Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

1958. november S3., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Csúcsforgalom közben az OROSHÁZI BARNEVAL- nál Négy mázsa. Levonás ebből ket­recre... Iparkodjunk, mert már itt • másik kocsi is. Háp, háp, há­pognak közben a kacsák. így ke­verednek az emberi és az állati hangok egy-egy átvételkor. A tér. mek ablakán nehéz, párás levegő tódul ki a hűvös reggelen. Az Orcsházi Baromfifeldolgozó Vál­lalat udvarán vagyunk. Gépkocsi gépkocsit ér, hozzák a baromfit a vidéki felvásárló telepekről. Má­sutt nyikorgó kerékkel, kézi ko­csin tolják vágásra őket. az — Vége .uborkaszezonnak" i— ezzel fogad Lőrincziné, az igaz. gató helyettese. Hogy ezt bizonyítsa, nem kell magyarázkodnia, mart a hizlaló tele ketrecekkel, s azok pedig az utolsó órákat élő tyúkkal, kacsá­val, libával, pulykával. Megsza­porodott a baromfi, de a feldol­gozó termek is megteltek. Mintegy háromszázan szorgoskodnak, lá­nyok, asszonyok vegyesen. Igaz. legtöbbjük csak idénymunkás. Mindenütt sietnek. De a számok is ezt mutatják, mert még a nyári '’ómapckban alig-alig érték el a tíz a gont, addig októberben. 65. eb­ben a hónapban pedig már 66 va­gon baromfit dolgoztak fel. Éppen ezért jöttünk ki, hogy most néz­zünk szét a vállalatnál, amikor hogy úgy mondjuk: „csúcsforga­lom” van. — Kezdjük talán mindjárt az átvételnél — mondja Berhencz Ba'ázs termelőszövetkezeti szer­vező, ' aki* kalauzolni szegődött me'lém. írp n akkor rakodtak az egyik gépkocsiról. Gádorosról hoztak ba_ roméit. A felvásárlót, Kovács Gvörgvöt, aki a legfiatalabb a felvásárlók közt, ott találjuk. — Ebben az időszakban nagyon sok a baromfi- mondja. Gádorosról most is két fuvarral szállítottunk. De így van ez a többi községekben is. Leg­erősebb nap a kedd és a péntek, mert ilyenkor vannak a piacok. Kováes elvtársat egyébként mint jó munkaerőt tartják nyilván a vállalatnál. Becsületes, lelkiisme­retes. Erre kötelezi az is, hogy 5 a KISZ- itkár. Közben a gépko­csiról elfogyott a ketrec és újabb áll eló. A gádorost baromfi pedig a hizlalóba került. A nagy szérű­ben egymás hegyén-hátán a ket­rec. A baromfi minden fajtája megtalálható irt Utójavítást adunk itt — adja a felvilágosítást Berhencz elvtárs. — Színt kapnak. A kukoricadarától szép sárga lesz a bőrük. Ez mint később megtudjuk, fon­tos, mert a vállalat nagy tételben szállít exportra és ott első a bőr színének a megrózsgálása. De, ha már az exportnál tartunk, kér­dezzük meg, hogy hova is szállíta­nak, hadd tudják meg az ovasók is. — Európa voiamennyi országába De, hogy tisztább kép alakuljon ki, akkor talán így: elsősorban a baráti államokba, Csehszlovákiá­ba, Lengyelországba, a Német De­mokratikus Köztársaságba. Per­sze szállítunk kapitalista orszá­gokba is. Nagyon sok tyúkot, hí­zott kaesá: rendelt tőlünk Nyugat- Németország, Svájc és Franciaor­szág is. Az angolok a pulykát sze. rétik és így annak túlnyomó több­ségét oda szállítjuk. Még az exportról beszélgetünk, eljutunk a ..gyilkosok tanyájára“. Persze nem kell mindjárt rosszra gondolni, men a rablóbanda he­lyett becsületes fiatalemberekkel, munkásokkal találkozunk. Igaz, vér tapad a kezükhöz, de valaki­nek a baromfit is le kell vágni. Geieosényi Mihály 18 éves fiatal kezében olló, s igen nagy szakér­telemmel és nyugalommal küldi a pulykákat az „örök vadászterület­re”. Két éve dolgozik már itt nao forintot elengedtek — vallja be kényszeredetten. — No, lám, azért figyelembe veszik most még a károkat is. Az asszony bólogat, majd ezt mondja: — Más most a helyzet, igazán nem panaszkodhatunk. Jó a hús ára, a szerződötteké meg külö­nösen. Sdk a csirkénk, vaú sok tej, szóval megvagyunk vala­hogy... — Honnan van ez a szép sár­ga vaj? — kérdezzük. — Saját tejszeparátoruk van, házilag készítjük... A tehenek most, hogy kevesebbet adnak, azért fedezik a napi költsége­ket. 1400—1500 forint van belő­lük havonta, a vajat nem is ad_ juk el. — Jó dolog ez a szeparátor — nyugtázza az asszony szavait Kocsor is. — Mondom a terme­lőszövetkezetnek, mert hogy irt vannak a közelünkben, nekik is kel’ene venni ilyet Nézze meg a malacainkat, hogy híztak, erő­södtek a soványtejtől... Kimegyünk az ólak elé. A né«v szerződött sonkasüldő va­lóban szép. Hát még a hízó. — Űgv nézze, hoey tavaszi el- lés — mutat rá büszkén a köu zépiparaszt. — Ejha! Már most megvan vagy kétszáz kiló. — Gyönyörű! — ismerjük el. — ...Mert érteni kell az álla­tokhoz. — folytatja Kocsor. — Hej! Mit ‘ki lehetne hozni a ter­melőszövetkezet állatállományá­ból is... — Honnan ismeri olyan jól őket? — kérdezzük. — Hiszen mondom, itt vannak a szomszédságunkban. Aztán mikor egyesült a Béke és az Előre, Jakucs László meghívott engem is, meg vagy negyven gazdát az ünnepségre. — Csak az asszon ynépséget nem hívták! — mérgelődik Ko- csorné. Pedig... —• Elmondja, hogy testvére az egyik kamuti tsz-ben fogatos és hogy milyen jól keresnek ott az asszonyok is. — Persze — térnek mindket­ten az előbbi témára — ott job­bak a földek. Nálunk 20 mázsa tengeri termett, ott 40. Nálunk 3.5 mázsa volt az átlag, ott 12 mázsa. — Nemcsak a földek miatt van ez — jegyezzük meg —, ha­nem a nagyüzemi gazdálkodás miatt — No, —tolja hátra kalapját Kocsor — a lányom, a nagyob­bik, iaki most a Debreceni Me­zőgazdasági Technikumban ta­nul, már biztos, valamelyik nagyi''zembe megy majd dolgoz­ni... Én pedig?... Hát, majdcsak lesz valahogy... Búcsúzunk, mert jön már az „azúr expressz1’, ötven méter- nvire áll meg mindössze a Bé­kés, X. kerület, tanya 69 előtt, melyre, mi tagadás, kívülről is ráférne már egy kis újítás..-. Varga Dezső mint nap vérben, meg is sértődne, ha eltennék innen. Nagy becsülete van a vágónak a vállalatnál Elsősorban azért, mert a jó vágás feltétele a jó minőségnek. Ha nem sikerül a vágás, roncsossá válik a bőr, az pedig már nem való ex­portra. A másik ok pedig az, hogy bátraknak nevezik őket. S ez sem mindegy, mert sok szép lány dolgozik a vállalatnál, és ő mégis csak 18 éves. De, hogy az utolsó sem maradjon ki: — Ebben a hónapban megka­pom a kétezer forintot — mondja. És bizony ez sem megvetendő. Egy nyisszantás és vége a puly­kának, ez így megy reggeltől es­tig. Van vásnivaló, de győzik is. A következő teremben már kopa­szon, mezítelenül irdaljuk a puly­kákat. Itt tnég a zavairneniesség- ről híres újságírók is zavarba jön­nek. No, nem a pulykák miatt. hanem azért, mert annyi szép lány dolgozik itt... s mind az idegenre néz. Hirtelen azt sem tudjuk, kit szólítsunk meg, nehogy ott a sa­rokban a másik megsértődjön. Na, mindegy. Egy sóhajtás és lesz, ami lesz. Mondjuk ezt a szőke kis­lányt: — Halusfca Máriának hívnak. Nagyszénásról járok be. Két hete dolgozom itt. Ennyi az egész. Ahá, hát ők is zavarban vannak. No, akkor én nem, mégiscsak én vagyok a férfi. Nézzük csak a másikat, ö már asszony, Két éve ment férjhez. Férje: Jagos Attila. A harmadik is asszony. Szél Ist­vánná. Nézd csak, nem is olyan sok lány van itt. A következő sor­ban már ők kérdeznek. És még így beszélgetünk, mind tisztábbá válnak a pulykák, fürge ujjaikkal szedik róluk le a pilléket. Aki rö­vid ideje dolgozik itt, annak fá­rasztó a munka. A csuklója fájdul meg. Azért nem panaszkodnak. Jól keresnek, naponta 60—65 forintot És vidámak. Nem csoda, ahol eny- nyi fiatal van... Ilyen a sorrend a többi baromfi­nál is. Vágás, kopasztás, osztályo­zás, csomagolás, hűtés. Tele van a hizlaló, tele a fel­dolgozó termek, alig van hely a hűtőben is. Honnan ez a sok ba­romfi? — Nyolcvanhárom felvásárló telepünk van — mondja Berhencz elvtárs — és 111 termelőszövetke­zet, ahol tenyésztenek baromfit, ötvenhárom termelőszövetkezettel szerződésünk is van. Közben az óra mutatója déli 12 órához közeleg. A hűtőből éppen most jön ki a már exportképes, ízléses csomagolásiban a gyöngyi. A láda oldalán: TERIMPEX, Hun­gária. Indul útjára a magyar ba­romfi. Ebédre csengetnek. Gyors tisztálkodás és az udvaron, a termekben csend lett. Csak a ka­csák a libák méltatlankodnak: háp, háp... gá, gá..i Majnái József . —-----■•%«•%* A munkások érdekében Több munkássá], vezetővel beszélgettünk a párt Központi Bi­zottságának a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról szó-, ló határozatáról. Mindegyikük véleménye megegyezett abban, hogy a határozat igen nagy jelentőségű. Valamennyien örömmel fogad­ták. Sőt már több helyütt azon g ondolkoznak, hogy a határozat út­mutatásait hogyan hasznosítsák munkájukban, mindennapi éle­tükben. Yida Pál elvtárs, a bé­késcsabai István Malom párttitká­ra elmondotta, hogy pártszerveze­tüknek eddig is jó kapcsolata vol t a pártonkívüli munkásokkal. — De nem jelenti ez azt — ma­gyarázza —, hogy még jobb nem lehet. Negyedévenként eddig is rendszeresen megtartottuk a sza­bad pártnapot, amire a pártonkí- vülieket is meghívtuk, hogy ők is meghallgassák az előadást, tájé­kozódjanak a kül- és belpolitikai eseményekről. A pártnapokat ez­után is megtartjuk, csak persze azzal a különbséggel, hogy az ilyen rendezvényre lehetőleg mi­nél több résztvevőt toborozzunk. A pártszervezet vezetősége — ép­pen a Központi Bizottság határo­zatának szellemében azt is elhatározta, hogy az olyan tag­gyűlésre, amelyen termelési kér­déseket vitatunk meg, a pártonkl- vülieket is meghívjuk. Meghall­gatjuk véleményüket, javaslatai­kat, mert tudjuk, hogy tőlük is nagyon' sok hasznos észrevételt várhatunk. Helyes törekvések ezek. Az Ist­ván Malom kommunistái jól tud­ják, hogy elsősorban nékik kell a pártonkivüliekihez a közeledés el­ső lépését megtenni. Persze, nem könnyű az itteni pártalapszervezet munkája, mert a malom munká­sai jelenleg is három műszakiban dolgoznak. Ez természetesen a pártszervezet munkáját is nehe­zíti. Arról van szó ugyanis, hogy. mikor beszélgessenek el azokkal a munkásokkal, 'akik éjszaka dol­goznak? Megtalálták ennek is a módját: a pártszervezet vezetősé­gének tagjai a jövőben időt sza­kítanak arra, hogy az éjszakai mű­szak dolgozóit munka közben fel­keressék, érdeklődjenek munká­juk Iránt, választ adjanak kérdé­seikre, közvetítsék kéréseiket. Em­berséges cselekedet ez, amibén a munkásokkal való törődés, a ró­luk való gondoskodás jut kifeje­zésre. Az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalatnál Kovács Sándor műszaki vezető­vel beszélgettünk a határozatról. — Én, mint pártonkívüli — kezdte —, örömmel üdvözlöm a párt határozatát, amely ránk, műszak iákra ás fontos feladatokat ró. Ahhoz, hogy a termelés jobb legyen, a minő6ég javuljon, sze­rintem elengedhetetlen a szak­mai ismeretek rendszeres gyara­pítása. Mi ebben szeretnénk e- lőbbre Jutni, ezért a télen több szaktanfolyamot szervezünk az esztergályosok, csempegyártók és egyéb szakmunkások számára. Máskor is rendeztünk szakmai to­vábbképzést, sajnos, elég gyen­gén sikerülteik ezek, nagy volt a lemorzsolódás. Jó előkészítéssel, meggyőzéssel szeretnénk ezt a jö­vőben elkerülni. A vállalat Huba utcai csempe- gyártó telepén négy munkás véle­ményét hallgattuk meg a szakmai tanfolyamról. Gelegorya István anyagelőkészítő azzal kezdte mon- dókáját, hogy bizony nagyon üd­vös dolog lesz a továbbképzés, mert az itteni telepen csak egyet­len egy szakmunkás van, az is ve­zető beosztásban, akinek legjobb akarata mellett is kevés ideje jut arra, hogy a többieknek átadja szakmai tapasztalatait. Füvesi Já­nos, Sipaki Pál és Harsányi Jó­zsef égetők is hasonlóan véleked­tek, mondván: nagyon szívesen vállalják a tanulást, mert tudják, hogy ez nekik is, a vállalatnak Is csak hasznot hozhat. A Békéscsabai Tégla« gyárban Milecz Endre párt­titkár elvtárstól érdeklődtünk, hogy a párthatározat útmutatása alapján milyen tervek, elképzelé­sek varrnak az üzemben. — A párthatározat megerősített bennünket abban, hogy nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgo­zók1 '■munkakörülményeinek javí­tására. Az 1-es és 2-es szárító ke­mencénél az egészségre ártalmas kosárfűtésről áttérünk a gőzfűtés­re. Ezt az új szárítási módszert a közeljövőben be is vezetjük, s> ezzel az itteni munkásoknak ked­vezőbb, jobb munkaikörülménye- ket teremtünk. A téglagyáriak la­kásproblémájának megoldására egy tízéves távlati tervet dolgoz­tunk ki. Tíz év alatt az állam tá­mogatásával mintegy 220 lakást építünk. Az anyák gondjának eny­hítésére ugyanebben az időszak­ban egy napközis bölcsődét létesí­tünk az új lakások szomszédságá­ban, ahol 150 gyermek talál ott­honra, amíg a szülők dolgoznak. így lesznek a párthatározat út­mutatásaiból tervek, elkéozelé-ek, és a felelősségtudat, amivel ezeket megalkották, biztositék ahhoz, hogy valóság lesz mindegyifk'Hől. P. P. Holnap nyitják meg a Múzeumi Hetet Gyulán Holnap, mov. 24-én nyitják meg Gyulán az Erkel Ferenc Múzeum rendezésében a Múzeumi Hetet. A megnyitó napján leleplezik Mo- gyaréssy János emlékművét. A le­leplezés után Szerdahelyi István, gimnáziuma igazgatóhelyettes is­merteti Mogyoróssy János életét Hangverseny Orosházán A megyeszerte, sőt a megye ha­tárain túl is Ismert Orosházi „Er­kel Ferenc’’ Szimfonikus Zenekar hétfőn délután 5 órakor és este 8 órakor rendezi meg második bér­leti hangversenyét. A hangverse­nyen a zenei műsorszámok mellett a költészet is helyet kap Horváth Ferenc érdemes művész tolmácso­lásában. A zenekar bérleti hangversenyei már az elmúlt évadban is sikert hoztak és az új hangversenyek iránt is nagy az érdeklődés. és munkásságát. Este 6 érakor dr. Hankó Imre, múzeumigazgató tart előadást „Magyar múzeumok” címmel. A Múzeumi Hét második nap­ján, kedden délután 4 ódakor Gyula művelődéstörténete című kiállítást nyitják meg,.rr>ajd este 6 órakor dr. Entz Géza, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség mun­katársa, a történettudományok kandidátusa beszél a gyulai vár restaurálásáról. November 26-án szerdán este 6 órakor „Gyula iro­dalmi és történelmi hagyomá­nyai” címmel tartanak előadást. Csütörtökön délután 4 órakor pe­dig Munkácsy Mihály munkáiból rendeznek kiállítást. November 30-án, vasárnap este 6 órakor Je­ges Sándor, az Erkel Ferenc gim­názium igazgatója zárószavaival ér véget a Múzeumi Hét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents