében megáradt Pó-folyó csü­törtökön áttörte a gátat és több e- zer hektár mezőgazdaságilag meg­művelt földet öntött el. Az ára­dás oly gyorsan következett be, hogy a környező falvaik lakossá­ga sok helyen csak csónakokon tudott elmenekülni, otthagyva in­góságait és az állatállományt. Különösen súlyos a helyzet a Pó deltájának vidékén, ahol egy­részről a folyó megáradt vize ost­romolja a gátakat, másrészről pe­dig az Adria fölött tomboló szél­vihar zúdít tengerárt a folyó tor­kolatára. A súlyos esőzés, amely az Al­poktól egészen Szicíliáig egész O- laszországra kiterjed, eddig kilenc halálos és 27 sebesült áldozatot követelt« A csehszlovák küldött végül be­jelentette, hogy támogatja a vi­lágűr békés felhasz nálásAnak kér­désében benyújtott szovjet javas­latot. A következő felszólaló Henry Cabot Lodge, amerikai delegátus küldöttsége és 19 más ország ne­vében határozati Javaslatot ter­jesztett elő a világűr békés fel­használásának kérdésében. A határozati javaslat indítvá­nyozza, hogy a közgyűlés létesít­sen különbizottságot a világűr fel- használása kérdésének tanúimé- nyozására, A különbizottság 1959 folyamán tegyen jelentést meg­állapításairól a közgyűlésnek. A határozati javaslat felkéri Hammarksjöld főtitkárt, hogy ad­jon mfeg minden támogatást a kü- 'önbizottságnak. Sem a határozati javaslat, sem Cabot Lodge fel­szólal ina nem foglalkozott a kül­országok területén lévő amerikai katonai támaszpontok kérdésével. Beleumde perui küldött támo­gatta a húsz ország nevében be­nyújtott határozati javaslatot. Magyar felszólalás az UNESCO közgyűlésének kulturális munkabizettságákan Aa UNESCO közgyűlésem kulturális munkabizottságában csütörtökön felszólalt Újlaki Kálmán, Magyarország állandó UNESCO-képviselője. Beszédében rámutatott, hogy a különböző nemzetközi kultu­rális szervezetek majd mindegyi­kének Európában van a szék­helye, s működési területük a- lig halad túl Európa határain. Magyarország állandó képvi­selőjének javaslatára ai UNESCO közgyűlés kulturális munkabizottsága 41 szavazattal egyhangúlag elhatározta: ke deményező lépést tesz a nen. zetközi kulturális szervezetek tevékenységének kiterjesztésé­re Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika országaira. WMWVVMWWWWUWmWWtWWWmMWMWWWWIWtWWWVVWVtWWMWMU Keleti Ferenc és Laszti Pál elvtárs a mezéberényi kammunisták kízítl cÁ (dőlt Csütörtökön dél­után Keleti Ferenc elvtárs, a Magyar Népköztársaság bu­karesti nagykövete, Békés megye ország­gyűlési képviselője­löltje Laszli Pál elv­társinak. az MSZMP Békés megyei Bizott­sága másodtitkárá­nak kíséretében Me- tífoerénybe látogatott el hogy elbeszélges­sen a község kommu­nista veteránjaival. Baráti beszélgetés volt ez. Olyan, ami­lyen csak a nép je­löltjévé] lehetséges és azzal, akit több éves Békés megvei mun­kássága ehhez a vi­dékhez, a Viharsa­rokhoz fűz. A községi párt- bizottságon összejött elvtársak legtöbbje nemcsak országgyűlé­st képviselő jel öltként fogadta Keleti elv tár­sat, hanem úgy te, mint akivel a felsza­badulás utáni évek­ben — amikor arról volt szó. hogy ki. kit győz le és kié lesz a hatalom —< együtt küzdöttek a munkás­paraszt hatalomért. Nem tartott ezen a csaknem három óra- h ossz ás tanácskozá­son senki beszámolót és mégis tudásban meggazdagodva tér­tek haza a találkozó résztvevői. Igen so­kan érdeklődtek a nemzetközi helyzet­ről. majd az ország, a község gondjairól be- saélgettelc a megje­lentek Keleti elvtárs­sal. Kőszegi elvtárs, a mezőberénvi földmfl- vesszövetkezet ügyve­zető elnöke többek között a tüzelő és a községtől távol lévő üzletek gondjairól szólt és kért sürgős segítséget. Az elvtársi, baráti beszélgetés után Ke­leti elvtársat vendég­ségbe hívta meg a Madarász, és a Sti- bán-család. akikkel Keleti elv társ a fél- szabadulást követő é- vekben éit nappallá téve együtt dolgozott az új életért. Keleti Ferenc és Laszli Pál elvtárs a Madarász- és Stibán-családdal a késő esti órákig el­beszélgetett és felele­venítették emlékeiket a régi harcokról, az ellenforradalom vé­szes napjairól és az azóta eltelt két év e- redményeiről B. 7. K aresi benne az ember a rendkívülit, a másoktól eltérőt, valami olyat, ami ki« vülről is érezteti, hogy képvise­lőjelölt. De hiába figyeli moz­dulatait, nem talál. Síma haját világos színű kendő szorítja le, kerek arcán villogó szemek, me­lyekkel, ha akarja a szemben- ülő, ha nem, találkoznia kell. De rendkívülit mégsem lehet felfedezni benne. Olyan, mint más. Még a foglalkozását sem lehet csak úgy kitalálni. Csiz­mát visel, erős borjúbőr csiz­mát. Tanítónő lábán bizony ritkán lát az ember ilyen „férfi- lábbelit". Beszél, magyaráz mindenről, ami szóbakerül. Nincs az élet­nek olyan apró részlete, melyről ne mondaná meg véleményét. No de ilyen ember is van sok, sőt nagyon sok. Miért éppen ő a képviselőjelölt? Olyan ember, mint más, úgy él, mint a töb­bi fiatal hölgy, egyszerűen. Lehet, hogy éppen ezért jelöl­ték? ||t éve tanítja Nagyszénás apróságait. — Csornai Jusztina? Minden szülő nagyon elégedett vele — Informál munkájáról Borsoe Zoltán iskolaigazgató. — Hogy­ne lennének elégedettek, hiszen olyan egyszerű és közvetlen tud lenni velük, hogy sok tanító megirigyelhetné. — Mi az oka ennek? — Mi? Az, hogy szülei ura­dalmi cselédek voltak 45 előtt« Az egész család végigélte az el­nyomott emberek megaláztatá­sát. Jusztina ott nőtt fel a pro­letár-gyerekek játszóterén. Ezért egyszerű. Nem a megszo­kott tanító, mert nemcsak a gyerekeket tanítja, hanem egész Nagyszénás nevelője. Igaz lehet ez! Emberismerő legyen a talpán, aki őt a mai ember szemével tanítónőnek lát­ja. Inkább valami községi ve­zetőnek nézi, beszédéből te, cse­lekedeteiből is. Határozottan be­szél, igennel és nemmel. Hííg beszélgettem vele, sok­szor felállt, hogy egy ü- gyet segítsen. Értelmiségi talál­kozót rendezett a nőtanács, ar­ra készültek. — Rózsi néni rendben van minden? — kért közben bocsá­natot, amiért más dologgal is foglalkozik. — Pénz van a sü­teményre? Értesítettek minden­kit? — Igen, igen, igen — vála­szoltak egyenként neki. Aztán visszaül, keresi a gondolatokat, ahol abbahagytuk. — Tudja, a nőtanács aktívá­ja vagyok, s ma este találkozót szerveztünk az értelmiségi nők részére... Egy kényesebb dologra tere­lődik a szó: az értelmiség és a néphatalom. — Sok függ a vezetőktől — mondja. — Nem értem, milyen veze­tőktől? — Iskolaigazgatóktól, tanácsi előadóktól... Ha ők talpukon áll­nak, ha példájuk jó, akkor nincs baj. Nem igaz, hogy a pe­dagógus — még ha van is kivé­tel — ellene van a munkásosz­tály hatalmának... — Ezt józan ember nem is ál­lítja, de az ellenforradalom a- latt sokan meg-megesúsztak...? — Igaz. De maga az a szituá­ció, hogy jó előre megzavarták a fejeket, alapot engedett a „megszédülésre”. Meg — mon­dom — a vezetőktől sok min­den függ. Nem az erőszakról

Next

/
Thumbnails
Contents