Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

2 BÉRÉSMEGVE1 NEPCJSÄG 1958. augusztus 20.. szerda’ ­Bátrabban hirdessük a marxizmus-leninizmus alapvető tanításait A marxizmus-leninizmus al­**■ kötői, Marx, Engels, Lenin ! kérlelhetetlen harcot hirdettek a kommunista és munkáspártok­ban megnyilvánuló ferdítésekkel, elhajlásokkal szemben. Marx, En­gels halála után a ferdítések, el­hajlások képviselői eljutottak a nyílt revizionizmusig, a munkás­osztály ügyének nyílt elárulásáig. Különösen élessé vált az összeüt­közés a marxizmus és a revizio- nizmus közt a forradalom alapve­tő kérdésénél, a hatalom kérdésé­inél. A revizionisták élesen támad­ták a marxizmust a századforduló után a proletárdiktatúrára való törekvés miatt. Nem egyszer ki­hangsúlyozták az ismert „belenö- vési" elméletet, azt, hogy a kapi­talizmus békésen „belenő” a szo­cializmusba. Ezzel igyekeztek iga­zolni az osztályharcról alkotott ferde nézetüket, hogy nincs szük­ség a munkásosztály forradalmi harcára, s így végül eljutottak a forradalmi párt szükségességének tagadásához. A revizionizmus képviselői és a csoport vezetői nyíltan tá­madták a proletárhatalmat. Az írók — Háy Gyulával az élen — általános demokráciáról beszéltek, ugyanakkor támadták a proletár­hatalom vezető erejét, a pártot. A mi járásunkban is az ország egyéb területéhez hasonló helyzet alakult ki. Az ellenforradalom le­verése után a párt tisztázta, s megmutatta a félrevezetett dolgo­zóknak, hova is vezet a revizio­nizmus. De bármily sokat halad­tunk is előre ennek megértetésé­ben, á revizionizmus nyomai még ma is sokaknál felelhető!«. Igaz, ma- a megnyilvánulás fmóOiabb' forrgáb^n. jelentkezik, detnek ők most nézeteket, hanem egyszerűen tartózkodnak az állás- foglalástól, véleménynyilvánítás­tól. Pedig ha jobban megvizsgál­juk, ez a tartózkodás is revizio­nista, antimarxista, kispolgári burzsoá nézeteket takaró állásfog­lalás. Sokszor találkozunk még ma is olyan emberekkel, akik helytelen nézeteiket saját Véle­ményüknek állítják be. Ilyen eset­ben feltétlenül helyes, ha meg­mondjuk, hogy nézete nem marad meg önmagának, hanem közvet­lenül vagy közvetve meghatáro­zott csoportot támogat, Hogy me­lyiket, azt mindig nézeteik tartal­ma határozza meg. A revizionizmus többek között osztálybékét hirdetett. E nézetnek is voltak követői a mi járásunkban és még ma is él e- gyes emberekben ennek az anti­marxista nézetnek a hatása. Sok esetben elvtársaink sem lépnek fel az ilyen híresztelésekkel szem­ben. Elhallgatják az osztályellen­ség agitációját. E nézetnek na­gyobb a talaja az értelmiségi kö­rökben, ahol vagy szolidáris ma­gatartásból vagy udvariasságból nem lépnek fel az ellenséges sze­mélyekkel szemben. Ügy vélem, mindkettő káros és ellenkezik a szocializmus építésével, annak eszméjével. Egyesek még ma sem látják vi­lágosan, hogy a Nagy Imre-cso- port által képviselt revizionisták eljutottak a nyílt hazaárulásig. Hallani még ma is — bár szórvá­nyosan — kétkedést e csoport működését illetően. Vannak még ma is nyílt hirdetői annak a re­vizionista, nacionalista nézetnek, amit Nagy Imre és csoportja kép­viselt. Ilyen Kiss István füzes­gyarmati borbélymester. Ö a kö­vetkezőkben fejti ki nézetét: A rendszernek „nagyjából’' híve, mert engedi, hogy dolgozzon, a családját nevelheti. Az ellenfor­radalmat „forradalomnak”, az el­lenforradalmárokat „forradalmá­roknak” nevezi. — Sokféle kato­nát látott már Magyarországon, de még amerikai tengerész-gya­logost nem. Azt hiszem, elég a példa annak bizonyítására, hogy a kispolgári rétegek egyes tagjai­ban milyen mély revizionista, na­cionalista nézetek vannak. Becs­mérelve a pártvezetést, a Szov­jetuniót, magasztalva az imperia­lista erőket — így lehet eljutni az ország amerikai csapatok által történő megszállásának hangozta­táséig. Mi ez, ha nem ugyanaz, a mit Nagy Imre és csoportja kép­viselt? A revizionistáknak ismert módszerük volt a szocia­lizmus építése közben elkövetett hibák mértéktelen felnagyítása s ez a módszer még ma is megnyil­vánul egyes embereknél. Nemrég Vésztő községben képviselői be­számoló volt. A képviselő a ter­melőszövetkezetről is beszélt. A hozzászólók között akadtak, akik néhány nappal előtte a füzesgyar­mati termelőszövetkezetben jár­tak látogatóban. Az egyik ilyen látogató semmit nem mondott az eredményekről, de annál többet a hibákról — természetesen eltú­lozva, felnagyítva. Végül a jelen­levők közül megbírálták helytelen nézete miatt és visszautasították eltorzított hozzászólását. Elmon­dották, milyen eredményekkel ta­lálkoztak mint látogatók, végül a felszólaló kénytelen volt helyesbí­teni korábbi nézeteit újabb fel­szólalásban. örvendetes, hogy ma már egy­re több azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek száma, akik nem hallgatják el sem a revizio­nista, sem a demagóg nézeteket, Jidnem" azonnal visszautasítjuk á- zokat. n> ÍFkt&tttti köfítétéftd&-ézaSi'4i'út,,a becsületes dolgozók részéről. Az a helyes, ha mindjárt helyben — ott, ahol elhangzik a marxizmus— leninizmustól idegen nézet- fellé­pünk ellenük, semmit sem enge­dünk igazunkból, harcolunk igaz­ságunk teljes tudatában tovább a revizionista nézetek ellen. Ma is ez a fő veszély — e né­zet ellen kell a leghatározottab­ban küzdeni, mint mondani szok­tuk: a főtüzet e nézet ellen irá­nyítani. A jobboldali megalkuvó revi­zionista nézetek mellett megtalálhatók a szektás dogmati­kus nézetek is a szeghalmi járás­ban. A már említett vésztői kép­viselői beszámolón hangzott el o- lyan felszólalás is — fontos beosz­tásban levő dolgozóktól —, hogy akár akarják, akár nem a dolgozó parasztok, be kell lépniök a ter­melőszövetkezetbe. Ügy hiszem, ez szektás módszere lenne a tsz-szer- vezésnek, ez az adminisztratív eszközök alkalmazását fejezi ki, csak nem mondták ilyen. nyíltan. Erre a felelet az, hogy meglevő termelőszövetkezeteinket gazdasá­gilag kell még tovább erősíteni, tudatosítani eredményeiket, nap­nap után felvilágosítani a ma még egyénileg gazdálkodókat. Csak az a vezető dolgozik jól — legyen az párttag vagy pártonkívülí —, aki a szocializmus építésén következe­tesen dolgozik és ettől sem jobbra, sem balra nem kalandozik. A szektásság másik megnyilvánulá­sa a termelőszövetkezeti tagság­nál található. Gyakran teszik fel a kérdést az újonnan belépőiknek: „Hol voltál eddig, csak most szántad rá magad, hogy belépj?” Ilyen véleményt lehet hallani a szeghalmi Rákóczi Tsz tagságáról is. A baj ennél a tsz-nél ott van, hogy ezt a dolgozó parasztoknak mondják, ugyanakkor néhány kuláikot felvettek a tsz-be, tőlük nem kérdezték, hol voltak eddig. Ezzel nem akarom azt mondaná, hogy minden kérdezés, érdeklő­dés nélkül vegyék fel a belépőket a tsz-be, de ne ez legyen a — fő­leg ne felelősségre vonásként el­hangzó—főkérdés. Barátibb, meg­értőbb módon kell foglalkozni a belépni szándékozókkal. Kisebb- nagyobb mértékben ilyen véle­ménnyel még csaknem minden tsz-ben találkoztunk. Bár nem fő­veszély a szektásság, de kemé­nyen és határozottan kell küzdeni minden ilyen megnyilvánulás el­len. A szektásság sem a munkás- osztály politikai állásfoglalását tükrözi. Gyökerei ugyanúgy a sikerek és forradalmi fellendülé­sek idején a párthoz közelkerült, a pártra, a munkásosztályra be­folyást gyakorló kispolgári rétegek ideológiai megnyilatkozásaiban keresendők, akárcsak a revízión iz­musé. Az ellenforradalom és a revizi­onizmus egymást felülmúlva, minden marxi—lenini tételt igyekszik vitássá tenni. Nekünk a helyes tételeket meg kell védeni és a gyakorlat alapján azokat még pontosabbá tenni. Másrészt poli­tikánk alapvető módszerévé kell válnia a tömegek meggyőzésének. El kell mélyíteni agitációnkat és propagandánkat, arra kell töre­kednünk, hogy tömegpolitikai munkánk egyre színvonalasabb legyen. A kétfrontos harc meg­követeli, hogy világosan kialakít­suk állásfoglalásunkat a két hibás és káros nézettel szemben, hogy ne csak puszta tagadásukat, ha­nem a marxi—lenini elvek alko­tó kifejezését és alkalmazását ál­lítsuk velük szembe.- i Láda éiKírús, a szeghalmii járási pártbizottság titkára. ‘JJ . "«3-»isi O- ' ‘ • c Á • ■* o ' • ‘-L'O áL vűi., Köszöntjük a 10 éves termelőszövetkezeteket Megyénkben 19 termelőszö- úttörői. Ennek a gerinces helyt­vetkezet 10 éve, vagy ennél több ideje gazdálkodik közösen. A termelőszövetkezeti mozga- lomhám eltelt 10 esztendő elég­gé viharos volt. A letűnt úri rend maradványai, a földbir­tokosok, a kulákok, a spekulán­sok és ezek hű kiszolgálói állan­dóan fékezték ezt az erőtelje­sen fejlődő mozgalmat. Nagy Imre kétszer is gátat vetett*» a szövetkezeti mozgalom elé, de megakadályozni mégsem tudta a parasztok összefogását a biz­tosabb jövőért. Parasztságunk sejtette Nagy Imre gálád manő­vereit és éppen ezért egy em­berként sorakozott fel 9 tett ele­get a forradalmi munkás-pa­raszt kormány felhívásának: megvédték termelőszövetkeze­teiket és példamutatóan szán­tottak, vetettek. Ebben a mun­kában élen jártak a mozgalom állásnak volt köszönhető, hogy 1957-ben a szövetkezetek oszt­hatatlan vagyona 116 millió fo­rint fölé emelkedett. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány jó gazdasági politikája következtében ebben az évben 68 millió forintot ruháznak be a Békés megyei termelőszövet­kezetek, amely az 1957. évi tiszta vagyon felénél jóval több. Ilyen ütemben erősödnek év- ről-évre megyénk termelőszö­vetkezetei és nyernek meg egy­re több egyénileg dolgozó pa­rasztot. A szövetkezeti mozga­lom erősödésében nagyszerű ta­núbizonyságot tettek az 1948- ban alakult termelőszövetkeze­tek. Köszöntjük a 10 éve műkö­dő kollektív gazdaságokat, ame­lyek tagjai a legviharosabb na­pokban is hűek maradtak a szö­vetkezeti gazdálkodáshoz. Megkezdődött a III. országos bizalmi tanácskozás A Szakszervezetek Országos Tanácsa augusztus 19-re és 20- ra tanácskozásra hívta össze a szervezett dolgozók legközvetle­nebb képviselőit, a szakszerveze­ti bizalmiakat az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Otthonába. A kétnapos megbeszélés kedden reggel fél kilenc órakor kezdő­dött, amelyen több száz bizalmi, gazdasági vezető, igazgató, műve­zető vett részt. Jelen volt a ta­nácskozáson Somogyi Miklós, az MézMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Marosári György, az MSZMP Politikái Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Vas-Witteg Miklós, a SZOT alelnöke, Nagy Józsefné könnyűipari miniszer, Sándor József, az MSZMP párt­ós tömegszervezeti osztályának vezetője, valamint az indonéz szakszervezeti küldöttség tagjai. ‘ A tanácskozást Vas-Witteg Miklósnak, a SZOT alelnökének üdvözlő szavai nyitották meg,' hiiajd Somogyi ' Miklósb a" SÉO^ elnöke mondott beszámolót; A nép törvénye 7. A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kö­telességének tekinti, hogy... elő­segítse a mezőgazdaság szocia­lista fejlődését. Az 1920—30-as években a lat kosságnak csaknem 60 százaié* ka, a II. világháborút közvetle­nül megelőző években több mint fele a mezőgazdaságból élt. Kisszámú, több ezer holdas nagybirtok mellett a nagy adók­kal terhelt mintegy milliónyi törpe -és kisbirtokos még lét- mmim/urnát sem tudta biztosí­tani. További másfél millió volt a nyomorban tengődő földnél­küli gazdasági cselédek és me­zőgazdasági munkások számai Röviddel a felszabadulás után, a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére végrehajtott földreform 75 000 birtok 5,6 mil­lió katasztrális holdját osztotta szét 642 000 volt cseléd, mező- gazdasági munkás és törpebir­tokos között. . Ezzel párhuzamosan a földre­formkor igénybe vett terület egy részén és a későbbiek fo­lyamán állami tulajdonba ju­tott földeken — a régi állami birtokok mellé — újabb nagy­üzemeket, állami gazdaságokat szerveztek. Megkezdődött a nagyjelentőségű gépállomást há­lózat kiépítése is. Ma 466 álla­mi gazdaság és 256 gépállomás működik az országban. Az égyénileg gazdálkodó pa­rasztok társulásával 1949-től sorra alakultak meg a termelő- szövetkezetek. Jelenleg mintegy három és félezer szövetkezet és szövetkezeti csoport gazdálko­dik, összesen másfélmillió hol­don. 45. {.! A Magyar Népköztársa­ság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minő­ségének megfelelő díjazást... E Jogot a népgazdaság termelőerői­nek tervszerű fejlesztésével... va­lósítja meg. Közvetlenül a felszabadulás titán megkezdődött a szocialista termelési viszonyok kialakításai 1945—1949 között az egész gyár­ipar az állam tulajdonába ke­rült. Jellemző, hogy míg 1938- ban 335 000 tonna nyersvasat és 647 000 tonna acélt termeltek hazánkban, addig 1950-ben már 461 000, illetve 1 048 000 tonna volt az évi termelés e fontos alapanyagokból. Alumínium ter­melésünk 1949-ben tízszerese volt az 1938-asmak. A gyáripari termelőeszközök köztulajdonba vétele 1949 szep­tember 1-én fejeződött be. ami­kor a 20. számú törvényerejű rendelet a 10 munkásnál és al­kalmazottnál többet foglalkoz­tató vállalatokat vette köztu­lajdonban . A fejlődés méreteire jellemző, hogy 1950—54 között 75 új ipar­vállalat épült az országban. E- Ziek közül csupán 16 Budapes­ten, a többi pedig az iparilag elmaradott országrészekben. A beruházások segítségével a ma­gyar gyáripar több ezer kis­üzemből fejlett nagyiparrá ala­kult át. Ma a munkásságnak több mint a fele ezer munkás­nál többet foglalkoztató, to­vábbi negyedrésze pedig 500— 1000 munkást foglalkoztató vál­lalatoknál dolgozik. Az iparfejlesztéssel párhuza­mosan emelkedeit a munkások reálbére is 1949-et száznak vé­ve, 1957-<ben az egy keresőre ju­tó reálbér mutatója 130 Volt', -o­Alkotmányunk lefektette a munkajog alapelveit, az alapel­veket pedig a Munka Törvény- könyve szabályozza részletesen. A munkaidő országunkban ál­talában napi nyolc óra, ellen­tétben a felszabadulás előtti időkkel, amikor a munkanap nem kevés helyein hosszabb volt'; Ezen'.úl egyes munkakörökben •— például az egészségre ártal­mas munkáknál — a' törvény alacsonyabb munkaidőt ír élő. A dolgozókat naponta fizetett ebédidő illeti meg, az év filya- mán pedig hét fizetett- ünnep­nap van. A Munka Törvénykönyve va­lamennyi dolgozónak évente fi­zetett szabadságot biztosít, A szabadság a munkában töltött évektől és a munkakörtől füg­gően általában 12—24 munka­nap, egyes foglalkozásoknál pe­dig — mint például a pedagógu­soknál — ennél is több. A kö­zépiskolába és egyetemre járó dolgozók a 12 nap alapszabad­ságon túl évi 12—36 nap fizetett tanulmányi szabadságot vehet­nek igénybe. Ugyancsak hosz- szabb szabadság jár az ipari ta­nulóknak és a 16—18 éves if­júmunkásoknak. Országunkban törvény őrkö­dik a dolgozók egészségének védelme felett. Kötelezi az üze­meket védőberendezések felsze­relésére, az előírt esetekben munkaruha biztosítására, védő­étel juttatására, rendszeres or­vosi vizsgálat megszervezésére; Külön intézkedések gondoskod­nak a dolgozó nők védelméről. Alkotmányunk szellemében — a Horthy-rendszer gyakorla­tától eltérően — megvalósult hazánkban az egyenlő munká­ért egyenlő bér elve. A munka-

Next

/
Thumbnails
Contents