Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 158. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPtJSAG MtW.' joilius vasú-nap Emlékeztetnek Ők .</. "EJ etven év körüli sovány, az * élet megannyi nehézségét étéit, megtört öreg ember áll a borbély-üzlet ajtaja előtt. Megrán- eceodott reszkető kezével tapogatva keresi az ajtófélfát, hogy benne megtkapaszkodva, lábát a földön húzva megkeresse a lépcsőt. Egyik kezét előre nyújtva félő bizonytalansággal belép. Halkan köszön, maközben kicsit meghajolva széket keres a fal mellett. Mellém ült. Könyökével kezemet é- rintette s arcát felém fordítva sa- vő&zemével a semmibe néz és nehézkes hangon megszólal. — Bocsánatot kérek a zavarásért, megkérném egy szívességre: szóljon, ha rámkerül a sor — nem látok... Egy ideig töprengtem magamban, kiváncsi voltam, hogyan vesztette el látását. Végül is elhatároztam, megkérdem. — Mióta nem lát a bácsi? — kérdeztem, kissé bizonytalanul. — Már régen... Az első világháborúból hoztam magammal keserves örökségként, — Doberdótól... Hazatérésem után néhány évig a balszememmel valami kicsit láttam, de aztán azzal sem... C e néhány, nehezen kimondott szavaik után újra elhallgatott. Arcáról könnyen le lehetett olvasni, hogy nem szeret erről még hallani sem. Nem kérdeztem tovább. Jó ideig azon gondolkodtam: milyen rettenetes lehet Szabó bácsinak — ugyanis később megtudtam, hogy így hívják — ftoi eytázédek óta vakon járna, á vi- lúgból semmit sem Iá toy, egyik ismerősöm mondta kis unokáinak is mindig csak a fejüket kereste, hogy milyen magasak, — de soha nem látta őket. És mindez a háború eredménye, ahová az urak, a dúsgazdag bankárok és földbirtokosok zavarták, mint annyi százezer szegény embert, hogy a „megáldott" fegyverekkel lője azt, akit soha nem látott, aztán nyomorékon térjen haza. Az első világháború idején az osztrák—magyar monarchia zászlaja alatt masírozott ő is a frontra — de nem a saját érdekéért. gondolataim nem tudtam tovább fűzni, mert az ajtóban egy 45 év körüli ismerősöm állt meg. Bal karja válltól hiányzik. A második világháborúban veszítette el, szovjet földön, Sztálingrád alatt, amikor a német fasiszták már rég elmenekültek s őket a lövészárkokban hagyták. És ami kívülről nem látszik: a gránát — mely izmos karját letépte — tüdejét is súlyosan megsértette. Harmadik éve volt nős ember, a- mikor Horthyék, a hitleri fasizmus hűséges talpnyalói a magyar királyi mundérba, szovjet frontra dobták — a háború második évében. Feleségén kívül itt hagyta egy éves tipegő kislányát is. S hat év múlva, félig megőszülve, háborútól barázdált arccal, egy kar nélkül, roncsként tért haza szeretteihez. Azóta is állandóan beteges. Mint régi ismerősöm, ha találkozunk, mindig hosszan elbeszélgetünk, mindig akad miről. Most is mellém ült. — Hogy vagy Sanyi bátyám? — kérdeztem, csak úgy szokásból. S ő, mint általában szokta, hosszan végignézett rajtam, majd megszólalt. — Hogy vagyok? Hát, hogy is lehetnék? pár másodpercre elhallgatott, ép kezével végigsímította kétoldalt alaposan megőszült haját, kicsit összehúzta szemöldökét, mintha szemével azt mondaná: mást is kérdezhettem volna — majd így folytatta. — Ügy vagyok, mint egy háborús rokkant, akinek egykori „jó” urai egy életre tönkretették az életét, a szent korona és a horogkeresztes fasiszta zászló jegyében... — Mivel foglalkozol? — vetettem közbe, hogy másra tereljem a szót, mert ha a háború szóba kerül, mindig felidegesíti magát. — Mivel? Nézem a feleségem, meg a lányom, hogy kapálnak... Nézem és cigarettázok. Ugy-e milyen jó nekem...? És amíg Sanyi bácsi e szavakat mondta, újra végignéztem a jobbról mellettem ülő 70 év körüli Szabó bácsin. Valami szörnyű nyomasztó érzés volt, két háborús rokkant között ülni. A két háború rokkant ja láttán, szinte magam előtt láttam a szörnyű vérontásokat, a pusztulást, a nyomort. És e gondolatok közepette, visz- szaemlékeztem a debreceni, a szegedi, a békéscsabai légibombázások áldozataira. (Ezeket láttam.) ! Eszembe jutott a házunk előtt lakó Bácskámé is, aki három gyermekével maradt özvegyen. Pedig elkértrokk-ant, "SJ ■az^özVegyérr ma1 '■ '-i- !-•?<■.-V«V '1YC rr.-r<A'- j\ .í’adt Bácskámé csak három szet 9 t $ X *0 !• ' JoSOU.ld ÍJióStU. repesetten a sok tíz- es százezer közül. Mert csak Békésen ki tudja hány száz rokkant, özvegy és árva van — hát még az országban, s a két világháborúban részt- vett, vagy belesodródott nemzetek, népek között. Gondolataim a borbély szakította félbe — én következtem. A mikor hazafelé mentem, nem tudtam szabadulni a borbélynál lezajlott beszélgetéstől. Eszembe jutott, — a háborús gyújtogatok újbóli készülődése .Nem! Nem engedhetjük, hogy a még köztünk élő első világháború rokkantai a harmadik világháború rokkantaival találkozzanak... Lehet, hogy még sokáig küszködtem volna e gondolatokkal, ha útközben nem találkozom feleségemmel, kislányommal és hároméves kisfiámmal. — Ugy-e apuka, vissza jössz velünk a cukrászdába fagylaltoznl? — kérdezte kisfiam, hozzám futva. A cukrászda kis asztalai mellett jólöltözött, vidám fiatalok, apák, anyák és gyerekek szórakoztak s hallgatták a lemezjátszó monoton zenéjét. Amikor feleségemmel egymás egészségére emeltük söröspoharunkat — bár nem mondtam — a két rokkantra gondoltam, mert nem lehet őket soha elfelejteni. Emlékeztetnek ők életük végéig — de még aztán is a történelem lapjain. És mi hivatottak vagyunk minden erőnkkel megakadályozni az újabb sebek keletkezését. S ezt ma már meg tudjuk tenni, mert sokan vagyunk, akik ezt akarjuk — többen egy milliárdnái... Balkus Imre Nemzetközi Szemle A meglepetésszerű támadás Az államelnök szobájában öten ültek. Négy férfi civilben, az ötödik egyenruhában, tábornoki rangjelzéssel. — Tehát minden készen áll? — fordult az államelnök a tábornok felé. A megbeszélt időben gombnyomásra megindul az egész gépezet. A levegőben lévő szuperbombázók hidrogénbnmbáikkal a kijelölt terület fölé repülnek és elpusztítják a fő stratégiai pontokat, nagyobb városokat,ipartelepeket,katonai támaszpontokat. Ezzel egyidejűleg a rakéta támaszpontokról is elkezdődik a kijelölt területek lövetése. Isimét az államelnök vette át a szót. — ön tehát biztos abban tábornok, hogy a meglepetésszerű támadás kizárja a visszaütést? — A tábornok széttárta karjait. — A tervet alaposan kidolgoztuk. Az ellenséges ország valamennyi lényeges létesítménye elpusztult. Ez valóban villámháború. Sem a- nyagi, sem morális erejük nem lesz, bármiféle érezhető visszacsa- pásra. Az államelnök órájára nézett. •— Még öt perc. Ha megnyomjuk a gombot, nincs megállás! ■ A tábornok öntelten mosolygott Az államelnök a többiek felé fordult, azok bólintottak, s az államelnök lassan, megfontoltan aláírta nevét egy papírosra. A tábornok füléhez emelte az egyik különvo- nalú telefonkészülék kagylóját..) ^ A^ pokol elszabadult... Másfél óra múlva a tábornok remegő, lábakkal állt az államelnök előtt, Az államelnök zsebkendővel tö- rölgette izzadó homlokát. — ön rászedett tábornok — szólalt meg hosszabb szünet után. Nem tudom, mit nevezne érezhető visszacsapás- nak? Fővárosunk nincs, nagyvárosaink helyén sivatag, legfontosabb iparvidékeink megszűntek létezni! Bertrand Russel, a világhírű angol tudós, aki a nukleáris leszerelés érdekében kibontakozott mozgalom egyik vezetője, pénteken nyüt levelet intézett Thomas Ho- lensteinhez, a Svájci Államszövetség elnökéhez, mert a svájci kormány nem engedélyezte a Basel- bem e hét végén megtartandó a- tomfegyverkezés ellenes európai kongresszust. ,Az ön kormányának elhatározása — írja többi között a levélben — világszerte megrendítette a szabadelvű embereket, mert ez az elhatározás szemmelláthatóan eltérést jelent a toleráns nemzetköziségnek ama hagyományaitól, a- melyek miatt mindazok nagyra becsülik az ön hazáját, akik törődnek az emberiség jólétével." Russel azt fejtegeti levélében, hogy a svájci kormány elhatározása nyilvánvalóan két szempontra vezethető vissza: 1. A kongresszus feltehetően bírálni fogja a nyugatnémet kormány politikáját és 2. A kongresszus határozatai követelni fogják a svájci kormánynak arra irányuló eltökéltségét, hogy maga Svájc hidrogénbombákkal rendelkezzék. Russel levele végül hangoztatja; „Felmerül a gyanú, hogy áz ön kormánya mindaddig tájékozatlanságban akarja hagyni Svájc laA tábornok alig tudta kinyögni a választ. — Ügy látszik bizonyos hiba csúszott az előzetes számításokba... Ha ezt előre tudtuk volna... Bár meg kell jegyeznem, hogy a kijelölt célpontok többségét sikerült elérnünk.., — És mi haszna van belőlé tábornok? Az államelnök szinte rikácsolt. Megmondottuk, hogy tökéletes munkát akarunk! Maga közönséges kontár, nem katona! A tábornok arca eltorzult, most már ő is magából kikelve kiáltozott: Engem hibáztatnak? Talán nem maguk voltak azok, akik évek óta meglepetésszerű támadásra spekuláltak? Nem maga mondta nekem minden alkalommal: ,.E- lőbb kell támadni barátom, ez a siker titka!“ Hát most itt a siker, egyék meg... A szovjet javaslat Hagyjuk tovább veszekedni a képzeletbeli tábornokot a fantáziabeli államelnökkel, hiszen ez a kis kitalált történet csak azt a eélt szolgálta, hogy szemléltetően bemutassa a meglepetésszerű támadásnak a haditechnika mai fejlettségi fokával való összefüggését és ennek folytán fennálló kísértő veszélyét. Ki tudja, nem akad-e olyan eszevesztett államelnök, aki elfogadja, vagy olyan, minden józan ítélőképességét elveszített tábornok, a- ki ostoba gőgjében lebecsülve az ellenfelet, jelenti a „tökéletes, meg. lepetésszerű támadás” lehetőségét. rV T'V i ; , • ■ -..1.1 Ezt a fenyegető veszélyt kívánja elhárítani az emberiség feje felől a Szovjetunió legújabb javaslata, amelyben a meglepetésszerű támadás lehetőségének kiküszöböl ési módjáról beszél. így elsősorban szakértők összehívását ajánlja, a- kik közösen tanulmányozzák a kérdés gyakorlati megoldását, s a szakértők megállapításait felhasat- ------------------------ko sségát a nukleáris fegyverekkel járó veszélyeket illetően, amíg Önök nem biztosították az ilyen fegyverek gyártását saját országukban. Vagy úgy gondolja-e az ön kormánya, hogy semmilyen ország állampolgárainak nem áll jogukban véleményt mondani más országok hidrogénbombáiról ?’* Bizonyítékok a délvietnami csapatok kambodzsai behatolására A kambodzsai hadsereg vezérkari főnökének és a kambodzsai külügyminisztériumnak meghívás sara helyi és külföldi újságírók egy csoportja felkereste á kambodzsai határt. Paknyaj község közelében, a határvonaltól 12 kilométerre az újságíróknak frissen ásott lövészárkokat mutattak, amelyeket, mint a vezérkari főnök mondotta, délvietnami katonák készítettek. Annak is nyomai voltak, hogy itt csapatok tartózkodtak. Az újságírók azután e községbe mentek, amelynek környékén szintén frissen ásott lövészárkok vádiak! Itt amerikai gyártmányú konzervdobozokat is találtak. A falu bírája elmondotta,, hogy e területen nagy létszámú délvietnami katonai egység tartózkodott. (MTI) Hálhatnák a kormányfői szinten folytatott vita, során. További perspektívák Anélkül, hogy túlzott derülátó* áldozataivá válnánk, mgg kell állapítanunk, hogy a javaslat nehezen .részesülhet merev, elutasításban. És ha ezt összekapcsoljuk azzal, hogy Genfben szakértő tudósok már tárgyalnak az a torn robbant ások ellenőrzési lehetőségének kérdéseiről, azaz arról, hogy ha megegyeznének a nagyhatalmak az a- tomrobban tások megszűntetésében, milyen lehetőség adódnék az egyezmény betartásának ellenőrzésére, akkor azt mondhatjuk, hogy az, emberiséget fenyegető másik nagy veszély elhárításának kérdését már szinte napirendre .tűzték. A meglepetésszerű atomtámadés ember-milliók azonnali halálát o- kozza, s ennek nyomán előálló sugárfertőzés' rányamja bélyegét a késői utódokra is. Az atomkísérletek során egyré fertőzöttebbé váló légrétegek, h ha nem is okoznak azohhali halált^ nem sokkal kisebb veszélyt jelentenek a jelenlegi és á későbbi generációk számára, mint az atom- támadás. Ma még nem láthatjuk, hogy a genfi tárgyalásoknak lesz-é egyálr talán valami eredménye. Hajlandók-e az imperialistáik figyelembe venni az emberiség rninimális éar«. dekeit, vagy tekintet nélkül minderre, folytatják gyilkos kísérleteiket? Minden esetre a csúcsértekezlet felé tett kedvező lépésként kell elkönyvelnünk a genfi, megbeszélések megkezdését is,, Az ENSZ Libanonban ‘ A harmadik olyan tényező, a- mely az elmúlt héten kedvezően érinthette a békére vágyó embermilliókat, a libanoni kérdés alakulása volt. Amíg az előző időszak* ban az amerikaiak és angolok állandó beavatkozással való fenyegetése egy újabb szuez és . ezzel egyidejűleg egy esetleges, világégés lehetőségét .rejtette .magában,, addig most az ENSZ-megfigyelők csoportjának jelentése után, mely szerint nem állapítható meg, hogy az Egyesült Arab Köztársaságból átszávárgás történt volna Libanonba, — kihúzták a propogan-. datalajt a nagyhangú beavatkozók lába alól) Mi a helyzet ma? Cikkünk összefoglalta a nemzetközi helyzet legutolsó alakulásának néhány előnyös vonását. Annak ellenére azonban, hogy az u- tóbbi napokban a szovjet békekezdeményezések dominálnak a világ*, politikáéban, tísztáham kell lennünk azzal is, hogy a békekezdeményezések nem jelentenek gyengeséget és nem jelenthetnek megalkuvást. A meglepetésszerű támadás lehetőségének kiküszöbölése nem biztosíthat egyoldalú előnyt az imperialistáknak, azaz csak valóban hatékony kétoldalú ellenőrzés felállításáról lehet szó. A libanoni kérdés. Az ENSZ bizottság jelentése ellenére történő anerikai beavatkozás ismét súlyosabb helyzetet e- redményezhet. A tény azonban az, hogy e, pillanatban a kedvező jelek szaporodása — a . nagyszámú negatív, jelenséget is figyelembe,„véve, ú- jabb reménnyel. jöltheti. el. a békére vágyó emberiséget. Bertrand Russel nyílt levele a Svájci Államszövetség elnökéhez
