Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-23 / 172. szám
*• 2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Mt5* július 23 , szerda A Magyar Népköztársaság kormánya az alábbi jegyzéket juttatta el a jugoszláv kormányhoz (Folytatás az 1 oldalról.) majd találkoznak Nagy Imre összeesküvő csoportjával és e- gyüttesen lépjenek fel a forradalmi munkás-paraszt kormány ellen. c) A nagykövetségről Fazekas György, Nagy Imre utasítására november 8-án Julius Djuca, a belgrádi „Politika" című lap budapesti tudósítója és Garvo Altmann, a belgrádi „Borba” című lap budapesti tudósítója útján, a nagykövetség segítségével, üzenetet Juttatott el a Szabad Európa Rádióhoz, amely azt azonnal közölte. d) Az ellenforradalmi munkástanácsokkal, a nagykövetség támogatása mellett, elsősorban Julius Djuca és Gavro Altmann jugoszláv állampolgár újságírók útján érintkeztek Nagy Imré- ék. e) Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetség útján információkat szerzett a törvényes állami szerveknek az ellenforradalom leverésére Irányuló Intézkedéseiről és terveiről, az 1956 november 14-én a nagykövetség kérésére új politikai plattformot és taktikai tervet dolgoztak ki a hatalom átvételére. 3. A nagykövetség egyes beosztottjai az említett két jugoszláv újságíróval együtt 1956. november-decemberében még azután is sorozatosan beavatkoztak a Magyar Népköztársaság belügyeibe, miután Nagy Iirp-e és csoportja eltávozott a. nagykövetség épületéből* így például Edward Kardeljoek azt az 1956 december 1-én a szövetségi nemzetgyűlésen elhangzott beszédét, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal szemben az ellenforradalmi beállítottságú úgynevezett munkástanácsok politikai hatalomra juttatása mellett foglalt állást, a magyar hatóságok tudta és beleegyezése nélkül, a jugoszláv nagykövetség diplomáciai rendszámmal ellátott gépkocsiján közlekedve terjesztették a Beloiannisz Gyárban, a MOM-üzemben, az Április 4. Gépgyában, a Kelenföldi Textil Művekben, az Acélárugyárban és több csepeli üzemben. 4. A feltárt tények fényében magától omlik össze a jegyzéknek az a kísérlete, a- mellyel olyan látszatot igyekeztek kelteni, mintha a Magyar Népköztársaság kormánya megszegett volna valamiféle ígéretet azzal, hogy a magyar igazságügyi szervek eleget tettek törvényszabta kötelességüknek Nagy Imre és társai bűnügyében. A Magyar Népköztársaság kormánya nem szegett meg semmiféle ígéretet. Az igazság ellenben a következő: a) Mielőtt arra a tarthatatlan álláspontra válaszolnánk, amely szerint a budapesti jugoszláv nagykövetségnek joga volt a Nagy Imre-csopor- tot menedékjogban részesíteni, utalni kell arra is, hogy tnilyen körülmények között és szokatlan módon került ez a csoport a jugoszláv nagy- követségre. 1956 november 1-én a parlament épületében a Nagy Imre-csoport egy megbízottja és Soldatic követ között megbeszélés folyt arról, hogy a csoport képviselőinek családtagjai a jugoszláv nagykövetség épületébe költözhessenek. November 4-e után bizonyos jugoszláv körök azt állították, hogy Nagy Imréék a fehér terror elől menekültek hozzájuk. Ezzel szemben mindenki előtt ismeretes volt az a tény, hogy Nagy Imre és társai akkor mentek a jugoszláv nagykövetségre, amikor a forradalmi munkás-paraszt kormány erőinek és a segítségül hívott szovjet csapatoknak fegyveres fellépése következtében a fehérterror lényegében véve megszűnt az országban. Egyébként rendkívül jellemző az a mód is, ahogyan ez a csoport a jugoszláv nagykövetségre került. November 3-ról november 4- re virradó éjszaka, amikor a felelős jugoszláv tényezők a kapott bizalmas információk alapján tudomást szereztek arról, hogy november 4-én hajnalban a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjet csapatok közös erővel ellentámadást indítanak az ellenforradalom leverésére, Soldatic követ telefonon személyesen hívta fel a Nagy Imre-csoport vezető tagjait, s Belgrád kifejezett kérésére hivatkozva felszólította őket a menedékjog azonnali igénv- bevételére. A csoport többi tagjának összeszedése is Soldatic követ közvetlen irányítása mellett történt. Újhelyi Szilárdot és Haraszti Sándort, Losonczy Géza lakásán hívták fel telefonon a jugoszláv nagykövetségről, s a követ nevében mindkettőjüket a naévkövetségré hívták. Ezzel párhuzamosan Milovanov kulturális attasé Tánczos Gábort szólította fel, hogy családjával együtt menjen a nagykövetségre, Vuksirovic Jovo nagykövetségi helyettes katonai attasé pedig a saját lakását ajánlotta fel Vásárhelyi Miklósnak és Erdős Péternek, amit azok igénybe is vettek. A nagvkövetség tagjainak ez az eljárása annál is inkább súlyosnak minősül; mert november 3-án a fehérterror ideién életveszélybe került haladó gondolkodású, becsületes hazafiak közül többen igyekeztek a jugoszláv nagykövetségnél védelmet keresni, de visszautasításra találtak. Nyilvánvaló tehát, hogy a jugoszláv nagy- követség Nagy Imrét és társait nem a fehérterror elől a- karta menteni, hanem a magyar kormányzati szervek fennhatósága alól akarta kivonni. b) Kétségtelen az is, hogy a budapesti jugoszláv nagy- követség visszaélt diplomáciai előjogaival, amikor Nagy Imrét és társait a nagykövetség épületében gyűjtötte, ott tartotta és ezt az eljárást úgy tüntette fel, mintha az említett személyeket menedékjogban részesítené. A nemzetközi jog a diplomáciai képviseletek jogát menedékjog nyújtására nem ismeri el. A számos ismert nemzetközi jogász közül dr. Milan Bartos jugoszláv nemzetközi jogászra, a Jugoszláv Szövetségi Nénköztársaság külügyi államtitkársága osztályvezetőjére hivatkozunk, aki egy 1956-ban megjelent könyvében kifejtette: „Ma „de lege lata” nem beszélhetünk a menedékjogról, mint a nemzetközi jog pozitív intézményéről” (medunarodno Jav- no Pravo 1956. 460 .old.) Ebből következik, hogy a budapesti jugoszláv nagykövetség a nemzetközi joggal ellentétben járt el, a diplomáciai előjogokkal visszaélt, nyilvánvalóan beavatkozott a fogadó ország belügyeibe, amikor a Nagy Imre-csoportot az úgynevezett menedékjog nyújtásával védelmébe vette. el A forradalmi munkásparaszt kormány 1956 novemberében csak olyan ígéretet tett, hogy az általa eddig ismert cselekményekért nem alkalmaz felelősségrevonást a Nagy Imre-csoport tagjaival szemben. A magyar kormány teljes jóhiszeműségét mutatja az is, hogy később hozzájárult a csoport tagjainak a Román Népköztársaságba való távozásához. A forradalmi munkás-paraszt kormánnyal tárgyaló jugoszláv tényezők azonban már akkor is pontosan ismerték Nagy Imre és csoportja tevékenységének igazi jellegét, de ezt a magyar kormány előtt titkolták, S azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy Nagy Imrét és társait az események sodorták az ellenforradalmi bűnök elkövetésébe. Az ellenforradalommal élet-halál harcban álló forradalmi munkás-paraszt kormánytól kikényszerített megállapodással kettős célt a- kartak elérni. Egyrészt azt, hogy ilyenformán akadályozzák a jugoszláv beavatkozás tényeinek napfényre kerülését, másrészt azt, hogy a Nagy Imre-csoportot mentesítsék a későbbi felelősségre* vonás alól. Annyira törekedtek erre, hogy megkísérelték kierőszakolni a magyar kormány hozzájárulását ahhoz, hogy a Nagy Imre-csoportot a Jugoszláv Népköztársaság területére szállíthassák. Ismeretes, hogy a magyar kormány a jugoszláv nagykövetség álláspontját a menedék- jó« kérdésében soha sem ismerte el, s a Nagy Imre-cso- portnak Jugoszláviába való szállítására vonatkozó javaslatot is határozottan visszautasította. Ami pedig az egyes személyek felelősségrevonását illeti: Nagy Imrének és társainak összeesküvő szervezkedése csak fokozatosan válhatott ismertté a magyar bűnügyi és igazságszolgáltatási szervek előtt. A konszolidálódás előrehaladásával újjászerveződött igazságügyi és bűnügyi hatóságok fokról fokra terjeszthették ki vizsgálatukat az ellenforradalom előzményeinek, okainak, s a benne részvevő személyek tevékenységének felderítésére. Ennek során azonban már 1957 januárjában ki kellett terjeszteniük vizsgálatukat egyes o- lyan személyekre is, akik 1956 november 4-e és 22-e között más, felelősségrevonás és bűnvádi eljárás alá nem került személyekkel együtt a jugoszláv nagykövetségen tartózkodtak. A Magyar Nép- köztársaság bűnügyi és igazságügyi szerveinek körültekintő és gondos vizsgálata u- tán az ügyészség 1958 január 28-án vádat emelt Nagy Imre és csoportja ellen. Az ügyészi vádindítvány alapján 1958 február 6-án került első ízben sor a bűnügy bírósági tárgyalására. Bizonyítás kiegészítés miatt 1958 július 9-e és 15-e között került sor a Legfelsőbb Bíróság zárt tárgyalására, s a június 15-én kihirdetett ítéletről június 17- én adta ki a Magyar Népköz- társaság Igazságügyminisztériuma az ismeretes közleményt. Ezen a tárgyaláson tárta fel és bizonyította be a bíróság Nagy Imre és társai november 4-e előtti nyilvános szereplésének igazi hátterét, annak államellenes, ösz- szeesküvő előzményeit, s november 4-e után a budapesti jugoszláv nagykövetség épületében folytatott kísérletezéseit az ellenforradalmi akciók folytatására, s igazságos ítéletet hozott. 5. Ezekből a kétségtelen tényekből nyilvánvaló, hogy teljesen hamis és valótlan a jugoszláv jegyzéknek az az állítása is, mintha Nagy Imre és társai bűnpere összefüggésben lenne a JUKSZ programtervezetével kapcsolatban folyó mostani vitával. A perben hozott ítélet ugyanis —1 amint a tények bizonyítják •— az 1957 januárjában elkezdődött vizsgálat törvényszéki befejezése volt. i Nem felel meg a valóságnak a jugoszláv jegyzéknek az az állítása sem, amely szerint a Nagy Imre és csoportja ellen folytatott bűnügyi eljárás súlyos csapás a két ország kapcsolataira. A magyar—jugoszláv kapcsolatnak Az Olasz Kommunista Párt, a- mely ötödik napja tüntetett a nyugat közép-keleti beavatkozása ellen, hétfőn este a római angol nagykövetség előtt tartott tiltaHruscsov és Yorosilov fogadta az Indonéz Köztársaság parlamentjének elnökhelyettesét N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 21-én fogadta Arudji Karta- vinatárt, az Ifid anéz Köztársaság parlamentjének elnökhelyettesét és feleségét, s beszélgetést folytatott velük. A beszélgetés szívélyes légkörben folyt le. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ugyancsak fogadta Kartavina- tát és feleségét (MTIl nem a legfelsőbb bíróság ítélete ártott, hanem azoknak a hivatalos jugoszláv személyeknek rendkívül súlyosan minősülő eljárása, akik a diplomáciai előjogokkal visszaélve sorozatosan beavatkoztak az ország belügyeibe. A felsorolt tények fényében ugyancsak különösen hat a jugoszláv jegyzéknek az az állítása, hogy „Jugoszlávia jelentős önzetlen erőfeszítéseket tett a magyarországi viszonyok stabilizálása érdekében" — Miközben ugyanis a Jugoszláv Szövetségi Népkötársa- ság kormányának vezetői nyílt színen a Magyar Népköztársaság, a forradalmi munkásparaszt kormány iránt barátságot mutattak, addig hivatalos jugoszláv személyiségek a Magyar Népköztársaság í.1- lamrendjét veszélyeztető személyeket védelmezték és támogatták. Ezzel a jegyzékkel pedig az imperialisták által a Magyar Népköztársaság ellen folytatott propaganda- hadjárat szolgálatába álltak. A Magyar Népkötársaság kormánya a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti nagykövetségének jegyzékét mint újabb illetéktelen beavatkozási kísérletet, a* legerélyesebben visszautasítja. Hangsúlyozza azonban, hogv a továbbiakban is az a szándék vezérli, hogy kapcsolatait Jugoszláviával állami, gazdasági és kulturális vonatkozásban egyaránt fenntartsa, sőt továbbfejlesz- sze. E kapcsolatoknak azonban az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve a- laoján kell nyugodniok. A Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság további magatartásától függ, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya ezt a szándékát mennyire tudja megvalósítani. A Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetsége ezt az alkalmat is megragadja, hogy tiszteletét fejezze ki a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság külügyi államtitkársága iránt.” kozó felvonulást. A római rendőrség gumibottal igyekezett szétoszlatni a körülbelül 150 főből álló tüntető csoportot. Több tüntetőt letartóztattak és valószínű, hogy többen kisebb sérüléseket szenvedtek. Bologna. Bolognában hétfőn este a város több pontján került sor összetűzésre kommunista tüntetők és a rendőrség között. A rendőrség kedden reggel közölte, hogy tizenkét tüntető letartóztattak. Buenos-Aires. Buemos-Airesben hétfőn este megerősített rendőrosztagok siettek az amerikai nagy- követség épületéhez, ahol könnygázbombákkal és gumibotokkal oszlatták el a libanoni amerikai beavatkozás ellen tüntető több száz főnyi tömeget. A tüntetők téglákkal beverték a nagykövetség több ablakát és kátrányos ü- vegekkel vették célba az épületet. Tüntetés a nyugat közép-keleti beavatkozása ellen
