Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-18 / 142. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. június 18., szerda ÍTÉLET Nagy Imre és társai bünperében Az Igazságügyminisztérium közleménye Az Igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, - akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellen- forradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Nép- köztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Ma'éter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére Irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a büntető eljárást megszűntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság mépbíró- sági tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alánján megállapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, ál- lamellemes szervezkedést hoztak létre abból a célból, hogy erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októbert ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobban'ásában. Tildy Zoltán és Maiéter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek, és cselekvőén bekapcsolódtak -az ellenforradalmi felkelésbe/összeesküvő csoport tagjai a náZái reakciós erők élén és a külföldi imperialistákkal szövetségben, a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság «v "áll api tóttá, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom megdöntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és -rangú ellenségét. Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve, demagóg és hazug módon, „szocialista” jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztenék és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demokrácia ellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéséit. A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a jr- nagyrészt Nagy Imre által sajátkezűig írt titkos okmányokat. Nagy Imre az 1955 decemberében kidolgozott („Erkölcs és Etika" című) dokumentumban a népi demokratikus államrendet „elfa- lult bonapartista hataloménak nevezte és annak erőszakos megdöntésére hívott fel. F.gv másik. 1956 Januárjában irt („Néhány Időszerű kérdés" című) dokumentumban a népi demokráciával szembenálló erőkkel való szövetséget tűzte ki feladtál; a munkásosztály hatalmát feladva a többpártrendszer visszaállítását tűzte ki célul. Az ugyancsak 1956 januárjában kelt („A nemzetközi kapcsolatok öt a- lapelve" című) írásában a kalandor csoport egyik céljaként, a „tömbpolitika felszámolása” ürügyén az ország védelmi szövetségének, a varsói szerződésnek megsemmisítését, az országnak az imperialisták kezére játszását jelölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította, hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszorosíthatta és közvetlen bűntársai, valamint a számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette. A tárgyalás folyamán bizonvi- tást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű 'aknamukát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom alá- ásása, a népi demokrácia törvényes rendjének felbomlaszt ása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. Illegális tevékenységükbe bevárnák Tán- czos Gábort és a később Nyugatra szökött Nagy Balázst s rajtuk keresztül a Petőfi-kört az ellenséges elemek gyülekező helvévé. a párt és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén flk maguk szervezték a Petőfi-kör népi demokrácia ellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalás: előre elkészítettek. Többek között Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában elhangzott felszólalását. amelyen az ifjúságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította, Losonczy Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették elő. Mód szer síkhez tartozott az ts, hogy a népköztársasággal szemben álló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczól Tamáson és hozzájuk ha-1 sonló elemeken keresztül uszító írásokat Jelentettek meg a szocializmus éoítése során előfordult e- gyes hibákat mértéktelenül felnagyították, és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a céljuk, hogy aláássák a hatalmat, lejárassák az állam tekintélyét. mozgásba hozzák a népi demokráciával szembenálló ellenséges elemeket, és ennek talaján erőszakos ú ton megszerezzék a hatalmat. Losonczy Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan is kijelentette Ámos Bioin Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: „Ha rákerül a sor, mi erőszakkal szembeszállunk a kormánnyal.“ 1956 október 20-án Sziláevl József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette: „Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására." Az ismert októbeT 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte. felhasználva a Petőfi-kör- ben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22-én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imre megbízásából személyesen hivott fel a tüntetésre. Az október 23-i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresztül a Nagy Imre csoport irányította. Ebben az időszakban az összeesküvő csoport csaknem naponta, némelyik napon pedig többször ts titk-s megbeszélést tartott. 1956. október 19-én, 20-án, 22-én Nagy imre kezdeményezésére Losonczy Géza. Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozását. Az 1936. október 23-án délelőtt, Losonczy Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, amelyen Nagy Imre vezetésével részt Wt Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós. Jánosi Ferenc és Haraszti 'tándor, kormánylistát állítottak össze, amelyet a törvényes magvar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelöltette miniszterelnöknek, a miniszteri posztokat pedig az összeesküvő csoport tagjai egymás között osztották el. A tüntetéssel egyidöben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés közvetlen irányítására a szervezkedés tagjai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, melynek tagjai voltaik Kopácsi Sándor, Szilágyi József, Gimes Miklós, Fazekas György és Aczél Tamás, a Budapesti Főkapitányságon szervezték. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, főkapitányi beosztásával visszaélve s alárendeltjeit megtévesztve az illegális központ által kidolgozott feladatokat hajtotta végre. A felkelő népi demokrácia ellenes erők felfegyverzése, s ugyanakkor a szocializmushoz hű fegyveres erőik felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságoknak parancsot adott arra, hogy lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően: adják át nekik fegyvereiket s a rendőrségi épületeket. Ily módon Kopácsi a rendőrség készleteiből a zendülők részére több. mint 20 000 darab lőfegyvert osztott ki. Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másik 1956. október 24-én létrejött alköz- Dont, amelynek Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltaik a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányította, s ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a néoköztár- saságot védő fegyveres erők katona! .terveit, á lázadóknak. Nagy Imre és bűntársad már jóval az októberi felkelés előtt titkos kaocsolatokat építettek ki. és tárgyalásokat folytattak a bur- zsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom erőszakos megragadása érdekéiben szövetséget kötöttek. E tárgyalások során például Ldsonczy Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen. később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával Is a létesítendő Nagv Imve-kormányb3;n való részvételben. Nagy Imre 1955 decemberében elhatározta, hogy visszaállítja a régi. úgynevezett „koalíciós" pártokat, s ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva. erőszakkal és csalással megszerezte a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal messzebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellen- forradalom rövid néhány napja alatt alkotmányellenesen 70 különböző párt és szervezet alakuljon. köztük olyan hírhedt — a békeszerződésben is tiltott — bur- zsoá-fasiszta pártok, mint például Magyar Élet Pártja, Keresztény Demokrata Párt. Keresztény Magyar Párt, Magyar Néppárt, Nemzeti Tábor, Keresztény Front. Katolikus Néppárt, Keresztény Néppárt és Győrben a Nyilaskeresztes Párt. A Nagy Imre-féle összeesküvőcsoport hatalmának biztosításéra szövetséget kötött a legszélsőségesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvényesen és jogosan elítélt Mindszenty József volt hercegprímást is „rehabilitálta”, s félléptette a népköztársaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutottak vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját. Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Imréék az imperialista zsoldban álló burzsoá-fasiszta magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett „Nemzeti Bizottmány” elnökének, 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben kijelentette: „A bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel." Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Bécsibe érkezett Nagy Ferenccel abban, hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja. Nagy Imre miniszterelnöki működése során, esküjét megszegve, az ország alkotmányos irányító szerveit: az országgyűlést, az Elnöki Tanácsot és a kormányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta s törvénytelen úton, saját kormányzati szerveként úgynevezett „kabinet"-et hozott létre. Ezt a kabinetet már ekkor úgy állította össze, hogy — bár megtévesztés céljából még helyet adott benne a szocializmushoz hű személyeknek is — abban a reakciónak többsége legyen. November 2-án azonban még ezt a kabinetet is átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt, szélsőséges képviselőit, s az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett, többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bibó István, valamint honvédelmi miniszteri minőségben Maiéter Pál, a fegyveres ellenforradalmi felkelők parancsnoka Is. Nagy Imre és összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szerveinek felbomlasztása, illetve félreállítása után nekilátott a helyi hatalmi szervék megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes közigazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta elemekből szervezett, úgynevezett „forradalmi bizottság”-okat és a munkásság megtévesztésére szánt úgynevezett „munkástanács”-okat állították. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk kikényszerftett tűzszünet! paranccsal megbénították a népköztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrel ellátták, végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett „nemzetőrség"-be tömörítettek a háborús és népellenes bűnösöket, a börtönökből kiszabadult fegyenceket és a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségeit, Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehérterror. A terrorista különítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhánynapos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyilkoltak meg. Ugyanezekben a napokban 3000 haladó, a népi demokratikus rendszerhez hű embert bör- tönözték be, akiknek kivégzését a közeli napokra tervezték. Ezenkívül november 4-ig több mint 10 000 személyről állítottak össze halállistát, előkészítve lemészárlásukat. Nagy Imre és bűntársai azzal párhuzamosan, hogy maguk köré tömörítették az ország reakciós, ellenforradalmi erőit, széleskörű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták különböző köreivel, szeneivel és képviselőivel. Az összeesküvő csoport egyik tagja, Kardos László kapcsolatban állott Capeval, a budapesti angol követség volt beosztottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes politikai írásait. Maiéter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attasévei, aki közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában. Losonczy Géza útján felvették a kapcsolatot, és együttműködést létesítettek Löwenstein herceggel, a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. A megbeszélések alapján Löwenstein herceg a Kossuth- rádióban elmondott beszédében biztosította az ellenforradalmi felkelőket a nyugatnémet nagytőke támogatásáról. Ugyanakkor bizonyos imperialista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propaganda-apparátusukat és hírszerző szolgálatukat már évek óta az általuk lfnemzeti kommundzmus"- nak nevezett ellenforradalmi irányzat magyarországi képviselőinek, a Nagy Imre-csoport támogatására állították be. A „Strassburgi Egyetem" elnevezésű amerikai hírszerző szerv már 1956. szeptemberében kidolgozta az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon belül illegálisan terjesztettek. Az ellenforradalom idején vöröskeresztes adományok közé csempészve jelentős mennyiségű kézifegyvert küldtek az országba. Ezzel párhuzamosan az imperialist^ sajtó és rádió népszerűsítő kai^^- pányba kezdett Nagy Imre személye mellett. Hangoztatták, hogy a nyugati hatalmak számára kedvezőbb, ha Magyarországnak a szocialista táborból való kiszakítását egy „kommunista névvel ellátott csoport” hajtsa végre. A hírhedt „Szabad Európa" rádió- állomás magyarnyelvű adásaiban, az ismert, általa szervezett lé«- gömbakció útján propagálta áz ellenforradalmi felkelést, majd annak kirobbantása után Katonai utasításokkal segítette és irányította. Az összeesküvő-csoport ezeket az utasításokat végre ts hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósitása érdekében, továbbá azért, hogy telje^fc szabaddá tegye az utat az rialista beavatkozás számára, megkísérelte az ország védelmi szövetségét, a varsói szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet betetőzését jelentette Nagy Imre 1956 november 4-i rádiófelhívása, amelyben a forradalmi munkásparaszt kormánnyal és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a nyugati imperialistákat nyílt, fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyvere* fekelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ott kerestek menedékét, ahonnan korábban is támogatást élveztek. Az államcsíny részvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a fele- lősségrevonás elől Nyugatra szöktek. Mindszeny József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el. B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a „nemzeti kommunizmus" kalózlobogójával lépett fel, a felelősségrevonás elől a budapesti Jugoszláv követségre szökött. Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy ellenforradalmi tevékenységüket még akkor is változatlanul továbbfolytatták, amikor a magyar nép a forradalmi munkás-paraszt kormány irányításával már megkezdte a törvényes rend helyreállítását, a nép békés életének biztosítását, s az ellenforradalmárok által okozott súlyos károk helyrehozatalát. (Fo1>1atás az 5. oldalon.)
