Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-30 / 256. szám
».Sä*. október 30., csütörtök BÉKÉS MEG VEI NEPCJSAG 3 ŐSZI ARATÁS Latyakos gumicsizmáikról le- csapkodják a vizet & kikacsázn.ak a partra. Akik a ladikba» marad- »Mát, nagy füiee kosarakba lapátolják a saeméthalat, majd a többiek felöntik a várakozó teherautóra ... Méhanyán mát' partra terítik a hálót — végeztek a mai nappal. Jó í'>gáe volt, megvan úgy 30 mázsa... — No, most már beszélgethetünk — törli bőricötsnyébe pikkelytől nyélkAs kezét Tóth Zsiga bácsi, a szövetkezet helyettes vezetője. — Aztán mire kíváncsiak?___ Körénk gyülekeznek a többiek te. s letelepszünk a száraz fűre. A nádasok között most csápkod befelé egy másik csónak legénysége, hozza a halászok újabb zsákmányát. Jó „lelőhely1’ ez a Bíkazug — gondo’juk magunk an, kár, hogy olyan messze esik Csabától. De Zsiga bácsi, mintha csak kitalálná gondolatunkat a közeledő, teli csónak felé int s egyszerűen ennyit mond: — Mi most aratunk. Jó vo.t a vetés, hát jó ez aratás is Vetés alatt az ivadékolást érti, hogy a holt ágakba tavaly s az idén tavasszal több százezer forint értékű ivadékot he'yeztek el s most látják ennek hasznát. A gyönyörű szép, azúrkék teherautó közben megtelik. Tetején még hápognak, csapkodnak farkukkal a potykák, hüllők, kárászok, -törpeharcsák, de már az egész kicsiket sem bántják a nagyobb ragadozók — közös lett a sorsuk. Silóba mennek, a tétényi ■hizlaldába. Már indul is velük az autó. A másik mindjárt befarol, hogy Pestre, a Vásárcsarnokba, s a* Viharsarok más értékesítő helyére szállítsa a nagyobb halakat. ‘ Noth-' lőtózik ezeken a halszagú, borostásképű halászokon, hogy milyen utat tettek meg idáig. Valamennyien régi halászok, s ösz- szesen negyvenen húzzák itt a hálót. A megye s a szomszédos megyék községeiből találták meg egymást, hogy új utakra tereljék a régi, kisszerszámos halászatot. Sokuknak már a külsején meglátszik, hogy mi a mestersége. Itt van például Komár Miska bácsi. Olyan bajusz fityeg az orra alatt, hogy megirigyelhetné bármelyik kiró1 yharcsa, ötvenhat esztendős, de vidám szemeiben huncutság csillan, mikor fiatalabb éveiről beszól. „A halászok, vadászok, madarászok — éhenkórászok voltak, ahogy mondták régen. De a szép lányt azért mindenütt meglelték.” Emlékeik azonban nem ilyenhez fűződnek, hanem nyomán! régi sonsu'khoz. — Ki kell mondani az igazságot — véli Tóth Zsiga bácsi. — Amíg bérlők kezében volt a víz, a föld, mi, halászok csak abból tengettük életünket, amit elloptunk az uraságtól ... — Hát, igen. Így volt — bólogatnak s mélyebbre róndulnak arcukon a barázdák. Húcz-hutzonöt százalékos részesedésre halásztunk, a fölét a bérlő vitte el... — mondja Szabó János. — S még ezen felül is kellett haszonbért fizetnünk. — És kisszerszámínal halászhattunk csak. Azzal is ott, ahol megszabta a bérlő. Zsiga bácsi kérdően néz a többiekre. — Emlékeznek a Horbályra? A legnagyobb bérlőre a környéken? — Ühüm ... — Éppen csak dobott elénk valamit. Tíz-tizenöt kiló halat, ha megkerestünk egész hóban. Hátizsákba tettük s 20 kilométeres körzeten túl adhattuk csak el. Mire gyalogszerrel piacra értünk, majd meggebedtünk a súly alatt... — Horbály meg ezreket keresett rajtunk — jegyzi meg valaki. A megye egész területéről, de még a szomszédos megyékből is, mim mondtuk; ebbe a gyomai Viharsarok Termelőszövetkezetbe tömörültek a halászok annyi küzdelmes év után. 1951-ben — az első évükben — még semmijük sem volt. A második évre mindenki vett kerékpárt Ma pedig a Tóth Zsigmoijd brigádjában csak egy öregnek, meg egy félszeműnek nincs motorkerékpárja. Az ossz-tagság kétharmadának van. Még a legidősebb halász is, a 72 éves Szaikai bácsi (aki a túloldalon vigyáz a nagy „egyéni“ gépparkra, a kerékpárokra és motorokra), 125-ös Csepellel jött ki ide, a Bikazugba. — Ha rossz az idő, akkor meg teherautóval jövünk, Most vettük meg 140 ezer forintért a második teherautónkat — mondják a szövetkezet tagjai. — Ezt is saját erőből, meg a szivattyúgépet is. Minden évben fejlődünk. Jövőre készen lesz az űj 100 holdas halastavunk Köröstar- csán... S a jól megalapozott közös gazdaság biztos, jómódú életet nyújt tagjainak. — Én csak 8 hónapot dolgoztam a múlt évben, beteg voltam — mondja az öreg Komár — de így is 21 ezer forint jövedelmem lett, 350 munkaegységre. — Nekem 610 munkaegységem volt és 60 forintjával mérték. No, számítsa ki valaki hamarjában, hogy mennyit kaptam — szól Zsiga bácsi. — Több mint 36 ezer forintot... — Ez évben is 60 forint egy munkaegység értéke, most sem lesz kevesebb a kereset. „Halász, vadász, madarász — éhenkórász“ — jut eszünkbe a régi szólás-mondás. Olyan poros ez már, mint a múlt, melyet Zsiga bácsiék eltemettek a Horbály bérlőkkel együtt. Sírkövükre pedig alkotmányunk írta: a Magyar Népköztársaságban a föld és minden kincse a dolgozó népé. Varga Dezső Megjelent az áj telefenkönyv Sokáig vártunk rá, de megjött végre. Itt van új köntösben, s két év alatt „hízott" is. Örömmel lapozunk az új telefonkönyvben... S lapozgatás közben feltűnt — így, a telefonkönyvön keresztül is —, milyen nagyot léptünk előre az elmük két év alatt Békéscsabán és Orosházán 100—100, Gyulán 96, Szarvason 84 új telefont szereltek be. De majdnem minden községben egy-két új állomással bővült e fontos hírközlési hálózat. Tótkomlóson hússzal, Magyarbánhegyesen tizennéggyel, Battonyán tizenhattal, Békésen huszonhéttel, Csanádapácán és Kondoroson nyolccal több telefon van, mint két évvel ezelőtt. Az új előfizetők jelentős része termelőszövetkezet. Egy .jól sikerült kiállítás A békési gimnázium, az elmúlt napokban jól sikerült kiállítást rendezett a Német Deryokratikus Köztársaság megalakulásának 9-ik évfordulója alkalmával. A kiállításon bemutatták az NDK nemzetközi kapcsolatait, politikai, kulturális és sportvonalon. Grafikonokon szemléltették a munkások keresetének emelkedését, a fogyasztási cikkek árának csökkenését és az ipar százalékban kifejezett emelkedését. A kiállítást, melyen az eddig kiadott összes NDK bélyegek is láthatók voltak, több százan nézték meg. 7fvau Uíeadánk j ** ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ MM ■!■■■■*+ ttUWWWW iWWVVmUWMUMUVWWWWWVVVWW Hiába, versfaragó volt Tímár Máté és szivéig hatottak a Köztársaság téri akasztások, a lin- cselések. Gyönyörűségtől ragyogott az arca, amikor megelevenítette a puskák ropogását, a kötélen lógó emberek rángását. — Most sarjad az igazi élet! — kopogott mutató ujjával a vendéglő asztalán és végig hordozta égő szemét a hallgatók arcán. De Fekete nem volt megelégedve az irammal, gyorsítani a- karta. — Elő kell segíteni a pártok szervezését. — Hogyan? — néztek rá társai. — Hogyan? Kocsikat adunk nekik. Ott vannak az MDP kocsijai. Ügy sem kell azoknak már többet. Nagyon tetszett a többieknek az ötlet, igaz is, a kommunista pártot úgyis fel kell számolni. És Hu7svai Gyula ki is állította a papírt, mely szerint az MDP gépkocsija m-st már a kisgazda és polgári párté és oda is adta a „kiutalást" Korcsok Mátyásnak, a kisgazda párt régi titkárának. — Tessék, itt a papír, vegyék át a kocsit. Ezután sorban jelentették be igényüket, akik érezték, hogy részük van a Tímár Máté énekelte hőskölteményben. Kiss Béla, a Független Újság szerkesztője is oda állt a sorba, majd november 3-án, szombaton felkereste Szakács József MDP gépkocsivezetőt. — Ez a kocsi az enyém hétfőtől kezdve — húzta hátra állát és rejtelmesen nézett a gépkocsivezetőre. A szociáldemokrata párt egyik szervezője, Danczig vasutas is berohant az MDP megyei székházába. — Ebben az épületben lévő bútorok fele a mienk. A gépkocsiknak is. Most már mi is nekilátunk. Folytatjuk újra munkánkat, abban a szellemben, a- hogy csináltuk —• fitogtatta, hogy ők felismerték, hogyan kell beil’eszkedni a „forradalmas” időkbe, melyekre Mind- szenty bíboros adta áldását, ö pedig semmiségért soha nem osztott áldást, mint ahogyan az a néhánv tízezer hold sem kutya, amelyről azt hitte 1956. októberében, hoay maid újra neki és társainak terem és nem azoknak a zsel'épeknek, akiknek 1945-ben odaadták. Dancz;«ék szíve mectelt a boldogságtól. mert szabad volt mindent csinálni. Mindent, ami Fe- ketééknek imoonált. Az p=dig nem volt kevés. Tímár Máté budapesti „hőskölteménye” volt rá a bizonyság. Következz; riportunk címe: FEKETE PÁL A LETARTÖZ- TATOTTAKNAl. Tíz százalékkal túlteljesítik éves tervüket Sok munka vár még a Körösla- dányi Pa., Vas. és Vegyipari Ktsz tagjaira. A faipari részleg még ebben a negyedévben 150 rádióasztalt, 300 ágyat és 18 teljes hálószoba bútort akar készíteni. Már megkezdték a Bursal Föld- művesszövetkezet üzlethelyiség berendezését, beépítését is. A kádárok a hátralévő hetekben még ötven négyszáz literes hordót csinálnak. A vasipari részleg a vasműszaki boltok részére nagyobb mennyiségű közúti szekérféket gyárt. A ktsz ez évi tervét, ha a betervezett munkákat elkészíti, 110 százalékra teljesíti. November végétől nagyobbrészt külföldre dolgoznak Sók ügyes asszony és leány szorgoskodik a Békéscsabai Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet békési részlegénél. Munkájukat jól ismerik külföldön is. Jelenleg Dániának és Hollandiának csinálnak nagyobb mennyiségű szőnyegféleségeket. November 25-re elkészítik a Szovjetunió és Csehszlovákia részére a torontáli és perzsa szőnyegeket. November végétől — amint hallottuk — a vásárlók örömére a torontáli szőnyegek nagyobb részét belföldre készítik. Lesz-e Ecsejffalván a Dévaványai Cipész Ktsz-nek részlege? A szövetkezet eredményeiről a- kartunk hallani, azonban egy o- lyan panaszról szereztünk tudomást, mely egy egész község lakosságának a kérése. Már hosz- szabb ideje — mondta a Dévaványai Cipész Ktsz egyik vezetője hogy Ecsegfalván egy ci- pész^-nészleget szeretnének létesíteni. Mindez csupán helyiségen múlik. Egy község lakosságának a kérése ez. Ha a községi tanács segít ebben, akkor bizonyára hamarosan megoldódik az ecsegfalvi emberek kérése. Három és féi miüiő forint osztalék A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett nagyszénás! Lenin Termelőszövetkezetben mindössze öt held föld jut egy tagra. A szakszerű irányítás, a tagság lelkiismeretes, jó munkája és a gépállomás segítsége lehetővé tette, hogy a rendkívüli szárazság ellenére já termést takarítottak be minden fontosabb növényből.. (Néhány mázsával többet hoidan- kini, műit az egyéniek.) így egy -munkaegység értéke megközelíti \ 44 forintot, s összesen hálom és fél millió forint értéket osztanak nét a közeledő zárszámadáson. A jó eredmények láttán az u- óbbi hetekben 50 új belépővel gyarapodtak, a földterület azonban nem emelkedett hr'oaló a- rányban. Ezért a tsz vezetősége — t tagok jobbnál-jobb ötleteit figyelembe véve — gondosan készíti a jövő ét i tervet, hogy a megnövekedőt', tagságnak is biz ásítsa a háztájin kívül az 15bJ— '6*0 forintos havi jövedelmet. £_ zért többek között elhatározzák hogy jövőre 1W srartasoiaüút és 800 sertés* hizlalnak, 25 holdon termelnek szerződésre cukorrépa magot, ugyancsak 25 holdon dohányt, a fiatal gyümölcsösbe köztesként dugványrépát, az jfeerso- rosan vetett kukoricába pedig uborkamagot. A Lenin Tsz vezetői és tagjai -»indent elkövetnek azért, hogy ugyanarról a területről minél több gabonát, húst, zsírt és tejterméket értékesíthessenek. Hozzáértő szakemberek kiszámolták, hogy Nagyszénáson, ahol az össz terület 23 százalékán gazdálkodnak szövetkezetek, 6 millió forint értékkel több árut termeltek volna ea évben, , ha minden talpalatnyi földön nagyüzemi gazdálkodás folyik. *iio*oíu » _______ •..........- ■ O ■ ................... A villamosenergiaipar újítóinak tanácskozása Kedden országos tanácskozásra ültek össze a vülamosemergiaipar újítói, feltalálói és kiváló dolgozód Szonyi Miklós, a Vasas Szakszervezet titkárának megnyitója után Czottner Sándor miniszter üdvözölte a megjelenteket, majd Csen- terics Sándor miniszterhelyettes számolt be a vlllamosenergíaipar újítómozgalmának eredményeiről és feladatairól. Figyelem! Figyelem! Tsz-ek, dolgozó parasztok, egyéni törmelék! A szerződéses felnőtt szarvasmarha hizlalást akció állandó magas jövedelmet biztosit! OKTOBER 31-IG KORLÁTLAN MENNYISÉGŰ FELNŐTT SZARVASMARHÁRA KÖT SZERZŐDÉST 1959 JANUÁRI ATADASRA az Allatforgalmi Vállalat. A szerződéskor 1000 Ft kamatmentes előleget, az átadáskor magas vételárat fizet a vállalat. MIELŐBB keresse fel a községi állatfelvásárlókat, és KÖSSÖN SZERZŐDÉST felnőtt szarvasmarhára Békés megyei Ailatforgalmi Vállalat.