Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-23 / 224. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPGJSAG 1958. szeptember 23., kedd Hanczár József békési tanárral beszélgettünk a politechnikai oktatás első tapasztaiatairél Még egy teljes hónap sem telt el ezóta, hogy megkezdődött az új iskolai év, mely több Iskolánkban új feladatot is hozott a megszo­kottak mellé: a politechnikai ok­tatást. Az első hetek tapasztalatai mindig fontosak, minden új dolog megkezdésénél: így van ez most is. A tapasztalatok után kutatva kerestük fel a napokban Békésen az 1. számú általános iskolát, melynek ötödik osztályaiban ipari jellegű politechnikai képzés kez­dődött ebben az évben. Óraközti szünet előtt érkeztünk, és az igaz­gató irodájában Szabó Sarolta Igazgatóhelyettessel beszélgettünk először. — A kezdet jó, — mondja — és ami a legfontosabb: a miniszté­rium nemcsak határozatot hozott a gyakorlati oktatás kötelezővé tételéről, hanem megfelelő anyagi ellátást is biztosított. Kitűnő szer­számokat, varrógépeket és sok minden mást kaptunk, jóval több mint 10 ezer forint értékben. Később arról esik szó közöt­tünk, hogy miért ipari jellegű a gyakorlati oktatás Békésen? — A község földterülete kicsiny, mondja az igazgatóhelyettes, és a lakosság érdeklődése egyre job­ban az ipari pályák felé fordul, — ezt a technikum iránti hatalmas érdeklődés is bizonyítja. Békés iparosodó útra lépett már az el­múlt esztendőkben is, ezért feltét­lenül jó, hogy ipari jellegű a gya­korlati oktatás az iskolában is. Néhány perc múlva csengetnek, éa megismerkedhetünk Hanczár János tanárral, az iskola gyakorla­ti oktatásának vezetőjével. Még mielőtt az első tapasztalatokat fel­sorolná, megmutatja a szertárt, az új szerszámokat, munkaasztalokat, — ezeket mind most kapták, va- dcmat újak, kitűnőek. „Egy hiba azonban máris a nyakunkon van, nincs megfelelő helyiségünk, ahol a gyakorlati oktatás óráit megtart­hatnánk. Egyelőre azt a megoldást találtuk, hogy az egyik alsótago- zatl osztályban délután tartjuk a politechnikát, megfelelően beoszt­va a három ötödik osztályból ké­pezett hat csoportot. Mondanom sem kell, hogy ez nem a legjobb. A gyerekeknek kétszer kell fel- jönniök az iskolába, már ez is ne­hézkes, sokkal eredményesebben dolgozhatnánk délelőtt. Pedig így is nagy az érdeklődés, és a tanu­lók nagyon megszerették a gya­korlati órákat.” E szavak igazát mi sem bizo­nyítja szemben, mint az, amit gyerekek mondanak, és amilyen szeretettel és nem kevesebb ér­deklődéssel beszélnek tanárukkal a gyakorlati órák eseményeiről, feladatairól. Szünetben sokan felkeresik Hanczár tanár-bácsit, és érdek­lődnek, hogy mit csinálnak majd a következő órán? Kiss Julian­na, Nagy Erika, Tímár Éva, Vágó Zsuzsa, Szabó Gábor, Szabó Ist­ván, Egeresi István és Kovács Bé­la a legügyesebbek, nem egy kö­zülük már a szerszámfelelősi tisz­tet is kivívta magának! — Öröm velük dolgozni, tanítani őket, — mondja szünet után Han­czár János. Nincs órája, nyugod­tan beszélgethetünk. A szertár -nyugalmas csendjében ismerke­dünk meg részletesen az iskola politechnikai oktatásának eddigi eredményeivel, a tanmenettel, és — a problémákkal is. — Az első, legnagyobb probléma az, amit már említettem, — foly­tatja, — a helyiséghiány. A közsé­gi tanács azonban megígérte, hogy segít a bajon, és a közeli napkö­zi otthon egyik üres épületrészét 20 ezer forintos költséggel remek kis műhellyé építik át Hallani és látni kell Hanczár Jánost, és azonnal érzi, tudja az ember, hogy hivatásáért él-hal, talán nem is tudna meglenni a gyerekei, tanítványai nélkül. Har­minchét éve tanít, ebből húsz évet Bélmegyeren, egy kis tanyai isko­lában töltött, és már ott is szak­köröket, barkácsoló órákat szerve­zett tanítványainak, akiket így is nevelt a munka szeretetére, meg­becsülésére. Elgondolkozik egy pillanatra, aztán minden sallangtól, hamis hangsúlytól mentesen ezt mond­ja: „Szívből kell csinálni ezt, ak­kor minden jól megy...’1 Igaza van, és már eddig és ré­Képes Kérdések Hol található, mii ábráxol? 19, Megfejtés: Beküldte gebben, hosszú pedagógus pálya­futása óta elért eredménye ezt példázza: Szívből kell dolgozni, akkor a siker nem marad el Ahogy az év tanmenetét magya­rázza, újból csak azt érzem: mennyire őszintén mondta azt, hogy „szívből” kell dolgozni, úgy érdemes, és úgy igazi! — Eddig öt óra tapasztalatából meríthetek, — mondja — és állí­tom, hogy jók ezek a tapasztala­tok. Elsősorban azt is bizonyítják, hogy nagyon kellett már a gya­korlati oktatás, hiszen ifjúságunk egyre jobban érdeklődik a gyakor­lati kérdések, szakmák iránt. Persze, a mi gyerekeink még a kezdet kezdetén állnak, de igyek­szünk már most, az ötödik osz­tályban megfelelő, erős alapot é- píteni a további osztályok gyakor­lati képzéséhez. Mi a tervezet? Szenszámismeret, apró papírmun­kák, dobozok készítése, — különö­sen a lányok csinálják nagy szere­tettel és buzgalommal — aztán sor 'kerül a fémhuzal-munkákra: kulcstartót, ördöglaka:ot készítünk majd a lemezmunkákkal zárul az első év tanterve. Nem tudom, máshol mi a tapasztalat, de én úgy vélem, hogy az első órákban a legfontosabb a tanulókat pontos munkára, és a helyes szerszámke­zelésre megtanítani, mert csak így sajátíthatják el a legegyszerűbb, legjobb munkafogásokat. Dobozokat, papírmunkákat mu­tat: túlnyomó részük hajszál pon­tos, jól formált, — ügyes kezek munkája. Ezek tehát az első órák tapasz­talatai a békési 1. számú általános iskolában. És ami a lagfigyelemre méltóbb: már az első néhány órán is kiderült: hézagpótló és szükséges a politechnikai oktatás, a munkára, a munka megbecsülé­sére való nevelés, mert ifjúsá­gunk igényli is, és szereti ezt az új tantárgyat. Még egy fontos tényező: ahol úgy segíti a tanács az iskolát, a gyakorlati oktatás vezető tanárát, mint Békésen, ott a siker fele már biztosított is, a másik fele pe­dig a hivatását szerető pedagógu­son múlik. Öröm, és jó dolog, hogy Békésen minden adva van, — az első év tehát bizonyára meg­felelő eredményeket és dús ta­pasztalatokat hoz. SASS ERVIN Hírek Mozaikok EsEMÉNYEK Naponta három vagon cukorrépa A békéscsabai Kossuth Terme­lőszövetkezetben az őszi munkák gyors elvégzése érdekében szinte valamennyi tag kint dolgozik a földeken. Készítik a magágyakat, törik a kukoricát és szedik a ré- ----------------«S pát. Ebben az évben több minit 130 hold őszi árpát vetnek el. A munkák dandárja jelenleg a cu­korrépaszedésnél van. Ügy terve­zik. hogy szeptember 22-től na­ponta 3 vagon cukorrépát ad­nak át a Sarkadi Cukorgyárnak., két-három mázsával TÖBB, MINT AZ EGYÉNIEKNEK Kamuton öt termelőszövetkezet működik eredményesen. A gabo­nafélék betakarításánál is meg­mutatkozott a nagyüzemi gazdál­kodás fölénye. A termelőszövetke­zetek 3—4 mázsa búzával és ápá val többet termeltek, mint az e- gyéniek. Az elmúlt héten a ter­melőszövetkezetek és az eevón->k is megkezdték a cukorrépa szedé­sét. Az eddigi eredmények alap­ján a termelőszövetkezetek 2—3 mázsa cukorrépával is többet ter­melnek holdanként, mint az egyé­niek. Ennek meg is van az ered­ménye: a napokban a Rákóczi Termelőszövetkezethez több dol­gozó paraszt adta be belépési nyi­latkozatát. LEVEZETIK A VIZET, CSATORNÁT ÉPÍTENEK Körösiadányban a legutóbbi ta­nácsülésen megbeszélgették az 1959. évi községfejlesztési tervet. A villamosítás, járdaépítés, kútfú­rás mellett tervbe vették, hogy a Vörös Hadsereg út és a Sebes-Kö­rös közti részről teljesen levezetik a vizet és megépítik a szükséges csatornákat is. VÍZTARTÁLYT és kézmosót SZERELTEK BE AZ ÓVODÁBA Vésztőn az óvodai szülői mun­kaközösség és az óvoda vezetői­nek kezdeményezésére társadalmi munkával 40 darab virágcserepet, folyosón víztartályt és korszerű kézmosót szereltek be. Ugyanak­kor az óvoda előtti parkot társa­dalmi munkával rendbehozták. Várható időjárás kedd estig: Felhős idő, sok helyen esővel, főkép keleten zivatarral, megélén­külő nyugati, északnyugati szél. A hőmérséklet általában csökken. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet éjjel: 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: ál­talában 17—20, délkeleten 20—23 fok között. Távolabbi kilátások: hűvös idő, esőkkel. TÁRSADALMI MUNKÁSOK VÉSZTÖN Vésztőn a nevelőtestület nem­csak a tanításban, hanem a társa­dalmi munkában is jó eredménye­ket ért el. Kiss József nevelő ve­zetésével az iskola tatarozásában és az udvar rendbehozásában se­gédkeztek. TANÁCSÜLÉSEN vitatják MEG AZ IFJÚSÁG HELYZETÉT A szeghalmi járási tanácstagok kérésére szeptember 27-én, szom­baton Vésztőn tartják meg a ta­nácsülést, ahol a járási termelő- szövetkezetek helyzetét, munká­ját, valamint az ifjúság kérdésé* vitatják meg. JÖVÖRE SZÁZ HOLDON VETNEK MAGHERÉT A szeghalmi Béke Termelőszö­vetkezetben ebben az évben is ve­tettek lucernát magnak. Eddig 32 mázsa tisztított magot csépeltek el. A tsz tagságának határozata a- lapján jövőre 100 holdon eszközöl­nek magfogást. _Q.„ ' • vrt '-T V, Prágában hamarosan napvilá­got lát a Bánk bán első cseh for. dítása. A fordító Jan Lichten­stein, munkatársával, dr. Paveá Eisnerrel, a neves irodalomtudós­sal és nyelvésszel, valamint dr< Alfonz Welterrel, a magyar—cseh szótár főszerkesztőjével, a XIX« század esek klasszikusainak ny vén, archaizálva tolmácsolja » tragédiát.-o­New Yorkban is kiadták Na- yantara Shagal indiai írónő a „Ti­me to Be Happy" című regényét, A regény csípős szatírával bírál­ja a brit gyarmatosítókat s azokat az angol meveltetésű indiaiakat, a- kik majmolták és kiszolgálták hó­dító uraikat. A könyv érdekessé­ge még, hogy az írónő Nehru mii niszterelnök unokahúga. nvwHwuvuvuuMM vvvwvs wwv w gének, mikor a fájós derekát ta­pogatja. Valamit csinálni keli a földdel. Vagy kiadni haszon­bérbe, vagy... itt alakadt. Horn­Ha olyan könnyű lenne (község, utca, szám) Figyelem! A közölt képet is vágjuk ki, és a megfejtéssel Össze­függően küldjük be. A borítékra írjuk rá: „Képes kérdések A megsárgult kukoricatáblák tarka össze-visszaságban húzód­nak meg a felszántott földek között, A 20—30 dekás csövek erősen lehajolva várják, hogy letörjék ékeit. Az egyik három holdas kukoricatáblán Marján István bácsi és felesége most fogtak hozzá a töréshez. Nem si­etnek, csak úgy öregesen, komó­tosan. István bácsinak 8 hold földje van. Még 45-ben kapta a földosztáskor. Hogy örült akkor a földinek. Gyermekkora óta arról álmo­dozott, hogy egyszer a saját földjébe mélyessze bele az eke­vasat. És a termést ne kelljen részelni. Levett kalappal állt, a- mikor először akasztotta saját zsákját a cséplőgép farárai S boldog örömmel mutatta fele. ségének az első maréit búzát — Ez már a miénk? Sok szűk és bőséges esztendő telt el azóta. A felszabadulás e- lőtti húszéves cselédsors ki­szívta belőle az erőt. Nehezen birkózik már meg a földdel. Az utóbbi időben sokat betegeske­dik. Az asszony is göthös. A föl­det viszont meg kell művelni. Igaz, hogy a veje néha segít egy kicsit, de az kevés. Fiatal erő kellene ide, meg gép. Sokszor elnézte a szomszédos tsz földjén pufogó traktorokat; — Micsoda mélyen megszántja az a földet, öröm nézni. Neki is van két lova. Az egyi­ket még 1945-ben vette s akkor sem volt már fiatal. Ha egy ki­csit száraz a föld, vagy mé­lyebbre eresztik az ekét, szaka­dásig feszül az in, meg az ist­ráng. — Nem jól megy ez így —• panaszkodik esténként a felesé­lokát összeráncolta s fáradt te­kintete fásultan meredt a sem­mibe. A felesége ilyenkor nem szól semmit. Valamelyik nap reggel végképp elkeseredett. Az öreg Olga, a ■barázdás ló kinyúlva feküdt a jászolnál. Hiába hívta ki hozzá az állatorvost, nem segített a- zon már csak a sintér. Na, most már mit kezdjen egy lóval. Hiába számolgatta a pénzét, másik lóra nem telt. Az eggyel meg mit kezdjen, nem foghatja be. Fiatal még, meg olyan bolondos, hogy egyedül a* üres kocsit is nehezen indítja el. Sokáig sóhajtozott így. Egy este, amikor éppen vacso­ráztak, átballagott hozzá az Ö- neg Sz. Nagy János bácsi, a szomszédja. Elpanaszolta neki a baját, bánatát. János bácsi mo­solyogva hallgatta végig, majd csendesen megjegyezte:

Next

/
Thumbnails
Contents