Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-27 / 150. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. június 27., péntek 2 bátran A minap 02 endrődi ■pártbizottságoin az egyik idős har­cos röviden így fogalmazta meg a Jközségben folyó agitációs munkát: ‘Agitálunk mi valamennyien, be­szélgetünk az emberekkel, de nem úgy, mint a 45—46-os években. Akkor volt népinevelés, meg fel­világosító munka, de most...? Igen, a mostanról van szó. A lizeh'kiléncesek, a 45-ös párttagok jfeóvárogva beszélnek azokról az időkről. „Akkor nem ismertük a fáradtságot, éjjel-nappal dolgoz­atunk és volt eredmény." Sok-sok ízépet mondott arról az időről az idős kommunista s az ott lévők csak heüyeselték. Az nem baj, fvogy a 12 év előtti időszakot em­legetik, hiszen volna mit tanulni, okulni belőle. Csak az kell, hogy ténylegesen okuljunk belőle és szívleljük meg a mára szóló ta­nulságot. Ugyanazt tenni balga­ság lenne, hiszen teljesen más körülmények között élünk, dolgo­sunk ma, mások a célok, a felada­tok. Olyan lenne ez, mint a ki­nőtt ruha, amit mindenáron ránk akarnának erőszakolni. Egyet a- zonban sosem szabad feledni, tiogy a kor szelleme fejlődik, vál­tozik. S ezt kell jól megszívlel­nünk és ennek megfelelően dolgoz­nunk. Ai akkori időszakok e­gyik legfontosabb jellemzője a kommunisták őszinte és bátor fel­lépése, kiállása. Tanították, nevel­ték a munkásosztályt, a népet, hogy éljen a kezébe adott szabad­sággal. Küzdöttek a maradiság, a tudatlanság ellen. Hirdették az Igazságuk tudatában, hogy most elkezdődött egy új világ felépíté­se. Akik megértették a kommu­nisták akaratát, velük együtt'me- jve teltek, dolgoztak. Mindig szem­től szembe a néppel hirdették az igazságot, őszintén és bátran, hogy mindenki lássa, hallja és értsen belőle. Nem, nem csupán a tag­gyűlések és más pártrendezvények Vitatkozó légköre miatt mondhat­juk: ma: „ha úgy dolgoznánk”. Ha­nem azért, mert a kommunisták a nép körében éltek, terjesztették bátran a szocializmus eszméjét. A párt szervezetei gyorsan mozgó és áz élet legkisebb rezdülésére is érzékenyen reagáló harci csapata­ik voltak. Ez tette elevenné a pártmunkát. Es ma ? Igen, újra csgk a máról van szó. Elmondhatjuk-e azt, hogy a mai is így vám? Kevés­bé. Az endrődi kommunistákban az 1956-os. októberi események u- tán 5—6 hónapig magasan lobogott a harci kedv, a lendület. Mostaná­ban azonban történt valami. A- lábbhagyott a nagy nekirugaszko­dás. Vannak, akik csak helyesel­nek, bólogatnak, mások megelége­dettek, elbizakodottak, „megy itt. minden magától", „úgyis az lesz, ahogyan mi akarjuk", van olyan is, aki úgy van, „minek agitáljuk az embereket, még megsértődnek". „Termelőszövetkezetről minek be­szélni itt, hiszen az egész község szeme láttára jól gazdálkodnak, láthatja mindenki, hogy jobb a tsz gabonája, szebb a kukoricája, mint az egyéni parcellákon.” „Minek kell hát beszélgetni?" „A- gitálnak itt az eredmények." Valóban úgy volna, hogy az endrődi tsz-ek eredményei maguk is agitálnak? Van ilyen is, hiszen az idei termésük — búzából is — azon a kevésbé jó földön 2—3 mázsával jobban fizet. De elegen­dő ez? Az emberek szeretnek szét­nézni az üzletekben, amikor vásá­rolni akarnak. Nem elégednek meg azzal, amit a kirakatban lát­nak. A kommunistáknak az élő szó erejével kell a szövetkeze­tek eredményeit eléjük tárni. Ha úgy tetszik, kirakatot rendezni belőle. Meg kell teremteni az őszinte szót, az agitáció alapján. Keveset ér az olyan szó, amelyet a Béke Tsz-ben is folytatnak. Az egyéni parasztoknak arról beszélnek, mi­lyen előnyös, milyen jó a közös gazdálkodás. Ha valaki azt mon­daná, hogyha olyan jó, hát meg­próbálom, közétek megyek, akkor azt válaszolnák, jó, jó, de csak úgy gyere, ha annyi földet hozol, hogy elégendő lesz arra, hogy megéljél belőle, mert földünk az nincs. C'ak olyanokat fogadunk be, akik földdel jönnek. A földnélküliek ne is próbálkozzanak, mert siker úgy sem koronázza útjukat. Az azonban keveset segít, ha arról beszélünk, hogy milyen jó, de a- zért ne náluk próbálkozzanak, ha­nem másutt. Pedig a Béke Tsz- nek is van lehetősége arra, hogy egy kicsit belterjesebb gazdálko­dást folytassanak, több állatot tartsanak. Ez nem rontaná még akkor sem a tagok jövedelmét, ha béléoőket vennének fel! Endrodön nehezíti a terme­lőszövetkezet agitációit az is, hogy kissé elbizakodottak „Nálunk nincs nagy szükség az agitációra, hiszen a földterület csaknem 50 százalé­kán nagyüzemi gazdálkodás fo­lyik. Az ellenforradalom előtt még ennél is több volt. Tudják itt a parasztok, milyen a tsz, majd jön­nek, csak még egyelőre várnak.” Itt azonban azt lehetne mondani, hogy a kommunisták várnak ar­ra, hogy a parasztember magától ébredjen fel s önként jelentkezzen egyik, vagy másik tsz.be. Nem ezt kell várni, hanem őszinte szó­val elmondani, hogy a további fejlődés még inkább megköveteli a több termelést, a nagyüzemi gaz­dálkodást. Ne szégyenkezzenek a kommu­nisták erről beszélni, mert nincs ezen mit szégyellni, hiszen az idő úgyis őket igazolja. Éppen úgy, mint eddig is sok-sok esetben a felszabadulás óta. Jót akarnak, hiszen ők is a többi munkás- és paraszttársukkal jobban, boldo­gabban akarnak élni. Aki igényt tart arra, hogy kommunistának becsüljék, annak mindig legyen bátorsága őszintén véleményt mondani. Akkor is, ha azt meg­elégedettség kíséri, és akkor is, ha először nemtetszéssel találkozik. Az ilyen kommunista köztisztelet­nek fog örvendeni, szemben azzal, aki a dolgok elhallgatásával, de­magógiával akar megbecsülést szerezni magának. Ugyanis később az élet a bátor, nyílt vélményt fog­ja igazolni, s akkor ezért elisme­réssel szólnak annak képviselőjé­ről. Csepkó Eta II libanoni helyzet A libanoni hadsereg főparancs­nokságának közleménye: Beirut (MTI) Mint AFP jelenti, a libanoni hadsereg főparancsnok­ságának a rádióban is beolvasott közleménye szerint a hadsereg egységei „vidéken is folytatták tevékenységüket.” A libanoni hadügyminisztérium hivatalos közleménye cáfolta az egyik ellenzéki napilapban megje­lent hírt, amely szerint Beirut közelében, egy kaszárnyában há­romszáz jordánlai és iraki katona tartózkodik. A minisztérium állí­tása szerint a „libanoni fegyveres erők soraiban nem szolgál egyet­len külföldi katona, vagy önkén­tes sem.” Libanoni vita az angol alsóházban London (Reuter) Selwyn Lloyd brit külügyminiszter szerdán ki­jelentette az alsóházban, hogy Nagy-Britannia semmiféle kérést nem kapott a libanoni kormány­tól katonai beavatkozásra. Henderson munkáspárti képvi­selő biztosítékot kért arra nézve, hogy a brit kormány csak az ENSZ keretében avatkozik be Li­banonban, ha az ENSZ ottani megfigyelői azt jelentették, hogy valamely más ország közvetlen támadást intézett Libanon ellen. Bevan, a munkáspárti ellenzék külügyi szóvivője kijelentette, hogy kétértelműség mutatkozik a helyzetben. „Ha egyes országok saját nézetük szerint értelmezik az alapokmányt és a nemzetközi jogot, akkor ez nyilvánvalóan annyit jelent, hogy eltértünk a kollektív biztonságtól és visszatér­tünk az egyoldalú akcióhoz?” —• tette fel a kérdést Bevan. A külügyminiszter azzal vála­szolt, hogy az alapokmányt 5L cikkelye értelmében az egyes kor­mányok felelősek a kollektív ön­védelemért. „Vannak azonban bi­zonyos körülmények, amelyekre nézve nem áll az a formula, hogy csak az ENSZ keretében hajtható végre valamely akció” — tette hozzá Lloyd. (MTI) 9€~ Korea népe az amerikai csapatok kivonulását követeli Phenjan (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában és valamennyi vidéki központjában nagygyűlések voltak „az amerikai imperialisták elleni — harc” napja alkalmából. A koreai^ dolgozók valamennyi gyűlésen az amerikai csapatok azonnali kivo­nását követelték Dél-Korea terü­letéről. (MTI) I A FORRONGÓ KÖZEL-KELET A' Földközi-tfcnger keleti része véres összeütközések és politikai sakkhúzások színhelye. Nem lehet nem meglátni a libanoni háború és a ciprusi zavargások közötti összefüggéseket. Ciprusért, a sziget hovatartozá­sáért folyó viták az utóbbi hetek­ben nagymértékben kiéleződtek. A sziget nagyvárosaiban fegyveres összeütközésekre került sor a gö­rög és török lakosság között. A Viharsarki Hónapok előkészítéséről A Viharsarki Hónapok megren­dezésére a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága előkészítő bizott­ságot alakított. E bizottság később egy operatív és különböző albi- zo tságokat hozott létre. Az operatív bizottság nemrég el­határozta, hogy a Viharsarki Hó­napokra való megfelelő felkészü­léshez olyan propagandacsoportot szervez, melynek tagjai azokon a területeken dolgoznak, ahol a tö­megek tájékoztatási, vásárlási és utazási és ehhez hasonló igényei­ket elégítik ki. E csoport csütörtökön délelőtt a Hazafias Népfront megyei irodá­jában megalakult és tanácskozott a feladatokról. A megbeszélésen sok hasznos javaslat és határozat született. Egyebek között a program is­mertetése során szó volt arról, hogy augusztus 20-án Viharsarki Nagygyűlés lesz Békéscsabán és Marosán György államminiszter mond beszédet. Ugyanezen a napon és 19-én ün­nepi vásár megrendezésére kerül sor. Ez alkalommal a nagygyűlés­re és rendezvényekre más me­gyékből és baráti országokból is jönnek hozzánk vendégek, küldöt­tek, kultúrcsoportok és sportolók. Az eseményekkel kapcsolatosan a nagy tömegek igényeinek kielé­gítése érdekében szükség van a propaganda munkára — mondotta többek között Rusznák János, a népfront titkárhelyettese. Többek között ezt a célt szolgálja az is, — folytatta, — hogy a jövő hét végén a Hazafias Népfront megyei bizottsága a Viharsarki Hónapok­kal kapcsolatos kérdésekről sajtó- tájékoztatót tart, melyre más te­rületekről is hívnak meg érdekel­teket. A továbbiak során a propa- gandacsoport tagjai különböző tá­jékoztató jellegű és egyéb felada­tokra kaptak megbízást, melyet szívesen és azzal a meggyőződéssel vállaltak, hogy munkájukkal hoz­zájárulnak a megyénkben első al­kalommal megrendezett Viharsar­ki Hónapok sikeréhez. B. Z. Kinek állott érdekében ismét forrpontra hevíteni a ciprusi helyzetet? Az angol sajtó napokon át cikkei zett arról, hogy a kormány javas­latokat óhajt előterjeszteni a „cip­rusi helyzet rendezésére” vonat­kozóan. Kézenfekvő a feltevés: a zavargások fellobbantásával az angolok igyekeztek egymásnak ug­ratni a törököket és görögöket, hogy demostrálják: az angolok je­lenléte elengedhetetlenül szüksé­ges, különben a görögök és a tö­rökök lemészárolják egymást. S ha valakinek kételyei támad­nának a ciprusi zavargások hátte­re tekintetében, a Daily Telegraph című lapból meggyőződhetik ké­telyei oktalanságáról. Az angol konzervatív lap meglepő őszinte­séggel kikottyant ja a nagy titkot, mondván: „Az egyedüli lehetsé­ges megoldásnak csak a felosztás tekinthető... Az a körülmény, hogy a zavargások éppen most robban­tak ki, amellett bizonyít, hogy a kérdést csak Anglia oldhatja meg. Ebben a pillanatban mi gyakorol­juk a hatalmat a sziget fölött s ez a tény ebben a tekintetben bátorságra és határozottságra kell, hogy ösztönözze a brit kormányt.“ Tehát az angol politikai sakk­húzások hátterében világosan ki­rajzolódik az a törekvés, hogy a sziget megmaradjon angol fenn­hatóság alatt. A szigetet stratégiai fontossága miatt Anglia nem a- karja kiengedni a kezéből. Mintegy másfél hónapja fegy­verek dörögnek a Ciprustól alig 200 kilométernyire lévő Libanoni Köztársaságban. Mi is történt tulajdonképpen Libanonban? A Földközi-tenger melletti kis országban már a múlt év tavaszán megindult az erjedés, amikor a kormány elfogadta az Eisenhower- doktrinát. A feszültség és a nép függetlenségi törekvése csak erő­södött az Egyesült Arab Köztársa­ság megalakulása óta. Ez év áp­rilis elején az ország északi és déli részén már nyílt fegyveres harcokra került sor a független­ségükért harcoló hazafiak és a csendőrség között, amelynek ered­ményeként az általános sztrájk az ország nagy részét nyolc napra szinte megbénította. Erre a kormány terroríhullámot indított a hazafias erők ellen, meg­erősítette i rendőrséget és csend­őrséget. Május 8-án futótűzként terjedt el a hír, hogy Bejrutban meggyilkolták Metnit, a „Telé- gráf" című ellenzéki lap főszer­kesztőjét. A gyilkosság olaj volt az amúgy is izzó parázj-ra. A Nemzeti Front, amelyhez az illegális Kom­munista Párt is csatlakozott, el­lenállásra szólított fel. A felkelők harcba indultak az Eisenhower-doktrinát elfogadó, a nagytőkés országokat mindenben kiszolgáló Chaman-kormány ei­len. Jelenleg utcai harcok foly­nak Befrutban, az ország főváro­sában, a felkelők kezén van az or­szág terüetének kétharmada, bele­értve az ország második (Tripoli) és harmadik (Zahle) legnagyobb városát. A nyugati tőkés országok számára igen fontos ez az ország, mert itt halad keresztül a Közel- Keletet a Fö'dközi-teingerrel össze* kötő két legfontosabb olajvezeték, azonkívül Beirut a Közel-Kelet egyik legfontosabb tőkés centru­ma. Az amerikai és angliai katonai előkészületeket figyelembe véve egy imperialista kaland lehetősé­gei nincsenek kizárva, de kérdé­ses, hogy egy intervenció nem jár­na-e súlyosabb következmények­kel az imperiahsta koncepciókra; A szuezi agresszió azt bizonyítot­ta, hogy az arab népek még eltö­lt eltebb szándékkal harcolnak füg­getlenségükért és nemzeti érdeke­ikért. S ez komoly figyelmeztető* az imperialistáknak, akik kalan­dor terveket forgatnak fejükben? Kovács Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents