Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-29 / 177. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 195Í. Július 20., Iiedil Szerezzünk érvényt a párt centralizmusának $$Jki újság a Az Egyesült Államok és Anglia bizonyos körei most készítik elő a talajt a közép-keleti agresszié kiterjesztéséhez A Pravda kommentárja Sokan emlegetik és jogosan, ftogy az 1045. utáni években mir }yem erős volt a párttagság egysége, fegyelme és aktivitása. E- eért volt a mi pártunk verhetetlen -politikai hadsereg, ezért tudott megannyi párt köziül ily erős hadsereggé kovácsolódni, és erejét, Ö6szeforrottságát az acélozta, hogy az emberek napróln-napra kötöttek szoros testvéri barátságot a kommunistáikkal, mert nemcsak azt tapasztalták, hogy pártunk nagy és apró kérdésekben egyaránt érdekeikért küzd, hanem meggyőződtek arról, hogy minden kommunista, minden párttag egységesen küzd a helyes politika megvalósításáért. Látták, hogy a párt a legszervezettebb politikai erő az országban, igazi harci szervezet, S hogy azzá válhatott, annak egyik sarkköve; a centraliz-' mus, hogy a központi vezetés jól érvényesült a legkisebb alapszervezetig. Ezért lehetett a párt gyorsan mozgó, minden kérdésre azonnal reagáló, összekovácsolt szervezet, melyet a céltudatos vezetés hihetetlenül rövid idő alatt mozgósítani tudott. A rendszeres pártmunka pedig állandóan edzette, nevelte az egyszerű párttagokat. Harc tüzében tanulták meg a politizálást, az önálló véleményalko- tásit és naponta vizsgáztak párthűségből, fegyelemből, helyzetfelismerésből, önálló politikai tevékenységből. Ott voltak mindenütt, ahol csak ember élt és mozgott, képviselték a párt álláspontját, figyelemmel kísérték az emberek hangulatát, véleményét. Jelezték, észrevételezték a felsőbb szervek felé, melyek jól átgondolt határozatok formájában Öltöttek testet a központi vezetés munkájában és kerültek az alapszervezetekhez egységes megvalósításra. Éppen ezért nem igaz, hazug állítás az, hogy 1956. október előtt a demokratizmus gyengülésével csak a centralizmus érvényesült a pártban— mint ahogyan azt a jobboldaliak állították. Sőt, a demokratizmus gyengülésével e- gyütt lazult a párt centralizmusa is. Hisz az elkövetett hibák miatt, valamint a hibák kijavításában megnyilvánult von tatottság és felemásság miatt egyre többen fordultak szembe a vezetéssel, a határozatokat mind gyakrabban nem a végrehajtás, hanem a terméketlen viták és új határozatok özönei követték, amelyeket egyre kevesebben vettek komolyan. A jobboldali elemek, a revizionisták, a párt centralizmusát tudatosan is gyengítették azzal, hogy a párthatározatokkal csaknem mindig szembeállították saját frakciós nézeteiket, amelyekkel a párt központi vezetését a- karták lehetetlenné tenni. Akik jobban ismerték a párt alapszervei életét, azok elképedve nézték, hogyan uralkodik el — különösen az értelmiségi pártszervezetekben az anarchia, hogyan válnak egyes alapszervezetek egyre inkább for- málatlan vitaklubokká, hogyan szűnt meg az ideológiai, szervezeti és politikai egység, mellyel a fel- szabadulás utáni években oly sok győzelmi sorozatot írtunk be történelmünk aranykönyvébe. Az ellenforradalom leverése u- tán — és ma is — egyik központi problémánk, hogy helyreállítsuk, minél kristályosabban alkalmazzuk a pártélet lenini szabályait, szilárdítsuk a pártfegyelmet és a párthatározatok egységes végrehajtására, a cselekvés egységére mozgósítsuk a párttagokat. S hogy ebben a párt újjászervezése után értünk el eredményeket — mi sem természetesebb. A párt egysége, a cen tralizmus elvének következetes érvényrejutta- tása tette lehetővé, hogy ma már normális az ország érverése, hogy hároméves tervünk valóraváltásán fáradozunk, mely biztos alapot teremt népünk további felemelkedéséhez. igen. Az egységes Ideológiai, szervezeti- és cselekvésegység az, mely erőt és magabiztosságot adott a kommunistáknak, hogy győzedelmeskedhettek az ellenforradalom fegyveres söpredéke ellen. Vizsgáztak, és jól vizsgáztak az MSZMP tagjai. Fegyveres és eszmei harcuk számtalan embernek adott reményt — vesztett napok után önbizalmat, magabiztosságot. Falusi pártszervezeteink kommunistái is méltán vívták ki a megbecsülést, védték a p"raszt- ság ezeréves igazságát, harcoltak földért, termelőszövetkezetért, és bátorították a dolgozó parasztokat az ellenforradalom elleni harcban. Ezek tények, tagadhatatlan valóságok s hogy ez így van, annak legfőbb záloga, hogy párttagságunk egységesen vallotta és hajtotta végre a Központi Vezetőség és a felső pártszervek határozatait. így van ez nagy egészében. De ha jobban izekre szedjük párt- életünk e sarkalatos pontját, néha még nyugtalanító tünetekkel találkozunk. Sok termelőszövetkezeti párttaggyűlésünkön elhangzik manapság a szó: erősítsük, fejlesz- szük szövetkezetünket. Idézik a Központi Vezetőség határozatát 's, terveket is készítenek, s a taggyűlés után marad minden a régiben. Ha az ilyen helyeken néha észrevételeket tesz az ember, ha a párt centralizmusára apellál, a vezetőktől könnyen jön a válasz: mi egyetértünk a határozattal, csok- hát a párttagság nem mozog megfelelően... Ezek az elvtársak megfeledkeznek arról, hogy nem elég csak magunkévá tenni a felső pártszervek határozatait, hanem tenni, küzdeni is kell azért, hogy azok az életben, a gyakorlatban realizálódjanak. Ez azonban csak enyhébb képe a centralizmus elve megsértésének. De az ilyen látszólag nem kirívó esetek sajnos az élet különböző pontjain még jelentkeznek és összességükben sokszorosára nőve ártanák a párt fegyelmének, tömegkapcsolatának, erejének. Ha válogatás nélkül megkérdeznénk egy pártonkívülit, szinte szó szerint tudná idézni aZ országos pártértekezlet határozatát, miszerint pártonkívüliek is betölthetnek minden állami, gazdasági és tömegszervezeti funkciót — ha politikai és szakmai rátermettségük mégvan. Mégis mily sokszor kell még vitatkozni elvtársakkal, akik kétségbevonják e határozat helyességét és figyelmen kívül hagyva ezt, takarítónőd beosztásokba is csak párttagokat javasolnak. Ahol ez így van, ott joggal mondogathatják az emberek: jók az országos intézkedések, csak az a baj, mire hozzánk érnek, elkopnak. Érvényt kell szerezni a a párt centralizmusának és ez alól nincsenek kivételek, legyen az járási pártszerv, vagy a legkisebb aiapszervezet és meg kell védenünk a központi vezetés tekintélyét akár jobbról, akár „balról” sértsék is azt meg. Vajon milyen elvektől vezérelve vonta kétségbe több párttag is legutóbb a Központi Bizottság mellett működő testnevelési és sporttanács új bajnoki rendszeréről szóló határozatát, mely az országos tapasztalatok meghallgatása, összegezése, a magyar sportélet megfelelő analizálása alapján született. Békéscsabán kommunista frakció ült össze ennek megtárgyalására és némelyek azon vitatkoztak, hogy helytelen a határozat, korántsem arról, hogy mi a teendője e határozat megértetéséért a kommunds- táknak. Ezek az elvtársak, ha alaposabban átgondolják a dolgot, világosabban látják, hogy akarva, akaratlanul a revizionisták sarog- lyájába pottyantak. Nem vették észre, hogy amit tettek, az jóleső- en hatott mindazokra, akik nem nyíltan, hanem alattomban akarják aláásni a párt centralizmusát. Mert a revizionisták manapság nem nyíltan, hanem alattomban támadják a központi irányítást. Téves illúziókat táplálnak egyes maguknak megnyerhető, de e- gyébként becsületes emberekben, szekerük eilé fogják néha a becsületes párttagokat is, s aztán egy- egy határozat után kijelentik: a centralizmus egyenértékű a parancsolgatással, visszatértek a szektás vezetési módszerek. Majd következésképp leszűrik a tanulságot; a régi rossz módszerek ellen most úgy harcolhatunk, ha egyben a centralizmus ellen is fellépünk. Nagyon megtévesztő, veszedelmes nézetek ezek, amelyek gyakran öltik a Központi Bizottságban, vagy más pártszervben dolgozó elvtársak képességed, vezetésre való alkalmasságuk kétségbevonásának formáját is. ÄZ Csak jó és helyes dolog, ha a mi párttagjaink most megnézik a párt határozatait, mielőtt végrehajtanák azokat. Ez kell és szükséges, sőt mi több, kötelesség azokat tanulmányozni és megnézni alaposan. Ez jó dolog! Tanulmányozzák csak és alkalmazzák színesen, eredeti módon ami elvtársaink a helyi viszonyoknak megfelelően. De a határozatokat hajtsák végre és ne valami mást. A helyi viszonyok módosíthatják a végrehajtás mikéntjét, de nem torzíthatják el a határozatot. Ha ellenvéleménye, kételye van valakinek, azt a szervezeti szabályzat értelmében fenntarthatja és észrevételét eljuttathatja a felsőbb szerveknek, de érvényben van és kötelező számára is a határozat addig, amíg azt a felsőbb szerv meg nem változtatja, vagy vissza nem vonja. És természetes, kötelező a határozat, ha azt — a kifogás ellenére — a felsőbb szerv fenntartja. Azokon a pártszervezetekben, ahol még fellelhetők ilyen és hasonló fogyatékosságok, bármenynyire is vallják a pártegység, a pártfegyelem és a párt centralizmusának szükségességét, ártanak a pártnak, tekintélyének és centralizmusának egyaránt. S hogy ez fordítva legyen, az a mi pártunkban és minden kommunista pártban a legelemibb követelmény. Deák Gyula Moszkva. (TASZSZ) ,,Szemle- fré’* a Pravda vasárnapi számában rámutat arra, hogy a világ népei a legmagasabb szintű értekezlet haladéktalan összehívását követelik a közel- és középkeleti béke biztosítása céljából. A jóakaratú emberek erőfeszítései azonban az Egyesült Államok és Anglia agresszív köreinek dühödt ellenállásába ütköznek. Ezek a körök most készítik elő a talajt a közel- és középkeleti agresszió kiterjesztéséhez és ezért nem akarnak csúcstalálkozót. Az Egyesült Államok kormánya minden eszközzel húzni-halasztani próbálja az értekezlet összehívását, nem riad vissza semmilyen manővertől és semmilyen lelkiismeretlen fogástól. Bár egyes amerikai lapok Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke vasárnap beszédet mondott a heluani első egyiptomi vas- és acélmű felavatásakor. Az elnök beszédében külpolitikai kérdésekkel is foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy már 1953-ban figyelmeztette Dulles amerikai külügyminisztert, később pedig Edent és Selwyn Lloydot, hogy az arab világ nem hajlandó elfogadni katonai paktumokat, ök azonban semmibe vették figyelmeztetését, de — mondotta — most már remélhetően bölcsebbek lesznek a bagdadi forradalom győzelme után. „Figyelmeztettem őket, hogy azt az arab uralkodót, aki hazája ajtaját megnyitja a paktumok előtt, árulónak tekintjük, mert számunkra a paktumok árulást jelentenek” — mondotta Nasszer, majd hozzátette: „Nem fogadjuk el az imperializmust. Régóta azzal vádolnak bennünket, hogy birodalmat akarunk építeni, de én azt állítom, hogy mi csak az arabok arab nemzetét akarjuk megteremteni. Csak arabok verhetik vissza az arabok Igyekszenek azt a benyomást kelteni, mintha az Egyesült Államok nem vetné el a tárgyalásokat, hanem csupán „Időt szeretne nyerni előkészítésükhöz", a tények arra vallanak, hogy a halogatás politikája mögött egészen más okok rejlenek. Az Egyesült Államok bizonyos körei — hangsúlyozza a cikkíró — a Biztonsági Tanácsban lebonyolítandó kormányfői érteke» let elhúzására, meghiúsítására összpontosítják erőfeszítésüket. Ez az irányvonal azonban nem fér össze a népek akaratával. A- kik a csúcstalálkozó megtorpedózásán mesterkednek, a jóakaratú emberek millióit hívják ki maguk ellen. Menthetetlenül lelepleződnek, mint a béke és a nemzetközi biztonság ellenségei. Eljárásukért minden felelősség kizárólag őket terheli. ellen indított agressziót. Egy arab ország ellen indított támadást agressziónak tekintünk valamennyi- ünkkel szemben. Ügy hiszem, megvédenék bennünket és felé pitik országunkat.” Peronisták zavargásai Argentina fővárosában A Reuter Iroda jelentése szerint Argentína fővárosában körülbelül 160 személyt tartóztattak le a szombaton este kezdődött és vasárnapig elhúzódott peronista zavargások miatt. Szombaton volt Éva Peron, a diktátor felesége ha- tálának hatodik évfordulója. A rendőrségi tilalom ellenére több mint tízezer ember gyűlt össze az évforduló alkalmából. A tüntető tömeg szétoszlatására háromezer rendőrt vezényeltek ki, köztük kardlappal támadó lovas rendőröket is. A rendet csak a hadsereg harckocsijainak segítségével sikerült helyreállítani. A heves ősz- szetűzések ellenére csak három rendőr sebesült meg.-----------------------------------------------A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának rendkívüli ülésszakáról Amint a CTK hírügynökség jelenti, szombaton Prágában megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) Végrehajtó Bizottságának rendkívüli ülésszaka. Az ülésszak napirendjén egyetlen kérdés szerepel — közép-keleti események és a dolgozók fellépése a ’béke és a nemzeti függetlenség védelmében. Az ülésszakon a Végrehajtó Bizottság tagjain kívül részt vesznek arab és afrikai szakszervezeti vezetőik. Az ülésszakon Louis Saillamt, az SZVSZ főtitkára beszédet mondott, ebben körvonalazta a világhelyzetet, amely a rendkívüli ülésszak összehívását szükségessé tette. Javasolta, intézzen a végrehajtó bizottság felhívást a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez* harcoljanak a csúcsértekezlet mielőbbi összehívásáért. Indítványozta továbbá, hogy forduljanak külön üzenetben :az angol szakszervezetekhez, az amerikai AFL—CIO-hoz, a Skandináv országok szak- szervezetedhez, a Nyugatnémet Szakszervezeti Központhoz és javasoljanak mielőbbi találkozókat, valamint közös és párhuzamos akciókat. Az amerikai és az angol kormánynál követeljék levélben « beavatkozó csapatok feltétlen kivonását Libanonból és Jordá 'tói. A vitában felszólalt többek között Grisdn, a Szovjet ■elvezetek Központi Tanácsának elnöke is.--------------------------------------------------------------------N asszer beszéde az első egyiptomi acélmű felavatásakor
