Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-14 / 242. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 19M. október 14., kedd Listavezetőnk: Fehér Lajos elvtórs Jelölőgyűlés a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben \j Barázdált árrá, /V *ok szenvedést átvészelt emberek. Senkik, kizsigerezett rabszolgák, földesurak, uzsorás ügyvédek, népnyúzó Intézők, főszolgabírak, kulákok, az úri kaszinók törzs­vendégeinek zsellérei, lábakapcái voltak egykor.»Koldus volt a ne­vük, vagy jobbik esetben „te gye­rek, te lány". Még nevük sem völt. Blankeinstein gróf talpnya- lója, vitéz Szabó Imre intéző bot­tal hajtotta gyorsabb munkára ő- ket, ha szorított az idő. Kilenc­gyerekes apók gyűrögették foltos kalapjukat előttük, álltak egyik lábukról a másikra, s köszöntöt­ték „kézit csókolom’’-mal őket. S ha egyszer-egyszer kicsordult a pohár, mert már húst ért a bot, a villogó, elszánt szemek előtt Farkas György rezidenciáján gyorsan megjelentek a sárgaru­hás, gyűlölt kakastollasok, hogy kardlappal figyelmeztessenek: „Szolga a neved, tűrés a dolgod!" Most a megye legnagyobb ter­melőszövetkezetének. a füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz-nek kiegyenesedett derekú tagjai. A hatalom részesei. Színig töltik meg a négyszáz­székes művelődési otthont. Nagy esemény színhelyére gyülekeztek: képviselőt jelölnek a parlament­be és a megyei tanácsba. Itt ül közöttük Békés megye listavezetőjelöltje Fehér Lajos elvtárs, a párt Poli­tikai Bizottságának tagja. Közöt­tük élt, dolgozott akkor is, amikor a másik községből, Szeghalomról dlszármazván, mint a párt illegá­lis katonája küldte közéjük a harcra buzdító röpcédulákat, még a felszabadulás előtt. Kl Szeretettel simogatják a sze­mek az elnökség tagjait, Fehér Lajos, Klaulcó Mátyás, Láda And­rás, Bakóczi Pál, D. Tóth Ferenc elvtársakat, mintha csak monda­nák: magunkat küldjük, ha tite­ket jelölünk... Nincs nagy bum- sztradratta, dínomdánom, aho­gyan az urak csinálták választá­sok előtt, hogy elfelejtessék a nép­pel a mélységes nyomort, és ígé­retekkel kápráztassák el a válasz- ■ tópolgárokat. Egy öreg mama ked­ves közvetlenséggel csokor virá­got helyez az elnöki aszalra — ez minden dísz. A szívek ünnepé­lyesek itt, hisz’ nem mindennapi dolgokról van szó, ami sok min­dent eszébe juttatott a múltról az egybegyűlteknek. Barkóczi Pali bácsi, a Vörös Csillag Tsz elnöke beszél. — Hogyan csinálták a múltban? — kérdezi mintegy magával vitat­kozva, majd régi zsellértársaihoz fordul. — Hiszen emlékeztek! 1935-ben féllábszárig ért a hó. Ügy hajtottak bennünket az urada­lomból, hogy leadjuk a voksot — az ellenségeinkre. * Szuronyos csendőrök vigyázták a szavazó­helyiségek előtt, hogy ne lépjen meg senki, aki nem szavazott. Az Ilyeneket még a munkahelyükről is elűzték... Előtte persze beszél­tek, ígértek a jelöltek, de miután megszerezték a szavazatot, min­den ígéretüket elfelejtették, nem tettek semmit. — Most másként van. A mi embereink vezetik az országot. De azért megvannak a régi urak is. Hogy hol vannak? Jelentkeztek 1956-ban, amikor úgy gondolták, • hogy újra cselédekké süllyeszt bennünket az ellenforradalom. Farkas György, akié volt a köz­ponti tanyánk, 1956 novemberében levelet írt nekünk Pestről, hogy most már kitakarodhatunk, de e- lőbb fizessük meg a tanya hasz­nálati díját. No, jól megfizettük volna, erről beszélt Mindszenthy is, aki megmondta; ott fogják folytatni, ahol abbahagyták... Most ml választunk, módunkban van. Persze, a huli­gánoknak, a Farkas György-félék­nek, akik eltapostak volna ben­nünket 12 év eredményeivel e- gyütt, nincsen módjukban..; És feláll Kontra János tsz-bri- gádvezető, hogy egyszerű szavak­kal ki is mondja az arcokon ülő érzéseket. « — ... Ezért javaslom képviselő- jelöltnek Fehér Lajos elvtársat, és megyei tanácstagnak D. Tóth Ferenc elvtársat, akiket jól isme­rünk. Ismét az elnöki asztalnál ülő elvtársakra szegeződnek a meleg­séget sugárzó szempárok. A nyur­ga, magas 41 éves, de mór őszülni kezdő, javakorabeli férfi, Fehér Lajos elvtárs alakja szinte film­szerű pergéssel tűnik fel, hol Szeg­halmon egy kulák-tanyán, hol Debrecenben az egyetemen, hol Budapesten a Szabad Szó szer­kesztőségében, hol a pánt e- gyik partizán osztagának élén, valamelyik újpesti utcán, majd az ellenforradalom viharában, a pártközpont és a parlament ost­romolt épületei között, ahogyan életéről, útjáról szólnak a szavak. Szegény paraszti szülők gyermeke öten voltak testvérek. A középis­kolát úgy tudta elvégezni, hogy közben kuláktanyákon napszá- moskodott. Sorsa a többi szegény ember sorsta volt. Látta a nén fe­neketlen nyomorát s mikor Deb­recenbe került az egyetemre — a- hol aztán megszerezte a tanári diplomát —, már azzal az eltö­kéltséggel: tanult, hogy egész éle­tét az elnyomottak ügyéhez köti. a Márci- vezétő ereje az Illegális Kommunista Párt, s amely a fasizmus elleni harcra szervezi az egyetemi ifjú­ságot. 1941 nyarán Budapestre megy, és mint a párt megbízottja, újságíróként dolgozik a Szabad Szó szerkesztőségében. A párt i- rányvonalát igyekszik érvényesí­teni ebben a regális sajtóorgá­numban. Ezen a lapon keresztül szóltak akkor a kommunisták a paraszti tömegekhez, szervezték a földmunkás szektorokat A lap le­velezőinek kezeihez Fehér elv­társon keresztül így jutottak el Szeghalomra, Füzesgyarmatra és az ország más községeibe az ille­gális kommunista párt felvilágosí­tó röpcédulái, amelyek harcba hívták a népet a háború ellen. Majd mikor a hős szovjet csa­patok elérkeztek Pest alá is, Fe­hér elvtárs, a párt megbízásából mint partizán vett részt a felsza­badító harcban, amelyről egy könwe is megjelent. (Felszabadulás után két évig a rendőrségen dolgozott, és segített eltisztítani a Horthy-időkből itt maradt szemetet.) Majd a Szabad Föld felelős szerkesztője lett, s mint mezőgazdasági újságíró har­colt azért, hogy a dolgozó parasz­tok megtalálják a felemelkedé­sükhöz vezető egyedül helyes u- tat. Az ellenforradalom ismét a vártán találta Fehér elvtársat is sok jó vezetőnkkel együtt. Saját szavai szerint élete legnagyobb él-' ménye, mikor Kádár elvtársék meghívták őt, hogy a szocializ­mushoz hű erőkkel együtt meg­szervezzék az új forradalmi párt­központot és megindítsák az el­lentámadást a kapitalizmust visszaállítani akaró erőkkel szem­ben. A párt központi ideiglenes intéző bizottságának tagja lett s abban a súlyos gazdasági helyzet, ben, amikor az ellenforradalom uszítására megállt az ország vér­keringése és az inflációs szakadék szélén táncoltatták az országot, Fehér elvtársat a széncsata szer­vezésére állította a párt. Nem hiá­ba fordultak a bányászok­hoz, a bányászok munkája nyo­mán újra megindult az élet az U zemekben s hamarosan stabilizá­lódott gazdasági helyzetünk. Azó­ta pedig mint a Politikai Bizott­ság tagja dolgozik Fehér elvtárs a nép felemelkedéséért. Vannak, akik csak a jelölőgyűlésen elhangzott sza­vakból ismerik meg ennyire rész­letesen Fehér elvtárs életét, még­is, mint régi ismerősök köszöntik őt felszólalásaikban, özv. Gerő Sándomé a nők nevében jelöli őt s kéri, hogy képviselje továbbra is ilyen harcosan a dolgozó nők ügyét. Lakatos István, aki csak az újságokból olvasott Fehér elv­társ munkásságáról, személyesen eddig nem ismerte, kijelenti; o- lyan ember kerül ki közülünk, aki jól ismeri a parasztság gond­jait, s hogy erejét nem kímélve fog dolgozni megoldásukért, arra biztosíték eddigi harcos élete, a- mely a mi ügyünkért nem egyszer forgott már halálveszedelemben, özv. Makra Pétérné nyolcgyer­mekes asszony arról beszél, hogy az ő gyermekei is ma Farkas György cselédei lennének, ha a párt, aki Fehér elvtársat is nevél­te, nem harcolt volna következe­tesen az ellenforradalom letöré­séért, országosan és itt helyben is mint D. Tóth elvtársék. Képvisel­jék ezután is úgy a dolgozó nép érdekeit, ahogyan eddig — mon­dotta. Többen hozzászóltak, még mielőtt a jelölőgyűlés egyhangú szavaza­tával níegválasztotta’ ■ a jelölteket. Fehér elvtárs hangjában megille- tődöttsóg volt, amikor .mondta: — Örülök, hogy éppen a megye a legnagyobb termelőszövetkezeté­nek tagjai jelölnek képviselőnek. Minden idegszálammal és tehet­ségemmel küzdeni fogok azért, hogy a párt programja megvaló­suljon, a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében. Mint képviselő is, ha a válasz­tók jóváhagyják majd ezt a jelö­lést, szívvel-lélekkel harcolni fo­gok a nép ügyéért.; Varga Dezső I Kínai Népkiiztársaság honvédelmi miniszterének parancsa a tűzszünet két hétre szóié megbosszahbitásárél A Kínai Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma ok­tóber 13-án parancsot intézett a kínai népi felszabadító had­sereg fuesieni arcvonalon állo­másozó egységeihez: Október K-tól további két hétre függesszétek fel Kimoj tüzérségi bombázását, hogy meglássuk, mit tesz a szemben­álló fél és módot adjunk Kkno- jon étő honfitársainknak — kato. nai és polgári személyeknek egyaránt —, hogy elegendő u- tán pótlást kapjanak — bele­értve élelmiszereket és katonai felszerelést is — és megerősít­sék állásaikat. A parancs ezután közli: A Tajvanon és a Tajvani-szo­rosban tartózkodó amerikaiak­nak haza kell menniök. Semmi okuk sincs arra, hogy ott ma­radjanak és semmit sem érnek el azzal, ha nem hajlandók visszatérni hazájukba. A Tajvanon, a Penghu-szige- teken, Kimojon és Macun élő kínaiaknak többsége hazafi és az árulók nagyon kevesen van­nak. Ezért politikai munkára van szükség, hogy ezeken a szigeteken élő kínaiak nagy ré­sze fokozatosan öntudatra éb­redjen és elszigetelje az árulók maroknyi csoportját. Ez a mun­ka az órák és a napok múlásá­val érezteti majd hatását. Mindaddig, amíg a Tajvanon levő Koumintang nem kezd békés tárgyalásokat velünk és amíg nem dolgoztuk ki a prob­léma méltányos megoldását, addig a polgárháború tovább folyik. Tajvan szóvivője azt állítot­ta, hogy a harc megszüntetése, majd folytatása és ismét meg­szüntetése, nem egyéb kommu­nista cselfogásnál. Megfelel a valóságnak, hogy a harc hol szünetelt, hol kiújult. Ez azon­ban nem cselfogás. Ha Önök nem hajlandók béketárgyaláso­kat folytatni, akkor a harc el­kerülhetetlen. Az amerikaiak arra töreked­nek, hogy beavatkozzanak a mi polgárháborúnkba. Ezt ők tűz­szünetnek nevezik. Az ember csak nevethet ezen. Ugyan mi jogon vetik fel az amerikaiak ezt a kérdést? Szabadjon meg­kérdezni, hogy kit képviselnek? Nem képviselnek senkit. Talán az amerikaiakat képviselik? Kína és az Egyesült Államok között nincs háború és ezért nem folyik harc, amit meg kel­lene szüntetni Talán Tajvan lakosságát képviselik? A tajva­ni hatóságok nem adtak meg­bízólevelet. A Koumintang ve­zetői teljes mértékben ellenzik a kínai—amerikai tárgyaláso­kat. Az amerikai nemzet nagy nemzet és az amerikai nép jó- szándékú. Az amerikai nép nem akar háborút, örömmel üdvözli a békét. Az Egyesült Államok kormányában vannak egyesek — mint Dulles és a hozzá hasonszőrűek —, akik valóban nem mondhatók okos­nak. Itt van például a tűzszü­net. Talán nem a józan ész hi­ányát bizonyítja az, amit erről hangoztanak? Hatszázötvenmil­liós kínai népünk szent felada­ta, hogy visszaszerezze Tajvant, a Penghu-szjgeteket, Kimojt és Maeut és befejezze a haza e- gyesítését. Ez Kína belügye és egyetlen külföldi hatalomna. sincs joga ahhoz, hogy ebbe be­leavatkozzék. Nincs joga bea­vatkozni az Egyesült Nemzetek Szervezetének sem. Már nincs messze az idő, a- mikor világszerte eltemetik az agresszorokat és lakájaikat. Számukra nincs menekülés. Az sem segíthet rajtuk, ha a Hold­ban próbálnak elrejtőzni. Aho­va az ellenség eljut, oda mi is eljutunk és mindenképpen visszahurcoljuk őket. Más szó­val: a győzelem a világ népeié. Az amerikaiak nem folytat­hatnak hajókaraván-kísérő ak­ciót Kimoj vizein. Ha mégis ilyen akciót kezde­ményeznének, haladéktalanul megkezdjük a tüzelést. E parancs végrehajtását szi­gorúan megkövetelem. Peng Tö-huaj honvédelmi miniszter (12) De mi toriéul itt...? ML *— Testvéreim! Nehéz napo­kat élünk, nehéz harcot vívunk. Útón-útfélen akadályozzák a munkát. Nem úgy megy a for­radalom ügye, ahogy kellene. Még mindig itt vannak a ráko­sisták — mutatott a pártbizott­ság irányába —, akikhez so­kan bejárogatnak. És ráadásul még fegyvereik is vannak! Ve­gyük el testvéreim a pártbizott­ságtól a fegyvereiket! Az elnöki asztalnál tapsolni kezdett valaki, mire a székso­rokban ülő elnökségi tagok hang nélkül viszonozták a tap­sot. — Ügy hiszem — folytatta Fekete —, a lefegyverzéssel Tóth polgártársunkat kell megbízni, ö alkalmas erre! Tóthot meglepte a kijelentés. Kényelmetlenül érezte magát. Pont ő? A pártbizottság tagja..-. Aztán kezdett megbarátkozni a gondolattal... — Ezek megbíznak bennem. Csakis azért adnak ilyen fel­adatot — gondolta. Mire meg­szavazták a pártbizottság tag­jainak lefegyverzését, kész volt az elhatározással: — Vállalom! — De most azonnal végre kell hajtani, mi addig itt maradunk együtt — sürgette Fekete. — Igenis! Hrabovszki és még néhány an csatlakoztak Tóthoz, aki nyom­ban intézkedett. Gépkocsit ren­delt a pártbizottság ,elé. Ki­nyittatott minden irodát, pán­célszekrényt, a talált fegyve­reket kivitette az épületből, s gépkocsira rakatta; ;..Tóth boldogan vágta össze a bokáját az elnökség előtt: — Jelentem, a feladatot tel­jesítettem. — Áz alezredes már a bizalom nyergében érezte ma­gát. — Hiába, rendes emberek ezek és ha látják, hogy van az emberben akarat és tehetség, még azt is megbocsátják, hogy párttag volt... — morfondírozott Tóth. Igen ám, de nem tudott ar­ról, hogy a szűkkörű intézőbi­zottság dolgozik, él és irányít. Ugyanis ezekhez a délután fo­lyamán egy javaslat érkezett: — Tóthtól félni kell. Újra csak elárul bennünket. A tö­meggel követeltetni kellene le­váltását. Helyette inkább Bi- ezót... — Ki az a Bic7ó? — kérdezte valamelyikük. ­A kérdezett helyett Kaskötő válaszolt és adta meg a pontos jellemzést: — Blczó Gyula alezredes régi

Next

/
Thumbnails
Contents