Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-26 / 149. szám
BÉKÍS MEGYEI Vili* proletárjai egyeaüljeíek“ 3ZMP BÉKÉS MEGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA. LL 1958. JtNTLS 26, CSÜTÖRTÖK Várnába érkezett a magyar párt- és kormányküldöttség Ára 50 fillér III. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM Várna. (MTI) Szerdán reggel nyolc órakor gördült be Várna pályaudvarára a Bulgáriában tartózkodó magyar pár- és kormány- küldöttség különvonata. A magyar küldöttséggel együtt utazott Todor Zsivkor, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára is. A magyar küldöttséget Lambuteolov, a várnai pártbizott---------*• a ►--------A pártbizottsági ülések néhány tanulsága A múlt hetekben a megye minden járásában, városában és a nagyobb községekben fontos tanácskozásokat tartottak. Kommunista vezetők: párt- állami- és tömegszervezeti funkcionáriusok, igazgatók és tsz-elnökök, pártaktivisták tárgyalták a Központi Bizottság falusi munka megjavításáról szóló határozatát, s az ezekből fakadó helyi tennivalókat. A legtöbb tanácskozáson élénk vitatkozó, bíráló légkör uralkodott. S ez megfontoltsággal, nyugodt tárgyilagosággal párosult. Az elhangzott bírálatok is a vezetés iránti bizalom megnyilvánulásai voltak, mert ezekből nem ■ öncélüskodás, nemcsak a hibákon faló lovaglás, hanem az őszinte segteni akarás tükröződött. A teltárt hibákhoz a legtöbb helyen kapcsolódott a saját felelősségérzet és a hogyan, a miként keresése. azok a módszerek, melyek ' erőteljesebben viszik előre a falu szocialista fejlődését, a Köpon- ti Bizottság határozatának szelle- ' mében. Mind ebben megmutatkozott a kommunista aktíva érettsége, s a párt-demokrácia nagy e- . reje. Igen, ez mutatkozott meg. A gertai Magvető Tsz párttitkára épp oly szabadon mondhatta el nézeteit a tsz-mozgalom feljeszté- sének módszereiről, mint a járási pártbizottság titkára. Ha tévedett, nem volt szót torokra fagyasztó tnora.i, hanem türelem és a vita során a helyes elv tisztázása és egységes, a határozat szellemének megfelelő állásfoglalás. Sok vitán feltárták és elítélték azokat a „jobb-“ és „baloldali“ hibákat, melyek kerékkötői a falu politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének, melyek miatt gyengült vagy nem szilárdult megfelelően a párt és a tömegek kapcsolata. Akadtak olyan aktíva ülések is, anol bizony még hiányzott a megfelelő önbírálat és kevésbé kaptunk tiszta képet arról, hogy a vezető kollektíva — a pártbizottságok tagjai hogyan, miként érzik a határozatok végrehajtása i- ránti felelősséget. Miként fáradoznak azon, hogy az általuk elmondott hibák — melyet észleltek — mihamarább megszűnjenek. Mégis a régebbi idők tanácskozásaihoz viszonyítva éppen ebben az építőszándókű bírálatban, a demokratizmus helyes gyakorlásában tapasztalható a legnagyobb fejlődés' Persze ezeken a tanácskozásokon az is megmutatkozott, hogy a régi megszokott nem egykönnyen adja át helyét az újnak,. gyakran még akkor sem, ha megvan az akara. és a jószándék. A pártbizottságok beszámolóit általában az a céitudoios törekvés jellemezte, hogy megértessék a résztvevőkkel a Központi Bizottság határozatát, megmagyarázzák a határozatok légion.osabb elvi kérdéseit, s a helyi tennivalókat. Gondolkodásra, önálló egységes cselekvésre buzdították a kommunistákat. De néhány helyen — így a sarkad! járási pártbizottsági ülésen is — akadályozta a tanácskozás eredményes munkáját a régi, rossz „hagyományokhoz” való ragaszkodás: ha már együtt vagyunk, mondjunk el mindent. így vélekedtek a sarkadi elvtársak, mert a beszámolóban a íő helyet csaknem a nemzetközi helyzet ismertetése foglalta el. így a többórás — és a falusi munka helyi tennivalóit is helyt-helyt általánosító beszámoló nem érte el célját megfelelően. így a felszólalók is sokszor nem a lényeges dolgon vitáztak és szép számmal akadtak régi típusú, nem egyszer csak frázisokat ismételgető hozzászólások. A járási pártbizottsági ülések közül élesen világított ki a békési járási pártbizottság helytelen módszere, s erről annál inkább szólni kell, mert az utóbbi időben úgy fogják fel néhány helyen és Békésen is, hogy a felsőbb szervek határozata felett nincs vita, hanem végre hell hajtani azokat. Ez valóban így van. Csakhogy az értekezletek célja korántsem ' az volt, hogy a határozat helyes, vagy helytelen volta felett vitatkozzanak, ihanem az, hogy ezekből a fontos elvi döntésekből kiindulva mérlegeljék eddigi munkájukat és a közös vita alapján megjelöljék a módszert, a hogyant. Szólni kell arról is, hogy a tanácskozások — bár általában helyesen foglalkoztak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének problémáival — sok helyen túlságosan fogalmazták meg a tennivalókat és helyt-helyt a pártmunkától függetlenül tárgyaltak ezekről, mellőzve a vita alapján elmondott javaslatok határozattá e- melését. Több helyen csak a módosabb paraszti rétegek szempontjából vizsgálták -a körülményeket, s kevébé esett szó az aggá rprole tárok, a kisparasztok, az értelmiség és más foglalkoztatottak helyzetéről. A határozatot egyetértéssel fogadták ezeken az üléseken. De ez nem jelenti azt, hogy most már engedhetünk valamiféle „megy az magától’- hangulat elterjedésének, a politikai nevelő munka elhanyagolásának. Nem, azért sem, mert az ellenség nem alszik. I- gyekszik a maga szájaíze szerint magyarázni a határozatokat és a bizalmatlanság magvát veti el, ott, ahol csak lehetséges. A helyes irányelvek adva vannak, s ezek nemcsak lehetségessé, hanem szükségessé teszik, hogy megjavuljon a párt agitáció, hogy a kommunisták választ tudjanak adni a dolgozók minden kérdésére, s ezzel segítsék a szó és a tett egységét. A szovjet kormány emlékirata az Egyesült Államok kormányához Gromikó szovjet külügyminiszter június 24-én átnyújtotta Thompson amerikai nagykövetnek a szovjet kormány emlékiratát. A szovjet kormány — mondja az emlékirat — továbbra is abból indul ki, hogy a szakértői értekezlet munkájának elő kell mozdítania az atom- és hidrogénfegyver kísérletek megszüntetését, minden olyan állam részéről, amely ilyen fegyverekkel rendelkezik. A szovjet kormány nyugtázza a felek megállapodását atékintetben, hogy a szakértői értekezlet július elsején kezdi meg munkáját. Továbbá nyugtázza az értekezlet időtartamára vonatkozó megállapodást. Szovjet részről már korábban hozzájárultak ahhoz, hogy az értekezleten az Egyesült Államok szakértőin kívül részt vegyenek Nagy-Britannia és Franciaország képviselői is. Nincs ellenvetés Kanada képviselőjének részvételével szemben sem. A szovjet kormány elutasította az Egyesült Államok kormánya június 20-i emlékiratának azt a megállapítását, hogy szovjet részről valamiképpen eltávolodtak az értekezlet részvevői tekintetében létrejött megállapodásról. ság első titkára üdvözölte, majd a magyar és a bolgár Himnusz ei« hangzása után Kádár János éllé* pett a tengerész díszegység arcéle előtt. Ezután a várnai dolgozók küldöttsége köszöntötte a magyar delegáció tagjait. A pályaudvar előtti téren többezres tömeg üdvözölte a magyar vendégeket, akik a bolgár vezetők társaságában gépkocsival szállásaikra hajtattak. A Fekete-tengeri kikötőváros utcáin virágesővel, lelkes kendőkn bogtatással köszöntötték a dolgozók a magyar párt- és kormány- küldöttség tagjait. <(MTI) Hűvös éjszaka Várható időjárás csütörtök estig; Felhőátvonulások, néhány helyen eső. Ma élénk északnyugati; holnap mérséklődő délnyugati, nyugati szél, hűvös éjszaka. A nappali hőmérséklet egy-két fokkal emelkedik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: nyugatén 8—11, keleten 11—14 fok között. Legmagasabb nappali hőmérséklet csü- I törtökön: 21—24 fok között. Tá- ! volabbi kilátások: újabb íelhősö- I dés esőikkel. (MTI) A Szovjetunió nem lehet közömbös a Libanonban készülő fegyveres beavatkozással szemben A TASZSZ nyilatkozata a libanoni helyzetről A legutóbbi idők folyamán egyre gyakrabban érkeznek jelentések arról, hogy az Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei fegyveres beavatkozásra készülnek Libanon belügyeibe. Ebből a célból egyebek közt azt tervezik, hogy az ENSZ Libanonba küldött megfigyelő csoportját az ENSZ fegyveres erőivé alakítsák át. Tervezik azt is, hogy jelentősen megnövelik e megfigyelők számát. így tehát. Libanon belügyeibe való fegyveres külföldi beavatkozás veszélyes terveiről van szó. A nyilatkozat után a nyugati vezető politikusok Libanonnal kapcsolatos kijelentéseit közli, majd angol lapokból idéz. Az amerikai hadügyminiszter nyíltan fenyegetőzött azzal, hogy az Egyesült Államok atomfegyvert használ az arab népek ellen. Kijelentette: „Tétovázás nélkül“ vetne be a Közép Keleten „többé-kevésbé tiszta" atombombával felszerelt bombázókat, ha az amerikai fegyveres erőknek be kellene avatkozniok Libanonba. Ezzel kapcsolatban helyénvalónak látszik emlékeztetni az amerikai minisztert, hogy az ókori Romárban egy jó szokás uralkodott: a rómaiak minden fontos döntés előtt zuhanyfürdőt vettek. Élt-e az amerikai hadügyminiszter ezzel a jó római szokással? Ha nem, akkor bizony nagyon helyes volna, ha Mac Elroy űr követné a rómaiak példáját, mielőtt hasonló nyilatkozatokra szánja el magát. A TASZSZ nyilatkozata ezután kifejti, hogy Eisenhower elnök és MacMillan angol miniszterelnök legutóbbi találkozásának is fő témája a Libanon elleni agressziós tervek egybehangolása volt és ezt a két kormány nemcsak nem tagadja, hanem még meg is erősíti. Mindez arról tanúskodik — folytatja tovább a TASZSZ nyilatkozata —, hogy az Egyesült Államok és bizonyos más nyugati országok uralkodó körei vagy az ENSZ fegyveres erőinek leple alatt, vagy bármely más ürüggyel meg a- karják szállni Libanont. Jogosan felvetődik a kérdés: vajon egyes nyugati körök, amelyek még ma sem tudnak lemondani a gyarmati rablás régi politi- tikájáról, nem arra készülnek-e, hogy bizonyos fajta revansot vegyenek azért a kudarcért, amely az Egyiptom elleni agresszió és a Szíria ellen kitervelt kaland nyomán érte őket. Pedig a tapasztalat arról tanúskodik, hogy az efféle számítások ingoványos talajra é- pülnek. Nem lehet kétséges, hogy a Libanon elleni külföldi beavatkozás legelőször is, és ismételten a nyugati hatalmaknak az arab népek ellen irányuló agresszív és terjeszkedő terveit tárná fel. E- zeknek a hatalmaknak tevékenysége a múltban arra vezetett, hogy az arab népekben már felhalmozódott a gyűlölet és a keserűség a gyarmatosítókkal szemben. Senki sem kétkedhet benne, hogy az arab népek dien irányuló bármiféle újabb agresz- szió sokszorosan fokozná ezt a gyűlöletet, amely nemzedékeken át éreztetné hatását. A beavatkozók bombái és ágyúi nemcsak Libanon polgárait pusztítanák el, hanem végérvényesen megsemmisítenék a Nyugat jószándékaiba vetett hitet iá; pedig vannak még, akik bizonyos illúziókat táplálnak ezzel kapcsolatban. A nyilatkozat ezután így folytatódik: A Libanon ügyeibe való fegyveres beavatkozás tervei mélységes aggodalmat keltenek nemcsak Libanonban és nemcsak az arab országokban, hanem Kelet és Nyugat sok más országában is. Ez teljesem érthető, mert a a libanoni fegyveres külföldi beavatkozás nemcsak a libanoni néppel, hanem az egész világ békeevőivel szemben is kihívás volna Ezért minden állam és minden kormány kötelessége — ha valóban törődik a békével —, hogy minden lehetőt megtegyem a libanoni agresszió megakdálvozá$á- ra. Az ENSZ-nek a Biztonsági Ti« nács határozata értelmében Liba* nonba küldött megfigyelő csoport« ja nem tölthet be semmiféle más szerepet, csak azt, amelyet a Biz« tonsági Tanács határozata előir számára. A Libanon elleni beavatkozás tervei újólag tanúsítják, hogy azok a körök, amelyek politikájukat szorosan összekötötték a nemzetközi feszültség fenntartásával, a Közel- és a Közép« Kelet övezetét az állandó imperialista cselszövények és veszélyes provokációk tárgyának tekintik. Alig hamvad ki egy-egy provokációs tűzfészek, máris újabb, még veszélyesebb fészket készítenek elő. A nyugati hatalmak fegyveres beavatkozásának veszélyével kapcsolatban a Szovjetunió hivatalos köreinek véleménye szerint bizonyos államoknak az a próbálkozása, hogy valamilyen ürüggyel fegyveresen beavatkozzanak Libanonban, élesen ellentmond az ENSZ alapelveinek és valóságos megcsúfolása ezeknek az elveknek. A Libanonra vonatkozó kérdések megoldása a libanoni nép« s csak a libanoni nép elidegeníthetetlen joga. Semmiféle libanoni belső esemény nem szolgálhat ü- rügyül arra, hogy kívülről beavatkozzanak Libanon belügyeibe. A nyugati hatalmak fegyveres beavatkozásának megkísérlése elkerülhetetlenül a nemzetközi helyzet súlyos kiéleződésére vezetne és erősen fenyegetné a békét. Ennek teljes felelőssége e beavatkozás szervezőit és résztvevőit terhelné. Ami a Szovjetuniót illeti, ismételten, kijelentéseihez híven azt akarja, hogy a Szovjetunió határai közelében fekvő Közel- és Közép- Kelet övezetében béke uralkodjék. Ezért a Szovjetunió most sem lehet közömbös a Libanonban készülő külföldi beavatkozással szemben, bármivel álcázzák is ezt a beavatkozást.
