Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-17 / 167. szám

1958. július IT csütörtök BÉKÉS MEG VEI NÉPÜJSAG 8 Rendben van-e minden vállalatainknál a társadalmi tulajdon védelme körül? Az egyik igazgató, akivel két hé.tel ezelőtt találkoztam, amikor az üzemi lopásokról, fuserálasok- ról említést tettem, azt mondta: u- gyan kérem, annyit hallottam már a társadalmi tulajdon védelméről, hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezni. Igaza volt ennek az igaz­gatónak, mert valóban sok szóe- sétt az utóbbi hónapokban a tár­sadalmi tulajdon védelméről, vagyis az üzemi lopásokról, íuse- rálásokrói — de a mindennapi élet azt bizonyítja, hogy mégsem be­széltünk róla eleget. Erről győzött meg a napokban a megyei tanács kereskedelmi osztálya által össze­hívott tanácsi vállalatok igazgatói­nak, főkönyvelőinek tanácskozása is. A tanácskozás négy napirendi pontja közül — helyesen — a társadalmi tulajdon fokozottabb védelméről esett a legtöbb szó S hogy nem ok nélkül, azt csak megerősítette a Megyei Rendőrka­pitányság társadalmi tulajdon vé­delmi osztályának a tanácskozáson felszólalt küldötte. Mert rendben van-e minden a társadalmi tulaj­don védelme körül, amikor a múlt éybem csak Békés megyében 13 ülió forint értékű eltűnt készáru, félkészáru, szerszámok és anyagok nyoméiban indított a rendőrség társadalmi tulajdon védelmi osztá­lya nyomozást? És ami mindezt súlyosbítja: a 13 millió forint ál­lami tulajdont képező értékeknek alig 40—50 százaléka került meg. Hat-hat és félmillió forintnyi ér­ték odaveszett. Hogy miért történhetett ez meg? Elsősorban azért, hogy a vállalat­vezetők, a főkönyvelők, s a műsza­ki emberek tekintélyes része még elég sok helyen elvész az apró- cseprő tennivalókban és nem tud­nak időt szakítani az üzem, a vál­lalat tulajdonát képező vagyon­tárgyak megvédésére. Azt mondják, legfontosabb a tervek ' ‘tjesítése és túlteljesítése. Ez igaz de a közös vagyon megkárosí­tásának megelőzése is legalább o- lyan fontos, mint a tervteljesítés. Mert az egyik oldalon hiába telje­sítik az üzemek, a vállalatok ter­vüket, ha a másik oldalon milliók „úsznak” el. És mindez azért, mert az ellenőrzést „nincs időnk erre is" jelszóval mellőzik Igaz az, hogy alkalom szüli a tol­vajt. S ezt az alkalmat elsősorban az ellenőrzés elhanyagolása és a konkrét esetekben is elmulasztott felelősségre vonás teremti meg. Sajnos még sok üzemnél, vál­lalatnál nem ellenőrzi az igazga­tó. a főkönyvelő — de mással sem ellenőriztetik —, hogy esetenként a raktárkészletük hogyan is áll. Hasonlóan kevés helyen gondol­nak arra is, hogy az üzemi, válla­lati gépkocsik az üzemből való tá­vozáskor a szállítójegyen feltünte­tett tárgyakon kívül mit visznek még magukkal. Sok helyen még ma is elnézik, hogy többen saját kerékpárjukat, motorkerékpárju­kat a vállalat anyagából, a válla­lat energiájával javítják meg. Vagy hazafelé menet a vállalat ü­------------------------------4« z eneanyagából öntik meg motor­juk tankját. Nem mindenütt fel-, tűnő az sem, hogy a vállalat a- nyagraktárosa sűrűn Indul szer- számbevósárlásra, s az eltűnt szerszámokat a világ legtermésze­tesebb dolgaként — mint fogyó­eszközt —egyszerűen leírják. Per­sze, ez a könnyebbik megoldás. Sokkal nehezebb lenne a soro­zatosan eltűnt vagyontárgyak fel­derítése és a felelősségrevonás al­kalmazása. Ez a jellemző a bé­késcsabai üzemek jó részénél is, ahol a nemrég megtartott rend­őrségi ellenőrzések azt példázták, hogy az üzemek, vállalatok veze­tőinek az üzemen belüli ellenőr­zése szinte fehér hollóként jelent­kezik. Nagyon ritka az olyan vállalat, ahol a vezetők munka végeztével szúrópróbaként, a kijáratnál va­lamikor is megnéznék, hogy az „élelmesebb” emberek milyen szerszámmal, anyaggal érnek ha­za. Persze, nemcsak az igazgatók, a főkönyvelők és a műszakiak feladata megakadályozni az üzemi lopásokat, fuserálásokat. Igényel­jék ebben a munkában elsősor­ban is a pártszervezet kommunis­táinak a segítését. Hívják segít­ségül a társadalmi tulajdon meg­védésében a szakszervezetet, az üzemi tanácsot, a régi szakembe­reket és mindazokat, akik magu­kénak érzik az üzemet, a gyárat. Ha ezt teszik megyénk üzemei­nek, vállalatainak vezetői, akkor legközelebb, ha a megyei tanács ipari osztálya újból összehívja a felügyelete alá tartozó vállalato­kat, minden bizonnyal már ilyen vonatkozásban is több eredmény­ről hallunk. Mert valamennyiünk közös ügye a nép vagyonának vé­delme. .....---------------«-------------­F él év alatt 836 áj KST alakult Az év első felében — mint az Országos Takarékpénztár eredmé­nyeiből kitűnik — tovább növe­kedett a lakosság megtakarított pénze. A betétállomány június 30- ig csaknem 55 százalékkal halad­ta meg a múlt év végi eredményt. Ezen belül gyorsabb ütemben e- melkedett a kölcsönös segítő ta­karékpénztárakban kezelt összeg. Bár júniusban számos KST fizet­te vissza a dolgozók betétjét, je­lenleg is 120 millió forintot kezel­nek az üzemek, a munkahelyek népszerű házibankjaiban. Ez az összeg sokszorosa a múlt évinek. Tavaly ugyanis június 30-án mindössze 25 millió forint volt a dolgozók KST-betétje. Ez év első felében 836 új KST alakult s a tagok száma 140 000-re emelke­dett. Számottevő növekedést mutat az iskolások megtakarítása is. Az elmúlt tanévben több mint 44 millió forintot gyűjtöttek össze a nyári szórakozásra, sportfelszere­lésekre stb. Ez az összeg csaknem kétszerese a tavalyelőtti, addig legnagyobb eredménynek. M Wofatox mérgező! Nap mint nap arról érkezik hír « megyei tanács mezőgazda­sági osztályára, hogy a szélsősé­ges időjárás következtében a le- véltetvek igen elszaporodtak s ve­szélyeztetik a cukorrépa, a cirok és a kukorica termését. Az ér­deklődők a levéltetvek ellen igen eredményesen bevált Wofatox permetezőszer használatára kér­nek tanácsot. A Wofatox emberre, állatra egyaránt mérgező, így azzal hu­zamosabb időn át permetezni csak jól záró védőruhában és légzés­védő készülékkel lebet. Légzés­védő nélkül 1—2 napinál tovább ! lehetőleg senki se dolgozzék ez- ! zel a veszedelmes méreggel. a Dombegyhóii Állami j Konzervüzemet létesítenek Gazdaságban Ríttuk A 4400 holdas Dombegyházi Állami Gazdaságban befejezték a kombájnaratta őszi árpa tisz- 1 Szabadkígyóson A napokban hallottam, hogy a títását s kiderült, hogy 330 hol- Szabadfígyósi Tangazdaságban dón 18,43 mázsás átlagtermést korszerű konzervüzemet létesíte- értek el. Búzából, az eddigi e- ne^- Kíváncsi voltam e kezdemé- redmények alapján 14—15 má- nyezésre. Megérkezésem után — zsára számítanak holdanként. az olaJ°6 ruhájú munkás Előreláthatólag Dombegyházán a tervezettnél 30 vagonnal több szemesterményt takarítanak be. A tarlóról két traktorral vontat­ják le a kombájnszalmát s való­ságos kis kazlak érkeznek egy­szerre a föld végére. Nyomukban disztillerek és traktorok azonnal forgatják a talajt.-o­Kétszázhúsz hold gondosan á- polt cukorrépából legkevesebb 200 mázsás átlagtermésre számíthat­nak Dombegyházán.-o­Száznyolcvan hold másodve­tésű takarmánynövényük szé­pen zöldell. A dúsan növő csa- lamádéból és napraforgóból nagymennyiségű lédús silót ké­szíthetnek.-a □ ►­A hőség nyugaton kissé mérséklődik Várható időjárás csütörtök es­tig: nappali felhőképződés, kele­ten kevés, nyugaton több felhő. Legfeljebb egy-két helyen, inkább csak nyugaton és északon zápor­eső, zivatar, kissé élénkebb délke­leti, déli szél. A hőség a nyugati megyékben mérséklődik, máshol tovább tart. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet éjjel: 18—21 foki Legmagasabb nappali hőmér­séklet csütörtökön a nyugati me­gyékben 27—30 fők, máshol 32— 35 fok között. Olcsó, jó silótakarmány érik — nylon lepel alatt útbaigazítása nyomán — a gaz­daság főkönyvelőjének megkere­sésére indultam. A volt grófi 'kas­télyban — ahol most mezőgazda- sági szakiskola és a gazdaság köz­pontja van — kevés útbaigazítás után, az emelet egyik szobájában megtaláltam Gáti Imre főkönyve­lőt, — mert az olajos ruhás mun­kás azt mondta, ő tud a konzerv­üzemről tájékoztatást adni. Mint régi ismerősök üdvözöltük egy­mást és már is mondtam jövete­lem célját. «— Arról hallottam, hegy Gáti elvtánsék konzervüzemet létesíte­nek. Erről szeretnék hallani, a- mennyiben ez valóban így van. JSem ment simán a létesítés — Most már így vsai, de ha egy héttel előbb jött volna az elvtérs, akkor esetleg csak huza­vonáról tudtam volna beszélni. — mert nehezen jutottunk el idáig. — Hogyan gondoltak erre az elv társak és mi adta ezt az ötle­tet —, mert egy konzervgyárat létesíteni mégsem gyerekjáték? S amíg e szavakat mondom máris szedi elő asztalfiókjából az iratokat. Arcán derűs mosoly hú­zódik meg szerényen, melyről szinte le lehet olvasni a gondola­tot, azt, hogy most már könnyű erről’beszél ni. de mégegy bétáeL ezelőtt i 11 i— Hogy hogyan gondoltunk ról K-j erre és mi adta ezt az ötletet? ***®*®**Ic előrelát hatóan Elöljáróban megemlítem, hogy a mi gazdaságunk magtermelő gaz­daság. Ezért termeljük többek kö­zött a paradicsomot is évek óta. Tavaly —» de ez minden évben így volt, — amikor a paradicsom megérett, a magot kipréseltük, a levét és a húsát pedig a trágya- dombra hordtuk, vagy legjobb esetben a község lakói hordták el a paradicsomlé egy részét. A múlt év óta érlelődött bennünk a konzervgyár létesítésének gondo­lata, annál Is inkább, mert hosszú évek óta itt áll kihasználatlanul a gazdasághoz tartozó volt szesz­gyár épülete a gépekkel együtt. — Persze pénz is kellett az át­alakításhoz, meg a régi gépek egy részét sem lehet használni? — vetem közbe, — Blxony a pénz megszerzése sem volt könnyű Március elején 250 ezer forintos hiteligénylést adtunk be a Tan­gazdaságok Termelési Igazgatósá­gához, A tervet minden erre ille­tékes szerv helyeselte, csak a Bel­kereskedelmi Minisztérium nem. Végülis az Országos Népi Ellen­őrzési Bizottság segítségével jó­váhagyták hiteligénylésünket. A gépek egy része is megérkezett már, a régi szeszgyár gépei kö­zül — amíg a meghajtást nem villamosítjuk, mert ez is tervünk­ben van — jól tudjuk használni a kazánt és a fűtőtestet* — Hány munkást tudnak majd alkalmazni a konzerv gyár fásnál és évenként mennyi jövedelemre számolnak? — Most még csak idény-üzem 50-60 személyt alkalmazni Vannak olyan elképzeléseink is, hogy jövőre már zöldborsó kon- zervet is készítünk, később pedig dzsemmet is. Hogy mit hoz a para- dicsomkonzerv a „házhoz”? A- hogy számoltuk az idei paradi­csomból öt vagon konzervet tu­dunk készíteni s ezért mintegy 240 ezer forintot várunk. Érdekes kísérlet értékelésére gyűltek össze az Agrártudományi Egyetem nagygombosi tangazdaságában az állattenyésztési és takar­mányozási szakemberek az ország különböző vidékeiről. A silózás­nak, illetve a silótakarmányok takarásának új módszerét mutatták be a gazdaság vezetői: a plasztik-leples érlelési módszert. A kísérle­teket — a holland minta alapján — tulajdonképpen már két éve megkezdték, de csak az idén alkalmazták először nagyüzemi mére­tekben, s a hazai viszonyoknak, a helyi adottságoknak megfelelő formában. A módszer lényege, hogy a silózásra szánt takarmány­nak nem keU semmiféle építmény. A kissé felaprózott, vagy akár fel nem aprózott takarmányt palánkok közé rakják téglalap alak­ban, traktorral közben le-lenyomatják, végül az oldaltámaszt elszedik, és az egészet beborítják egy nagy plasztik (nylon) lepellel. A levegőt tökéletesen elzáró lepel alatt hamarosan megindult a tejsavas erje­dés, finom illatú, ízes silótakarmány érik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a plasztik lepel *— megfelelő lágyítás után — a legnagyobb hidegben (negyven fok mel­lett) sem válik rideggé, nem törik, a fagy nem árt neki, s alatta a takarmány megtartja a plusz 5—10 fokos hőmérsékletét. A cukorré­pa-szelet etetéskor is olyan friss volt, mintha aznap került volna ki a gyárból. A kémiai vizsgálatok szerint a silózási tápanyagveszteség alig 8—10 százalék, míg a hagyományos módszerek mellett a bera­kott takarmány tápanyagvesztesége gyakran a 40 százalékot is meg­haladja. A szakemberek megállapításai szerint a plasztikleples módszer alkalmazása több igen figyelemreméltó előnyt jelenthet. Mindenek­előtt olcsó: míg egy 150 köbméter űrtartalmú beton silógödör építési költsége körülbelül 24 000 forint, ugyanannyi silótakarmány készí­téséhez alkalmas plasztik-takaró mindössze 4000 forintba kerül. Mindezeken kívül óriási előnye, hogy bármikor, s bárhol lehet al­kalmazni, számottevő munkaköltség és munkaerő ráfordítás nélkül. Akár kint a takarmánytermő táblákon, vagy az akiok belsejében, ki­futókban is készíthető olcsó, jó sillótakarmány. Ez módot ad egy­részt a silókészítés nagyarányú kiterjesztésére, továbbá a nehezen szárítható késő őszi zöldtakarmányok, vagy hulladéktakarmányok nagyobb felhasználására, értékesítésére, valamint — akiokban, kifu­tókban létesített silókazlak révén — az etetés bizonyos mértékű au­tomatizálására is, A nylon-leples silózási mód tökéletesítése végett a nagyüzemi kí­sérleteket folytatják. A tervek szt rint még az idén hat állami gazda­ságban készítenek „nylon-silót“. — Vagyis, ha a konzervüzemet nem tud fáit volna létrehozni 240 ezer forintot dobtak volna a trá­gyára. — így van. A rövid beszélgetés után az egy hónap múlva üzemben levő konzervüzemhez vezetett utunk: A termekben és az épület körül lakatosok, szerelők, asztalosok, kőművesek szorgoskodtak. Itt ta­lálkoztunk Domokos Mátyás kom- zervmesterrel az egyik szépen be­meszelt és rendbehozott helyisé­gében. — Ez a helyiség már kész is van? — kérdeztem kissé értelmet­lenül, mert az egyik sarokban u- borkát láttam. — Igen, itt már dolgozunk — válaszol a legtermészetesebb han­gon Domokos Mátyás konzervmes- ter. — Itt, ebben a nagy kádban mossuk az uborkát, a pincében nagy kádakban érleljük, érés után rakjuk üvegekbe és raktározzuk. Gáti elvtárs ezúttal részletesen megmagyarázta, hogy uborkasa­vanyítással is foglalkoznak. Már 20 mázsa uborka érik a nagy ká­dakban a pincében. — És van már az uborkára ve­vő? — Még nem is érdeklődtünk u- tána, de lesz — mosolygott biza­kodóan Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents