Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-15 / 270. szám
1958. november 15.. szombat B£K£S MEGYEI NÉPÜJSAG 3 VIDÁM NÓTASZÓVAL Vidám énekszó szűrődik ki a magyarbánhegyesi Dózsa Termelő- szövetkezet nagyterméből, ahova benyitok. Bent érett dohányillat és tarka kép fogad. A hosszú, gya- lulatlan asztalak előtt férfiak, asszonyok ülnék, előttük nagy kupac dohány. Fürge kezek válogatják, simítják ki, s kötik csomókba a különböző leveleket nagyságuk szerint, s közben, ha el-elhall- gat a nóta, evődnek, viccelődnek egymással. A növénytermesztési brigád tagjai között Mellák Pál a hosszú lóca szélén ül. ö a tsz legnagyobb tiéfacsinálója, de most korholó hangon mondja: — Azt hittük, mirólunk örökre megfeledkezik a Népújság. Pedig hű forgatói vagyunk, csak magunkról nem olvashatunk benne semmit soha. — No, most akkor mondjátok meg, amit akartok Mert van itt jó bőven... — biztatja. Mellákot egy asszony, — Amiért nem igen szól a krónika a Dózsa Termelőszövetkezetről, az a maguk hibája is — védekezem. — Miért nem leveleznek & szerkesztőséggel? — Ugye, mondtuk, Kálmán! — #zid egy vékony dongájú, de jóképű fiatalembert Kitlingerné. — Miért nem írsz!? Más tsz-ek a rádiótól kapnak nótát, mert alig van bevetetlen földjük. Mi pedig már elsején elvégeztünk mindent, de a kutya sem törődik vele... — Tán az újságba akarsz kerülni? — heccelődnek vele. —Tegye elvtárs az újságba, hogy Kit- lingerné amellett, hogy Itt dolgozik, már reggel négykor kémén-' cé be, kény eret. —1 Az ám! És ki fpgja kivenni, ha itt vagy? — Aki betette — kontrázik Mellék. —• Dehogy — pirul el a csinos menyecske —, majd az édesanyám... Közben Málik Kálmán odajön az asztal végére és csendet kér: — No, komolyra, emberek! Tényleg van itt elég mondanivaló... Majd levelezek én, ígérem, de ha már itt van, írja meg, hogyan élnek a Dózsa-beliek. tmo WHWWHHHVHHWWW — Kezdd a lovakkal — biztatja Málikot tréfásan Mellák. — Hát azzal is lehet... Megláttuk, hogy a ló télen csak megeszi saját magát, nem hajt annyi hasznot, mint a gép. Most adtunk el 8 lovat, meg 6 csikót. Arukért, no meg egy kicsit tettünk is hozzá — vásároltunk egy vontatót. — JövőTe már mi is „taxin“ megyünk a határba, igaz, Erzsikéin? — mókázik Mellék, » — Szóval gazdagszunk — folytatja zavartalanul Málik. — Nagyon segített ehhez a 3004-es rendelet. Több mint 500 hold szántónkon átlag 130 kiló műtrágyát szórtunk el, ezért 28 000 forintot elengedtek az arából... — írjon mirólunk is — mondják a terem túlsó végén válogatok. — Mi is megérdemeljük. — No, mondd el, cimbora, ne szerénykedj! — szólítja fel Kvtlin- gcrt, a húzódozó munkacsapatvezetőt Málik. — Hát, mit mondjak róla? — szabódik Kitlinger. — Azt, ami az igazság — noszogatja a felesége is. — Ugyan, anyu, nincs abban o- lyan dolog... — Hát, lehet, hogy neki kiesd — kapja el a szót ez a folyton tréfálkozó Mellák. Ha megszólal, mindjárt nevetni kezdenek az asszonyok. — Akkor majd én kiteregetem — mondja. Várj csak — így a munka- csapatvezető, ki végül is beadja a derekát, — Hát... a munkacsapatom négy nap alatt lecsomózotf 10 mázsa dohányt. Azt akarjuk, hogy minél előbb legyen belőle pénz. Milyen egyszerű szavak ezek. De mögöttük a példás szorgalom húzódik. Hat ember 4 nap alatt 10 mázt«» dohányt válogatott, csomózott, s kötözött bálákba. Nem kis teljesítmény. Igazán meg- éademelnék, hogy nekik is küldjön nótát a Falurádió. — És mennyi van még hátra? — Körülbelül kétszer ennyi. Három holdról szedtük a dohányt. Jó lett a termés, kapunk érte vagy kétszázezer forintot. — Azt is megírhatja, hogy jövőre 8 holdon termelünk dohányt. Megéri — mondja valaki. — Meg más szerződéses növényből is többet termelünk — toldja meg Málik. — Száz helyett 170 holdon termelünk aprómagvakat. — Ide figyeljen, újságíró elvtárs — kacsint Mellák —, menjen be az irodába is. Most csinálják a terveket, meg a zárszámadást. Tudakolja meg, mit kapunk egy munkaegységre és ha kijön, árulja el nekünk... — Ügy csinálsz, mintha nem is sejtenéd! — Nem is — komolykodik Mellák. — Te talán pontosain tudod? — Hát, pontosan nem.... Benyitok az irodába, ahol az asztal fölé hajolva tanakodnak a vezetők. Rövid ismerkedés, s mindjárt a tárgyra térek, miután elmondom, mit hallottam kint a tagoktól. — Ügy igaz, ahogy hallatta — bólogat a ‘könyvelő. — De még lehet hozzá tenni egy-két dolgot. Az áruértékesítési tervet is túlteljesítettük. Ezért 44 ezer forint hitelünket törli a bank Hétszázötvenezer forint volt a tervezett bevétel és lett 894 000 forint. — Jövőre tovább bővülnek a bevételi forrásaink — veszi át * szót az elnök. — Saját erőből 3000 férőhelyes baromflőftt éffttünk, s\ veszünk bele 2500 csirkét, meg 500 pulykát. Most majdnem 100 holddal növekedett a területünk, volt öt új földes belépőnk is, meg az állami tartalékból. Jövőre a meglévő 18-on túl még 61 holdon termelünk lucernát, mert az állatállományt is fejleszteni akarjuk. Száz sertést már lekötöttünk. — Hogyan alakul a munkaegység értéke? — jut eszembe a megbízatás. — Azt most számítigatjuk. Nem akarunk has-ezámot mondani — válaszol a könyvelő. S hiába kérvén sző, hogy rákényszerítsük másokra véleményünket, hanem a pékleadásról, az emberi szóról és a meggyőzésről... De tovább megyek. Van emberi gyarlóság is; különböző feltűnési viszketegség, esetleg hatalmi vágy, és egyéb... Ezek mind közrejátszottak abban, hogy többen t— ahogy maga mondta — hmeg-megcsúsztak/‘ ■—Ügy hallottuk, hogy a KlSZ-ben nem dolgozik...? — Sajnos!r nem. De őszinte leszek, amellett, hogy magam is tudom, nem elfogadható az indokom. Fiatal vagyok én is, de nem szeretem a könnyelmű embereket. S a fiatalok között nagyon sok ilyen van... Volt két barátnőm, mind a kettőtől elhi- degültem. Az egyik gondolkozásában végtelenül idealista volt, S emiatt sokszor pesszimista is. Nem tudtunk közös nevezőre jutni. A másikat nem érdekelte semmi, csak a tánc, a könnyű élet. Az életben, az emberekben., gyerekekben és felnőttekben nem kereste a szépet, a jót, s nem is találta meg. Vele sem találtuk meg egymást. Mindketten fiatalok voltak, s Így jártam velük. — Emiatt nem szabadna távoltartania magát a fiataloktól, sőt éppen ezért kellene a fiatalok között élni, segíteni nekik. — Mondtam: nem indok, amit elmondtam. Én magam is tudom, hogy nem szabad félnem a fiataloktól.., áá zereti az embereket, szereti az életet. Mindenütt ©tt van, ahol emberek vannak. Az egész Nagyszénás, így ahogy van, tetszik neki és jó hozzá. Mosolyog, nevet, az élet sugárzik belőle. E történetet mástól hallottam róla: — Kint tanított még tanyán. ! ; Egyik diákjának meghalt az é- desanvja. Ott maradt a család a- j | nya nélkül, idős, beteges apá- ; | val. A gyerekek elhanyagoltak : ! voltak, ruhájuk rendetlen, sok- I ! szór főtt ételt sem ettek. S ml >■ történt? Egy szép napon megje- ! | lent a tanító néni, összeszedte a ; [ szennyesruhát, kimosott, kita- ; karított, rendbe tette a családi ; fészket. Másnap újra megje- ] lent, harmadnap megint. Égé- ! ! szén addig, míg szükség volt ' ; rá.., ' ! Talán ez az a különös egyé- J nisége. amiért más, mint a J többi ember, és amiért holnap ! 1 őt választja Békéi megye egyik ! ; képviselőjévé. Varga Tibor ! 1 dezgetem tovább, nem tudok meg semmi érdemlegeset. — Na, mi van? — fogad Mellák, amikor kilépek az irodából. — Mennyi lesz? —• Nem tudják még maguk sem. — Majd én megmondom magának — nevet az ember és huncutul hozzáteszi: — De csak november végén, ha eljön a zárszámadásra.:! EX is megyek, határoztam el magamban. És jól megtáncoltatom majd azt a mindig mosolygó, piruló Kit1)ingemét. Persze csak úgy, ha a férje is megengedi. Varga Dezső Várható időjárás szombat estig: Változó felhőzet, több helyen eső, egyikét helyein esetleg zivatar, mérsékelt délkeleti, déM szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 3—8 fok. Legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton : 10—13 fok között; Új tsz-tagok között NAGYBÁNHEGYESEN Egy évvel ezelőtt, még „keskeny patakocska” volt a község gazdasági életében a nagybánhegy esi Zalka Máté Tsz. Keskeny patak, mert benne mindössze 17 paraszt egyesítette erejét Erejük a- zonban már ekkor Is sokszorosan felülmúlta as eg- éa| gazdálkodókét. 1958-ban pedig, mint egy hatalmas folyó, medrébe fogad to » szövetkezeti gazdálkodás felé hajló egyénieket. A szövetkezet sora Nagy bán hegyesen is fordult. A tsz-tagok nagyszerű munkájával kivívták a tekintélyesebb parasztok előtt 1# a megbecsülést. Ez a gazdasági eredmények elismeréséi» túl a belépésekben jut kifejezésre: ma már 88-an dolgoznak, köztük hét egészen új tag, akik ebben a hónapban álltak munkába. Král Andrássá! az utcám, a szövetkezeti bolt melletti sarkon találkoztam. Targoncát tolt, egy zsák cukor volt rajta. — Mi vitte a szövetkezés útjára? — kérdeztem a szúrós barna szemű, vékonytsrmeiú fiatal embert. — Belépésem előtt a helybeli cukorrépatermelő szakcsoport tagja voltam. 1400 négyszögölön termeltem cukorrépát. A munka ugyanúgy megvolt, mint a tsz- bem, mégsem lett annyi értelme. Az 1400 négyszögölről 51,80 mázsát adtam be. Kaptam egy zsák cukrot, meg a többi járandóságot. Ugyanakkor a tsz 42 vagon cukorrépát adott át 16 hold földről. Gölöncsér Lajos, a tejcsamno- kos szintén néhány napja lépett a közös gazdálkodás útjára. Sokan derültek azon, hogy a tfejcsarno- kcs szövetkezeti Dar ászt lett. De nézzünk csak mélyebbre ebben a dologban. Gölöncséméé a szó, aki ugyanúgy jártas a tejes szakmában, mint férje. — A Zalka Tsz-ben — ahová fórjarrvu ■Dfígiimm nagy tehenészetet szerveznek. Építünk egy au#z»* tehén istállót, a tehénlétszámot is növeljük. A szövetkezetben fejt tejet lefölözzük, vajat készítünk, a tej melléktermékeit — soványtejet, írót, savót, túrót — pedig a jószág állománynyal etetjük fel. Az elnök azt mondta, rám is számifainak a tejfeldolgozási munkákban. Örömmel megyek — mondtam neki —, ment nekünk terveink vannak. Jövőre szeretnénk ide az utca felől — mutat a házra — még egy ^ szobát építeni, hogy nekünk is görbeházunk legyen., mint a többi tsz-tagnak. Szekeres Imire, a sztúünvárosi Martin-kemence mellől iötí haza. Nagvbánhégyeere. Fiatal házasok, van egy gyermekük is. — Lakásproblémánk volt, s e- miatt váltunk meg a szívünkhöz nőtt várost óü mondta a felesége. — És itt jobb lesz, mint az acélműben? — Bízunk benne — válaszolja szűkszavúan. — Édesapám is a Zalka Tsz tagja. Jól keresett tavaly is, meg az idén is. Ügy beszéltük meg. amikor legutóbb idehaza voltunk, hogy a család Jegyen együtt. (Édesanyám az unokához ragaszkodott.) Hát akkor jöjjünk haza — mondtam a férjemnek. Lajos hallgatott rám. Azóta beléptünk a tsz-be. Megígérték, hogy idehaza a szakmáiban dolgozhat férjem, mert ő tulajdonképpen nem martinász, hanem lakatos és hegesztő. Most a határban dolgozik az apámmal együtt, de az őszi munkák befejezése után műhelyt csinálnak. A bognárműhelyt már építik. Nyilván a lakatosok is megkap. ják helyiségüket, mert egy 1260 holdas szövetkezetnek nagy szüksége van jól képzett mesteremberekre, akik jó munkájukkal nagyban hozzáiárulhatnak a szövetkezeti gazdálkodás eredményeihez. Hétmillió forint — toliból A Körösök mentén — különösen az alföldi tanyavilág háziasszonyai — előszeretettel foglalkoznak a jól jövedelmező víziszárnyasok: nevelésével. A földmű- Vesszövetkezetekkel még a tavasz folyamán szerződést kötöttek hízottlibára, kacsára és a vlziszár- nyasok tollára. Békés megyében ez év első három negyedévében a földművesszövetkezetek csupán a szerződéses és szabadáron felvásárolt toliért összesen hétmillió és hétszázezer forintot flzet'ek ki a háziasszonyoknak. A kiváló minőségű toll döntő többségét exportálják. =“== 11 = 5 = FIGYELEM! Ü A 32/1957. P. M. számú rendelet 14. paragrafusa !! |ji= alapján a mezőgazdasági lakosság negyedik nesí •=== gyedévi adóját november hónap 15. napjáig kaii H matmemtesen fizetheti. il ==p <ͧ> 1| Ej™ r — u DEM7T TAI/ADIT MCP ü n rtNll lAKAnll mth Hü EE — ii 11 is ■ 1 ha november 15-lg rendezi adó tartozást. ii MEGYEI TANÁCS VB. ü iS 2= pénzügyi, osztálya. 11
