Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

1958. augusztus 3., vasárnap

Több körültekintéssel, felelősséggel

A cukorgyári kommunisták lobban dolgoznak, ugyanakkor feladataik is sokoldalúbbak, nagyobbak, mint ahogy itt le van írva — mondotta Boros Gergely elvtárs, a párt sarkadi járási bizottságának titkára, közben gondterhelt arccal szemlélte az előtte fekvő jelentést.

Sovány, nagyon sovány. Ennek alapján nehéz lesz a végrehajtó bizottság ülésén tárgyalni — ismételte bosszankodva, majd magyarázatul még hozzátette: az első olvasásból érezni, hogy nem kollektív munka. Aztán ha a sorokat szó szerint értelmezzük, elvi hiba Is van benne, mert a pártonkívüli műszakiakkal kapcsolatos irányvonal hibásnak látszik. Azt írják róluk, mozgolódnak, hogy belépjenek a pártba, csak egy kell, hogy meginduljon és akkor jön a többi is, Ez így nem jók A póriba ne azért lépjenek be, mert a másik belép. De vajon a gyakorlatban Is így csinálják, vagy csak rosszul írták le? Az előbbi nehezen hihető •— mondotta elgondolkozva, majd látva, hogy érdeklődve figyelem a gondját, meghívott a vágrehaj- tó bizottság ülésére.

Napirendi pont a párt cukorgyári szervezetének munkája. E szavakat már másnap délelőtt az ülésen mondta Boros elvtárs és ezzel kezdetét vette a tanácskozás. Négy óra hosszáig vitatkoztak, hogy miből több segítséget adjanath áz-a- Japszervezetnek, A muo^isájykijak volt is eredménye, azonban több segítséget adhattak volna, ha... és itt álljunk meg néhány szóra, mert

e mögött a „ha” mögött olyan hibák húzódnak meg, mélyek lehet, hogy nem fordulnak elő minden ülésükön, mégis vissza-vissza- térhetmek, mint a nehezen gyógyítható, lappangó betegség.

Most Sarkadon találkoztunk velük, de ha nem figyelünk fel rájuk, lehet, hogy holnap vagy később éppen Békésen, vagy Szarvason vagy másutt jelentkeznek.

Milyen hibák ezek?

Sarkadon az elvtársak, miután megtárgyalták a napirendet és néhány határozatot hoztak — erről a következőképpen beszéltek. A tanácskozáson néhány dologban, mint például a pártonkívüli műszakiakhoz való helyes viszony kialakítása, a tömegszervezetek pártirányltása, valamint a politikai nevelőmunka egyes kérdéseiben sikerült bizonyos segítséget adni az alapszervezetnek. Több fontos kérdésben azonban, mint a kádermunka, párt csoport—munka, a kommunisták tájékoztatásának kérdése és hasonló feladatok meghatározásánál nem sikerült mélyreható határozatokat, álláspontot kialakítani, mert a szegényes jelentés és az egyes vb-tagok tájékozatlansága, felkészületlensége gátolta a kollektív munkát.

Az okokról szólva, egyebek között elmondották, hogy bár mun- katervütoben régen meghatározott feladat volt e napirendi pont megtárgyalása, mégis az alapszervezetben nem tudatosították kellő időben, hogy a jelentést készítsék el.

Az irányelveket akkor juttatták le, amikor már csak két nap volt a jelentés elkészítésére.

A párt-végrehajtó bizottság tagjai pedig egy nappal az ülés előtt kapták meg az anyagot tanulmányozásra,

Nem gondolfak arra

sem, hogy az alapszervezetiben a vezetőség tagjainak többsége szabadságon van és az idő rövidsége miatt senkinek sem jutott eszébe, hogy legalább egy szűkebb aktíva megbeszélte volna a végrehajtó bizottság elé kerülő anyagot.

így a jelentés a vezetőség egy, illetve ké* tagjának részben szubjektív véleménye volt.

Ezért nem tükrözhette a párt- szervezet egész tevékenységének lényegét és a legfontosabb terveket, célkitűzéseket.

Ezért kerültek a jelentésbe o- lyan megállapítások is, melyek nem voltak alátámasztva tényekkel, jellemző pontos adatokkal.

Ezek az előzmények, hibák a tanácskozás munkáját nagyban megnehezítették. Erre mutatott az az eset is, melyből kiderült, hogy a meghívott alapszervi vezetőségi tagok tájékozottsága sem egységes mindenben.

A vezetőség egyik tagja a műszakiakkal kapcsolatos válaszában azt állította, hogy az ellenforradalom után a pártvezetőség személy szerint nem beszélgetett velük, csak ankétot tartottak. Ezért bizonytalanság van soraikban. Kesztyűs elvtárs, a párttitkár viszont elmondotta, hogy a műszakiakkal személyesen is beszélgettek és ma , már megerősödött a kölcsönös bizalom a pártszervezet és a párion- fyivüb műszakiak között, ismét újítanak, szerveznek, lelkiismeretesen dolgoznak, szívügyükké vált a munka. Ezt bizonyította azzal, hogy az üzem kiváló eredményeket ért el, élüzem lett és ebben a műszakiaknak a munkája jócskán benne van.

A továbbiakban megállapították azt is, hogy a vb. egyes tagjai a felkészülési idő rövidsége miatt nem tanulmányozták elmélyülten a helyzetet, közülük senki nem szerzett friss személyes tapasztalatot az üzemiből.

Nem csoda, ha ezek után Kesztyűs elvtárs felszólalásában egyebek között arra a megállapításra jutott, hogy a vb. néhány tagjának véleménye megalapozatlan, sok bennük az ellenőrizetlen „hallottam” elem és a régi, túlhaladott, egyébként megszüntetett hibák fölidézése;

Igaza volt Észrevették ezt a jelenlévők és elfogadták a bírálatát. Nekem, mint vendégnek alkalmam volt egy kicsit a „kívülálló” szemével is nézni,

Képzeletben az egész plénumot egy kovácsműhelybe helyeztem át, aihol valami hasznos dolgot a- karnak kovácsolná. Minden elvtárs kezében van egy kalapács. Egy- egy ütéssel formálják az üllőire helyezett vasat. Volt, aki hatalmas lendülettel emelte a .kalapácsot“, de erőtlenül ejtette vissza. Azt mondotta, hogy a tagjelöltfelvételeknél bizonyos liberalizmus tapasztalható. Mikor, hol, kivel for* • dúlt elő ez a liberalizmus? Ki a felelős a hibákért? Mi a konkrét javaslat? Ezt már nem mondotta el az elvtárs.

A másik nekibuzdulással és végig őszinte segítenlakarással e- melte a kalapácsot és ezzel az erővel is sújtott, Csak éppen célt tévesztve, a vas helyett az üllőt érte az alkotásra szánt ütés. Kár volt érte. Azt fejtegette többek között, hogy az a hiba, hogy az üzemben gyenge az osztályhaircos szellem, békülékeny a hangulat. A vita során azonban az üzemiek bebizonyították, hogy bár előfordultak ideig-óráig kisebb hibák, azt megszüntették és a jövőben is leküz- dik, tehát az általános megállapítás nem fedi a valóságot. Logikus, jól megalapozott felszólalás, megindokolt határozati javaslat kevés született a kollektív munkából.

Bár az első titkár eivtárs, aki a többiek helyett is dolgozott, háromnegyedórás összefoglalójával, majd pedig határozati javaslataival egyedül többet segített az alapszervezetnek, mint a kollektíva tagjai összesen, mégsem tudhatta megszüntetni a tanácskozásnak a- zon hibáit, melyek a napirend felületes előkészítése folytán felhalmozódtak s ezért neki is éreznie kell a felelősséget.

Említésre méltó, hogy a kollektíva becsületesen, őszintén feltárta azokat az okokat, amiért nem tudott nagyobb segítséget adni az alapszervezetnek. Szinte minden egyes végrehajtóbizottsá- gi tag elmondotta mulasztását és elfogadta a kollektíva és az első titkár bírálatát.

Hangsúlyozták, hogy a napirend megtárgyalásánál elkövetett mulasztások nem általánosak, azonban szükségesnek tartják, hogy kivétel nélkül minden ülésen felelősségteljesen dolgozzanak.

Ezért a jövőben egymás munkáját jobban figyelik, segítik, bírálják és ezáltal növelik a párt- végrehajtóbizottság tagjainak felelősségérzetét, tekintélyét.

Boda Zoltán--------------•------------—

Tilta

kozó békeértekezletek Békés megyében

Békés megyében a hét végén Szarvason az öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet dolgozói, Békéscsabán a Baromfifeldolgozó Vállalat és a Békés megyei Lapkiadó Vállalat dolgozói követelték gyűlésükön a közel-keleti válság békés rendezését. A békéscsabai Egyakarat Tsz tagjai táviratukban közös véleményüket így fejezik ki: a közel-keleti agresszió a világ népeire katasztrofális lehet. Elég volt a gyarmati elnyomásból, hagyjanak minden népet szabadságban élni, úgy, amint a nép a- karja — írják többek közt.

— Szűnjön meg az erőszak, vonják vissza csapataikat az imperialista hatalmak — követelik a kondoros! Kossuth Tsz és a Kondoros Apponyi-telepi gazdakör tagjai.

Békeértekezleteket tartottak a Mezőhegyesi Állami Gazdaság kerületeiben és majorjaiban s a környező tsz-ekben is. Sok százan írták alá a fegyveres agresszió elleni tiltakozó íveket s követelik a csúcstalálkozó megrendezését,

Lesz-e béke

az olajfák alatt?

Már két hete, hogy az amerikaiak és az angolok földközi-tengeri és európai támaszpontjaikról megindult a nyílt fegyveres beavatkozás Arab-Kelet függetlenségi törekvéseinek kíméletlen elfojtására. Az arab népek felháborodásában osztozott az egész világ, a népek tiltakozó szava végig dör- gött a kontinenseken, s megálljt parancsolt az egresszaroknak. A nemzetközi közvélemény nap nap után növekvő erőire támaszkodó szovjet diplomácia nagy bizakodással fogadott Kezdeményezésével gyors fordulatot adott a veszélyes helyzetnek. Egy újabb világháború kirobbantásának veszélyével terhes napokban olyan erkölcsi fölénnyel rendelkezett, hogy a csúcstalálkozó küszöbére tudta vezetni a világpolitikát, magát a katonai beavatkozást pedig tisztán potítikad eszközökkel elszigetelte — így aztán az intervenció- sok sem jutottak tulajdonképpeni céljukhoz, Irakhoz, amely tegnap még a nyugat sziklaszilárd bástyája volt, ráépítették az arab népek függetlenségi törekvéseit elnyomó bagdadi paktumot.

A Szovjetunió emlékezetes javaslata a csúcsértekezletre július

19-én hangzott el, figyelmeztetve a nagyhatalmakat, hogy most dől el a kérdés, háború legyen-e, vagy béke. Ismeretes, hogy az E- gyesülí Államok és Anglia hozzájárult egy kormányfői találkozóhoz, ,£le kikötötték, hogy csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának keretei között. Ez a pozitív álláspont rftéghyttotta az utat a találkozóihoz, de tudjuk, hogy azóta kiderült: aa Egyesült Államok azt remélte, hogy a Szovjetunió nem fogadja el a Biztonsági Tanács keretét, azaz kibúvót remélt javaslatával. És újabb okokat kerestek ezután a halogatásra, de a rugalmas szovjet álláspont meghozta gyümölcsét. A legújabb nyugati válaszjegyzék- ben az Egyesült Államok és Anglia végre augusztus 12-ét jelölte meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában összehívandó kormányfőd találkozó időpontjául.

A Szovjetunió minden bizonnyal elfogadja a nyugatiak javasolta időpontot, hiszen maga az időpont az első és legfontosabb feltétele a csúcstalálkozó létrejöttének. De Gaulle 18-át javasolja és nem helyesli, hogy a csúcstalálkozót az ENSZ keretében tartsák. Előnybe helyezne egy ENSZ-en kívüli találkozót. A Szovjetunió ebbe is beleegyezett, de Eisenhower elutasította a szovjet javaslatot, hogy az öt nagyhatalom tartson külön kormányfői értekezletet a közép-keleti helyzet megvitatására.

Nem világos még a nyugatiak álláspontja Hammarslkjöld, Nehru és az érdekelt arab államok részvételéről. A legutóbbi hírek szerint Amerika és Anglia megállapodott a „részvevők számainak korlátozásában”. Az értekezlet helyének kérdésében sincs még megállapodás. Szó van New Yorkról, Genfiül, Moszkváról, Párizsról, sőt Bécsiről is. Hnuscsovnak bármelvik megfelel. Hajlandó elmenni New Yorkba is, bár nyugaton érdekes módon reagálnak erre. A Daily Mail megállapítja: az amerikai lapok vezércikked vitriolos ítéleteket mondanak Eisenhower és Dulles külpolitdikájának csődjéről. Másrészt erős az az aggodalom A- merilkában, hogy Hruscsov mihelyt New Yorkba érkezik és az ellenséges tábor kellős közepébe

teszi lábát a maga erőteljes, dinamikus egyéniségével jelentéktelen szürke alakokká fogja törpítend az ügyetlenül kapkodó Eásenhowert és az elmésikedő MacMillant. Az amerikai lapok pedig gyilkos gúnnyal írnak az amerikai vezetők elhibázott politikai vonalvezetéséiről. ’

Ezt a bírálatot alátámasztja Dulles legutóbb megtartott sajtóértekezlete is, amelyen ugyan nyíltan nem mert szembehelyezkedni a csúcstalálkozó gondolatával, de újabb előfeltételt támasztott azzal, hogy kijelentette: India részvételét nepn tartja hasznosnak. Ismét előhozakodott a „közvetett agresszió“ vádjával. Továbbra is támadta az Egyesült Arab Köztársaságot, annak ellenére, hogy ugyanazon a napon az ENSZ-bi- zottság immár másodszor megcáfolta a „beszivárgás” vádját.

Walter Lippmann találja fején a szöget, amikor megállapítja fejtegetései során, hogy az amerikai kormány nagyon kívánatosnak tartja, hogy előbb javítsa pozícióját Közép-Keleten, nehogy a vádlottak padjára kerüljön egy nyilvános bűnvádi tárgyaláson.

Szuez most is kísért — bár mások a körülmények. Amikor Walter Lippman, az ismert amerikai publicista a New York Herald Tribune-ban a közel-keleti helyzet ről megállapítja, hogy ebben a térségben olyan helyzet alakult ki, amelyet kiszámíthatatlan kockázat vállalása nélkül „katonái eszközökkel megváltoztatni nem ' lehet” — tulajdonképpen az angol- amerikai politika teljes kudarcát ismeri el. A beavatkozás meg csak újabb ellenségeket szerzett Amerikának és Angliának Arab- Keleten. Irak pedig gyorsan konszolidálta helyzetét, mert a hadsereg, a lakosság a forradalmi kormány mellett tett hitet. Az új köztársasági kormány élvezi a bizalom légkörét és a diplomácia területén is gyors sikert ért el, e- lőbb az arab országok, a szocialista államok ismerték el, majd a tőkés országok sorát nyitotta meg Görögország és Nyugat-Németor- szág s a legújabb hírek szerint Anglia is elismerte.

Az amerikaiak vereséget szenvedtek Libanonban, mert az ellenzék megbuktatta Chamoun elnököt és Nasszer régi jelöltjét választották meg. Ez azonban még korántsem oldja meg a helyzetet, mert az amerikaiak szeptember 24-ig, mandátumának lejártáig hatalmon akarják tartani Chamount. Pedig a kibontakozásnak az az e- gyik legfontosabb feltétele, hogy azonnal távozzék és így tegye lehetővé, hogy egy független politikát folytató kormány alakuljon meg.

Jordániában sem jobb a helyzet. Maga Husszein király mondta, hogy élete nem sokat ér, kormánya szétesőben van, s csak terrorral tudja fenntartani rendszerét.

Ezek a tények is tarthatatlanná teszik, hogy az amerikai és angol erőket továbbra is Libanonban és Jordániában tartsák. A kormányfői értekezletnek pedig e- gész Arab-Kelet békéjének helyreállítása, a világháború tűzfészkének kioltása lesz a legfontosabb feladata. Augusztus 12-e nem messze van már. Az egész világ közvéleménye érdeklődéssel várja, hogyan döntenek a nagyhatalmak vezetői az ENSZ-ben, lesz-e béke az olajfák alatt.