Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. augusztus 10.. vasárnap Az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülése Mint a Reuter jelenti, az ENSZ közgyűlés rendkívüli ü- Jésszaka pénteken este meg­kezdte vitáját a közép-keleti helyzetről. Sir Leslie Munro újzélandi küldött mint elnök, megnyitot­ta az ülést és felszólított arra, hogy „szenvedélymentesen és tárgyilagosan vizsgálják meg a jelenlegi feszültség okait". Elsőként Szoboljev, a Szov­jetunió küldötte kért szót, s ar­ra kérte a közgyűlést, hogy te­gyen lépéseket a Libanonban állomásozó amerikai és Jordá­niában állomásozó angol csapa­tok haladéktalan kivonására. Szoboljev azt hangoztatta, a Szovjetunió reméli, hogy a közgyűlés enyhíti a feszültséget, megszilárdítja a békét és véget vet az új világháború fenyegető veszélyének. A közgyűlésnek el kell érnie, hogy „azonnal és ma­radéktalanul végetérjen a fegy­veres intervenció Közel- és Kö­zép-Keleten, meg kell kísérelnie olyan körülményeket kialakíta­ni, amelyek között ennek a vi­déknek az országai megszaba­dulnak az idegen intervenció­tól.* A Biztonsági Tanács jelen­legi összetétele miatt képtelen hatékony lépéseket tenni ezen a vidéken a háborús veszély el­hárítására. „Az agressziót csí­rájában el kell fojtani, a béké­nek győzedelmeskednie kell’* —* mondotta Szoboljev. Ezután Cabot Lodge, az Egye­sült Államok küldötte szólalt fél. Kijelentette, „sajnálatos’’, bogy a Szovjetunió „az^ Egye­sült Államok kormánya ellen intézett támadásokkal kezdte a dolgot'’. Cabot Lodge azt állí­totta .hogy az Egyesült Államok világosan kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy kivonja csa­patait Libanonból, „amint a li­banoni kormány kéri a kivo­nást, vagy amint az Egyesült Államok biztosítani tudja Liba­non függetlenségét'’. A továb­biakban kijelentette: „Remél­jük, hogy a közgyűlés kosntruk- tív módon óhajt foglalkozni az ezzel kapcsolatos alapvető és széles problémákkal, s nem elégszik meg átmeneti Intézke­désekkel.” LOgde felszólalása után Kani- marskjöld főtitkár nyilatkozat­ban hívta fel a küldötteket, hogy „tartsák tiszteletben és fogadják megértéssel" az arab népek problémáit és megvalósítását a világnak ezen a részén, ha ez a tiszteletbeli tartás és ez a meg­értés általánosan megnyilvánul­na, s a megnyugtatná az ottani népeket, hogy sorsukat olyan módon alakíthatják, amely leg­jobban megfelel minden egyes ottani nemzet és az egész terü­let érdekeinek" — mondta a fő­titkár. A továbbiakban a közgyűlés megállapodott abban, hogy az ülésen csak egyetlen pontot vi­tatnak meg, azt a kérdést, a- mellyel csütörtökön a Bizton­sági Tanács foglalkozott. A napirendet ennek megfe­lelően fogadták el. Munro azt javasolta, hogy a lényegbevágó vitát jövő szerdán kezdjék.. Ez­után a közgyűlést jövő hét szer­dáig elnapolták. A Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata A Kínai Népköztársaság Kül­ügyminisztériuma pénteken az esti órákban nyilatkozatot adott ót a sajtónak, amely egyebek közt a következőket tartalmazza — A Kínai Népköztársaság kor­mánya teljes mértékben támogat­---------------•--------------­V alószínűleg Dulles képviseli majd az Egyesült Államokat a közgyűlés szerdai ülésén Diplomáciai körök szerint való­színűleg Dulles külügyminiszter vezeti majd az Egyesült Államok küldöttségét az ENSZ szerdai köz­gyűlésén. Washingtonban általá­ban arra számítanak, hogy egy napra Eisenhower is New Yorkba látogat. •**----------­A mer szaud-arábiai tárgyalásai Mekka. (DPA) Amemak, az E- gyesült Arab Köztársaság nem­zetvédelmi miniszterének szaud- arábiai tárgyalásairól kiadott hi­vatalos közlemény szerint a mi­niszter „fontos megbeszéléseket“ folytatott Szaud királlyal és más személyiségekkel. A megbeszélé­sek célja a két ország közötti kap­csolatok légkörének megjavítása, valamint szorosabb, „tesvéribb és barátibb kapcsolatok” kialakí­tása, valamint közös érdekű és az arab népek biztonságát szol­gáló ügyekről tanácskoztak. ja a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy az ENSZ 'közgyű­lésének rendkívüli ülése vitassa meg az amerikai csapatok Liba­nonból és az angol csapatok Jor­dániából való haladéktalan kivo­násának kérdését. A nyilatkozat megállapítja, hogy minden békeszerető ország­nak meg kell tennie minden lehe­tőt avégett, hogy az Egyesült Álla­mokat és Angliát rákényszerítse: haladéktalanul vonják ki agresz- szív csapataikat Libanonból és Jordániából, hogy helyreálljon a közel- és közép-keleti béke. Husszein király amerikai csapatokat kér Az A1 Ahbar című lap jelentése szerint Husszein király kérte az Egyesült Államokat, hogy küldjön megszálló csapatokat Jordániába. A király Murphy útján juttatta el kérését Eisenhower elnökhöz. A lap szerint Husszein király közölte az angol parancsnoksággal is, hogy kevesli a Jordániában tartózkodó angol katonaságot, és kérte, hogy küldjenek az ország­ba újabb erősítéseket. Az A1 Ahbar azt írja, hogy az angol kormány elhatározta: sür­gősen újabb csapatokat küld Jor­dániába. Ezek a csapatok már meg is érkeztek Akaba kikötő­jébe. Innen repülőgépen mennek tovább Ammanba. Egyidejűleg to­vább folyik az angol csapatszállí­tás Ammanba Ciprus szigetéről légi úton, Izrael területe felett. A nagy alkalom A csúcstalálkozó körül hetek óta kavargó vitában, melyet a békéért szorongó emberiség nap­jaink feszültséggel terhes légkö­rében égő reménységgel és sóvár- gó várakozással kísér: ú.j fejezetet nyitott a Szovjetunió válasza a nyugati hatalmakhoz. Kétségtelen, Hrus- csovnak Eisenhowerhez intézett üzenete változott helyzetet te­remtett. Aki azonban figyelemmel kísérte az elmúlt hetek eseménye­it, annak számára nem jelentett váratlan fordulatot, hogy a Szov­jetunió újból az ENSZ közgyűlé­sének összehívását követeli a vál­sággal fenyegető közép-keleti helyzet megoldására. Tekintsük át az események ala­kulását a nyugati hatalmak liba­noni és jordániai intervenciójától napjainkig és egyszerre világossá válik, hogy a szovjet kormány lé­pése logikus, magától értetődő s természetes következménye annak a huzavonának, időhúzó taktiká­nak, kétszínű játéknak, mellyel a nyugatiak angolna módjára igye­keztek kisiklani a kérdések tisztá­zása, a békés megoldást jelentő csúcstalálkozó elől. Mikor az angol és amerikai beavatko­zás Közép-Keleten kirobbantotta a válságot a Szovjetunió rriár július lS-áh, a nyugati agressziót követő első na­pokban javaslatot tett az ENSZ közgyűlés haladéktalan összehívá­sára. Ugyanakkor indítványozta a kormányfők tanácskozásának megvalósítását is. Néhány nap múlva összeült a Biztonsági Ta­nács, az ülésen azonban a kérdés lényegét belefullasztották egy ter­méketlen javaslathalmazba, majd bizonytalan időre elhalasztották a tanácskozást. Ekkor jelentette ki Szoboljev szovjet küldött, hogy ha a Biztonsági Tanács tovább halo­gatja az ügy érdemi tárgyalását, az ENSZ felsőbb szervéhez, a köz­gyűléshez kell fordulhia. Hangsú­lyoznunk kell, hogy ekkor már na­pokkal előbb elhangzott a konk­rét szovjet javaslat, hogy a négy nagyhatalom kormányfői, Nehru indiai miniszterelnök és Ham­marskjöld, az ENSZ főtitkára ha­ladéktalanul üljenek össze, be­széljék meg a világbékét veszé­lyeztető közép-keleti probléma megoldásának módját. A nyugati hatalmak nem fogad­ták el a válság megoldásának Hruscsov ajánlotta módját. A leg­közvetlenebb, legreálisabb út, a kormányfői értekezlet helyett a Biztonsági Tanácson belül tartan­dó csúcsértekezletet Javasolták. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez a javaslat csak manőver részükről. Mikor ugyanis kínos meglepetésükre a szovjet kormány a háborús veszély halasztást nem tűrő elhárítása érdekében ezt a javaslatot is elfogadta, fordítottak a köpönyegen és most mér azt kívánták, hogy terjesszék a közép- keleti helyzet kérdését a Bizton­sági Tanács rendes ülése elé, ahol az érdekelt közép-keleti államok és India képviselője nem rendelkezik szavazati joggal, mi­vel Irak kivételével egyikük sem tagja a Biztonsági Tanácsnak. Vagyis a legégetőbb probléma megoldását, a súlyos közép-keleti válság ügyét nem a kormányfők­re, hanem a Biztonsági Tanács állandó tagjaira bízták volna. Ez egyben azt jelentette, hoigy mivel a tanács többségében a NATO, SEATO és a bagdadi paktumhoz tartozó országok képviselőiből áll, az Egyesült Államok készséges szavazógépének kezébe kerültek volna ezek a világ sorsára, az em­beriség békéjére döntően fontos kérdések. Az amerikai sajtó maga leplezte le például azt a fonák helyzetet, hogy a Biztonsági Ta­nácsban az USA felhasználhatja a csangkajsekista küldött szava­zatát s annak vétójogával meg­akadályozhatja India részvételét a tanácskozásokon. A Biztonsági Tanács egyébként is eljátszotta már egyszer szerepét ebben az ügyben, amikor meggátolta a kö­zép-keleti válság megoldását. Az a tény tehát, hogy a tanácsban az angol—amerikai agressziót olyan államok képviselői vizsgálták vol­na meg, amelyek maguk is tagjai háborús tömböknek s az amerikai politika szekértolói, eleve illuzó­rikussá tette a felvetett súlyos problémák megoldásának lehető­ségét e szerv által. Kiderült azon­ban hamarosan, hogy a nyugati javaslat csak az Egyesült Államok és Anglia időhúzó taktikáját szolgálta. Míg ugyanis az Egyesült Álla­mok egyrészről a közbevetett in­dítványaival a csúcstalálkozó kér­dését halogatta másrészről Murphy külügyi államtitkár közép-keleti tárgyalásai által a békés megol­dás szándékának látszatát igyeke­zett kelteni, addig egyre újabb fegyveres erők szálltak partra Libanonban, számtalan harcirepü­lőgép érkezett bombaterhével megrakottan a kiépített hídfőállá­sokra. Nagyarányú csapatösszevo­nások történtek. Mind olyan intéz­kedések, melyek egyáltalán nem támasztották alá a harsányan hangoztatott békés megoldásra tö­rekvést, viszont annál inkább ki­mutatták, hogy mindezek csak az időnyerés érdekében hangzot­tak el nyugati részről. A közép-keleti rútság tehát olyan fázishoz érkezett, a­Az Egyesült Államok fokozza katonai készülődését Tajvan körzetében Az Űj Kína Hírügynökség jelenti: Az amerikai imperialisták fokozzák háborús előkészületeiket Tajvan körzetében, hogy kiélezzék a nemzetközi helyzetet. Sajtójelentések szerint amerikai sugárhajtású repülőgépek egy fülöpszigeti támaszpontról Tajvan szigetére repültek. Augusztus 6- án a 13. légiflotta parancsnoka a Fülöp-szigetekről sürgősen Taj- penbe utazott, hogy tárgyalásokat folytasson az ottani amerikai flotta parancsnokával és a csangkajsekista klikk magasrangú ka­tonai képviselőivel katonai összeesküvés előkészítése végett. Az Egyesült Államok katonai képviselői fokozzák tevékenysé­güket a csangkajsekista csapatok által elfoglalt szigeteken is. A tajvani amerikai helyőrség parancsnoka és helyettese egy héttel ezelőtt az egyik szigeten megszemlélte a csangkajsekista csapato­kat. mikor sürgős cselekvés vált szük­ségessé a feszültség megszünteté­se, az egyre növekvő háborús ve­szély elhárítása érdekében. A szovjet válasz ezért felújította a korábbi javaslatát az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésé­nek összehívására. Az ENSZ ve­zető szerve minden tekintetben al­kalmasabb a közép-keleti helyzet kérdésének megvitatására a Biz­tonsági Tanácsnál, hiszen ebben a világ csaknem valamennyi állama részit vesz, tehát minden nép han­got adhat véleményének. Ez he­lyes és szükséges, hiszen az embe­riség békéje minden nép közös ügye, annak megőrzése, a háborús tűzfészek megszüntetése, a v'eszé- lyes problémák békés úton való megoldása a világ minden népé­nek egyaránt éTdeke. Ebben a te­remtő vitában kialakulhat az a légkör is, melyben megvalósulhat a .szovjet diplomácia szívós, állha­tatos békeoffenzivájának célja: a nagyhatalmak igazi csúcsértekezlete, melyről a Hruscsov-üzenet pilla­natra sem mond le. Egyes nyugati sajtóorgánumok meghamisítva az üzenet valódi értelmét, azt han­goztatják, mintha a szovjet kor' mány elállt volna ettől a kezde­ményezéstől. Ezzel szemben a va­lóság az, hogy az üzenet világosan kijelenti: továbbra is meg van győződve arról, hogy a legmaga­sabb szintű találkozó a szovjet ja- vaslat által indítványozott össze­tételben hozzásegít ahhoz, hogy a nagyhatalmak megtalálják a .hi' degháború felszámolásának és a háborús veszély elhárításának módját. Hruscsov elvtárs újból, ezúttal is hangsúlyozza: „Te­gyünk meg minden szükségeset, hogy az a találkozó, amelyet vala­mennyi nép vár, ne húzódjék el a végtelenségig... Md készek va' gyünk bármikor részt venni egy ilyen találkozón.” Arra is utal az üzenet, hogy a kormányfőknek a problémák szélesebb körét kel' lene megvitatni-oki s döntendök kellene a háborús veszély tartós elhárításáról. A szovjet javaslat tehát egye­nes folytatása annak a világ min­den részén az egyszerű emberek milliói által mély együttérzéssel kísért békeharcnak, melynek leg­újabb megnyilvánulása volt a pe­kingi találkozó alkalmával Hrus­csov és Mao Ce-tung kijelentése, ; hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság minden tőle tel­hetőt megtesz a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és az új há­ború borzalmainak elhárítására: Az ENSZ közgyűlése előtt bizo­nyosra vehető, hogy a leleplezett agresszorok tovább folytatják ma­nővereiket és a „közvetett agresz- szióról” szóló dajkamesékkel pró­bálják elterelni a figyelmet az egész világot veszélyeztető őrült terveikről. Átlátszó mesterkedé­seik azonban nem állhatnak a bé­kéit, nyugalmat óhajtó emberiség útjában. Nagy alkalmat kapott a békét áhitozó emberiség a most összehívott ENSZ közgyűléssel, hogy megszüntesse a közép-keleti lőporos hordó veszélyét, az odázó, halogató javaslatok helyett gyors intézkedésekkel teremtsen enyhü­lést a feszült nemzetközi légkör­ben. További tárgyalások útján pedig a nagyhatalmak közötti megegyezéssel elűzze az atomhá­ború, az emberiség pusztulásának rémét és nyugalmat, biztonságot teremtsen a népek számára

Next

/
Thumbnails
Contents