Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-09 / 187. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. augusztus 9., szombat a Biztonsági Húsz órakor összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a szovjet és amerikai javaslatokat az ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívásáról, a közel-keleti válság megtárgyalása ügyében. A vitában a kővetkező sorrendben szólalnak fel a küldöttek: Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada. A Biztonsági Tanács előtt egy amerikai és egy szovjet határozati javaslat fekszik. Mindkét határozat-tervezet egyetért abban, hogy a Biztonsági Tanács eddig nem tudott olyan határozatokat hozni, amelyek hozzájárulhattak volna a közel-keleti viszály rendezéséhez. Szovjet és amerikai kívánság értelmében a Közel-Kelet ügyét most már az ENSZ rendkívüli közgyűlésén vitatják meg. A rendkívüli közgyűlés összehívásához a Biztonsági Tanácsnak legalább hét szavazatra van szüksége. Az amerikai javaslat értei mébtn a rendkívüli közgyűlésnek a libanoni panasszal kell foglalkoznia, amely szerint az Egyesült Arab Köztársaság állítólag beavatkozott Libanon beiügyeibe. A szovjet javaslat tanácskozást követel az angol és amerikai csapatok Libanonból, illetve Jordániából történő azonnali kivonásáról. KB Összeült A közösségért szívesen dolgozik az ember l/ Priskin Janos csorvásd főmolnárt nem volt könnyű megtalálni. Már Szoboljev felszólalása Szoboljev, a Szovjetunió képvi- jselóje a Biztonsági Tanács hiénán elsőként felszólalva vádolta a bagdadi szerződés tagállamait, mert katonai intézkedéseket tetteik az arab országok ellen irán- nyuló támadás kiszélesítése céljából. Szoboljev azzal folytatta, hogy azon a vidéken és a szomszédságban összesen kerülbelül hetvenezer angol és amerikai katona van, valamint ezernél több repülőgép. Ezek a körülmények nem {szabadították meg a világot attól a fenyegető veszélytől, hogy a konfliktus tovább súlyosbodik. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy az iraki és a libanoni események szigorúan belső jellegűek voltak, hátterükben semmiféle külső előidéző ok nem állt. Szoboljev a továbbiakban azzal Vádolta az Egyesült Államokat és Angliát, hogy megakadályozza a Hruscsov javasolta öthatalmi csúcstalálkozót. Az Egyesült Államok taktikája — folytatta — csak egyetlen célt szolgál: megakadályozni őiysjfcriíi- tézkedések meghozatalát, amelyek a közel-keleti helyzet rendezéséhez vezetnek. Szoboljev kijelentette, az Egyesült Államok „könnyes szemmel nyilatkozott a háború borzalmairól”, amikor a Biztonsági Tanácsban leírta az iraki felkelést, később azonban elismerte az új iraki kormányt. A közmondás szerint jobb későn, mint soha — jegyezte meg. A szovjet küldött követelte az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Libanonból és az angol haderőket Jordániából, mert jelenlétük állandó fenyegetés a békére és biztonságra. Ezután hivatalosan előterjesztette a módosított szovjet határozati javaslatot, amely kéri az ENSZ-közgyűlés összehívását, hogy „fontolóra vegyék az amerikai csapiatok és az angol haderők Mint as AP és a Reuter jelenti. a Biztonsági Tanács csütörtökön több mint hatórás vita után összehívta az ENSZ rendkívüli közgyűlését a Közép-Kelet kérdéseivel kapcsolatban. Az utolsó percben kompromisszum Jött létre, s ez lehetővé tette, hogy a tanács egyhangúan határozzon. Az Egyesült Államok által előterjesztett határozati javaslatot Panama, a Szovjetunió és Anglia módosító Indítványai nyomán megváltoztatták. A határozatból a kompromisz- szum értelmében kimaradt á libanoni es Jordániái problémákra való utalás és a csupán a közgyűlés rendkívüli ülésének összehívását kéri. A Szovjetunió Libanonból és Jordániából való azonnali kivonását. A Szovjetunió reméli — mondotta Szoboljev —, hogy a közgyűlés megfelelő lépéseket tesz az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia keltette háborús veszély megszüntetésére. Szoboljev a továbbiakban megállapította, hogy „az Iraki Köztársaság formális elismerése nem jelenti azf, hogy azon a vidéken a konfliktus kiéleződésének veszélye elmúlt, majd hozzátette, hogy ezzel az elismeréssel sem Irak, sem pedig egyéb országok biztonságát nem szavatolták. „Sürgősen ki kell alakítani azokat a körülményeket — folytatta Szoboljev — amelyek megszabadítják ennek a vidéknek a népeit a külföldi beavatkozástól." Szoboljev kijelentette, hogy az Egyesült Államok Libanonban és Anglia Jordániában állomásozó csapatait „haladéktalan” ki kell vonni, mert ezek a csapatok „állandóan fenyegetik a békét és biztonságot”. Az ülés a nyugati küldöttek felszólalásaival folytatódott. Cabot Lodge felszólalása Cabot Lodge amerikai küldött azt hangoztatta, hogy az amerikai csapatokat a libanoni kormány kérésére küldték Libanonba. Emlékeztetett azokra az ígéretekre, amelyek szerint a libanoni kormány kérésére e csapiatokat visz- szavonják. Az amerikai küldött olyan benyomást igyekezett kelteni, mintha a Szovjetuniónak a biztonsági tanácsbeli vétója akadályozta volna meg, hogy megkezdődjék az a- merikal haderők kivonása Libanonból. Lodge elsőbbséget követelt az a- merikai javaslatnak. Sir Pearson Dixon hivatalosan visszavonta azt az angol kérést, hogy jövő keddre hívják össze a Biztonsági Tanácsot, amelynek ü- lésén MacMillan miniszterelnök kívánt volna résztvennl. visszavonta saját határozati javaslatát, amely arra kérte a közgyűlést, hogy azonnal vegye fontolóra az amerikai és brit csapatoknak Libanonból, illetve Jordániából való visszahívását. Cabot Lodge amerikai delegátus kijelentette, az Egyesült Államok azt óhajtja, hogy a közgyűlés Ideiglenes jellegű Intézkedéseken messze túlmenő lépéseket tegyen a közép-keleti helyzet stabilizálása érdekében. Dag Hammarskjöld főtitkár, röviddel a Biztonsági Tanács ülése után összehívta a közgyük lés rendkívüli ülését pénteken, helyi idő szerint 1100 órára, (magyar idő szerint 23.00 órára). Pearson kijelentette, az Egyesült Királyság nem ellenzi, hogy a közgyűlésben vitassák meg a libanoni és a jordániai helyzetet. Dixon kifejtette, hogy Anglia már tanácskozásokat kezdett Hammarskjölddel. E tanácskozások célja olyan javaslatok kidolgozása, amelyeknek segítségével az Egyesült Nemzetek Szervezete biztosíthatja a jordánia kormány számára „területi sérthetetlenségének és pioütikai függetlenségének megőrzését“. Dzsavad. iraki küldött a Biztonsági Tanácsban kijelentette, nem támogatja az amerikai határozati javaslatot, mert irreális és ésszerűtlen lenne, ha az ENSZ közgyűlése Libanon és Jordánia panaszát vitatná meg az EAK állítólagos beavatkozásáról. Anglia és az Egyesült Államok akciója nem felel meg az ENSZ alapokmány szellemének és betűjének — mondotta az iraki küldött. Charles Ritchie kanadai küldött felszólalása után Lufti, az Egyesült Arab Köztársaság küldötte leszögezte, egyetért mindazzal, a- mit Irak képviselője mondott. „Véleményünk szerint alaposan kell foglalkoznunk az ENSZ közgyűlésben a külföldi csapiatok partraszállásának kérdésével, mivel a helyzet veszélyessé válhat a békére és biztonságra” — mondotta, majd hozzátette, hogy Libanon panaszát az ENSZ megfigyelői csoport jelentésed nem erősítették meg. Eszpierantóul: Pácon por la homaro! Ezt láttam kiírva a bulgáriai Várna utcáin, boltok kirakataiban mindenütt. A 33. Országos Bolgár Eszperantó Kongresszus alkalmából e gyönyörű, világhíres tengeri fürdőhely zászlódíszbe öltözött. Nem is országos, hanem nemzetközi összejövetel volt ez a múlt hó 20-án kezdődött ünnepség. Megható volt az a szívből jövő megértés és egyetakarás, mellyel a különböző világrészek különböző színű, de egy ütemre dobbanó szívű emberei most, a történelmi világesemények közepette a vendégszertő bolgár nép hazájában összeölelkezteki Nem volt szükség tolmácsra, mert nemcsak átvitt értelembeh, de valójában is egy nyelven beszéltünk, eszperantóul. Most é- reztem igazán, hogy a békeharcban és a népek barátságában milyen nagyszerű eszköz a közös nyelv. Űton-útfélen hallani lehetett: — A béke ügye nem tűr halasztást! Ezt a bolgár filmhíradó emberei is megszívlelték, mert a találkozó első napján készült kisfilmet éjjel előhívták, másolták és másnap Szófiában és más városokban vetítették is, hogy a közönség mindenfelé réa malom pincéjében is kerestük, amikor megjegyeztem, hogy talán a szomszéd kocsmában van, hogy ebben a nagy melegben lemossa a torkáról a port. Furcsán néztek rám: csak éppien ki nem mondták, hogy nem ismerem, ha a kocsmában keresem a nagy munka idején. Nem is ott volt, hanem a malom egyik helyiségéből —ahol elfelejtettük keresni — jött elő és kért, hogy várjam meg az irodában, a- míg elintéz valamit. Aztán, hogy megjött, kértem beszéljen a tanácstagi munkájáról. Előbb szabó- dott, mondván, hogy erről inkább mások tudnának beszélni. — Szereti a tanácstagi munkáját? — kérdeztem. — Szeretem — válaszolt és hozzátette, hogy a közösségért szívesen dolgozik az ember. A beszélgetésünk folytatódott és megtudtam, hogy a 35-ös választókerületben tanácstag. Ez a telep a felszabadulás után épült fel és 120 család lakja. Élnek ott gépállomása dolgozók, állami gazdaságiak és egyéniek, sőt ipari munkások is. Negyedévenként rendszeresen megtartja nekik a beszámolót. Leginkább a malom egybenyíló nagy irodájában jönnek össze az ilyen tájékoztatóra, be- beszéigeté&re. A közelmúltban a járdaépítés és a villanyhálózat bevezetése volt a fő gondjuk, önkéntes munkát szerveztek és átlag harminc ember dolgozott. Az eredmény, hogy igényeik egy része már teljesült. A főutcán ég a villany és van járda is. Később a mellékutcákra is sor kerül. A községfejlesztést szinte mindenki befizette és adóelmaradás is ritka eset. — Milyen gondjai vannak? — kérdeztem. — A bizalmatlan emberek megszesülhessen a kongresszus szép, lelkes, harcos hangulatában. A bolgár nép hires vendégszeretetéről. Minden kongresz- szusi tagot szivére ölelt. Sokszor úgy éreztük, hogy annyi szeretetet nem is érdemiünk. Már másnap felkerestek, hogy a várnai egyetemen tartsak előadást a bolgár és külföldi ifjúság részére a magyar ifjúság életéről és a hazai eszperantómozgalomról. Csoportunkat virágokkal halmozták el és arcunkat szószerint rózsavízben íü- rösztötték. A jelenlévő kétszázfőnyi hallgatóságból nagy tetszést váltott ki ifjúságunk felfelé ívelő pályájáról és építő életünkről rajzolt kép, úgyszintén az. hogy nálunk a középiskolákban, ha még nem is kötelező tantárgyként, de osztályozható tárgyként szerepel az eszperantó. Mi bulgáriai ütünk alkalmával mégis azt tapasztaltuk, hogy ott jobban felismerték ennek a nemzetközi nyelvnek a nemzetközi jelentőségét, mint nálunk. Békéscsabán vagy akár Pesten is bárki órákig barangolhat az utcákon, míg eszperantót hall. Bulgáriában községekben, városokban hamar ösz- szetalálkozik az ember olyannal, akivel jól eltársaloghat. Sőt egy nehezítik a tanácstagi munkát — válaszolta és mindjárt el is mondott néhány esetet. — Vannak olyanok, akik nincsenek megelégedve a telep eddigi fejlesztésével, azt szeretnék, ha már most lenne a mellékutcákban is villany, meg járda. Nehezen, vagy nem értik meg, hogy mindent egyszerre nem lehet. Előfordul, hogy azt hallani, azért van a főutcán villany, meg beton, mert ott lakik a tanácstagunk. Pedig az igazság, hogy általában mindenütt városban, községben és a telepieken elsősorban a központokat, főutakat szokás fejleszteni. Az érdekes, hogy a község másik részén meg azt híresztelik, azért engedélyezték az építkezéseket az új telpen, mert ott Priskin János a tanácstag, meg a végrehajtó bizottságnak is tagja, s aki közel ül a tűzhöz, jobban melegszik. Ezeket nem azok mondják, akik józanul mérlegelik a községfejlesztési lehetőségeket és célokat — mondotta Priskin elvtárs, majd r politikai munkáról beszélt. Arról, hogy leginkább az egyénileg dolgozókkal szükséges sokat beszélgetni, mert amíg nem határozzák el magukat, hogy a nagyüzem útjára lépnek, addig sokmindent kitalálnak, hogy álláspontjukat, vagyis a kispiarcellás gazdálkodás i- gazát bizonygassák. Megértem ő- ket, amikor azt mondják, hogy most jó így egyénileg, csak így US*v-. maradjon. Azonban nem értek e- gyet ezzel az állásponttal, mert i- gaz, hogy a mostani egyéni gazdának sokkal jobb, mint bármikor ezelőtt, de az is biztos, hogy egy jól dolgozó termelőszövetkezet tagjának még sokkal jobb a közö ben. Ezért vitatkozók ezekről «. kérdésekről — mondotta Priskin János tanácstag. kirándulásunk alkalmával a hegyek közt egy 71 éves pásztorral eszperantó nyelven beszélgettünk, méghozzá nem is konyhanyelven. A várnai kongresszusi műsorban piéldául 7—8 éves kisleányok kifogástalan kiejtéssel énekeltek és szavaltak eszperantó dalokat, verseket. A szófiai Nemzeti Színház művészei pedig egész estét betöltő, kizárólag eszperantó szövegű műsorral tették színessé és felejthetetlenné a négy világrész számtalan országának jelenlévő eszperantista küldöttei részére a találkozót. íme ezekből a példákból is látható, hogy milyen határtalan a szabad bolgár nép kultúrszomja, mely többek közt az eszperantó nyelv rohamos terjedésében is megnyilvánul. Ezek után egyáltalán nem csodálkoztunk, hogy Várnából Szófiába tartó vasúti utazásunk alkalmával még a legkisebb vasúti állomáson is a béke nemzetközi nyelvén, eszperantó nyelven válthattunk szót a helybeliekkel. A Vitosa hegység lábánál fék. vő gyönyörű Szófiában bemutatták küldöttségünknek az ország legnagyobb vasúti üzemét, munkaközben. A látogatás be- fejeztekor már együtt volt az üzemi énekkar és meglepetésünkre a megjelent külföldi vendégek tiszteletére saját népdalainkból énekeltek. Megható volt hallani, mikor rákezdtek a----------------------------------------------------------------— P énteken este összeült az ENSZ rendkívüli közgyűlése B. Z. Békét az emberiségnek!
