Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-17 / 167. szám
1958. július IT csütörtök BÉKÉS MEG VEI NÉPÜJSAG 8 Rendben van-e minden vállalatainknál a társadalmi tulajdon védelme körül? Az egyik igazgató, akivel két hé.tel ezelőtt találkoztam, amikor az üzemi lopásokról, fuserálasok- ról említést tettem, azt mondta: u- gyan kérem, annyit hallottam már a társadalmi tulajdon védelméről, hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezni. Igaza volt ennek az igazgatónak, mert valóban sok szóe- sétt az utóbbi hónapokban a társadalmi tulajdon védelméről, vagyis az üzemi lopásokról, íuse- rálásokrói — de a mindennapi élet azt bizonyítja, hogy mégsem beszéltünk róla eleget. Erről győzött meg a napokban a megyei tanács kereskedelmi osztálya által összehívott tanácsi vállalatok igazgatóinak, főkönyvelőinek tanácskozása is. A tanácskozás négy napirendi pontja közül — helyesen — a társadalmi tulajdon fokozottabb védelméről esett a legtöbb szó S hogy nem ok nélkül, azt csak megerősítette a Megyei Rendőrkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztályának a tanácskozáson felszólalt küldötte. Mert rendben van-e minden a társadalmi tulajdon védelme körül, amikor a múlt éybem csak Békés megyében 13 ülió forint értékű eltűnt készáru, félkészáru, szerszámok és anyagok nyoméiban indított a rendőrség társadalmi tulajdon védelmi osztálya nyomozást? És ami mindezt súlyosbítja: a 13 millió forint állami tulajdont képező értékeknek alig 40—50 százaléka került meg. Hat-hat és félmillió forintnyi érték odaveszett. Hogy miért történhetett ez meg? Elsősorban azért, hogy a vállalatvezetők, a főkönyvelők, s a műszaki emberek tekintélyes része még elég sok helyen elvész az apró- cseprő tennivalókban és nem tudnak időt szakítani az üzem, a vállalat tulajdonát képező vagyontárgyak megvédésére. Azt mondják, legfontosabb a tervek ' ‘tjesítése és túlteljesítése. Ez igaz de a közös vagyon megkárosításának megelőzése is legalább o- lyan fontos, mint a tervteljesítés. Mert az egyik oldalon hiába teljesítik az üzemek, a vállalatok tervüket, ha a másik oldalon milliók „úsznak” el. És mindez azért, mert az ellenőrzést „nincs időnk erre is" jelszóval mellőzik Igaz az, hogy alkalom szüli a tolvajt. S ezt az alkalmat elsősorban az ellenőrzés elhanyagolása és a konkrét esetekben is elmulasztott felelősségre vonás teremti meg. Sajnos még sok üzemnél, vállalatnál nem ellenőrzi az igazgató. a főkönyvelő — de mással sem ellenőriztetik —, hogy esetenként a raktárkészletük hogyan is áll. Hasonlóan kevés helyen gondolnak arra is, hogy az üzemi, vállalati gépkocsik az üzemből való távozáskor a szállítójegyen feltüntetett tárgyakon kívül mit visznek még magukkal. Sok helyen még ma is elnézik, hogy többen saját kerékpárjukat, motorkerékpárjukat a vállalat anyagából, a vállalat energiájával javítják meg. Vagy hazafelé menet a vállalat ü------------------------------4« z eneanyagából öntik meg motorjuk tankját. Nem mindenütt fel-, tűnő az sem, hogy a vállalat a- nyagraktárosa sűrűn Indul szer- számbevósárlásra, s az eltűnt szerszámokat a világ legtermészetesebb dolgaként — mint fogyóeszközt —egyszerűen leírják. Persze, ez a könnyebbik megoldás. Sokkal nehezebb lenne a sorozatosan eltűnt vagyontárgyak felderítése és a felelősségrevonás alkalmazása. Ez a jellemző a békéscsabai üzemek jó részénél is, ahol a nemrég megtartott rendőrségi ellenőrzések azt példázták, hogy az üzemek, vállalatok vezetőinek az üzemen belüli ellenőrzése szinte fehér hollóként jelentkezik. Nagyon ritka az olyan vállalat, ahol a vezetők munka végeztével szúrópróbaként, a kijáratnál valamikor is megnéznék, hogy az „élelmesebb” emberek milyen szerszámmal, anyaggal érnek haza. Persze, nemcsak az igazgatók, a főkönyvelők és a műszakiak feladata megakadályozni az üzemi lopásokat, fuserálásokat. Igényeljék ebben a munkában elsősorban is a pártszervezet kommunistáinak a segítését. Hívják segítségül a társadalmi tulajdon megvédésében a szakszervezetet, az üzemi tanácsot, a régi szakembereket és mindazokat, akik magukénak érzik az üzemet, a gyárat. Ha ezt teszik megyénk üzemeinek, vállalatainak vezetői, akkor legközelebb, ha a megyei tanács ipari osztálya újból összehívja a felügyelete alá tartozó vállalatokat, minden bizonnyal már ilyen vonatkozásban is több eredményről hallunk. Mert valamennyiünk közös ügye a nép vagyonának védelme. .....---------------«-------------F él év alatt 836 áj KST alakult Az év első felében — mint az Országos Takarékpénztár eredményeiből kitűnik — tovább növekedett a lakosság megtakarított pénze. A betétállomány június 30- ig csaknem 55 százalékkal haladta meg a múlt év végi eredményt. Ezen belül gyorsabb ütemben e- melkedett a kölcsönös segítő takarékpénztárakban kezelt összeg. Bár júniusban számos KST fizette vissza a dolgozók betétjét, jelenleg is 120 millió forintot kezelnek az üzemek, a munkahelyek népszerű házibankjaiban. Ez az összeg sokszorosa a múlt évinek. Tavaly ugyanis június 30-án mindössze 25 millió forint volt a dolgozók KST-betétje. Ez év első felében 836 új KST alakult s a tagok száma 140 000-re emelkedett. Számottevő növekedést mutat az iskolások megtakarítása is. Az elmúlt tanévben több mint 44 millió forintot gyűjtöttek össze a nyári szórakozásra, sportfelszerelésekre stb. Ez az összeg csaknem kétszerese a tavalyelőtti, addig legnagyobb eredménynek. M Wofatox mérgező! Nap mint nap arról érkezik hír « megyei tanács mezőgazdasági osztályára, hogy a szélsőséges időjárás következtében a le- véltetvek igen elszaporodtak s veszélyeztetik a cukorrépa, a cirok és a kukorica termését. Az érdeklődők a levéltetvek ellen igen eredményesen bevált Wofatox permetezőszer használatára kérnek tanácsot. A Wofatox emberre, állatra egyaránt mérgező, így azzal huzamosabb időn át permetezni csak jól záró védőruhában és légzésvédő készülékkel lebet. Légzésvédő nélkül 1—2 napinál tovább ! lehetőleg senki se dolgozzék ez- ! zel a veszedelmes méreggel. a Dombegyhóii Állami j Konzervüzemet létesítenek Gazdaságban Ríttuk A 4400 holdas Dombegyházi Állami Gazdaságban befejezték a kombájnaratta őszi árpa tisz- 1 Szabadkígyóson A napokban hallottam, hogy a títását s kiderült, hogy 330 hol- Szabadfígyósi Tangazdaságban dón 18,43 mázsás átlagtermést korszerű konzervüzemet létesíte- értek el. Búzából, az eddigi e- ne^- Kíváncsi voltam e kezdemé- redmények alapján 14—15 má- nyezésre. Megérkezésem után — zsára számítanak holdanként. az olaJ°6 ruhájú munkás Előreláthatólag Dombegyházán a tervezettnél 30 vagonnal több szemesterményt takarítanak be. A tarlóról két traktorral vontatják le a kombájnszalmát s valóságos kis kazlak érkeznek egyszerre a föld végére. Nyomukban disztillerek és traktorok azonnal forgatják a talajt.-oKétszázhúsz hold gondosan á- polt cukorrépából legkevesebb 200 mázsás átlagtermésre számíthatnak Dombegyházán.-oSzáznyolcvan hold másodvetésű takarmánynövényük szépen zöldell. A dúsan növő csa- lamádéból és napraforgóból nagymennyiségű lédús silót készíthetnek.-a □ ►A hőség nyugaton kissé mérséklődik Várható időjárás csütörtök estig: nappali felhőképződés, keleten kevés, nyugaton több felhő. Legfeljebb egy-két helyen, inkább csak nyugaton és északon záporeső, zivatar, kissé élénkebb délkeleti, déli szél. A hőség a nyugati megyékben mérséklődik, máshol tovább tart. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 18—21 foki Legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön a nyugati megyékben 27—30 fők, máshol 32— 35 fok között. Olcsó, jó silótakarmány érik — nylon lepel alatt útbaigazítása nyomán — a gazdaság főkönyvelőjének megkeresésére indultam. A volt grófi 'kastélyban — ahol most mezőgazda- sági szakiskola és a gazdaság központja van — kevés útbaigazítás után, az emelet egyik szobájában megtaláltam Gáti Imre főkönyvelőt, — mert az olajos ruhás munkás azt mondta, ő tud a konzervüzemről tájékoztatást adni. Mint régi ismerősök üdvözöltük egymást és már is mondtam jövetelem célját. «— Arról hallottam, hegy Gáti elvtánsék konzervüzemet létesítenek. Erről szeretnék hallani, a- mennyiben ez valóban így van. JSem ment simán a létesítés — Most már így vsai, de ha egy héttel előbb jött volna az elvtérs, akkor esetleg csak huzavonáról tudtam volna beszélni. — mert nehezen jutottunk el idáig. — Hogyan gondoltak erre az elv társak és mi adta ezt az ötletet —, mert egy konzervgyárat létesíteni mégsem gyerekjáték? S amíg e szavakat mondom máris szedi elő asztalfiókjából az iratokat. Arcán derűs mosoly húzódik meg szerényen, melyről szinte le lehet olvasni a gondolatot, azt, hogy most már könnyű erről’beszél ni. de mégegy bétáeL ezelőtt i 11 i— Hogy hogyan gondoltunk ról K-j erre és mi adta ezt az ötletet? ***®*®**Ic előrelát hatóan Elöljáróban megemlítem, hogy a mi gazdaságunk magtermelő gazdaság. Ezért termeljük többek között a paradicsomot is évek óta. Tavaly —» de ez minden évben így volt, — amikor a paradicsom megérett, a magot kipréseltük, a levét és a húsát pedig a trágya- dombra hordtuk, vagy legjobb esetben a község lakói hordták el a paradicsomlé egy részét. A múlt év óta érlelődött bennünk a konzervgyár létesítésének gondolata, annál Is inkább, mert hosszú évek óta itt áll kihasználatlanul a gazdasághoz tartozó volt szeszgyár épülete a gépekkel együtt. — Persze pénz is kellett az átalakításhoz, meg a régi gépek egy részét sem lehet használni? — vetem közbe, — Blxony a pénz megszerzése sem volt könnyű Március elején 250 ezer forintos hiteligénylést adtunk be a Tangazdaságok Termelési Igazgatóságához, A tervet minden erre illetékes szerv helyeselte, csak a Belkereskedelmi Minisztérium nem. Végülis az Országos Népi Ellenőrzési Bizottság segítségével jóváhagyták hiteligénylésünket. A gépek egy része is megérkezett már, a régi szeszgyár gépei közül — amíg a meghajtást nem villamosítjuk, mert ez is tervünkben van — jól tudjuk használni a kazánt és a fűtőtestet* — Hány munkást tudnak majd alkalmazni a konzerv gyár fásnál és évenként mennyi jövedelemre számolnak? — Most még csak idény-üzem 50-60 személyt alkalmazni Vannak olyan elképzeléseink is, hogy jövőre már zöldborsó kon- zervet is készítünk, később pedig dzsemmet is. Hogy mit hoz a para- dicsomkonzerv a „házhoz”? A- hogy számoltuk az idei paradicsomból öt vagon konzervet tudunk készíteni s ezért mintegy 240 ezer forintot várunk. Érdekes kísérlet értékelésére gyűltek össze az Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdaságában az állattenyésztési és takarmányozási szakemberek az ország különböző vidékeiről. A silózásnak, illetve a silótakarmányok takarásának új módszerét mutatták be a gazdaság vezetői: a plasztik-leples érlelési módszert. A kísérleteket — a holland minta alapján — tulajdonképpen már két éve megkezdték, de csak az idén alkalmazták először nagyüzemi méretekben, s a hazai viszonyoknak, a helyi adottságoknak megfelelő formában. A módszer lényege, hogy a silózásra szánt takarmánynak nem keU semmiféle építmény. A kissé felaprózott, vagy akár fel nem aprózott takarmányt palánkok közé rakják téglalap alakban, traktorral közben le-lenyomatják, végül az oldaltámaszt elszedik, és az egészet beborítják egy nagy plasztik (nylon) lepellel. A levegőt tökéletesen elzáró lepel alatt hamarosan megindult a tejsavas erjedés, finom illatú, ízes silótakarmány érik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a plasztik lepel *— megfelelő lágyítás után — a legnagyobb hidegben (negyven fok mellett) sem válik rideggé, nem törik, a fagy nem árt neki, s alatta a takarmány megtartja a plusz 5—10 fokos hőmérsékletét. A cukorrépa-szelet etetéskor is olyan friss volt, mintha aznap került volna ki a gyárból. A kémiai vizsgálatok szerint a silózási tápanyagveszteség alig 8—10 százalék, míg a hagyományos módszerek mellett a berakott takarmány tápanyagvesztesége gyakran a 40 százalékot is meghaladja. A szakemberek megállapításai szerint a plasztikleples módszer alkalmazása több igen figyelemreméltó előnyt jelenthet. Mindenekelőtt olcsó: míg egy 150 köbméter űrtartalmú beton silógödör építési költsége körülbelül 24 000 forint, ugyanannyi silótakarmány készítéséhez alkalmas plasztik-takaró mindössze 4000 forintba kerül. Mindezeken kívül óriási előnye, hogy bármikor, s bárhol lehet alkalmazni, számottevő munkaköltség és munkaerő ráfordítás nélkül. Akár kint a takarmánytermő táblákon, vagy az akiok belsejében, kifutókban is készíthető olcsó, jó sillótakarmány. Ez módot ad egyrészt a silókészítés nagyarányú kiterjesztésére, továbbá a nehezen szárítható késő őszi zöldtakarmányok, vagy hulladéktakarmányok nagyobb felhasználására, értékesítésére, valamint — akiokban, kifutókban létesített silókazlak révén — az etetés bizonyos mértékű automatizálására is, A nylon-leples silózási mód tökéletesítése végett a nagyüzemi kísérleteket folytatják. A tervek szt rint még az idén hat állami gazdaságban készítenek „nylon-silót“. — Vagyis, ha a konzervüzemet nem tud fáit volna létrehozni 240 ezer forintot dobtak volna a trágyára. — így van. A rövid beszélgetés után az egy hónap múlva üzemben levő konzervüzemhez vezetett utunk: A termekben és az épület körül lakatosok, szerelők, asztalosok, kőművesek szorgoskodtak. Itt találkoztunk Domokos Mátyás kom- zervmesterrel az egyik szépen bemeszelt és rendbehozott helyiségében. — Ez a helyiség már kész is van? — kérdeztem kissé értelmetlenül, mert az egyik sarokban u- borkát láttam. — Igen, itt már dolgozunk — válaszol a legtermészetesebb hangon Domokos Mátyás konzervmes- ter. — Itt, ebben a nagy kádban mossuk az uborkát, a pincében nagy kádakban érleljük, érés után rakjuk üvegekbe és raktározzuk. Gáti elvtárs ezúttal részletesen megmagyarázta, hogy uborkasavanyítással is foglalkoznak. Már 20 mázsa uborka érik a nagy kádakban a pincében. — És van már az uborkára vevő? — Még nem is érdeklődtünk u- tána, de lesz — mosolygott bizakodóan Balkus Imre
