Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-14 / 139. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. június 14., szómba« A megszokás terhe .Nehezem szabadul attól az ember, amit már megszokott. Emlékszünk, amikor először forgalomba került a mosógép, sokan mennyire idegenkedtek tőle. A kézi mosás pedig rendkívül fárasztja, nyö- vi az asszonyok erejét és olyan munka, amely velejárója a mindennapi életnek. Nemcsak olyan, hógy ezt is kell csinálni, mint mondjuk, az ünneplő ruhát néha lé kell kefélni, hiszen a szennyes mindennap csak szaporodik az emberről, az ágyról, a konyhából. Mindenki látta már édesanyját, feleségét, vagy éppen nővérét, a- mikor egész nap a teknő mellett állt, hogy estefelé már szólni sem volt igen kedve, a fáradság lete- perte. Mégis úgy beszéltek a mosógépről, hogy szaggatja a ruhát, még hát hogyan is tudná a gép tisztára mosni a szennyest; ez nem oiyán, mint a szántás, hogy traktorral is lehet csinálni. (Igaz, 6—7 évvel ezelőtt a traktor 6em volt nagyon szívesen látott „vendég" a faluban.) És ma mit látunk? Iparunk nem tudja egyelőre kielégíteni a mosógép iránti keresletet, hogy úgy mondjam: bírókra kelnek az emberek, ha az üzletben meglátnak egyet, hogy kié legyen. Igen, mert rövid két esztendő alatt sokan rájöttek a használat révén, hogy ugyan olyan tisztára lehet mosni a szennyest és — ami a leglényegesebb — nem fáraszt, nem nyövi agyon az embert. A megszokás természetesen e- »ernyi szálú, mint maga az élet. A társadalmi fejlődést mutató első jeleket éppen olyan idegenkedve fogadják az egyes emberek, rétegek, mint a technikában bekövetkezett változásokat. Emlékezzünk csak vissza az 1948 >—49-es esztendőkre — és még későbben is —, milyen naiv és nevetséges dolgokat beszéltek sokat! a szövetkezésről. Azt mondták, hogy ott csajkával mérik az ételt, ott parancsszóra dolgozik, eszik az ember, parancsszóra kél és fekszik. Valami munkatábor- féle rajzolódott ki ezekből a szavakból, melyeket egyesek bőven körülír.ák és ecseteltek. Természetesen a társadalmi fejlődést a csajkamese lassan elkopott, elkoptatta a mindennapi élet gyakorlata, elkoptatta a szövetkezeti gazdálkodás kibontakozása* erősödése. És elkoptatta a mindennapi élet azóta mind azt, ami a szövetkezést így, vagy úgy rossznak kiáltotta ki. Ma az egyéni parasztok már látják, hogy a szövetkezés jó dolog, hiszen nagyobb termést lehet kicsikarni közös erővel a nagy táblákból, mint egyénileg a kis parcellákból. Ma már minden dolgozó paraszt tudja, hogy a gépeket, az agrotechnikát jól kihasználni csak nagyüzemben lehet, hogy a kisparcellán nagyon szűkösen hasznosítható a gép, az agrotechnika. Napjainkban inkább olyasmiről esik szó, hogy melyiknek van nagyobb .szabadsága", a szövetkezeti, vagy az egyéni parasztnak. Az egyéni paraszt azt mondja, hogy neki, mert akkor kél és akkor fekszik, amikor éppen akar. Csorváson egy kisgyűlésen úgy fejezte ki ezt egy paraszt, hogy ha ő tovább fekszik az asszony pen- delyénél, akkor 10 órakor megy ki a határba. Amikor mások megkérdezték, hogy megesett-e valaha is, hogy 10 órakor ment volna ki kapálni, vagy bármi mást csinálni, kerek perec megmondta, hogy bizony1-ilyen még nem esett meg vele, ha csak nem esett az eső. vagy betegség nem kötötte az ágyhoz. De nem is mondhatott egyebet, hiszen a valóságban nincs olyan paraszt, aki kényelemből nem menne ki korán reggel kapálni. Van-e olyan parasztház, ahol tavasszal és nyáron a hajnali szürkület nem az udvaron találja a ház lakóit? Nincs! De ki „parancsol”, ki „dirigál” nekik, hogy ilyen korán keljenek? Nincs elnök, nincs brigádvezető, mint a szövetkezetben és mint mondják: akkor kelnek, akkor fekszenek, a- mikor akarnak. És mégis miértvan így? Azért, mert maga az élet „parancsolja", maga az élet „dirigál”. Az ember nem akkor kapálja a kukoricát, nem akkor eteti a hízókat, teheneket, pucolja a lovakat, amikor ehhez kedve van, hanem ennek megvan a maga sorvajon más a szövetkezeti rend, a szövetkezeti „parancs”? Nem. U- gyanaz. Azzal a különbséggel, hogy ott nem egy embernek kell lovakat pucolni, hízókat etetni és kapálni is, mint az egyéni parasztnak. És ez a különbség elég nagy. Mert bizony, amíg az egyéni paraszt a tanyaudvarban megcsinálja a dolgát, akkor már jól esik neki egyet szusszannia, a szövetkezeti paraszt pedig teljes erővel lát neki a kapálásnak, vagy éppen másnak. Tehát az évtizedek, évszázadok alatt kialakult egyéni paraszti rendet a szövetkezetiek kiforgatták sarkaiból, nem egy ember vállát terheli minden munka, nem egy ember viseli a gazdaság minden gondját, hanem ki-ki egy- egy kis részét, tehát együttesen, ezért aztán az évszázados súlyos paraszti terhektől megszabadultak, kevesebb fáradsággal élnek és dolgoznak. Ami a ma még egyénileg dolgozó parasztoknak „dirigálás"- nak, „parancsolgatásának tűnik, az a szövetkezeti parasztoknak könnyebbség, a gondok, terhek megosztása. S minél előbbre megyünk, minél jobban kialakul a közös gazdálkodás rendje, annál könnyebb, annál jobb és annál többet tudnak a kamrába, a szekrénybe is rakni. Persze a társadalmi fejlődés bonyolultsága miatt az új életformákban nehezebben ismerik fel az emberek az előnyöket, a köny- nyebbséget, mint mondjuk, a technikai változásokban. Nehezebben ismerik fel tömegesen a szövetkezeti és az egyéni gazdaságok közötti különbséget, mint mondjuk a kézi mosás és a gépi mosás közti különbséget. De aki megismerte a mosógépet, az nemigen kiván- kozik többet kézzel mosni, s aki egyszer minden ízében megismerte a közös gazdálkodást, nem kívánja többé vissz az egyéni paraszt „szabadságát”, mert megszabadul az évszázados megszo- kottságtól, amely oly’ görcsösen fogja, húzza vissza az egyéni parasztot az új életformától? Franciaországi jelentések Volt ejtőernyős szerint súlyos ellentétek dúlnak az algériai közüdv - bizottságban — Verekedés Párizsban Chassin tábornok sajtóértekezletén - Poujade támadja De Gaullet Pierre Lagaillarde, egy szakállas volt ejtőernyős, aki május 13-án a zendülő tömeg élén hatolt be az algíri kormányhivatalokba, csütörtökön kijelentette, hogy súlyos ellentétek dúlnak az algériai közöd v-bizottság polgári tagjai között — jelenti az AP. „Amikor betértünk a kormányhivatalokba — egyetlen politikus sem volt velünk. Csak sokkal később jöttek, s most ők akarják learatni a babért” — mondotta. Példaként Delbecque-t említette meg, aki jelenleg az algériai közüdv-bizottság egyik hangadója — s aki szerinte olyan politikus, aki „később jött". Lagaillarde jelenleg Párizsban tartózkodik és megjelent a- zon a sajtóértekezleten, amelyet Chassin tábornok rendezett. Chassin tábornok nyugalmazott repülőtiszt, aki május 13. után „illegalitásba vonult”, most pedig köziidv-bizottságokat akar szervezni egész Franciaországban. Sajtóértkezletén, mely viharos körülmények között zajlott le, bejelentette, hogy célja egy o- lyan új csoport megteremtése, Eisenhowert leszavazták a képviselőházban Az AP jelentése szerint az E- gydsült Államok kongresszusának képviselőháza csütörtökön leszavazta Eisenhower elnököt. A képviselőház változtatás nélkül fogadta el a véderőbizottság amely körül minden kommunistaellenes tömörülhet. A sajtóértekezleten nagyon sok polgári ruhás ejtőernyős jelent meg. Chassin szavaira a hallgatóság soraiból egy fiatalember felkiáltott: „Fasizmus!” Valaki egy széket hajított felé. A szemüveges fiatalemberre minden oldalról ököl csapások zúdultak, majd a földre terítették és kidobták. Kívülről néhányan kiáltozni kezdtek: „A fasizmus nem jut diadalra!” Chassin egyik híve kinyitotta az ablakot és visszakiáltott: „Akasztófára Thorezzel.“ Közben Chassin folytatta úgynevezett sajtóértekezletét, s a feltett kérdéseket fölényesen utasította el, kijelentvén: „hagyjuk a részleteket.” Pierre Poujade csütörtökön Angers-ben mintegy ezer hallgató előtt azt indítványozta, hegy pártja vonuljon ki a parlamentből — jelenti az AFP. Poujade azért javasolta ezt, hogy az algériai kezdeményezésekhez hasonlóan, Franciaországban mozgalom indul hason a közüdv-bizottság megalakulására. A poujadeista mozgalom vezetője határozott támadásokat intézett De Gaulle tábornok ellen. Amellett foglalt állást, hogy az anyaországban Algírral kapcsolatot tartó országos közüdvbizottság alakuljon és ennek érdekében szervezzenek nagy népgyűléseket az ország jelentősebb központjaiban. Mint a mozgalom országos elnöke teljhatalmat követelt magának, hogy az elkövetkező hónapokban megszabhassák a mozgalom irányiáltál fogalmazott törvényjavaslatot, amely az Egyesült Államok fegyveres erőinek átszervezésére vonatkozik és 211 szavazattal 192 ellenében elvetette az elnök módosító indítványát. Az elnök a szenátusban ismét megkísérli tását. Elmondotta, hogy D® Gaulle ígérete ellenére nem vette be őket a kormányba, pedig megszavazták a beiktatást. Nélkülük pedig a „remete viss rm tért volna falujába és polgárháború dúlja fel az országot. Jött majd a törvényjavaslat módosítá- I volna Massu és az ejtőernyősök? Cserei Pál sát. Na és?” — mondotta Paujade. Szegény 9IACSKASI mutató jeleket teljes erővel igyekeztek elferdíteni, bemocskolni a- zok az erők, melyeknek életmódját, életkörülményeit e jelek veszélyeztették. Az csak nyilvánvaló, hogy a volt földbirtokos nem szívesen vette a parasztok szövetkezését, hiszen a földreform előtt saját maga bírt ezer holdakat, s a 48—49-ben szövetkező parasztok neki- dolgoztak. Az ilyen erők csak táplálták, sőt ők sugalmazták a „csajkás rendszert", s mind azt, ami a dolgozó parasztokat rövi- de'bb, hosszabb ideig visszatartotta a szövetkezéstől. De ja. És akár tetszik, akár nem, akár szeretne még tovább feküdni, akár nem _ a lovakat meg kell csutakolni, a kapát vállra kell venni. A bankár, a gróf és a többi ingyenélő azt megtehette, hogy akkor kelt, amikor akart, de a munkából élő ember soha nem. A paraszt sem. Ha ezt tenné, ellepné a gaz a földjét, megenné a kosz a jószágát. Nem más az, amit a paraszt csinál, mint az élet „dirigálta" rend, mely alól nem lehet kibújni. És A fene se tudja miért írok erről a Macskásá Ernőről? Hiszen mindenki ismeri, mivelhogy több száz példányban örvendezteti szocializmust építő vállalatainkat, hivatalainkat. O- lyam ember ő, akinek az önéletrajzán s káderlapján csak hüm- mögött a személyzetis 56 előtt is és azóta sem tudja senki hova sorolni „Apám községi segéd imok volt. Négyen voltunk testvérek. A középiskolát csak úgy tudtam elvégezni, hogy tanítottam a gazdagok gyermekeit. Sok megaláztatást nyeltem, mindig csúfoltak kopott ruházatom és túl- hegyesen kiugró ádámcsutkám miatt. Olyan sovány voltam u- gyanis, mint egy kóbor macska.” Negyvennyolc óta így írja az önéletrajzát, s aki cingár alakját látva ezt nem hitte el, az meggyőződhetett róla szülőfalujában. Bár 1954-ben a Fodormenta Illatosító Vállalat személyzetise azt írta róla: „Nem iavaslom segédkönyvelői állásba vállalatunkhoz, mivel nevezett felkapaszkodó, úrhatnám, polgári csökevényekkel tele családból származik. Ezt bizonyítja, hogy nevezett a felszabadulás u- tán, még 1948 elején is két ss-el é® ipszálomnal írta a nevét, azt állítván, hogy ősei nemes emberek voltak.” A vállalat vezetője azonban túl baloldalinak találta ezt a jellemzést és alkalmazta Macskásig Azóta kisegítette a kátyúból a Tökmagértékesítő, a Lucerna Nemesítő, a Köménymag Termesztő és még egynéhány vállalat könyvelését. 1956. szeptemberében a Tölgymakkot Minősítő Vállalathoz került, s mivel az ellenforradalom idején egészen csendesen „hőzöngött", s nem olyan tele szájjal, mint Félegyházi, hát megtették Félegyházi helyett főkönyvelőnek. S nincs is vele semmi különösebb baj. A könyvelés mindig naprakész, pedig Macskásit a- népi ellenőrző szervek is gyakran igénybe veszik, egy-egy vállalat pénzgazdálkodásénak felülvizsgálásához. Hajszál pontosan stammeltet minden tételt, mintha édesapja gyárának pénzügyeiről volna szó. Miután végzett, párducként veti magát hivatala könyvelésére és féiéjsza- ka odahaza is körmöl a restancia felszámolásáig. A kötelességét tehát elvégzi, akár egy precíziós robotgép. Igen, ez a legtalálóbb jellemzés rá: robotgép. Minden ügyességgel fel van ruházva, csak lélekkel, lelkesedéssel nincs. Ügy él és mozog, mint egy száműzött. Nem tetszik neki semmi,ami körülötte a városban, a megyében, az országban történik. Valamikor megmérgezték a lelkét. Nagy karriert jósoltak neki, korlátlan lehetőségeket, titkári állást egy miniszteri osztályfőnök mellett, dúsgazdag feleséget földbirtokkal és villával a Rózsadombon. Minden, minden jóslat maradt, s most úgy él, mint Ottó a trónörökös: csalódottan, mélyen megsértett önérzettel, hatalom és annak tartozékai nélkül. Az ábrázata olyan, mint egy kontár által festett, fa- luszéüi bádog Krisztusé: merev, szenvedésteli és merengő. .—------------------------------------------------------------------------Pá rtéletről sorokban A párt falusi politikájáról szóló határozatát a Battonyai Községi Pártbizottság június 12-én, csütörtökön kibővített ülésen tárgyalta meg. Az aktíva-ülés 7 tagú bizottságot választott, amely a falusi politikáról szóló párthatározatból a helyi viszonyoknak megfelelően egyéves akcióprogramot dolgoz ki. Az akcióprogramot az elkészítés után — kb. három hét múlva v- az aktiva-ülés hagyja jóvá, illetve egészíti ki. * A Mezőhegyesi Állami Gazdaság pártbizottsága ez évben új módon szervezi a politikai iskolát; Az egy évre szóló anyagot két részre osztják és egy-egy részt négy-négy napon át bentlakásos tanfolyamon veszik át a hallgatók. Ez új módszer az oktatásban? A mezőhegyesi elvtársak bíznak benne, hogy ez a módszer beválik, hiszen hasonló módon tartottak előadásokat a pártbizalmiaknak, aktíváknak, melyek meghozták a kívánt sikert.
