Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-17 / 167. szám
2 BÉKÉS MEGYÉI KÉPCJSAG 1958. július 1?., csütörtök Sok harcos, lenn takaró kommunista — még sem tudnak szót érteni Elsősorban rajtuk múlik! ^ Bélmegyer. Aránylag kicsi köz- eég. Dolgos emberek, parasz.ok lakják. Az ügyeket régen az urak intézték, ma a dolgozó ««berek, a kommunisták tesznek-vesznek a Jobbért, szebbért. És milyen nagy eredménnyel! Ök maguk, bélme- gyeriek azt mondják: többet ösz- szekapargattak, vagy „öseaeszer- veztek”, mint akármelyik Békés megyei község. Elégedettek is az eredménnyel. A községnek is több van, de a kamrákban is van miben válogatni. Mégis bajok vannak az utóbbi időben. A pártszervezet nem tud úgy belefolynd a naipi életbe, mint azelőtt. — Csak a maguk dolgával törődnek. mindig ezen vitatkoznak •— sérelmezik a bélmegyeriek. Jogosságát e sérelemnek szükségtelen kutatni, mert így van. Az embereknek tízével-húszával vannak panaszaik, s a vezetőktől csak gyéren kapják a segítséget. A termelőszövetkezetek és csoportok milliónyi gonddal bajlódnak, de magukra vannak hagyathogy nem lehet tudni a pártszervezet létéről. Nem, nem itt van a baj. Az emberek nagyon is tudják, hogy ottvannak a kommunisták, de sajnos a tudat belső, szervezeti, személyi és egyéb formában jelentkezik. Maholnap — ha a járási pártbizottság nem lépett volna közbe, nem segített volna a dolgok egyenesbe hozásában — az utcán, „falugyűlésen’ tárgyalnák a különböző belső' ü*»' gyeket. Azért van talán ez, mert kevés a községben a tapasztalt kommunista? Szó se róla, nagyon sok elvtársra ráférne egy kis tanulás, de ezek a lelkes és harcos elvtársak tapasztalat dolgában nincsenek bátnl Majdnem valamennyi párttagnak tízéves tapasztalata van a pártmunkában. A bajok azonban megvannak, í a pártszervezet egységét is veszély fenyegetné, ha nem tudnának az elvtársak gátat emelni az inrikáknak, személyeskedéseknek. Ezért határozott a járási pártbizottság is úgy, hogy segít a bélmegyeri kommunistáknak rendbehozni a „szénájukat”. Mivel a vizsgálódás tanulságosnak tűnik, s mivei egy újságíró is részt vett a munkában, közre adjuk a tapasztalatot. Mondom, nincs baj itt a párthűséggel vagy a tapasztalattal, de még az akarattal sincs hiba. Minden elvtárs akar, szeretne tenni valamit, hogy egyenesbe jöjjenek, hogy fl pártszervezet fontosabb tényezője legyen a falusi pbHtikai munkának, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Mert most bizony nem az! Itt van a Béke Tszcs, Komlósi Gábor vezetésével. Szegény embereknek annyi bajuk van, hogy sokszor égnek áll a hajuk, a falu kommunistái mégsem tudnak segíteni. Nemrég még a kedvezményt Is megvonták tőlük. Fő a fejük, a közös gazdálkodásról nem akarnak lemondani, a gond meg csak tetör ződik. A Zrínyi Tsz-ben is azt panaszolják, hogy a kommunisták „fütyülnek” rájuk, nem mennek hozzájuk. És amikor ezt elmondták a taggyűlésen, Radnai elvtárs, a község párttitkára nagy meglepetésre így vágta ki magát: — Hogy lenne erkölcsi alapunk kimenni, amikor a mi tsz-ünkben (a József Attila Tsz-ben dolgozik a párttitkár) is vannak bajok. Hát ez mindennek jó, csak éppen indoknak nem. A párttitkárban, ha egy tez-t meglátogat, nem a tsz képviselőjét látják, hanem a párttitkárt! Oda kell menni és segíteni, amit csak lehet. A Dózsa Tszcs meg át akart a- lakuini tsz-szé. A tanács azt mondta, nincs meg rá a feltétel. A tszcs tagjai kötik magukat véleményükhöz, azt mondják, megvan a feltétel. A vita ma már eldőlt: nem alakulhattak át tsz-szé. Lehet, hogy a tanácsnak volt igaza, lehet, hogy a tszcs-seknek. De mindenképpen hasznára vált volna az ügynek, ha a pártszervezet beleszólt volna! Tehát ■inti tud hathatósan, érdemben cselekedni a pártszervezet Miért? A válasz szerintünk az lenne, lenne, hogy azértr mert tele vannak az egységet rágó, időt rabló személyi ügyekkel! Ezt nem nehéz megállapítani. Az ellenforradalom óta annyi személyi ügy, intri'kus jelenség keveredett a középpontba, hogy némelyik bíróságon sincs több. És sajnos néhány elvtárs, továbbá a község egy-két vezetője némelykor adnak is alapot erre. De a baj az, hogy ők .maguk is, beszállnak“ a nyugodtan pletykának, gyerekes mendemondának nevezhető rosszindulatú bajkeverésbe. Ha valaki jobb dolga helyett kitalál valamit, (vannak BéJme- gyeren ilyen „valakik”) maguk a vezetők ülnek fel elsőnek, ügyet csinálnak belőle, s ha a „valaki” kommunistának tudajdonítja saját kijelentését, „isten neki, fakereszt”, körültekintés nélkül nekirontanak az illető kommunistának. Bár legtöbbször a párttag semmit sem tud az ügyről. De különben is, ezek az ügyek nem u- gyek, hanem említésre sem illetett komolytalanságok. Mégis, már o- lyam szavak is elhangzottak, hogy X. kommunistát kiéheztetik a községből. És ezt nem a lakosság tette, hanem egy másik párttag. Csodálkozni kell, de mégis így van: ebből a betegségből nem tudnak kilábalni a bélmegyeri kommunisták. Talán keressük az okokat. Nem tudom milyen sorrendbe rakjam a járási pártbizottság által feltárt tanulságokat. Nem tudni, melyik a legnagyobb ok, vagy a legdöntőbb azok közül, melyek miatt ilyen mély személyeskedés keveredett. Mert van egy néhány, A taggyűléseken ritkán van szó arról, mit fognak holnap tenni Van céljuk, tervük is, de ezek e- gyenkénti célok, külön-külön, nem egyesitették, nem beszélték meg. Megy mindenki saját elképzelése után. Nincs arról szó, hogy rosszat akarnak ezek az elvtársak, csak éppen eredménytelenné válik munkájuk, erejük — egyenként — kevés! A pártvezetőség — unnál fogva, hogy bekapcsolódik a különböző pletykákba — nem ér rá munkát adni a kommunistáknak, nincs ideje egyesíteni a nagyon Is helyes kezdeményezéseket. Ha taggyűlésen vannak, nem jut eszükbe a holnap feladata, visszatérnek a tegnapra, arról vitatkoznak, ki mit mondott, a másikról. É® eddig még egy elvtárs sem mert felállni és erélyesen megmondani: Hagyjuk elvtársak ezt az ártalmas személyeskedést, nézzük, mit tudunk tenni! — Bár minden elvtárs nagyon jól tudja, hogy csak az intrikus hangulat fékezi őket az előrelépésben. Ha pedig a vezetőség megfelelően adna munkát az elvtársaknak, nem féltékenykedne, tudnának lépni előre. Igen, ez a másik ok. A féltékenység. Félti a vezetőség a tagságtól a munkát Nemcsak bizalmatlanság ez, nemcsak arról van szó, hogy kételkedik egy-két vezetőségi tag a tagság véleményének helyességében, (bár ez a súlyos hiba is fennáll), hanem féltékenyek is! Sok idős, tapasztalt elvtárs adott már hasznos tanácsot, mondott okos gondolatot, de a vezetőség féltette ezeket közreadni, jóég tudja miért... Ez újra csak a személyeskedéseket fűti. Pedig mennyivel helyesebb lenne megbízni ezekben az öregebb elv-társakban, (nem akarnak ők funkciót!) összefogni velük, s együtt tenni-venni a bélmegyeriek hasznára, Azért sem tudnak egyről a kettőre jutni, mert a pártszervezetből, a tagságból valami folytán szinte teljesen kifagrott az önkritikusság Dehogy valami folytán, éppen a személyeskedés ölte ki a önkritikát a kommunistákból! Nem tudják a helyes utait elkezdeni, mert sokan csak a másik elvtárs hibáját képesek tudomásul venni, csak azzal vannak elfoglalva. Pedig meg lehetne tenni — ha egy-két elvtárs ledobná magáról az önérzető6«iit — csak felállni a taggyűlésen, s a kommunista közösségnek megmondani, hogy igenis elfogadja a bírálatot. Biztosan megváltozna fokozatosan a helyzet, s szinte szégyen lenne a jogos kritikát nem elfogadni. Ez a tárgyilagos hangulat lecsillapítaná a kedélyeket, pártszerü, elvtársias, testvéri légkör alakulna ki, amely ma még sajnos nagyon hiányzik a pártszervezetből. Ezernyi apró ok van még Nem soroljuk ezeket fel. Ügy hisszük, a legkerékkötőbbekről szóltunk. S ha ezeket meg lehet szüntetni, vagy megváltoztatni — meg le- h e\! — talán-talán elindul a bélmegyeriek által nagyon is óhajtott egészséges pártszervezeti munka. Nem tudjuk, milyen politikai, vagy adminisztratív intézkedést foganatosít a járási pártbizottság. Lehetséges, hogy pártbüntetést is ad. Szerintünk azonban csak akkor tudnak a bélmegyeri kommunisták jobban dolgozni, szervezni a szocialista mezőgazdaságot, ha a veszekedés helyett a megértést; az önérzelgősség helyett az önkritikus hangulatot; a széteső, egyénieskedő munka helyett az egységet választják. Tehát rajtuk múlik elsősorban! Varga Tibor A Pravda vezércikke a libanoni agresszióról A cikk bevezetőben Ismerteti az amerikai tengerészgyalogság libanoni partraszállásának előzményeit és körülményeit, ezután megállapítja: megfigyelők jelenté- ! se szerint a libanoni felkelő erők semmiféle külső támogatásban nem részesültek, s ezért a beavatkozással kapcsolatban megtett a- merikai ürügyek hazug és képmutató jellege teljesen nyilvánvaló. A cikk ezután fölveti a kérdést: „Milyen jogon került sor erre a semmiképpen sem leplezett beavatkozásra? Az ENSZ a- Lapokmánya megtilt mindenféle, különösképpen fegyveaz agresszív köröket ebbe a veszélyes kalandba belevitte, köztudomású: az olajmonopóliumok féltik milliárdos profitjukat, a- ! mely esetleg csökken a közel- és középkeleti felszabadító mozgalom győzelmének következtében. A vezércikk ezután megállapítja, hogy Irakban a néptömegek hazájuk függetlenségének védelmére keltek, meg akarják védeni természeti kincseiket, amelyektől külföldi monopóliumok fosztják meg őket. „Az Egyesült Államok közel- keleti fegyveres beavatkozót sa ismét kiélezi az itteni helyre« beavatkozást más orszázetet s veszélyezteti a békét, gok belügyeibe, s az efféle beavatkozást a nemzetközi jog agressziónak minősíti. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok az ENSZ megkerülésével járt el. Igaz, a Fehér Ház nyilatkozata szerint az Egyesült Államok bejelenti eljárását a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén, vagyis ilyenformán a tanácsot Libanon megszállásának ténye elé állítja. De ez nem tekinthető másnak, mint az ENSZ tekintélye megcsúfolásának”, A Pravda vezércikke a továbbiakban így folytatódik: A világ a Közel-Keleten nyílt amerikai agresszióval került szembe A nyugati sajtó nagy sietve a rágalom ködf üggönyét szeretné az e- seményekre bocsátani, hogy igazolni próbálja ezt a rablótámadást, s ezért a „kommunista veszély" agyoncsépelt koholmányát emlegeti, amely állítólag fenyegeti a nyugat pozícióit ezen a területen. Köztudomású, hogy az efféle provokációs koholmányok teljesen értéktelenek. Az igazi ok, amely a nemzetközi biztonságot. A békeszerető népek nem lehetnek közömbösek ezzel szemben. A Kelet népei számot vetnek azzal, mily veszélyes számukra ez az újabb imperialista kaland.” A Pravda ezután megállapítja: A Pravda vezércikke a következőképpen fejeződik be: „Amikor az amerikai kormány csapatokat küld Libanonba, azzal akarja megnyugtatni a világ közvéleményét, hogy lépése „nem háborús cselekmény". Már pedig ez nyílt háborús cselekmény, leplezetlen merénylet. A gyarmatosítók, akik folytatják az 1956-ban Egyiptom elleni támadással kezdett imperialista agressziót, nem mondtak le arról, hogy fegyveresen fojtsák el a Kelet népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát. A békeszerető népek rokonszen- ve és támogatása az arab országoké, amelyek függetlenségüket védelmezik a gyarmatosítók merényleteivel szemben. Haladéktalanul meg kell állítani az agresszo- rokat, ezt követelik parancsolólag a világbéke érdekei.” A Francia Kommunista Párt Politikai Irodájának nyilatkozata a középkeleti eseményekről A Francia Kommunista Párt Politikai Irodája nyilatkozata hangsúlyozta, hogy a középheieti események rendkívül súlyos hdyAz Egyesült Államok Kommunista Pártja Országos bizottságának nyilatkozata Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos bizottsága nyilatkozatot adott át a sajtónak, ebben élesen tiltakozik az amerikai tengerész gyalogság libanoni partraszállása ellen. Amerikai fegyveres erők Libanonba küldése imperialista beavatkozás az említett ország belügyeibe. Ez a beavatkozás valamennyi arab ország függetlenségét és szuveré- nitását fenyegeti s fenyegeti a világbékét. Ez a cselekmény az Ei- senhower-doktrina szükségszerű következménye. Az Eisenhower- doktrina az olajtrösztök érdekeinek szolgálatában lehetővé teszi a középkeleti országok belügyeibe való beavatkozást az ENSZ megkerülésével, az alapokmánynak és az alapelveknek a megsértésével. Az amerikai kommunistákat, mint a többi amerikaiak millióit is mélységesen aggasztja ez a beavatkozás, követeljük az amerikai csapatok kivonását Libanonból és a Közép-Keletre' hangoztatja a nyilatkozat. zetet teremthetnek, Az amerikai fegyveres erők teljes egyetértése ben az angol és francia kormány- nyál, partraszáUtak Libanonba«. Fennáll annak a veszélye, hogy e két utóbbi kormány is hasonlóképpen beavatkozást határoz el. Az imperialisták is komolyan veszélyeztetik a világbékét. A veszély annyival is nagyobb Franciaországra, mert De Gaulle tábornok a közelmúltban kifejezte szándékát, hogy részt vesz más nyugati hatalmak oldalán az imperialista kiváltságok és stratégiai pozíciók védelmében Libanonban és az egész Közép-Keleten. A kabinet ülése megerősítette ezt a szándékot. Ez ismét bizonyítja a De Gaulle-kormány jellegét, azét a kormányét, amelyet a francia nagytőke legreakciósabb és a gyarmatosítás legszélsőségesebb elemei segítettek hatalomra és támogattak. Ugyanekkor lelepleződik a kormányfő demagógiája is, aki azt állítja, hogy a francia függetlenség politikáját kívánja alkalmazni, holott nem tesz mást, csak folytatja az előző kormányoknak a külfölddel szembeni alávetettség politikáját. A Francia Kommunista Párt Politikai Irodája éberségre és egységes akcióra szólítja fel a munkásosztályt és a francia népet a Libanon és Irak belügyeibe való mindenféle beavatkozás ellen. (MTI)
