Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-14 / 242. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 19M. október 14., kedd Listavezetőnk: Fehér Lajos elvtórs Jelölőgyűlés a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben \j Barázdált árrá, /V *ok szenvedést átvészelt emberek. Senkik, kizsigerezett rabszolgák, földesurak, uzsorás ügyvédek, népnyúzó Intézők, főszolgabírak, kulákok, az úri kaszinók törzsvendégeinek zsellérei, lábakapcái voltak egykor.»Koldus volt a nevük, vagy jobbik esetben „te gyerek, te lány". Még nevük sem völt. Blankeinstein gróf talpnya- lója, vitéz Szabó Imre intéző bottal hajtotta gyorsabb munkára ő- ket, ha szorított az idő. Kilencgyerekes apók gyűrögették foltos kalapjukat előttük, álltak egyik lábukról a másikra, s köszöntötték „kézit csókolom’’-mal őket. S ha egyszer-egyszer kicsordult a pohár, mert már húst ért a bot, a villogó, elszánt szemek előtt Farkas György rezidenciáján gyorsan megjelentek a sárgaruhás, gyűlölt kakastollasok, hogy kardlappal figyelmeztessenek: „Szolga a neved, tűrés a dolgod!" Most a megye legnagyobb termelőszövetkezetének. a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-nek kiegyenesedett derekú tagjai. A hatalom részesei. Színig töltik meg a négyszázszékes művelődési otthont. Nagy esemény színhelyére gyülekeztek: képviselőt jelölnek a parlamentbe és a megyei tanácsba. Itt ül közöttük Békés megye listavezetőjelöltje Fehér Lajos elvtárs, a párt Politikai Bizottságának tagja. Közöttük élt, dolgozott akkor is, amikor a másik községből, Szeghalomról dlszármazván, mint a párt illegális katonája küldte közéjük a harcra buzdító röpcédulákat, még a felszabadulás előtt. Kl Szeretettel simogatják a szemek az elnökség tagjait, Fehér Lajos, Klaulcó Mátyás, Láda András, Bakóczi Pál, D. Tóth Ferenc elvtársakat, mintha csak mondanák: magunkat küldjük, ha titeket jelölünk... Nincs nagy bum- sztradratta, dínomdánom, ahogyan az urak csinálták választások előtt, hogy elfelejtessék a néppel a mélységes nyomort, és ígéretekkel kápráztassák el a válasz- ■ tópolgárokat. Egy öreg mama kedves közvetlenséggel csokor virágot helyez az elnöki aszalra — ez minden dísz. A szívek ünnepélyesek itt, hisz’ nem mindennapi dolgokról van szó, ami sok mindent eszébe juttatott a múltról az egybegyűlteknek. Barkóczi Pali bácsi, a Vörös Csillag Tsz elnöke beszél. — Hogyan csinálták a múltban? — kérdezi mintegy magával vitatkozva, majd régi zsellértársaihoz fordul. — Hiszen emlékeztek! 1935-ben féllábszárig ért a hó. Ügy hajtottak bennünket az uradalomból, hogy leadjuk a voksot — az ellenségeinkre. * Szuronyos csendőrök vigyázták a szavazóhelyiségek előtt, hogy ne lépjen meg senki, aki nem szavazott. Az Ilyeneket még a munkahelyükről is elűzték... Előtte persze beszéltek, ígértek a jelöltek, de miután megszerezték a szavazatot, minden ígéretüket elfelejtették, nem tettek semmit. — Most másként van. A mi embereink vezetik az országot. De azért megvannak a régi urak is. Hogy hol vannak? Jelentkeztek 1956-ban, amikor úgy gondolták, • hogy újra cselédekké süllyeszt bennünket az ellenforradalom. Farkas György, akié volt a központi tanyánk, 1956 novemberében levelet írt nekünk Pestről, hogy most már kitakarodhatunk, de e- lőbb fizessük meg a tanya használati díját. No, jól megfizettük volna, erről beszélt Mindszenthy is, aki megmondta; ott fogják folytatni, ahol abbahagyták... Most ml választunk, módunkban van. Persze, a huligánoknak, a Farkas György-féléknek, akik eltapostak volna bennünket 12 év eredményeivel e- gyütt, nincsen módjukban..; És feláll Kontra János tsz-bri- gádvezető, hogy egyszerű szavakkal ki is mondja az arcokon ülő érzéseket. « — ... Ezért javaslom képviselő- jelöltnek Fehér Lajos elvtársat, és megyei tanácstagnak D. Tóth Ferenc elvtársat, akiket jól ismerünk. Ismét az elnöki asztalnál ülő elvtársakra szegeződnek a melegséget sugárzó szempárok. A nyurga, magas 41 éves, de mór őszülni kezdő, javakorabeli férfi, Fehér Lajos elvtárs alakja szinte filmszerű pergéssel tűnik fel, hol Szeghalmon egy kulák-tanyán, hol Debrecenben az egyetemen, hol Budapesten a Szabad Szó szerkesztőségében, hol a pánt e- gyik partizán osztagának élén, valamelyik újpesti utcán, majd az ellenforradalom viharában, a pártközpont és a parlament ostromolt épületei között, ahogyan életéről, útjáról szólnak a szavak. Szegény paraszti szülők gyermeke öten voltak testvérek. A középiskolát úgy tudta elvégezni, hogy közben kuláktanyákon napszá- moskodott. Sorsa a többi szegény ember sorsta volt. Látta a nén feneketlen nyomorát s mikor Debrecenbe került az egyetemre — a- hol aztán megszerezte a tanári diplomát —, már azzal az eltökéltséggel: tanult, hogy egész életét az elnyomottak ügyéhez köti. a Márci- vezétő ereje az Illegális Kommunista Párt, s amely a fasizmus elleni harcra szervezi az egyetemi ifjúságot. 1941 nyarán Budapestre megy, és mint a párt megbízottja, újságíróként dolgozik a Szabad Szó szerkesztőségében. A párt i- rányvonalát igyekszik érvényesíteni ebben a regális sajtóorgánumban. Ezen a lapon keresztül szóltak akkor a kommunisták a paraszti tömegekhez, szervezték a földmunkás szektorokat A lap levelezőinek kezeihez Fehér elvtárson keresztül így jutottak el Szeghalomra, Füzesgyarmatra és az ország más községeibe az illegális kommunista párt felvilágosító röpcédulái, amelyek harcba hívták a népet a háború ellen. Majd mikor a hős szovjet csapatok elérkeztek Pest alá is, Fehér elvtárs, a párt megbízásából mint partizán vett részt a felszabadító harcban, amelyről egy könwe is megjelent. (Felszabadulás után két évig a rendőrségen dolgozott, és segített eltisztítani a Horthy-időkből itt maradt szemetet.) Majd a Szabad Föld felelős szerkesztője lett, s mint mezőgazdasági újságíró harcolt azért, hogy a dolgozó parasztok megtalálják a felemelkedésükhöz vezető egyedül helyes u- tat. Az ellenforradalom ismét a vártán találta Fehér elvtársat is sok jó vezetőnkkel együtt. Saját szavai szerint élete legnagyobb él-' ménye, mikor Kádár elvtársék meghívták őt, hogy a szocializmushoz hű erőkkel együtt megszervezzék az új forradalmi pártközpontot és megindítsák az ellentámadást a kapitalizmust visszaállítani akaró erőkkel szemben. A párt központi ideiglenes intéző bizottságának tagja lett s abban a súlyos gazdasági helyzet, ben, amikor az ellenforradalom uszítására megállt az ország vérkeringése és az inflációs szakadék szélén táncoltatták az országot, Fehér elvtársat a széncsata szervezésére állította a párt. Nem hiába fordultak a bányászokhoz, a bányászok munkája nyomán újra megindult az élet az U zemekben s hamarosan stabilizálódott gazdasági helyzetünk. Azóta pedig mint a Politikai Bizottság tagja dolgozik Fehér elvtárs a nép felemelkedéséért. Vannak, akik csak a jelölőgyűlésen elhangzott szavakból ismerik meg ennyire részletesen Fehér elvtárs életét, mégis, mint régi ismerősök köszöntik őt felszólalásaikban, özv. Gerő Sándomé a nők nevében jelöli őt s kéri, hogy képviselje továbbra is ilyen harcosan a dolgozó nők ügyét. Lakatos István, aki csak az újságokból olvasott Fehér elvtárs munkásságáról, személyesen eddig nem ismerte, kijelenti; o- lyan ember kerül ki közülünk, aki jól ismeri a parasztság gondjait, s hogy erejét nem kímélve fog dolgozni megoldásukért, arra biztosíték eddigi harcos élete, a- mely a mi ügyünkért nem egyszer forgott már halálveszedelemben, özv. Makra Pétérné nyolcgyermekes asszony arról beszél, hogy az ő gyermekei is ma Farkas György cselédei lennének, ha a párt, aki Fehér elvtársat is nevélte, nem harcolt volna következetesen az ellenforradalom letöréséért, országosan és itt helyben is mint D. Tóth elvtársék. Képviseljék ezután is úgy a dolgozó nép érdekeit, ahogyan eddig — mondotta. Többen hozzászóltak, még mielőtt a jelölőgyűlés egyhangú szavazatával níegválasztotta’ ■ a jelölteket. Fehér elvtárs hangjában megille- tődöttsóg volt, amikor .mondta: — Örülök, hogy éppen a megye a legnagyobb termelőszövetkezetének tagjai jelölnek képviselőnek. Minden idegszálammal és tehetségemmel küzdeni fogok azért, hogy a párt programja megvalósuljon, a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében. Mint képviselő is, ha a választók jóváhagyják majd ezt a jelölést, szívvel-lélekkel harcolni fogok a nép ügyéért.; Varga Dezső I Kínai Népkiiztársaság honvédelmi miniszterének parancsa a tűzszünet két hétre szóié megbosszahbitásárél A Kínai Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma október 13-án parancsot intézett a kínai népi felszabadító hadsereg fuesieni arcvonalon állomásozó egységeihez: Október K-tól további két hétre függesszétek fel Kimoj tüzérségi bombázását, hogy meglássuk, mit tesz a szembenálló fél és módot adjunk Kkno- jon étő honfitársainknak — kato. nai és polgári személyeknek egyaránt —, hogy elegendő u- tán pótlást kapjanak — beleértve élelmiszereket és katonai felszerelést is — és megerősítsék állásaikat. A parancs ezután közli: A Tajvanon és a Tajvani-szorosban tartózkodó amerikaiaknak haza kell menniök. Semmi okuk sincs arra, hogy ott maradjanak és semmit sem érnek el azzal, ha nem hajlandók visszatérni hazájukba. A Tajvanon, a Penghu-szige- teken, Kimojon és Macun élő kínaiaknak többsége hazafi és az árulók nagyon kevesen vannak. Ezért politikai munkára van szükség, hogy ezeken a szigeteken élő kínaiak nagy része fokozatosan öntudatra ébredjen és elszigetelje az árulók maroknyi csoportját. Ez a munka az órák és a napok múlásával érezteti majd hatását. Mindaddig, amíg a Tajvanon levő Koumintang nem kezd békés tárgyalásokat velünk és amíg nem dolgoztuk ki a probléma méltányos megoldását, addig a polgárháború tovább folyik. Tajvan szóvivője azt állította, hogy a harc megszüntetése, majd folytatása és ismét megszüntetése, nem egyéb kommunista cselfogásnál. Megfelel a valóságnak, hogy a harc hol szünetelt, hol kiújult. Ez azonban nem cselfogás. Ha Önök nem hajlandók béketárgyalásokat folytatni, akkor a harc elkerülhetetlen. Az amerikaiak arra törekednek, hogy beavatkozzanak a mi polgárháborúnkba. Ezt ők tűzszünetnek nevezik. Az ember csak nevethet ezen. Ugyan mi jogon vetik fel az amerikaiak ezt a kérdést? Szabadjon megkérdezni, hogy kit képviselnek? Nem képviselnek senkit. Talán az amerikaiakat képviselik? Kína és az Egyesült Államok között nincs háború és ezért nem folyik harc, amit meg kellene szüntetni Talán Tajvan lakosságát képviselik? A tajvani hatóságok nem adtak megbízólevelet. A Koumintang vezetői teljes mértékben ellenzik a kínai—amerikai tárgyalásokat. Az amerikai nemzet nagy nemzet és az amerikai nép jó- szándékú. Az amerikai nép nem akar háborút, örömmel üdvözli a békét. Az Egyesült Államok kormányában vannak egyesek — mint Dulles és a hozzá hasonszőrűek —, akik valóban nem mondhatók okosnak. Itt van például a tűzszünet. Talán nem a józan ész hiányát bizonyítja az, amit erről hangoztanak? Hatszázötvenmilliós kínai népünk szent feladata, hogy visszaszerezze Tajvant, a Penghu-szjgeteket, Kimojt és Maeut és befejezze a haza e- gyesítését. Ez Kína belügye és egyetlen külföldi hatalomna. sincs joga ahhoz, hogy ebbe beleavatkozzék. Nincs joga beavatkozni az Egyesült Nemzetek Szervezetének sem. Már nincs messze az idő, a- mikor világszerte eltemetik az agresszorokat és lakájaikat. Számukra nincs menekülés. Az sem segíthet rajtuk, ha a Holdban próbálnak elrejtőzni. Ahova az ellenség eljut, oda mi is eljutunk és mindenképpen visszahurcoljuk őket. Más szóval: a győzelem a világ népeié. Az amerikaiak nem folytathatnak hajókaraván-kísérő akciót Kimoj vizein. Ha mégis ilyen akciót kezdeményeznének, haladéktalanul megkezdjük a tüzelést. E parancs végrehajtását szigorúan megkövetelem. Peng Tö-huaj honvédelmi miniszter (12) De mi toriéul itt...? ML *— Testvéreim! Nehéz napokat élünk, nehéz harcot vívunk. Útón-útfélen akadályozzák a munkát. Nem úgy megy a forradalom ügye, ahogy kellene. Még mindig itt vannak a rákosisták — mutatott a pártbizottság irányába —, akikhez sokan bejárogatnak. És ráadásul még fegyvereik is vannak! Vegyük el testvéreim a pártbizottságtól a fegyvereiket! Az elnöki asztalnál tapsolni kezdett valaki, mire a széksorokban ülő elnökségi tagok hang nélkül viszonozták a tapsot. — Ügy hiszem — folytatta Fekete —, a lefegyverzéssel Tóth polgártársunkat kell megbízni, ö alkalmas erre! Tóthot meglepte a kijelentés. Kényelmetlenül érezte magát. Pont ő? A pártbizottság tagja..-. Aztán kezdett megbarátkozni a gondolattal... — Ezek megbíznak bennem. Csakis azért adnak ilyen feladatot — gondolta. Mire megszavazták a pártbizottság tagjainak lefegyverzését, kész volt az elhatározással: — Vállalom! — De most azonnal végre kell hajtani, mi addig itt maradunk együtt — sürgette Fekete. — Igenis! Hrabovszki és még néhány an csatlakoztak Tóthoz, aki nyomban intézkedett. Gépkocsit rendelt a pártbizottság ,elé. Kinyittatott minden irodát, páncélszekrényt, a talált fegyvereket kivitette az épületből, s gépkocsira rakatta; ;..Tóth boldogan vágta össze a bokáját az elnökség előtt: — Jelentem, a feladatot teljesítettem. — Áz alezredes már a bizalom nyergében érezte magát. — Hiába, rendes emberek ezek és ha látják, hogy van az emberben akarat és tehetség, még azt is megbocsátják, hogy párttag volt... — morfondírozott Tóth. Igen ám, de nem tudott arról, hogy a szűkkörű intézőbizottság dolgozik, él és irányít. Ugyanis ezekhez a délután folyamán egy javaslat érkezett: — Tóthtól félni kell. Újra csak elárul bennünket. A tömeggel követeltetni kellene leváltását. Helyette inkább Bi- ezót... — Ki az a Bic7ó? — kérdezte valamelyikük. A kérdezett helyett Kaskötő válaszolt és adta meg a pontos jellemzést: — Blczó Gyula alezredes régi
