Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
1958. augusztus 3., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÁG ■i föld, vagy íalán más is? Évek óla folyik a vita: legyen vagy ne legyen, szükséges^ vagy mellőzhető, megéri-e, vagy csuk ráfizetünk. A belterjes gazdálkodásról, a bulgérkertészetről és az állattenyésztésről van 6zó Csanádapácán a Haladás és Köztársaság Termelőszövetkezetben. A Haladás Termelőszövetkezetben már volt bulgárkertészet az igaz. most nincs. — Nem jövede’mező. Húsz fillérért veszik át most is tőlünk az uborkát — mondják. Ebben teljesen igazuk van. De vajon akkor, amikor még fiatal volt >az uborka, s mint primőráruért 5 forintot adtak volna kilójáért, miért nem szedték le? Ott hagyták a földön heverni az aranyat, a szövetkezet, a saját vagyonukat. A termelőszövetkezetben a bul- gárikertészetről folyik a vita, vagy talán nem is vitáznak, hanem e- gyáltalán figyelmen kívül hagyják a szövetkezet adottságait, az öntözhető kertészet létrehozásának meglévő feltételeit? Amikor azt kérdeztük a termelőszövetkezetben, hogy lesznek-e új belépők ősszel, szinte megbot- rárakozva mondták: földnélküli ág de nem tudjuk felvenni, keife. a föld. Valóban a Haladásban még hat hold föld sem jut egy tagra. Tavaly ősszel is lett volna, mintegy 50 agrárproletár kérte a felvételét, de hiába. . Ezek után természetesnek vehet«, hogy a csanádapáeai egyéni parasztok nem lépnek be a termelőszövetkezetbe. Miért is lépnének? Az Apácán lévő agrárproletárok jó munkaerők nekik. Hozzájuk jármaik napszámba. így játsszák kezükre maguk a termelőszövetkezetek azok a becsületes földnélküld- eket is, akik immár meggyőződés- bői. látva a nagyüzemi gazdálko- ó "előnyeit, beléptek volna a ter- n szövetkezetbe. Többel beszélve olyan hangot hallatnak, hogy alakítottak volna ők már termelőszövetkezetet, de nincs földjük, nincs szerszámuk. Itt vannak tehát a bajok gyökerei elásva. Csanádapácán két termelőszövetkezet van és mind a kettő egy és ugyanazon bajjal, gonddal: kevés a föld, még a jelenlegi tagoknak sincs meg egész évi, mindennapos munkája. De vajon csak a földek növelésével lehetséges a bajokból kilábalni? Vajon csak a föld mennyisége a feltétele az új tagok, a földnélküliek felvételének? Ez is oka. De mivel ez jelenleg nem megoldható, nem volna-e más kiút? Vagy most ősszel ugyanúgy, mint tavaly, elutasítják a belépni szándékozókat? Helytelen lenne, mert van más kiút is, s nem is kell messze keresni. Hisz akár a Haladás, akér a Köztársaság termelőszövetkezet újabb tagoknak tudna munkát biztosítani. Vegy ük először a Haladást Ott van a korszerűen berendezett kertészete. Minden anyagi befekOlrasd A NÉPÚJSÁGOT teles nélkül megkezdhetnék a primőr áruk termesztését. A paradicsom, paprika, hagyma, uborka és egyéb zöldségfélék termesztésével, azok‘öntözésével a termelőszövetkezet a legkevesebbet számítva, mintegy 15 főnek tudna munkát biztosítaná, vagy a közös állattenyésztést fejlesztenék. Ha a tagok és maguk a vezetők nem a háztáji gazdaságban nevelt állatok számát növelnék csak, hanem több gondot fordítanának a termelőszövetkezet állatállományának fejlesztésére, újabb 2—3 ember találnak munkát. Ezenkívül ha tenyésztenének az 1000 férőhelyes baromfiólban, újabb munkaerőre lenne szükség. Ugyanez mondható el a Köztársaság Termelőszövetkezetről is. Ebben a termelőszövetkezetben a legnagyobb baj az állatállomány mennyiségi és minőségi vonalán van. A termelőszövetkezet a legutóbbi közgyűlésen arról tárgyalt, hogy földet vesz fel a gerendási határból és akkor új tagokkal is szaporodhatnak. Arról azonban, ---------------------h ogy az állatállományukat növeljék, hogy ne csak búzát, árpát és kukoricát termeljenek, hanem igényesebb ipari növényeket is, arról nem szeretnek beszélni. A két tsz-ben a „legyen /agy ne legyen” meddő viták helyett helyesebb lenne, ha a jelenlegi gazdálkodási módot tovább javítanák, a kertészét beindításával, az állattenyésztés fokozásával, igényesebb növények termesztésével újabb tagoknak, agrárproletároknak biztosítanának munkalehetőséget. Ne kényszerítsék maguk a termelőszövetkezetek arra a földnélkülieket, hogy más városban, vagy Csanádapácán az egyéni parasztokhoz menjenek dolgozni. Rohamosan közeledik az ősz, az új gazdasági év kezdése. Feltétlen szükséges, hogy a termelőszövet- kezteink a belépni szándékozók e- lőtt megnyissák a kaput, legyein az földnélküll, vagy földdel rendelkező. Majnár József Románia részvétele az őszi nemzetközi vásárokon Az elmúlt években jelentősen emelkedett a Román Népköztársaság áruforgalma más országokkal. A Rimán Népköztársaság ma 68 országgal tart fenn gazdasági kapcsolatokat az 1938. évi 45 országgal szemben, ugyanekkor áruforgalmi és fizetési egyezményeket írt alá 35 országgal s ennek eredményeként az áruforgalom 1957-ben 67 százalékkal növekedett 1956-tal szemben. A Román Népköztársaság nagy súlyt helyez a nemzetközi vásárokra és kiállításokra is. Az elmúlt évben az ország 21 nemzetközi vásáron és kiállításon vett részt a legkülönbözőbb országokban. A kiállítások bemutatták a román ipar termékeit, s ugyanakkor jelentős üzletek jöttek létre. A Román Népköztársaság ez év őszén is számos nemzetközi vásá- is- ron vesz részt. így például augusztus 20-án jelen lesz az izmiri vásár megnyitásán, ahol a török piac számára érdekes áruit állítja ki, ugyanekkor azokat az árukat is, amelyek az egész keleti piac szempontjából fontosak. Ezek: különféle szerszámgépek, szivattyúk, villanymotorok, varrógépek, vegyipari és gyógyszeripari termékek, konfekció- és cipőipari cikkek, textilanyagok, építőanyagok stob. Szeptember 6-án nyílik meg a zágrábi vásár, amelyen a Román Nép- köztársaság a többi közt kőolajipari berendezésekkel, élelmiszer- ipari gépiekkel, traktorokkal és egyéb mezőgazdasági gépekkel, gyógyszerekkel, kőolajipari termékekkel, faanyagokkal, mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkekkel vesz részt Egy nappal később, szeptember 7-én nyílik meg a lipcsei és a szaioniki vásár. A lipcsei vásár, amelynek eredete a XIV. századra tekint vissza, és a- mely fontos szerepet játszik az európai kereskedelmi forgalomban, a Román Népköztársaság számára rendkívül jelentőssé vált, főként ipari termékeinek eladása terén. A Román Népköztársaság a Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságinak egyaránt vasúti kocsikat, mozdonyokat, szerszámgépieket, traktorokat, mezőgazda- sági gépeket, vegyianyagokat és esztergagépeket adott el, s a vevők nagyon meg voltak elégedve a román árukkal. Ebben az évben a lipcsei vásáron a román pavilont az egyes számú csarnokban építik fel 500 négyzetméter alapterületen, ahol bútorokat, hangszereket, sportszereket, kozmetikai cikkeket és festékeket, gyógyszereket, antibiotikumokat, kon- fekciós árut, üvegárut, konzerve- teet, szőnyegeket, kézműipari cikkeket, bélyegeket állítanak ki. A szaioniki vásáron — ahol a Román Népköztársaság most már harmadszor vesz részt egymás u- tán — a román pavilonban traktorokat, mezőgazdasági gépeket, szerszámgépieket, építőanyagokat stb. mutatnak be, A Romáin Népköztársaság hasonlóképpen részt vesz az őszi plovdivi és müncheni vásárokon Az olvasókedvet még a nyári hőség sem öli meg — Olvad az aszfalt — mondja ilyen hőségben a városi embere Mezőkovácsházán nincs aszfalt, de a forróság ott sem utolsó! A járási könyvtár hűséből az utcára tekintve arra gondol az ember, hogy ha nyáron könyvkölcsönzésből kellene megélni, akkor a könyvtárosok mind egy szálig kipusztultak, volna. De mint látható, Lészkó András, a könyvtár vezetője és munkatársai duzzadó egészségnek örvendenek. A titka? Egyszerű. A rekkenő nyári meleg és a nyári munkák ellenére is 50—60 könyv talál gazdára naponta, ami nem kevesebbet jelent, mint havi másfél ezret olyan évszakban, amelyikben a felszabadulás előtt a községnek csupán néhány vasalt-nadrágos embere, a gyógyszerész, a jegyző és társaik olvastak. Talán még azok sem. Inkáb vadásztak, vagy esténként kártyáztak. Ma átlag 1500 könyv forog közkézen, s e bágyasztó meleg ellenére az elvasók száma is emelkedik. A tavaszi 500-ról a nyár derkáig felszökött 610-re! Lapozom a „tasakokat” — így nevezik a kivitt könyvek kártyáit és az olvasó adatait magában foglaló kartont —, szemem megakad ezen a szép néven: Zengő András. — A Zengő bácsi? — derül fel az arcuk a könyvtárbelieknek — és már mondják is, hogy két bottal jár, mégis jön. Kosárban hordja el az olvasnivalót. A kezdet kezdete óta olvas. Hogy miket? Nézzük csak: — Móra Ferenc: Véreim, parasztjaim — Szakátsy Gyula: Az almafák rendszeres termésének biztosítása — Moháesy—Pofráczy: A körte termesztése és nemesítése. — Nagy kertészkedő az öreg — mondják szeretettel. Mi újság a járás többi községében? — Olvasnak ott is. Persze kisebb a választék, ugyanis a 19 község részére kéthetenként vásárolhatnak könyvet, mindössze 277 forintból. Ez községenként csupán 14 forint. Ilyenkor a lelkes könyvtáros igyekszik megnyerni a tanács és más szervek jóindulatát, hogy emeljék a keretet, de a könyvtár nem sportintézmény, s Így a támogatásra bizony kevesebb az esély. A könyvtárosok a mezőkovácsházi járásban, a járási székely, valamint Battonya és Mezőhegyes kivételével, társadalmi munkások. Éppen itt járt a nagybánhegyesi Kása János, ö ez év január elseje óta végzi önzetlenül, a könyv és az olvasók iránti szeretettől vezérelve a népkönyvtári munkát. Előtte évekig teljes elhanyagoltság állapotában volt e téren Nagybánhegy esen az olvasás ügye. Szorgalommal, valamint a járási könyvtár és a helybeli pedagógusok segítségével rendet teremtett ez a lelkes parasztfiatal KISZ-tag — és igénybe véve a népkönyvtár mellett az iskolait és a termelőszövetkezetit is, megindította a kölcsönzést. Már az első negyedévben több százra rúgott a kölcsönzött könyvek száma és az olvasók is egyre-másra beiratkoznak: Búcsúzásnál még egy érdekes dolgot említenek: Kevermesen az olvasómozgalmat, társadalmi munkában, Pelle Ferenc tanár karolta fel. Amellett, hogy egyre növeli a népkönyvtár olvasóinak számát, nagy gondot fordít a társadalmi tulajdont képező könyvek megóvására. Az olvasóktól nemcsak a könyvek tisztántartását követeli meg, hanem arra is törekszik, hogy minél kevesebb legyen az elkallódás. Például 1956 július 12-től — amióta népkönyvtáros Kevermesen —, a mai napig mindössze hat könyv „hiányzik”, Nyár van, hőség, kenyércsata — de a falu a kevés szabadidőben is olvas, mert a könyv ma már szinte „kenyér*', ízes tápláléka az értelemnek, Huszár Rezső Dicsérő oklevél a minisztériomtól Már az utcán haliani lehet a Békéscsabai nuhagyár villanymeghajtású varrógépeinek zakatolását. A gyár munkatermeiben több száz ügyeskezű lány, asszony és férfi szabja, varrja, vasalja különböző színű férfiingeket. Az irodában Nagy Antal elvtárs, a gyár Igazgatója az egyik szalag versenyfelhívását tanulmányozta, amikor beléptünk. Sok mindent hallottunk tőle a gyár munkájáról. Azt, hogy a nagykereskedelmi vállalat pécsi, szekszárdi, kaposvári lerakatainak a második negyedévben több mini 28 000 különböző fehérnemű cikkféleségeket szállítottak. A nagykereskedelmi vállalat Szombathely és környéke leraka- taihoz az első negyedévben mintegy 16 000, a második negyedévben pedig 15 000 különböző fehémeműféleséget küldtek. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat az első negyedévben 130 000, a második negyedévben pedig 140 000 férfi inget, pizsamát, hálóinget rendelt a ruhagyárnál, amit időben el is szállítottak. Az első félévben a honvédség részére ingblúzokat készített a gyár négy szalagja. A gyár vezetői az ingblúzok gyártásának megkezdésekor elhatározták — és ezt ki is hirdették —, hogy a minőségben két legjobb szalag dolgozóit majd pénzjutalomban részesítik. Az I. díj hatezer forint volt, a második díj pedig négyezer forint. Az ingblúzok legyártása után a megfelelő értékelés alapján a két kiemelkedő szalag munkásai meg is kapták az ígért pénzjutalmat. Ezzel egy időben — vagyis az ingblúzok leszállítása után — a Honvédelmi Minisztériumtól díszes dicsérő oklevelet kapott a gyár, melyben a minisztérium elismerését fejezte ki a szép munkáért. S a dícsérő-oklevéllel egy időben egy levél is érkezett, melyben a Honvédelmi Minisztérium arra kérte a gyár igazgatóját, hogy jelöljön ki két olyan dolgozót, akik az ingblúzok készítésében személy szerint is a legszorgalmasabbak voltak, mert munkájukért a Minisztérium kéthetes ingyenes üdüléssel akarja jutalmazni őket. Hankó Mária éppen ezekben a napokban élvezi a minisztériumi jutalomüdülés ö- römeit, Kohut Jánosné pedig néhány nap múlva váltja kolléganőjét. :osSziiletés — házasság — halálozás GYOMAI ANYAKÖNYVI HÍREK Születések: Eke Lajos és Nádudvari Róza leánya Róza, Aranyos Mátyás és László Mária Erzsébet leánya Mária; Házasságkötések: Hajdú István ée Duda Margit, Nyikos Károly Imre és Megyeri Rozália, Szűcs István és Hány ecz Lenke Ella. Halálozások: Kiss Pál 88 éves, Vtnk- ler Dániel 62 éves, OROSHÁZI ANYAKÖNYVI HÍREK Születések: Malatinszky Béla és Pet- rovlcs Ella Mária fia Zoltán, Bofcus Pál és Boros Rozália fia Pál Mihályi Mocsári György és Szente Julianna fia Tibor, Rápolti György és Ambrus Julianna fia György, Farkas István és Kasuba Margit fia István, Verebélyi Bertalan és Tóth Katalin fia Bertalan,- Szemenyei András Ferenc és Kabódi Erzsébet fia Ferenc Béla, Sebján Páli és Görbe Ilona Teréz fia Gyula, Jám* bori Mihály és Gróf Mária leánya Ilo* na, Bikádi Lajos és Nagyistók Margit fia Gyula, Horvát József és Takács Margit leánya Erzsébet Gyöngyi. Házasságkötések: Hamzus József és Virágos Piroska, Horváth István Béla és Árvái Anna, Csizmadia Jenő és Fehér Julianna, Kiss Lajos és Kovács Margit Erzsébet. Halálesetek: Csömör József 65 éves; Kiss Ferenc 57 éves, Mészáros István 52 éves, Mosolygó Lajosré Pető Etelka >lo<í BülkUS’ 75 éves
