Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-06 / 184. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG augusztus szerda. Ülésezett Gyulán a párt városi végrehajtó bizottsága Az első napirendi pontban a termelőszövetkezeti mozgalom e- rősítésével kapcsolatos t olitikal munkáról és a termelőszövetkezetek megszilárdításáról tanácskoztak. A helyzet értékelésében és a feladatok meghatározásában a végrehajtó bizottsági tagok mellett részt vettek a városi tanács mezőgazdasági osztályának tagjai, a gépállomás igazgatója, valamint a termelőszövetkezetek elnökei és párttitkárai. A vita után elsősorban a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek megerősítésére hoztak határozatot. Ebben hangsúlyozták, hogy javítsák a termelőszövetkezetekben dolgozó pártalapszer- vézetek tagjainak, a vezetőségnek politikai és szervező munkáját. A végrehajtó bizottság ezért határozatban utasította függetlenített tagjait, hogy rendszeresen vegy nek részt az alanszervezeiek vezetőségeinek ülésein Adjanak segítséget a- beszámolók elkészítéséhez, a határozatok hozatalához és azok végrehajtásának megszervezéséhez. A határozat értelmében hasonló segítséget kell adniok a taggyűlések e- lokészítésénél és megszervezésénél is. A vitából kitűnt, hogy a termelőszövetkezetek igénylik a szakemberek segítségét. A határozatban azért javasolták: a tanács illetékes dolgozóinak, hogy igyekezzen minél előbb gondoskodni arról, hogy a három termelőszövetkezet mezőgazdasági szakembert kapott. A párt végrehajtó bizottság határozataival a termelőszövetkezetek gazdaságának jobbátételére törekedett. Elősegítették, hogy a jövőben a pártalapszervezet tagjai nagyobb erővel küzdjenek a 'ejlett agro- és zootechnika alkal- í zéses gazdálkodás fejlesztését és mazásáért.. a takarmánytermelést. A napiTöbbek között javasolják az alap- rendi pont megtárgyalása után a szervezetek vezetőinek, hogy kezdeményezzék az olyan intézkedéseket, melyek elősegítik az öntöpárt végrehajtó bizottság a pártélet egyéb kérdéseiről tanácskozott. A gyulai moziban ültem. Á mögöttem lévő sorban három fiatal lány csevegett. Akaratla- lamul is tanúja voltam a beszélgetésüknek. Holnap gyűlésre kell mennünk — szólt az egyik. — Á, én nem megyek el — jegyezte meg a másik. — Én sem, mondotta a harmadik. Aztán ismét az első beszélt. — El kell menjünk, mert mát mondanak a többiek...? — Tudjátok, hogy mindjárt azt beszélnék, hogy a vezetőség sincs ott, ahol lenni kell. Arra következtettem, hogy az egyik KISZ alapszervezet vezetőségi tagjainak „nem hivatalos" beszélgetését hallom. No — gondoltam — ez a vezetőség nem nagyon lelkesedik a gyűlésekért, a szavaikból ítélve unalmasnak tartják. Vajon milyen lehet a mozgalmi munkájuk? — tűnődtem és tovább figyeltem a beszélgetést. Végül megegyeztek, elmennek a gyűlésre, hogy ne érje szó a „ház elejét". A mozgalmi munkában ógy nevezik ezt, hogy öncél isás. Az egyén nem a mozgalmi munkát tartja elsődleges-' nek; hanem 'az. önérdekét, hogy mint ebben az esetben is, ne szólták meg.'.Fddie jutottam a gondolataimmal, amikor megkezdődött a vetítés. A híradó elején a Hanságban dolgozó fiatalokról láttunk képeket. A lányok csak vasárnapi vendégek — közölte a bemondó és látható volt, hogy a nehéz földmunkán keményen, nagy lelkesedéssel dolgoznak a lányok. Aztán izmos, munkára vetkőzött. szalmakalanos legényeket láttunk, amint a vizes-foMbe nyomják az ásót, építik a vízlevezető csat-tornát. Az egyik fiú beleragadt a marasztaló sárba, többiek vidám nevetés közben úgy vették ki a latyakból, hogy közben a csizmából Is kihúzták. — Ez igen — szólalt meg mögöttem az egyik lány nagy elismeréssel és a hangjában olyan izgalom csengett, amiből az érződött, nagyon szeretne ott lenni. — Ott én is szeretnék dolgozni — mondotta a másik. — Ezt a munkát bimám, — szólt irigységgel a hangjában a harmadak. Mint akiket kicseréltek. Az előbb felgyülemlett rosszallásom úgy elszállt, mintha nem is lett volna. Egyszeriben büszke lettem rájuk. Megértettem őket. Nagy dolgokra vágynak, kicsit hősök akarnak lenni, mint azok ott a Hanságban. Miint mondottam, megértettem őket, azonban mégis szeretnék e gondolatokhoz még valamit hozzáfűzni. Amikor a három kislány látta, hogy ott a Hanságban a fiatalok országra szóló nagy dolgot alkotnak, amikor látták, hogyan épül kezük nyomán a csatorna, amikor látták önkéntes brigádok hősies munkáját, gondoltak-e arra, hogy amíg mindez megtörténhetett, addig sok KISZ-tag ment a gyűlésekre, dugta össze a fejét, hogy kikovácsolják a nagyszerű tervet! Gondoltak-e arra, hogy a hangsági tették terve«, a határozat is gyűlésen fogamzott? Bod& Zolié« ilj’Stuf a ENSZ-körökben egyre inkább Genfet tartják a csúcstalálkozó valószínű színhelyének New York. (MTI) Mint az AP newyorki tudósítója jelenti, úgy látszik, hogy az ENSZ-diplomaták egyre inkább afelé hajlanak, hogy Genf ben tartsák meg a csúcsértekezletet és ne New-Yorkban. Hammarskjöld főtitkáron kívül — úgy látszik — már senki sem ragaszkodik ahhoz, hogy a kormányfők New-Yorkban találkozzanak. Az Egyesült Államok sem sürgeti ezt, bár bizonyára nem emelne kifogást, ha a Biztonsági Tanács tagjainak többsége mégis New York mellett döntene. Pierson Dixon brit delegátus újságírók előtt kijelentette, valószínűleg egész héten folynak majd a magánjellegű tanácskozások a csúcstalálkozó helyével és időpontjával kapcsolatban. Dixon szavaiból arra lehetett következtem — írja az AP to dósa tója —, hogy az augusztus 12-i időpont immár kizártnak tekinthető, még ha Hruscsov kedvezően is válaszol a nyugati javaslatokra. Diplomáciai körökben ma már valószínűbbnek tartják az augusztus 18-i időpontot. Az AP washingtoni tudósítója arról számol be, hogy a hétfői nap során angol—amerikai tanácskozás volt a washingtoni külügyminisztériumban a csúcstalálkozón felmerülő kérdésekről. A kétórás tanácskozás után Frederick Reinhard, a külügyminisztérium tanácsosa közölte az újságírókkal: a megbeszéléseken arról volt szó, mit tegyenek majd a Biztonsági Tanács csúcsülésén „ha az megvalósul”. Pró banépszómlólósok a Szovjetunióban Moszkva. (TASZSZ) 1959. januárjában a Szovjetunió egész területén népszámlálást hajtanak végre. A hatalmas arányú munka előkészítése megindult. Az első próbanépszámlálások már megkezdődtek. A Szovjetuniónak jóformán valamennyi köztársaságában s a különböző területeken tartanak próbanépszámlálást.--------------»-------------3 50 gyermek keresi szüleit Rio de Janeiro. (Reuter) A Rio de Janeiróii lőszerraktárrobbanás következtében mintegy háromszázötven gyermek szakadt el szüleitől'. Ezek még mindig arra várnak, hogy szüleik hazavigyék őket. A gyermekekről a rendőrség és különböző intézmények gondoskodnak. ^ROZBAN Herreshausen. (AP) Három nyi gatnémet katonát őrizetbe vettek, mert szökést kísérelt meg az NDK- ha. A rendőrség szerint azért a~ kartak megszökni, mert nem tefr szett nekik a szolgálat az új nyugatnémet hadseregben. —O— RÖMA (AP) A római rendőrség hétfőn elkobozta a Kommunista Párt egyik röpiratát, amely tájékoztatta a párt tagjait a közép-keleti fejleményekről.-oIOWAC1TY (AP) Egy amerikai tudós kijelentette, hogy a leg- utóbb felbocsátott amerikai mesterséges hold rádiójelzései „égé* szén megdöbbentő” információkat közölnek. Arra mutatnak ugyanis, hogy a mesterséges holdban lé vő műszerek rendkívül magas t> nergiájú és igen agy áthatoló képességű sugárzást jeleznek. MIHitlUHIIIHllllllHHIintHIUIirHIIlllHIIMjIllltlIllilUIIHllinilHtttMtIHlHflUiUtNHtMtItUttttHlllHUUlillltIMlttItlIltlIHlliUltllWHHliltilttIHHUIilllllllllllllitlIltlIllllllllllllllillllllllllllMlllllilllillMIIIIHtUHHiHHWiilHllli IIIIIIIIIINIUII!IIIIIIHIIIIIIHIIIHlllllll!llllHI!IIIIIIIIIIIHIIIillllllllHtllllllllllllllllllll!lllHIIIIIIIII!!IH!l!Hlllllllllltllllllllllllilllllllllll!lllllllilHllll A tanyaközpont udvarán vidám lányok rostálgat- ják a nemrég csépelt gabonát. Arrébb öt asszony szorgoskodik a tsz üzemi konyháján, s a párolgó étel illata inycsiklandozva terjeng a konyha közelében. Kint a határban itt is, ott is asszonyok, leányok csevegése, kacagása adja tudtul, hogy a sarkadi Dózsa Tsz-ben pezseg, forr az élet, a nők is méltó részt vállalnak a munkában. A nőtanács elnöke, ifj. Petneházi Mihályné negyedmagával a másodvetésű kukoricát kapálgatja és büszkélkedve mutatnak a tarlón bogarászó 750 fehér baromfira. Fajtiszták. Ha felnőnek, szép törzsállományuk lesz és eladásra is futja. Jól pénzelnek majd belőle. No meg a 370 fajtiszta pulyka is szépen hoz majd a konyhára. Dobi néni az újonnan épült baromfiólak körül szorgoskodik. Ez az ő birodalma, de mint az ő munkáját mások, ő is úgy becsüli a többiekét. Büszke az asszonyok, lányok munkájára és lelkendezve mutatja, hol, merre dolgoznak. Igaz, mutatni sem nagyon kell, hiszen mesziről rájuk lehet találni, mert hangos csevegésük messze hangzik a földeken. Tarka-barka kendőjük csak úgy virít a mákföldeken, ahol éppen szüretelnek. Elgondolkodva lépkedek feléjük. Néhány kivételével valamennyit ismerem. Először 1952-ben találkoztam velük. Nehéz esztendő volt. Aszály, a vele járó gond, megannyi baj, s bizony akkoriban alig lehetett néhány szót kihúzni belőlük. És jött 1953 ősze, a Nagy Imre program, majd 1956 október zivatara, mely szétzilálta őket, de most itt vannak újra együtt, és a nagyüzemi gazdálkodás első lépéseit tevő leányokkal, asz- szonyokkal jó megértésben szorgoskodnak. Mi volt ez az erő, amely így összekovácsolta őket? Ez az első kérdésem és ők szűnni nem akaró beszéd során adják meg rá válaszukat. Öllé Istvánné, Debreceni Lajosné és Juhász Andrásné hosszan mondják el cselédsorsukat, a kommencíós életet, a közös konyhát, a régi paraszti élet minden keservét és kínját. Debre- ceniné, a tsz alapító tagja is if júságáról beszél. Amikor férjhez ment, stafírungba az anyja egyik öreg ágyát kapta, ez volt mindenük, no meg az élet, mely oly sok gondot, gyötrelmet tartogatott számukra. És hogyan van most? De erről talán szóljon más. Hallgassuk meg Leányok mondták el Polyendárnét, az őszülő hajú asszonyt. 1942-ben elvitte a férjét a háború, özvegyi sorsra jutott ét két kislányának napszámos munkával kereste a kenyeret. De felnevelte őket. Az egyik férjhez mert, a másik itt ül mellette, s amikor anyja a boldogság hangján beszél arról, hogy leánya menyasszony — enyhe pir lopakodik az arcára. Neki már több stafirungja lesz, mint Debreceninének, vagy az édesanyjának. Most gyűjtik a pénzt új bútorra. Hálóra, meg konyhára. Mert ez a „Dózsából“ férjhez adott lányoknál a legtermészetesebb. A beszéd közben egyre jobban oldódnak a nyelvek és képek, emberi torsok elevenednek meg. Többen az ellenforradalom napjaiból idéznek részleteket. Polyen- dárnéékat is megzavarták az események, kiléptek. De szivük visszahúzta őket, mert megszokták, megszerették már ezt az életet, mert emberibb, jobb, sokkal jobb, mint amíg egyedül göröngyöltek az életben. Vigh Sándorné és Vigh Lajosné az alig 20 éves menyecskék teszik most le a garast, ök itt nőttek fel mindketten a közösben. Itt szövődött szerelmük, innen választottak párt maguknak és boldogan élnek. Vigh Sándorné örömmel újságolja, hogy még csak két éve esküdtek meg, de már házat, méghozzá szépet, csinosát építettek, mintha egymásra licitálnának, Vigh Lajosné is megjegyzi: mi egy éve esküdtünk meg, de már gyűlik a pénz, három év múlva nekünk is olyan lesz. A beszélgetés tovább dagad, mint kispofák, mely útjában többel egyesülve folyammá szélesedik. Hadd beszéljen Farkas Sándorné. Fiatal asszony ő is, de még új a tsz-ben. Nemrég szakítottak az egyéni sorssal és most, hogy belekóstolt a közös munkába, amiatt zsörtölődik, miért nem előbb szánták rá magukat, és miért nem jön meg sok egyéni gazda társának a jobbik esze» No de sebaj, majd elmondja ő nekik, hogy mit is jelenj hogy is néz ki ez a szövetkezeti munka... Most három leány ragadja meg a beszélgetés fonalát. Eddig csak csendes szemlélői voltak az eszmecserének. Mindhárman menyasszonyok, ősszel, ha megforr az új bor és betakarítják a termést, akkor mennek férjhez. Szavaikból aggodalom árad. Vajon szép, boldog lesz-e az életük? Nem sodorja-e el választottjukat egy pusztító háború szele, mint a Polyendárné férjét. A szavak nyomán komorrá válik hatvan mosolygós arc. Az előbb még szebb, derűsebb holnapról beszélgettek, s most aggodalom árnyékolja be életüket. Mintha alábbhagyna a beszélgető kedv is. De csak néhány pillanatra. Mert a másik percben már ott a bizakodó hang: ha összetartunk, elkerülhető; igaz, mi nem vagyunk vezető politikusok, de tenni, dolgozni tudunk és élni akarunk. Beszélni is tudunk és elmondjuk, ha kell százszor, ezerszer, hogy békében akarunk élni a földkerekség dolgos népével, és a szavak nyomán zsong a tiltakozás, az amerikai és angol agresszió miatt... De mi van az idősebb, a munkából kiöregedett asz- szonyokkal? Hol, merre vannak? Hogy élik öreg napjaikat? ök már nem dolgoznak. Nem főzik az ízletes pörköltet az aratásban elfáradt tagoknak. Sorsuk megnyugtató. Nyugdíjat kapnak, és Házi Jánosné, Varga Lajosné, Kiss Lajosné, meg Szabó Ferencné mosolyogva mutatják a nyugdíjról szóló cédulájukat. A kérdésre pedig; hogy meg vannak-e elégedve, mintha mind a négyen összebeszéltek volna, felelik; Meg, csak egy a baj. Nem most vagyunk 20 évesek... Asszonyokkal, leányokkal beszélgettem a sarkadi Dózsa Tsz-ben. Nők! Egyrészük még az élet előtt áll, mások már megették kenyerük javát. Hatvanon voltak. S ha azt a sok szépet és jót, amit nekem mondtak, másoknak is elmondják, az egyéni gazdák feleségeinek, bizonyára melléjük állnak és rövidesen még több tarka kendőtől lesz színes a Dózsa Tsz jobblétet ígérő gazdasága. Fodor Jánosné e Nőtanács sarkadi járási titkára.
