Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-22 / 146. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPOJSAG 1958. június 22., vasárnap Öle legyenek az élet kohászai vezetőség dicséretére, de mégis, amikor egy-egy megfogható részhez ének, vitatkoztak az emberek. Kérdeztek, javasoltak. És hogy nem közömbösek, hanem sokan közülük érdeklődőek, annak egyik bizonysága, hogy az amúgy is rétestészta-gyűlés után kéretlenül ottragadtak egy kis közgazda- sági eszmecserére. Érdeklődtek a világ gazdasági helyzetéről és helyesen hozták mindezt kapcsolatba az ő tennivalójukkal, a technika-fejlesztéssel, a korszerűsítéssel, melyben ők sem maradhatnak le. A beszélgetés során bizony kiderült, hogy ennek megértetésében még sok dolguk van a kommunistáknak, s a szövetkezet haladó gondolkodású embereinek. Néhány volt kisiparos elfeledte, hogy ő is csak úgy tarthatta fenn műhelyét, csak úgy várhatott az élettől többet, ha kémé-—en dolgozott és lépést tartott , echnika fejlesztésével. Elfeledték ezt néhányan és most mindent osztanának, ami éppen kéznél van és emésztenék egycsapásra a mát és holnapot. Figyelmeztető jelzések ezek Becsületes, a haladásért küzdő pártonkívüliek figyelmeztetései. Olyanoké, akik várják a kommunisták segítségét az üzemben és azt remélik, hogy az a néhány ember, akik ma még a tegnapban járnak, akik még mindig vélt, vagy jogos sérelmeik miatt hallgatnak és duzzognak, üljenek le, vessenek számot munkájukkal és elvtelen megállapodás nélkül nyújtsanak baráti jobbot, hogy egyre jobban betölthesse feladatát ez a kis kohó és egyre jobban a kommunisták legyenek ennek hűséges kohászai. Deák Gyula Az MSZMP Központi Bizottsága tagjainak találkozója egyetemi professzorokkal Az MSZMP Központi Bizottsága a tanév befejezése alkalmából június 20-án elvtársi beszélgetésre hívta meg az egyetemek vezetőit és számos professzorát. A késő esti órákba nyúló, szívélyes légkörben lefolyt beszélgetésen részt vett a Központi Bizottság részéről Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fehér Lajos és Kállai Gyula elvtársak, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Benke Valéria, Fogarasi Béla, Novobáczky Károly és Orbán László elvtársak, a Központi Bizottság tagjai. (MTI} Pártéletről - sorokban A szarvasi járás pártszervezeteiben egyre rendszeresebben foglalkoznak a párttagjelöltek felvételével. A csütörtöki járási párt- végrehajtó bizottsági ülésre 20 tagjelölt felvételi kérelmét küldték be az alapszervezetek. A jelenlévők túlnyomó többsége termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások dolgozója. A szarvasi járási pártbizottságon egy másik jó hírt is tudtunkra adtak. Májusban mindössze négy párttag nem fizetett tagdíjat és e- zek is önhibájukon kívül, mert részben kórházban, részben távoli vidéken szabadságon voltak. * Az orosházi városi pártbizottságot az utóbbi időben gyakran érték jogos bírálatok, az alapszervezetek elhanyagolása miatt. A különböző rendezvényeken, taggyűléseken és vezetőségi üléseken alig-alig képviseltette magát a városi pártbizottság. A bírálatot megszívlelték és most mintegy 10 elvtárs segíti a pártszervezetek munkáját. A szarvasi járás alapszervezeteiben augusztus 1-ig felülvizsgálják a pártmegbizárásokat. Az a tapasztalat, hogy egyes elvtársak 5—6 pártmegbizatást is kaptak, mig mások egyet sem. Most a határozat végrehajtásával egyidőben csökkentik azoknál az elvtársaknál, a- hol kettőnél több van és azoknak adják, akiknek eddig még semmi pártmegbi tatásuk nem volt. 255.769 forintot fizet a négytalálatos Lottószelvény Mindössze nyolc négytalálato szelvényt, 791 három találaté és 33 672 két találatos szelvényt ta láltak az értékelésnél. A négy ta lálatos szelvények egyenkén 255 769 forintot, a három találaté sok 1293 forintot, a két találatokéi 30 forintot kapnak. NEMZETKÖZI SZEMLE Nyolcvanheten vannak és kö- lülük kilenc a párttag. így les: az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz rövid statisztikája. S ez a 87 ember csinos, egyre jobban fejlődő üzemet mondhat magáénak. Készítményeikkel himevet szereztek az ország határain túl is, mind ezt azért, mert élni, boldogulni akarnak, s ezzel együtt megbecsülést, hírnevet szerezni a magyar kisiparnak. A törekvés tehát felfelé ívelő és mint jól olajozott gép jön mozgásiba ez az együttes nap mint nap, hogy az élet-kívánta feladatokkal megbirkózzon. Valóban így van, csak mintho homok kerülne néha a jól olajozott csapágyakba és ilyenkor le kell állni, keresni, kutatni a hiba okozóit, sokszor napokig, hetekig, míg végre megtalálják azt. Hányszor előfordul, hogy egy-egy hír megüti az emberek fülét és szárnyakat kapva tovább kígyózik az üzemrészeken, tanácstalanságot, vagy méltatlankodást váltva ki az emberekből. E- zek után önkéntelenül tolakodik elő a kérdés: mit tesz ilyenkor az a kilenc pár.tag? Hogyan tesznek igazságot, hogyan oszlatják szét a ferde nézeteket, a vaklármát és hogyan iparkodnak segítségre a hiba keresésében. A kérdésre nehéz egymondatban válaszolni. Nehéz annál inkább, mert sokszor éppen a párttagok egymást meg nem értése, az abból eredő és le nem zárt, hanem szélnek eresztett vita az, amely felborzolja a kedélyeket. Ennek bizonyságaként az esetek közül csupán egyet említsünk ineg. AS korábbi hetekben ipari tanulókat veitek fel. Sckan jelentkettek* !de nekik csak négy kellett. A jelentkezők közül a párttagok és a tagok rokonai, közeli hozzátartozóik gyermekei is szerepeltek. Mit tegyenek tehát? Ha ezt az ujjúkat harapják akkor ez fáj, ha a másikat, az fáj — vélekedtek a ktsz vezetői, míg végül a párttagok többségének javaslatára úgy határoztak, hogy a felvételnél — az oszíályhelyzet figyelembevételén túl — a képesség, a rátermettség legyen a mérce. így is cselekedtek és bizony az egyik idős elvtárs keresztfia a leggyengébben szerepelt. És ebből lett a haddeihadd Az idős elvtárs — mivel nem vett részt azon a taggyűlésen, melyen a határozatot hozták — az eredmény kihirdetése után goromba rágalmakkal illette a nálánál fiatalabb párttitkárt. „Osztályárulás- sal" vádolta őt, a többieket és következtetéseiben odáig ment, hogy fasiszta jelzőket osztogatott egyeseknek. így beszélt velük és véleményét minden meggondolás nélkül, útón-útfélen hangoztatta. Az idős elvtárs kirohanásai érthető megdöbbetést váltottak ki a párttagokban és a pártonkívüliek túlnyomó többsége is aggódva figyelte, mi lesz az áldatlan vita kimenetele. Erről beszéltek munka- és pihenőidőben, s ezzel foglalkozott napokig a városi pártbizottság egyik munkatársa. Az említett elvtársak pedig még ma is köszönés nélkül, szót sem váltva haladnak el egymás mellett. Az ilyen esetek sajnos nem fehérholló számban jelentkeznek ebben az üzemben, s a torzsalkodásnak, a végnélküli csatározásnak, az elvtelen és a szabadjára engedett vitáknak a termelés, az emberek boldogulása issza a levét Pedig az üzem becsületes dolgozói épp az ellenkezőjét várják: azt, hogy a párttagok segítsenek nekik igazságot tenni a meg nem értett kérdésben, mert ilyen még számtalan van. Igaz, ezek a meg nem értett dolgok talán nem alapve- tőek, csak egy-egy részkérdései az életnek, de van és bőven, mert a kollektíva tagjai nem egy ívásúak. Egy részük hosszú évekig a kisiparos-sors iskoláját járta, így- úgy küzdött az élettel. Az egyiknek néha alkalmazottai voltak, a másik segédként botorkált az életben, amíg a ktsz kapukilincsét megfogta. Ahány ember, szinte annyi világ, annyi felfogás, de most egy kohóban vannak, melyben forrásban van az anyag, de még nem ülepedett le és szakavatott kohászokra van szükség, hogy a tiszta acélt a salaktól elválassza. És ki mások lennének ezek, mint a szövetkezet kommunistái. Nekik kell irt ezt a szerepet vállalni és tisztázni a fejekben a gondolatokat. És ezt várják is az emberek, csak észre kell venni. Felülkerekedni az egymás közötti civó- dásókon, baráti jobbot nyújtani és közösen behatolni jobban az emberek érzésvilágába, nyilt, vagy titkolt gondjaikba és jobban észrevenni maguk körül az életet Igen, észrevenni az életet, mert ott van és zörget a pártszervezet ajtaján. Félre hát az egyéni sirámokkal, mert az emberek kérnek és várnak. Igen, várnak és néhányórás beszélgetés éppen erről győzött meg. A szövetkezetben az a szóbeszéd járja, hogy az emberek közömbösek. Borsódzik a hátuk, ha valamilyen gyűlésre hívják őket. Ebben sok igazság van. Az utóbbi termelési értekezlet beszámolója sem nagyon válhat a A világpolitika örökké hánykolódó vizei mintha kisebb hullámokat vetettek volna az elmúlt napokban. Franciaországban és Algériában a május 13-át követő lázas hetek óta pillanatnyilag szélcsend honol, s a De Gaulle-kor- mány láthatólag kedvezőbb helyzetbe szeretné manőverezni magát. A csúcstalálkozó ügyében semmiféle látványos lépés nem történt az utóbbi napokban, noha e találkozó gondolata, ha lassan is, de tovább érik. Cipruson a véres összecsapások után most átmenetileg viszonylagos nyugalom tapasztalható, ennek tartama nyilvánvalóan attól függ, hogy az érdekelt felek végülis milyen álláspontra helyezkednek az angol kormány új javaslatait Illetően. Ebben a —, hogy úgymondjuk — felvonásközi szünetben csupán Libanonból érkeznek aggasztó hírek; Kompromisszum vagy beavatkozás A világ minden tájáról befutó jelentések arra vallanak, hogy Libanon, ez a másfél millió lakosú, hazánknál jóval kisebb területű középkeleti ország, esetleg napokon belül újabb súlyos középkeleti bonyodalom kiindulópontja lehet. Nem azért, mintha Libanon népe a Közép-Kelet békéjére törne, s mégcsak nem is azért, önmagában, mert Libanonban csaknem egy hónapja már polgárháború dúl. Az okot abban kell keresnünk, hogy az angolszáz hatalmak nem akarnak belenyugodni abba, hogy egy újabb arab ország csússzon kí ellenőrzésük alól. Libanont fontos stratégiai helyzetén kívül a területén átfutó olajveztékek teszik különösen értékessé a nyugati hatalmak számára. Az iraki olaj mezőkről induló legfontosabb olajvezetékek két libanoni városnál, . Tripolinál és Sidonnál érik el ugyanis a Földközi-tengert. Mint az amerikai külügyminisztériumhoz elég közelálló U. S. News és World Report című folyóirat legutóbbi száma nyiltan ki is mondja, „mind az Egyesült Államok, mind Anglia úgy véli, hogy a Libanonért folyó ütközet életbevágó fontosságú a Nyugat középkeleti olajellátása szempontjából..* Kiadták a titkos parancsokat, hogy harcolni kell, ha szükséges, a libanoni kormány megmentéséért... Anglia hasonló parancsokat adott ki.” Az érvelés természetesen nem mindig ilyen őszinte. Hivatalosan az lenne a jogcím a beavatkozásra, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, tehát Nasszerék „támogatják” a libanoni felkelőket. Nem vitás, hogy Kairóban rokonszenveznek a libanoni felkelőkkel és fordítva. Hiszen a felkelőket a- zok az eszmék hevítik, amelyek ma közösek az egész arab világban: arab nacionalizmus, függetlenség, el nem kötelezett külpolitika. Az a körülmény azonban, hogy a felkelők rövid idő alatt az ország csaknem háromnegyed részét ellenőrzésük alá tudták vonni, alapjaiban érdektelenné teszi a kérdést, átszivárgott-e párszáz ember és párszáz puska Szíriából vagy sem. Az egész felkelés menete világosan mutatja, hogy Itt széleskörű népi megmozdulásról van szó, s nem „Kairó szította lázadásról”. Ha az angolszász hatalmak stratégiai és olajéi'dekei a beavatkozást követelnék meg, úgy könnyen lehet, hogy ez a konfliktus túlterjedne Libanon határain. Vállalják-e vajon az érdekeltek ezért a felelősséget a világ előtt? Lassú kapaszkodás a csúcsra A nemzetközi közvélemény nem kevés idegességgel és nyugtalansággal szemléli, hogy a csúcstalálkozó előkészületei jóval lassabban folynak, mint ahogy azt a világ fennálló állapota megengedhetné. Alig vitatható, hogy a csúcstalálkozó ellenzőinek ez a huza-vona, ez a lassúság egyik legfőbb eszköze. Azzal jár ugyanis, hogy a közvélemény egy része belefárad a várakozásba és a reménykedésbe, s ezáltal csökkenti azt az erőteljes nyomást, amelynek hatása alól a kormányok egyébként nagyon nehezen tudnának kibújni. Tagadhatatlan, hogy részben a csúcsértekezlet elhúzódása miatt, részben a francia események következtében a nyugati közvélemény csúcsértekezlet-követelő hangja egy fokkal talán kevésbé erőteljes ma, mint egy fél évvel ezelőtt. Annyira a- zonban nem halkult el, hogy a csúcsértekezlet ellenzői ettől felmentést kapnának, az atomrobbantások okozta levegő fertőzött- ség pedig olyan erjesztő tényező, amely újra és újra tápot ad a közvélemény megmozdulásainak. Az amerikai elgondolásokban bekövetkezett kicsiny, de jelentőssé válható fordulat bizonyítja a legszemléletesebben, hogy a közvélemény sürgetésének lényegesen nem csökkent hatását. A napokban lemondatták Strauss tengernagyot, az amerikai atomerő bizottság elnökét. Ez az egyszerű személyi változás egy hosszabb belső harc lezárása az Egyesült Államokban. Strauss tengernagy és legfőbb tanácsadója, Tellen professzor volt ugyanis az, aki a legélesebben kitartott amellett, hogy az atomrobbantásokat, a kísérleteket folytatni kell. Strauss és a vezetése alatt álló bizottság álláspontjának alátámasztására a hamisításág és bizonyos tényék elhallgatásáig is elment. Amikor két hónappal ezelőtt az amerikai szenátus egyik tagja felfedezte és nyilvánosan leleplezte Straussék csalását, elkerülhetetlenné vált az amerikai atomerő bizottsák elnökének leváltása. Ilyen módon tehát a szóbanfor- gó személyi változások, ha nem is egy új politika kezdetét, de új politika csíráját jelenthetik az E- gyesült Államokban: azt a készséget, hogy az Egyesült Államok is abbahagyja az atom- és hidrogénkísérletek folytatását. Ez az amerikai döntés még nem született meg. Az a tény. azonban, hogy július 1-én minden valószínűség szerint megkezdődik Genfben a nagyhatalmak szakértőinek tárgyalása a kísérletek felfüggesztésének ellenőrzéséről, semmiképpen sem mutat rossz irányba. Továbbra is fennáll tehát az a nagyon erős valószínűség, hogy a csúcs találkozó létrejön.. Nem egy olyan csúcstalálkozó természetesen, amely minden kérdést felölel, s amely minden kérdést meg is old. A helyzet erre még nem é- rett meg. Olyan csúcstalálkozóra számíthatunk, amely megindíthatja a jégzajlást, közeledést hozhat létre egy-két kérdésben, s a megoldás küszöbéig juttathat más kérdéseket, elsősorban a leszerelés területén. Ez pedig nem kevés.
