Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-30 / 256. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. október 30., csütörtök Nem felejtik el sokai, mitől szabadultak A Francia Kommunista Párt választási nagygyűlése Méhkeréken a tanécsháza egyik irodájában amikor beléptem, hárman tartózkodtak. Egy új ter­melőszövetkezet alakításáról folyt a szó és éppen Páter Tivadar, a Bocskai Termelőszövetkezeti cso­port könyvelője beszélt-. Eokszin György, a tanács vég­rehajtó bizottságának titkára kí­nált meg hellyel, és kérdésemre; nem zavarok-e, Cséfán Mihály tejkezelő, a párt helyi vezetőségé­nek tagja válaszolta, hogy nem. — Úgyis ritkán járnak erre újságírók, pedig nálunk ia van miről írni, — Azt hiszem kevesen ismerik a mi életünket, pedig igen tanul­ságos — vette át a szót Rokszín György és folytatta: — Közsé­günk román nemzetiségű és két­ezer hétszázan lakják jelenleg. Házasság révén jöttek hozzánk magyarok, de még így is csak 4—5 százalékát teszik ki a községnek. A vb-titkár eddig ért a beszéd­del, amikor Páter Tivadar vette át a szót, majd Cséfán Mihály is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Egyikükről a másikra néztem s miközben hallgattam szavaikat, egyre élesebben bontakozott ki múltjuk, jelenük. Nádfedeles há­zak, egy kút, egy járda a főutcán, egy iskola, melybe ritkán járhat­tak, egy bolt, melyben hébe-hóba fordultak meg, mert élettársuk volt a határtalan nélkülözés, a nyomor. Az akkori vezetők, a jegyző és helyettese, urak voltak. Szóba sem álltak a község népé­vel. A községi bíró is hasonszőrű; kulák volt. Az egész határt há­rom-négy böldbirtokos uralta. A környék uradalmait a méhkeré­kiek látták el a legolcsóbb mun­kaerővel. Ez volt a múltjuk és e mögött húzódik az akkori életük ezernyi kínja. A jegyző, ha olyan kedve volt, felpofozta, aki nem állt e- lőtte feszes vigyázzban. Páter Tivadar, amikor katonai szó gálatának idején egyszer ha­zajött szabadságra és családi pót­lék ügyben a főjegyzőnél járt, az durván kizavarta az irodából és nem intézett semmit. Cséfán Mihály az uradalomban olyan nehéz munkán dolgozott, hogy a munkásokat azon a mun­kahelyen hetenként cserélték. Öt nem váltották le, mert román nemzetiségű. Munkában mind többet követeltek tőlük az urak, és mind kevesebb bért fizettek. Kultúra? Erről nem is lehetett beszélni. Amikor Nyéken, gróf Almás! egyik birtokán a béres­gazda könyvet látott náluk, ekép- pen oktatta ki a munkásokat: — Nektek nem kell ész, csak annyi, hogy ha zuhog az eső, az eresz alá húzódjatok. Abban az Időben a község la- Kosságának nagy többsége anal­fabéta volt. Ezerszer jaj volt an­nak, aki az embertelen elnyomás ellen felemelte a hangját. Sokan emlékeznek még Argyelán Mi­hály esetére, aki nem akart a papnak alacsony bérért dolgozni. Csendőrök vitték el és internál­ták. Két évig nem Jött vissza. Rúzsa János az 1930-as években cipészinasnak akart elszegődni, de azt mondták neki: Erről csak akkor lehet szó, ha egy nyilatko­zatot ír, melyben megtagadja nemzetiségét és áttér a keresztény vallásra. A nyomor, az elkeseredés, a megaláztatás, az urak iránti gyű­lölet szította bennük a tüzet, de akkor gyengék voltak, mit tehet­tek? Semmit. Keserű, szájízzel et­ték mindennap a máiét, mely fő eledelük volt. — A községben nem felejtik el soha, hogy mi volt, és mitől sza­badultak 1944 őszén, amikor a szovjet csapatok megjelentek — mondotta Rokszin György, és Csá- fán Mihály a szavakat megerő­sítve ismételte: — Bizony, nem fe- laíSük el soha. és tudjuk hol a helyünk Mai életünk egészen más — fűzte tovább a gondolatait. — Megszűnt a nyomor és az u- szítás. A munkéshatalom óta nem kell szégyelnünk, titkolnunk a- nyanyelvünket, egyenlőek köte­lességeink és jogaink. Most, ha a községből elmennek dolgozni, ünneplőben mennek és nem tudni, hogy répakapálásból, vagy hivatalból jottJk-e meg. A beszéd fonalát újra Rokszin György gombolyította tovább. A felszabadulás óta állami segítség­gel és saját erőből — három utca kivételével — járdák szelik át a községet. 1952-ben bevezettük a villanyt. Négyszázszemélyes kul- túrházat építettünk, melyben or­szágos hirű kultúrcsoport nevelő­dött és hetenként van mozielő­adás. 1958-ban felépült az új ta­nácsháza. Új iskola létesült neve­lői lakással. Van óvodánk, napkö­zi otthonnal és az ivóvízellátás is megjavult az újonnan fúrt kutak­kal. A múltban a községben nem volt sem ember-, sem állatorvos. Az újszülött csecsemők elhalálo­zása 50 százalékos volt. Most van­nak orvosaink és az újszülöttek---------------------------------■ Hol , 1 mikor, tartanak választói nagygyűléseket kik Mezőhegyesen október 31-én i este 6 órakor: Fehér Lajos elv- ■ társ. Köröstarcsán okt. 31-én este 6 órakor: Barna Pál és dr.Far- kas Ernő. Mezőgyánban október 31-én! este 6 órakor: Frank Ferenc és Pagyoga Lajos. Gádoroson okt. 31-én, este 6 órakor: K. Nagy István. Tótkomlóson nov. 1-én este 6 órakor: Darvas József és Boros Gáborné. Vésztőn november 1-én este 6 órakor: Csepregi Pál és Pardi István. Dévaványán nov. 2-án de. 10 órakor: Klaukó Mátyás és Ko­vács Gáborné. Battonyán nov. 2-án délelőtt 10 órakor: Laszli Pál és Ognye- novics Milán. Két egy házán nov.2-án de. 10 órakor: Szelezsán György és Tóth Lajos. Dombegyházán nov. 2-án de. 10 órakor: Hidas Mihály és Ná- nási Illés. Endrődön nov. 2-án de. 10 ó- rakor: Gonda József és Horváth Imréné. Sarkadon, nov. 2-án de. 10 ó- rakor: Boros Gergely és Leel- össy Kálmán. Körösladányban nov. 2-án de. 10 órakor: Szobek András és Sándor József. Medgyesegyházán nov. 2-án de. 10 órakor: Nagy Károly. Zsadányban nov. 2-án de. 10 órakor: Szabó János és Sarnyai Ferenc. Csorváson nov. 2-án de. 10 ó- rakor: Darvas József és Csarnai Jusztina. elhalálozása 1—2 százalékra csők. kent — mondotta Rokszin György, majd azt U megtudtam tőle, hogy a néphatalom győzelmével meg­változott a község vezetése is! Örökre eltűnt a pofozó fő­jegyző és a kulák. A község lakos­sága a saját fiait küldte a ta­nácsba. Az egykori agrárproletá­rok, a termelőszövetkezeti és e- gyéni parasztok, a lakosságot hű­ségesen szolgáló értelmiségiek in­tézik a községbeliek dolgait. Egy kivétellel valamennyien román a- nyanyelvűek, vagyis ahogyan ők mondják: helybeliek. Az sem kis dolog, hogy a köz­ségből a felszabadulás után 24 pe­dagógus, egy orvos és egy agrár szakember nevelődött. Jelenleg Is van egy orvos és egy mérnök e- gyeteml hallgatójuk, akik hama­rosan kikerülnek az Iskolából. Rokszin elvtárs miután elmon­dotta a legfontosabb eredményei­ket, büszkén jelentette ki; az ő községük az ellenforradalom ide­jén is tudta, hol a helye. A párt­nak náluk 94 tagja van, és ami­kor a legnehezebb időben fegy­vert kellett fogni a munkáshata­lom megvédéséért, a járási kar­hatalomba húszán mentek el tő­lük. Kért, hogy a jövőjükről is ír­jak. Tovább építik, szépítik a köz­ségüket. Új óvoda, állatorvosi la­kás, italbolt, járdásítás és hason­lók vannak a terveikben. Nem u- tolsó sorban pedig szövetkezeti é- pítkezések. Eddig jutottunk a beszélgetés­sel, amikor nyílt az iroda ajtaja, és kis társaságunk Kozma Tiva­dar mezőőrrel megszaporodott. — öt —- mutattak az újonnan jött fáradt, megtört alakjára — tizedmagával a német fasiszták és a csendőrök 1944-ben közvetlen a felszabadulás előtti napokban el­hurcolták és kegyetlenül megkí­nozták. Testvére belehalt a ször­nyű verésbe. ö sem felejti el soha, hogy 1944 őszén mitől szabadult meg. Boda Zoltán A Francia Kommunista Párt kedden este a párizsi cirkusz né­zőterét zsúfolásig megtöltő mun­kások és értelmiségiek előtt nagy- zabású választási gyűlés kereté­ben mutatta be a francia főváros Hvenöt választókerületének kom­munista képviselőjelöltjeit. A gyűlésen Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitká­ra elnökéit. Beszédében Thorez rámutatott irpa, hogy az elnöki rendszer al­kotmányának elfogadása súlyos Helyzetet teremt Franciaország­ban. Az alkotmány korlátozza a lépképviselet jogait és lehetősé­geit. Ehhez járul azután, hogy az az ember, aki előzőleg arról be­szélt, hogy újat boz, exhumálta a ««szégyenletesebb múltból az .ál­lóvizek” választási rendszerét. Thorez elsőnek az algériai há­ború problémáját említette. Szólt a de Gaulle-kormány elvakult kö­veteléséről, amellyel egyszerű ka­pitulációra hívta fel az algériai felkelést. Bár késznek mondja magát a tárgyalásokra, elutasítot­ta a megadásra szólító felhívást. Thorez ezután szőtt a második nagy, időszerű problémáról, a kéz. A Baloldali Szocialista Unió az algériai képviselőválasztások elhalasztását kéri a kormánytól A Baloldali Szocialista Unió el­nevezésű baloldali francia párt. országos tanácsa határozatban fordult a de Gaulle-kormányhoz és az algériai Ideiglenes kormány­nyal való megbeszélésének remé­nyében az algériai képviselővá­lasztások elhalasztását kéri. A megbeszéléseknek átmeneti rend­szer létrehozására kellene ve­zetni Algériában, hogy aztán ez lehetővé tegye a fegyverszünetet, hiszen a fegyverszünet a végleges tárgyalások és az igazán szabad választások előfeltétele. Igazi vá­lasztásokat nem lehet elsietve és a francia katonai hatóságok egy­oldalú ellenőrzésével szervezni. Ezért követeli a párt az algériai képviselőválasztások elhalasztá­sát. dődő gazdasági válságról. Helye» és célszerű a munkásság két nagy követelése: a tőkés költségén munkanélküli biztosítást kell létrehozni és vissza kell térni a negyven órás munkahéthez a munkabérek csökkentése nélkül. A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután az ország külpo­litikájáról szólt, ez a harmadik n®try francia probléma. A francia kormány külpolitikája továbbra Is az amerikai Imperialisták uszá­lyában marad. Ezután méltatta a szocialista tá­bor sikereit és hangoztatta, hogy a szocializmus gondolata éppen úgy megnyeri majd Franciaor­szág népét, mint ahogy megnyer­te földünk egymilliárd lakóját az Elbától a Csendes-öceánlg. A novemberi képviselőválasztá­sokról szólva Thorez hangoztatta, a párt kiáll világos programjával, kiáll jelöltjeivel, akiket sohasem szennyezett be a botrány sara. Waldeck Rochet, a párt politi­kai irodájának tagja fejtette ki a párt akcióprogramját: a függet­len francia békepolitika létreho­zásáért. Ezután a beteg Jacques Hudes helyett, akinek orvosai egy heti pihenőt írtak elő, Raymond Guyot mutatta be a párt ötvenöt párizsi 'Képviselő jel öltjét.----------=03---------­A j uh Khán tábornok feleskette kormányának tagi alt Ajufo Khán tábornok, Pakisztán új elnöke, kedden este feleskette nyolctagú elnöki kormányát. Az új elnök kijelentette, hogy & változás nem érinti azt a politi­kát, amelyet három héttel ezelőtt Jelentett ki, amikor Mirza elnök­ségének idején a statáriális tör­vény fő végrehajtója lett. Mirza volt pakisztáni elnök fele­ségével katonai repülőgépen Quet- táiba, egy pakisztáni hegyvidéki üdülőhelyre utazott. Eddig nem érkezett hír arról, hogy Quettát megérkezett volna és Így arról be­szélnek, lehetséges, hogy elhagyta Pakisztánt és Irakba ment. (24) Frissen festett tábla a kultúrotthon homlokzatán — Most már tovább kell lép­nünk — mondták ki a megyei „forradalmi tanács” elnökségé­nek tagjai október 2&-i, hétfői ülésükön. — A kompromittáltak likvidálása folyik, a párt lapját betiltottuk, a nyomdát lefoglal­tuk, csak nekünk van újságunk. A rendőrséget, honvédséget mi irányítjuk, az ávósokat leszerel­tük, az üzemben sztrájk van. Most már meg kell szervezni a kisgazda pártot és a szociálde­mokrata pártot. És szétröppent a hír a me­gyében: újira megalakulnak a pártok! Fekete Pál, Kaskötő István, Füzessy Ottó és fullajtárjaik fa- luról-falura, üzemrő-üzemre járva hirdették: nyolc évi szám- kivetés után újra szabadon szer­vezkedhet a szociáldemokrata párt. Kóthly Anna, a párt régi harcosa is visszatér az ország­ba. A kisgazda párt is meg­kezdte sorainak rendezését; me­gyénk neves szülötte, a békési Szabó István is bekapcsolódott a politikád életbe. B. Szabó István meg is hir­dette csütörtök esti rádióbeszé­dében, hogy a kisgazda és pol­gári párt a régi, 1930-as prog­ram alapján áfll. Ez a program különben még csak meg sem említette a föld­birtok-viszonyok megváltoztatá­sát, nemhogy a nagybirtok fel­oszlatását hirdette volna meg. Másként kifejezve: B. Szabó István kinj fia tkoz tatás a egyet jelentett az úri birtokok vissza­állításával. Azt jelentette, hogy vissza kell venni a parasztoktól a földet, amit 1945-ben kaptak. S néhány nap múlva kopá- csoltak is a békéscsabai Balassi Kultúrotthon homlokzatán, fel­szegezték a frissen festett táblát, mely rikítóan hirdette, hogy most már megszűnt a kultúrott­hon, B. Szabó István pártjának székhelye lett Szerdán megtar­tották az első gyűléseket, ahol megválasztották a vezetőséget. — A parasztság sérelmeinek orvoslásáért harcolunk — mond­ta M a vezetőség. így is volt, mert a ..forradal­mi tanácsban” a parasztság kép­viselője, vitéz Viczián Mihály, a bizottság megalakítását indít­ványozta, amely a mezőgazdasá­gi szövetkezeteket feloszlatja. — Olyan emberekből álljon a bizottság, akik tudják, mit kell csinálni a földdel. Tudják, hogy melyik kié — hirdette meg Vi­czián az új fö’dosztást. Az endrődi származású Tímár Máté is Békéscsabára ruccant Budapestről, hogy a Békés me­gyei „nemzeti úiiászüleésről” hiteles kéoet alkothasson. Régi barátaival a Csaba Szállóban ta- iá'kozott, ahol kifejtette, hogyan bontson zászlót a megyében a Nemzeti Paraszt Párt. Majd a pesti harcokat ecset el e. — Az maga egy csodálatos eposz, olyan hősköltemény, melynél szebbet nem írt a tör­ténelem.

Next

/
Thumbnails
Contents