Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-17 / 194. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. augusztus 11., vasárnap FIATALOK MUNKÁBAN A péklegény Harsogó nyárban ismerkedtünk össze. Mezítláb volt, fehér hosszúnadrágban, ködvágó sapka fogta össze barna haját. — Hűvösre menjünk — invitált kurtán, s enyhén sízögletes állát a mosdóajtó felé biccentette. Lócára telepedtünk. Kívül minden lisztes. Mert a pékek liszttel dolgoznak és friss kenyeret, kiflit sütnek. A péklegény: a 23 éves Leel-össy Károly, sankadi fiú azt mondja nekem, hogy nincs ennél szebb szakma a világon. — Miért szereti annyira? — A csuda tudja..; Jó érzés, hogy mások asztalára készítem a kenyeret. Szép és nemes foglalkozás. Valamikor — gyerekfejjel — cukrász alkart lenni, nem sifce- 1«. Péktanuló lett — Pesten, mert a két foglalkozás rokonszakma. Most márciusiban került ide a Sütőipari Vállalat sarkad! telepére. Ha délelőtti műszakos, korán kél, bejön, lefürdik, .tiszta kötényt, fehér sakpát ölt maigára, s megkezdődik a munka. Előkészítik a szükséges lisztet, szitálnak. Ada- gasztást gépek végzik, aztán az anyagiiáblákra „vándorol", adagokra mérik, kigömbölyítik, majd elnyeli a kemence. Nyáron csorog róluk a veríték, ha iszonyú hőség van. A kemencékben 260—280 fokos melegben pirul a kenyér, kilencven darab--------------«-------------N em szégyen a fizika! munka A megyei KISZ végrehajtó bizottsága kérdőívek kiadásával mérte fel megyénkben a most végzett VIII. osztályosok és a középiskolákban, gimnáziumokban érettségizett tanulók továbbtanulását, elhelyezkedését. Mit mutatnak a kérdőivek? Az általános iskola VIII. osztáegyszerre. — Néha szidják a pékeket..; =— mondom. Nem sértődik meg. — Többször olyan lisztet kapunk a malomtól, hogy lekötetlen jó kenyeret sütni. A cserelisztben találtunk már tűt-cérnát is. Véletlenül átmegy a szitán, bekerül a kenyérbe és miniket szidnak, ami nem esik jól. A boltoknak nem lenne szabad átvenni piszkos, szitáid tlan lisztet.;; Egy árával ezelőtt vette fel a félhavi fizetését; «— Mennyit keres? — Ezerhétszáz körül.;;. A teljesítménytől függ; Normális életet él, albérletben lakik, ötéves volt, amikor az anyja elfáradt szívvel meghalt egy délután. Az apja megnősült, jól élnek, de ő jobban érzi magát egyedül. Nem iszik, szenvedélymentes. Szereti a csendet, a zsongó természetet. — Szoktam verseket is írni: Meglepődök. A péktegéoy verseket ír és elbeszéléseket? Hogyan? — Nemrégen írtam egy verset egy öreg bácsiról. Az utcán találkoztunk, ott beszélgettünk. Megírtam élete történetét. Még betyárokat is ismert az öreg..: Ü— Sokat olvas? — Ha ráérek, mindig — mondja komolyan. — Most í>umas Három Testőre van soron. Szeretek olvasni, moziba Járni, meg a KISZ-be..: ■— Nem rossz így egyedül? A házasságra gondolok. — Még jól meg vagyok így Is. A házasság még a jövő titka.:. A pékílegény alacsonytermetü, okostekintetű, energikus fiatalember. A mi kenyerünket készíti, a fáradtság érzése nélkül. Nem hős, csak hétköznapi ember, de megérdemli, hogy gondoljunk néha rá, ha az ízletes, ropogós kifliből törünk egy darabot. Pallag J. Róbert Mindenütt szeretettel fogadják őket A megyénkbe érkezett bolgár ifjúsági küldöttség az elmúlt napokban több községbe, üzembe és termelőszövetkezetbe látogatott el. Jártak a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, Békéscsabán a téglagyárban és a Barneválban. Beszélgettek az idősebb és a fiatal munkásokkal, KISZ-tagokkal. Mindenütt meleg, mély baráti szeretettel fogadták őket. Legutóbb, 14-én Medgyesegyhá- zán jártak, ahol meglátogatták a Béke Termelőszövetkezetet. A találkozásnak egy nagyon kedves epizódja volt, amikor egy idős termelőszövetkezeti tag váratlanul megjelent a vendégek előtt. Magával hozott egy díszes faragású szarvasagancs-fejü botot és azt kérdezte a fiataloktól, van-e közöttük, akinek az édesapja 1919- ben a magyar vöröskatonák oldalán harcolt, mert ő akkoriban o- lyan fronton volt, ahol bolgárok is harcoltak mellettük. Az egyik fiatal mindjárt jelentkezett és a beszélgetésből kiderült, hogy édesapja közös fronton volt az öreg harcossal. A bolgár fiú boldog ölelés közben vette át a baráti ajándékot, a szép faragott botot, és megígérte, hogy hazájába visz- szatérve, átadja édesapjának és megmondja neki, ki küldte. Ezután a KISZ községi szervezetének tagjaival és idősebb községbeliekkel, a baráti találkozás örömére rendezett gyűlésen vettek részt. A gyűlésen felszólalt a delegáció egyik vezetője és a járási pártbizottság képviselője. A két nép testvéri barátságáról és a béke megvédésének lehetőségeiről beszéltek. A gyűlés után vacsora és táncmulatság várta a kedves vendégeket. B. Nagy „gondokban“ A Csabacsiidi Állami Gazdaságban a nőtanács kezdeménye■> zésére a gazdaság vezetősége 25 férőhelyes idény-napközi otthont nyitott. Az apróságok, amikor ott jártunk, nagy gondokban voltak. A homokvár építéséhez már együtt volt az anyag, de szaksegítség hiányában az építéshez hozzáfogni nem tudtak. A gond azonban hamar eloszlott a kis kőművesek arcáról, mert a nevelőnéni segítségükre sietett. Ez is munka Sokszor elfelejtett emberek az irodai alkalmazottak, s ha szakmájukról van szó, bizony sokszor egy kalap a- lá veszik őket a léleknélkül dolgozó, aktatologató tisztviselővel, hivatalnokkal. Tin- tanyaló, számkukac, mondják sokszor epésen a könyvelőnek, az adminisztrátorinak. Pedig az ő munkájukra is nagy szükség van.. Vajon mi lenne, tegyük fel a medgyesegyházi földmű vessző vetkezettel, ha nem volna könyvelése, ha nem volna pontos mérleg arról, hogyan, miként kufár- kodnak a közösség vagyonával. De van, és ez a jó. Nem is a- kármilyen emberekre van bízva. Pontos emberek vezetik itt a bevételi, kiadási rublikákat és zek közé tartozik Szeles; Mária is, aki joggal kéri ki magának, hogy nem számkufcac, hanem beosztott könyvelő, funkcióját tekintve pedig a helyi KISZ alapszervezet gazdasági felelőse. lyát 5811 tanuló végezte el és 37 százaléka középiskolákban szeretné tanulmányait továbbfolytatni, 31 százaléka szakmát választott magának, 32 százaléka tsz-ekben, vagy otthon alkar dolgozni. A középiskolát végzettek helyzete már másabb képet mutat. Az 1167 érettségizett tanuló csaknem fele egyetemen és főiskolán akar továbbtanulni. Egyötöde szakmát választott magának, 3 százaléka tanítani akar, 4 százaléka mező- gazdaságban kíván dolgozni, 9 százalék technikusi állásba szeretne elhelyezkedni, a többiek bármilyen irodai munkát hajlandók elvállalni. Ezek az adatok nem valami biztatóak. Nagyon elgondolkoztató az, hogy a tanulók 36,5 százaléka dolgozó paraszt szülők gyermeke és csak 47 gyerek akar a szülőik munkáján könnyíteni. A fiúk szakmaválasztásánál különösebb probléma nincs. A leányoknál — akik nem tanulnak tovább — annál több, alig akarnak ipádban, vagy mezőgazdaságban dolgozni. A fentiekből láthatjuk, hogy ifjúsági szervezeteinknek, s szülőknek, pedagógusoknak többet kell foglalkozni a jövőben a szakmák megismertetésével és megszerettetésével. A tanulóknak is el kell gondolkozni végre a?on, hogy nem szégyen, sőt dicsőség, ha érettségivel a tsz-ben, vagy állami gazdaságban dolgoznak. = ő sem tudja. A val- j lató szavak lepattog- M nak róla, mint a falra = hányt borsó. Maga elé Ü néz a semmibe, majd Ü az őt vallatára fogott = kereskedő segédekre. Ü Szájában roppan a = celuloid cigar ettaszip- H ha és minduntalan 1 ezt hajtogatja; higy- 1 gyék el, más semmit" H se loptam... Ü A bűnjel ott fekszik U az öltöző szoba aszta- m Ián. Nem nagy értékt § egy árva kulcs csu- § pán. De nem is az ér- 1 fék, ami bosszantja a S vallató embereket, 1 hanem az, hogy ez az ] emberke lopásra vételt medett. Nem szidják, 1 nem átkozzák. Ügy j§ gondolják, a jó szó = hamarabb megoldhatsz ja a nyelvet, és igáit zuk van. Néhány perc j§ múlva már megered a 1 szó és J. György, a M 15 éves kamasz egy j életregényt tárt fel. {§ Családi élet kálvá- Ü riáját zsúfolja egy M mondatban. Az a- E pá-m.,.? hogy törődötte velem? Nem éreztem. Még nem volt o- lyan nap, amikor józanul jött vohui haza. Iszik nap mint nap. S amíg ezeket mondja, meg-megre- meg az ajka. Mondaná tovább, de valahogy torkán akad a szó és az öltözőszoba ablakánál messzenéz a semmibe. Kínokkal küzd, a gondolatok egymást váltják a fiatal agyban, látszik, lelkitusát vív önmagával. Becstelen tetten érték; lopott, a máséhoz nyúlt... Merengéséből a kereskedő segédek szava téríti ebbe a világba vissza. — Beszélj őszintén Gyuri. Könnyebb lesz a lelkiismereted, — kérlelik a vallató emberek. Ha nem beszélsz, viszünk a rendőrségre. A szóra megrezzen, tekintetét esdeklően fordítja az emberek felé, és gyorsan, szinte hadarva mondja; inHi lesz vele? fcébb maguk ruházzanak meg, de a rendőrségre ne vigyenek. A kérő, könyörgő szó azonban szeget üt a vallató emberek fejébe. Miért fél annyira a gyerek? Miért vetné magM alá ott nyomban bármilyen ütlegelésnek, mintsem a rendőrséggel találja magát szembe? A gyanakvás nem alaptalan, mert a következő percekben J. György idősebbeket is túlszárnyaló statisztikát mond el. Lehet, hogy a szám nem egyezik pontosan, de bevallása szerint kisebb-na- gyobb lapások miatt, mintegy harmincszor találta már magát szembe a rendőrséggel és abban a reményben, hogy a mostani bűnét hivatalos aktus nélkül megússza, szemrebbenés nélkül meséli el azokat a tolvaj kalandokat, amiről a rendőrségen nem is tudnak. A múltkoriban fésűt lopott a csabai piacon, de nem sok szerencséje volt. Épp a leggyengébb került a keze- ügyébe. Eltörött, mielőtt túladhatott volna rajta. Majd arról beszélt, hogyan „tegezett le" egy cigaretta- tárcát, csak úgy kapásból az egyik bazá- ros asztaláról. Azt mondja, ennek sem vette hasznát. Valamelyik cimborája, va- lószítü, hogy G. Gy. „megfújta", még mielőtt megmelegedett volna nála. Majd sorrendre eleveníti fel élményeit a gyümöl- csöskosarak dézsmálásától a cigarettalopásig. A bemutató hevében papírcsomó hull ki a zsebéből a padlóra. Az egyik összehajtogatott lapon az áll, hogy Gyuri már volt egy ideig nevelőintézet lakója, de megszökött, búcsútmondva a kapufélfának, s most G. Gy-vel együtt szívják a lopott, vagy a lopott holmik árán vásárolt cigarettát. Derékbatört az élete, s ha nem vigyázunk G. Gy-vel is ez lesz. Bűn és bűnhődés sorozata nyomja már most zsenge korban meg sem kezdett életüket. J. Gyurin már nem fog a szülői szó. Apja rég elmerült az alkohol útvesztőjében. Apja mellett, édesanyjának gyötrelem, fakó az élet. Apja rég elvesztette a családi élet gyönyörét és részegeskedései miatt Gyuri előtt már nincs tekintélye. De van-e valami -megoldás? Megmenthető-e még ő az életnek? Úgy gondoljuk igen. De csak akkor, ha kellő szigorral járnak el vele az igazságügyi j szervek emberei. Ha 3 J. Gyurit javító-neve- 3 lőintézetbe vinnék g korán megkezdett bű- j nözései -miatt, talán 1 még lehetne a sorsán J segíteni. Tanulhatna 3 valamilyen szakmát a és egész ember lehet- =j ne belőle. G. Gy-nek M és több kis cimbora- 3 nak is jobban hasznú- a ra lenne, ha megsza- M badulna a „tanítóméi- s tértől". G. Gy. még Ij nem veszett el az élet § számára. A lejtőn i még meg lehetne ál- 3 Utáni. Főleg akkor, ha j szülei — kiknek e- j gyébként szemefénye il — a vakszeretet köz- § ben rádö b bennéne k 1 arra, hogy a szom- = szédok figyelmezteté- §| se nem a rosszindulat M sugalma, hanem S. O. ü S. jelzés a szülő felé, 1 hogy jobban ismerje M meg gyermekét és se-s gítsen korholó szóval, §| szülői szigorral még 3 most, mielőtt az apró s emberke elmerülne a 1 bűn tengerében. D. Gy.
