Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-26 / 149. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NEPCUSAG

1958. június 20., reüíikúáh

Rajtunk múlik, hogy több lesz-e

Scfemar halijuk, sokszor ekrnood- jiik. hogy a dolgozók érdekvédelmével többet, sokkal többet törődjön a szakszervezet. S amikor ezekét halijuk, ott nyomban furcsa hangok is megütik fülünket r minek ide munkaversemy, megy itt a dolog magától is. A termeléssel foglalkozzon az üzem vezetőségé, de' ne a szakszervezet. Akik ilyen állásponton vannak, azok még csak félúton járnak. Igazaik van abban, hogy a szakszervezet egyre jobban és többet törődjön az emberek érdekvédelmével, az apró-cseprő dolgok orvoslásával, azt viszont még nem mindenki ismerte fel, hogy a helyes érdekvédelem ott kezdődik, amikor a szakszervezet egyre jobban segíti növelni azoknak a javaknak meny- wyiségét, amiket elosztanak a dolgozók között. A helyes érdekvédelem tehát ott kezdődik, amikor a szakszervezet nap mint nap hathatósan járul hozzá szervező és nevelő eszközeivel a gazdaságos termeléshez, az önköltség csökkentéséhez, az anyagúiba rékosság- hoz és minőség javításához. Ennek viszont egyik legjobb módja, legfőbb eszköze a munkaverseny.

Mit is nevezünk mi szocialista munkaversenynek? Nem más ez, mint az emberek tudatos részvétele a szocialista építésiben, vagy más szóval; a verseny a szocializmus építésének kommunista módszere. Ezt a kommunista módszert száműzni a termelésből annyit jelent, mint a dolgozók jogait, a szocialista jövendőt csorbítani. Azi ellenforradalom ideológiai előkészítői nagyon jól tudták ezt. Ezért mondtak kígyót, békát a szocialista munkaversenyre. Ezért mondják még ma is egyesek, hogy a verseny agyonhajszolja a munkásokat. -*vss} s gn>

Itt élünk és látjuk,

mi igaz ezekből az állításokból. Azt sem tagadjuk, hogy a régi értelemben vett munkaversenynek voltak és még napjainkban is varrnak hibái. Sokszor megesett, (hogy a selejtgyártók lettek a vám- szédoi e nemes vetélkedésnek és a háttérbe szorultak azok a tehetséges, szorgalmas mnkásek, akik minden igyekezetükkel a jobb minőségű munkára törekedtek.. Ez viszont már a legtöbb helyen a múlté és az emberek ilyen, vagy olyan formában versenyre keltek egymással. S miért van ez így? Miért versenyeznek az emberek, máért versenyez a magyar munkás, a megye dolgozóinak jórésze9 Mert vérükben, s minden ember térében van ez, amióta él a földön. A létfenntartás fontos része ez, csakhogy a mi térsadalmunkzetőinek arról, hogy mi bizony bnitt-amott elkoptattuk azokat a jelzőket az elmúlt években, amelyek a munka becsületéről szóltak. A régi munkás tisztelte a munkát — noha tudta, hogy annak eredményéből nemigen részesedik. Ma sokkal inkább — és csak ma — lehet beszélni arról, hogy a végzett munka javait a közösség, a dolgozók élvezik.

Nem rég az egyik üzem igazgatója arról panaszkodott, hogy az emberek egy része még nem érti miért versenyez, miért is kell vigyázni a társadalmi tulajdonra. S amikor azt kérdeztük milyen az üzemben a szakszervezet szervező és nevelő tevékenysége, sovány választ kaptunk: semmilyen. Ezzel fí^g össze az is, hogy egyes vezetők még ma is összetévesztik a versenyszellem egészséges kibontakozását a felülről irányított gépies szervezéssel. A napokban az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz-ben néhány ember a mun- kavenseny beindítására tett javaslatot. Ezek egy része helyes volt, másrészük nem, de a lényeg: versenyezni akarnak és érzik ennek, szükségességét. A vezetők viszont kissé idegenkednek tőle. S azzal ütik el a kezdeményezést, hogy erre még nem kaptak „felülről" semmilyen „szempontot”. Rá kell itt döbbenni egyes vezetőknek; nem mindegy az, hogy a dolgozók alulról jövő kezdeményezéseként, vagy fentröl irányítva bontakozik ki a munkarverseny, mely u- tóbbi sokszor csak abban, csúcsosodik ki, hogy összeírnak néhány nevet azért, hogy eredményekről számolhassanak be. Az ilyen „nesze semmi, fogd meg jól!’ módszer ésW SrtMrrffirá riáh’ S rhüflk&véf- senynek. Az viszont jó, hogy ma már nincsenek mesterségesén ,őriugratott’' emberek s nem „kullognak” utánuk sokan. Jó dolog az is, hogy a munkaverseny a munkások kezdeményezéseként a legtöbb helyen a negyedévi, vagy havi tervekre alapozzák. Az viszont kevésbé hasznos, hogy késve, vagy sokszor sehogyan, se értékelik ezeket az eredményeket. Mj ösztönözheti így jobb teljesítményekre, kiválóbb munkára az embereket? Sokat beszéltünk már az elárvult verseny-táblákról.

Miért üresek ezek?

Mert nincs gazdájuk, s ebből következik az is, hogy a munkaversenynek sincs. Sok helyen beszélnek, tárgyalnak a versenyről, el is indították azt, de ritkán adnak számot az eredményekről, nem világítanak rá, hol szorít a cipő, kik azok, akik hanyagok és nem törődő módon selejtet gyár] jobban szilárduljon az emberekben, annak egyik fontos része a i jó, az élettől nem elvonatkoztatott, hanem a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő, ez emberek cselekvő készségére és kezdeményezésére alapozott munkaverseny. Olyan, mely tárgyilagosan, megfontoltan, nem elvontan, hanem a realitások talaján szabja meg a tennivalókat és helyes, rendszeres értékelés alapján :s mozgósítja az embereket.

Elkészült népgazdaságunk hároméves terve, melyet a napokban iktattak törvénybe. Rajtunk múlik, hogyan valósítjuk meg és mennyire haladunk előre. Rajtunk múlik, hogy mennyi lesz a nyereségrészesedés és hány lakásba kerül ez esztendők alatt új bútor, mosógép, televízió. Rajtunk múlik és úgy, ha nemes versengésre kél a város, a falu és ennek szervezésében — mint a legnemesebb érdekvédelem,ben — a szakszervezetek a legjobb tudásuk szerint tevékenykednek.

Deák Gyula

Ki akarja és ki nem akarja a csúcsértekezletet?

Alig egy hete, hogy a szovjet sajtó közölte N. Sz. Hrusesovnak Eisenhower amerikai elnökhöz, MacMillan angol miniszterelnökhöz és Charles De Gaullehoz, a francia minisztertanács elnökéhez intézett üzenetét Nyilvánosságra hozták ezzel egyidejűleg a szovjet kormány javaslatát a csúcsértekezlet napirendjére veendő kérdésekkel kapcsolatban. A Szovjetunió bejelentette azt is, hogy közös megegyezéssel hajlandó megvizsgálni más olyan kérdéseket is, amelyek megvitatása során csökszéde, Dulles legutóbbi negatív kijelentései, s a csúcsértekezlet előkészületéről folytatott viták mind- mind azt célozzák, hogy eltemessék magának a csúcsértekezleteknek az eszméjét.

Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az imperialista vezető körök olyan problémákat igyekeznek keresni, amelyek megoldására köztudomásúan hiányosnak jelenleg a feltételek, hogy aztán ily módon igazolják a csúcsértekezlet kudarcára vonatkozó jóslataikat.

■ ■■■■■■■■■■■■can

Ellenséges lünietés a Szovjetunió EN SZ-képviselele ellen

New York (TASZSZ) A napokban huligánok és provokátorok, részvételével .elI«nseges . tüntetéseket szerveztek a Szovjetunió ENSZ képviseletének épülete élőit. A tüntetések idején garázda elemek elálltak az épület kijáratát, fenyegették a képviselet munkatársait, a Szovjetuniót és a Szovjetunió ENSZ képviseletét sértő kifejezéseket kiabáltak, lármáztak, botrányosan viselkedtek, ocs- mányíhangú izgató röpcédulákat terjesztettek.

Mint a tények bizonyítják, provokáció« tüntetéseket előre előkészítették. Már néhány nappal az események előtt az amerikai sajtó, rádió és televízió bujtogató nyilatkozatokat tett a Szovjetunió ENSZ-ikép- viseleíe ellen.

Az amerikai hatóságok tudtak a készülő zavarkeltésről, de nem tettek intézkedéseket annak megakadályozására. A zavargásokért az amerikai hatóságokat terheli a közvetlen felelősség. fMTI)

kenthető a nemzetközi feszültség. A Szovjetunió még azt is javasolta, hogy ha a nyugati hatalmak nem kívánnák most megvitatni és megoldani mindazokat a kérdéseket, amelyeket a szovjet fél javasolt, akkor magától értetődőnek ki lehetne ragadni közülük egyeseket, hogy azokban megegyezés történjék a béke és biztonság szilárdítása érdekében.

E dokumentumok újabb meggyőző bizonyítékai a Szovjetunió őszinte és következetes tö»

' fekvéseinek. A Szovjetunió münden tőle telhető módon elő akarja segíteni — mit a fent vázolt tények is bizonyítják — a csúcsértekezlet mielőbbi összehívását s igyekszik egyengetni a bizalom és a gyakorlati együttműködés légkörének kialakulását a nemzetközi kapcsolatok terén.

A nyugati hatalmak álláspontja sajnos távolról sem azt bizonyítja, hogy készek lennének hozzájárulni a csúcsértekezlet sikere érdekében szükséges nemzetközi légkör kialakulásához.

Bizonyíték erre az az újabb a- merikai sajtóhadjárat, amely a csúcstalálkozó meghiúsítására törekszik. Az amerikai sajtó az utóbbi napokban újabb kampányba kezdett s a vezető amerikai lapok igyekeznek meggyőzni olvasóikat arról, hogy a csúcstalálkozó nem nyújt majd „pozitív eredményeket“. Eisenhower a június 18—i sajtóértekezleten elmondott beUgyamakkor az amerikai sajtig egyes kijelentéseiben elismei^p hogy hamisak azok az ürügyek, a» melyekhez a legmagasabb szintű értekezlet előkészítésének meghiúsítása érdekében folyamodnak amerikai részről. így például a New York Times nyíltan bevallja, hogy a Nyugat csak a világ* közvélemény nyomására egyezett bele a csúcstalálkozó előkészítésébe, most azonban az Egyesült Ah lamok kormánykörei — amint ez a lap szavaiból kitűnik — lehet» ségesnek tartják az értekezlet lemondását ;

A jelenlegi amerikai külpolitikai irányvonalnak felel meg Die- fenbaker kanadai miniszterelnök alsóházi nyilatkozata is. A miniszterelnök teljesen alaptalanul azt. állította: „sajnos, a Szovjetunjdfc

eddig kevés hajlandóságot muu^F tott a hidegháború megszüntetésére". Hozzáfűzte viszont, ha kedvező eredményekre vezet a mag- kísérletek beszüntetésének ellenőrzésével foglalkozó genfi szakértői értekezlet, akkor derűlátóbban lehet majd értékelni a csúcsértekezlet kilátásait.

A világ népei egyre jobban látják, ki akarja, és ki nem akarja a csúcsértekezletet.

Tetteket, egyértékö tetteket várunk a nyugati politikai élet vezetőitől, s hajlandóságot az élet által felvetett s égetően sürgető problémák megoldására.

Kovács Jenő

ban gazdagabb tartalommal, mélyebb értelemmel, mert a munka nálunk becsület és dicsőség dolga. A nagyobb mennyiségű és tökéletesebb munka pedig a nagyobb becsület és nagyobb tisztesség forrása, melyből aztán bőven buzog az elismerés. De ami még ennél i® fontosabb: A közösség érdekében kifejtett tevékenység az egyén, számára is meghozza gyümölcsét.

A mi munkánk több kenyeret, ruhát, lakást, iskolát, kórházat és üdülőt jelent — méghozzá nekünk.

S beszélni kell eiről

a szakszervezeti aktivistáknak, az ott dolgozó kommunistáknak főleg azokkal az emberekkel, akik csupán a célnak, felesleges célnak tekintik ma még a műnkaversenyt. És beszélniük kell az üzemeik vétónak.

Nemrég egy Franciaországból hazatért munkás elmondta, hogy abban a gyárban, ahol ő dolgozott, _ nem lehetett selejtet gyártani és nem volt lehetőség, hogy lassabban dolgoezék, mint ezt a futószalag megkövetelte. Ha mégis selejtet gyártott, a tőké® nem gondolkodott sokáig, levonta a munkabéréből az elveszett munka értékét. Az sem ritka nyugaton, hogy utcáira kerül az ember és sokáig nem akad számára munka- alkalom. Nálunk még nem igen részesítettek senkit ilyen büntetésbe». A jó munkát az öntudatra bízták, de hogy ez az öntudat milyen fokon nyilvánul meg az emberekben, hogy ez az öntudat minél jobban kiteljesedjen, azért a szakszervezet sokat, nagyon sokat tehet. S hogy ez öntudat egyre

r

A jövő munkásainak elhelyezkedési lehetőségeiről« pályaválasztási gondjairól

A napokban felkerestük Ku- runczi Géza elvtársat, a megyei munkaerőgazdáBtodás hivatalának vezetőjét és kértük, válaszoljon a fiatalok elhelyezkedésével kapcsolatos kérdéseinkre.

Kurunczi Géza eüivtáms a következőket mondotta:

— A jelen pillanatban még nincsenek pontos adatok az elhelyezkedés lehetőségeiről. Május végén alakult meg egy tíztagú elhelyező bizottság, amely megkezdte működését. Kutatják a munkahelyeket és a fiatalság elhelyezkedési igényeinek kielégítésére törekednek, Minden esetre a tapasztalatok alapján máris lehet következtetni,

milyen lehetőségeik ▼annak

a most végzett fiataloknak.

Ebben a tanévben a megyében mintegy 5900-an végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát. Mintegy ezerkétszázan tanulnak tovább a különböző szak-középiskoláikban, az általános, gimnáziumokban és más Iskolákban. Közülük mintegy hétszáz fiatalt vesznek fel ipari és kereskedelmi tanulónak.

A gimnáziumokban és különböző szak-középiskolákban 1158 fiatal fejezte be tanulmányait. Egyetemre és főiskolára harminckét, ipari és kereskedelmi pályára száz, ipari tanulónak hetven fiatal mehet. Nem könnyű feladat a falusi fiatalok elhelyezése. Részükre 863 munkahely van. A falusi fiataloknak — többségük 14—16 éves — azt tanácsoljuk, hogy a mezőgazdaságban helyezkedjenek el. Ebben a törekvésben segítséget nyújt majd a mezőgazdasági szakrmnv ! kás-képzés.

A megye három városában 1973 i fiatal keresi most az. elhelyezkedést. Eddig 557 munkahely van. Ezen. túl lehetőséget jelent a kormány 1956-ban megjelent rendeleté, mely a tizennégy-tizenhat évesek csökkentett munkaidejű foglalkoztatásáról intézkedik.

Most van készülőben olyan ren-