Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPOJSAG 1958. június 22., vasárnap Öle legyenek az élet kohászai vezetőség dicséretére, de mégis, amikor egy-egy megfogható rész­hez ének, vitatkoztak az embe­rek. Kérdeztek, javasoltak. És hogy nem közömbösek, hanem so­kan közülük érdeklődőek, annak egyik bizonysága, hogy az amúgy is rétestészta-gyűlés után kéretle­nül ottragadtak egy kis közgazda- sági eszmecserére. Érdeklődtek a világ gazdasági helyzetéről és he­lyesen hozták mindezt kapcsolat­ba az ő tennivalójukkal, a techni­ka-fejlesztéssel, a korszerűsítéssel, melyben ők sem maradhatnak le. A beszélgetés során bizony kide­rült, hogy ennek megértetésében még sok dolguk van a kommunis­táknak, s a szövetkezet haladó gondolkodású embereinek. Néhány volt kisiparos elfeledte, hogy ő is csak úgy tarthatta fenn műhelyét, csak úgy várhatott az élettől töb­bet, ha kémé-—en dolgozott és lépést tartott , echnika fejleszté­sével. Elfeledték ezt néhányan és most mindent osztanának, ami éppen kéznél van és emésztenék egycsapásra a mát és holnapot. Figyelmeztető jelzések ezek Becsületes, a haladásért küzdő pártonkívüliek figyelmeztetései. Olyanoké, akik várják a kommu­nisták segítségét az üzemben és azt remélik, hogy az a néhány em­ber, akik ma még a tegnapban járnak, akik még mindig vélt, vagy jogos sérelmeik miatt hallgatnak és duzzognak, üljenek le, vessenek számot munkájukkal és elvtelen megállapodás nélkül nyújtsanak baráti jobbot, hogy egyre jobban betölthesse feladatát ez a kis kohó és egyre jobban a kommunisták legyenek ennek hűséges kohászai. Deák Gyula Az MSZMP Központi Bizottsága tagjainak találkozója egyetemi professzorokkal Az MSZMP Központi Bizottsá­ga a tanév befejezése alkalmából június 20-án elvtársi beszélgetésre hívta meg az egyetemek vezetőit és számos professzorát. A késő esti órákba nyúló, szívélyes légkörben lefolyt beszélgetésen részt vett a Központi Bizottság részéről Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fehér Lajos és Kállai Gyula elvtársak, a Politikai Bi­zottság tagjai, továbbá Benke Va­léria, Fogarasi Béla, Novobáczky Károly és Orbán László elvtársak, a Központi Bizottság tagjai. (MTI} Pártéletről - sorokban A szarvasi járás pártszervezetei­ben egyre rendszeresebben foglal­koznak a párttagjelöltek felvéte­lével. A csütörtöki járási párt- végrehajtó bizottsági ülésre 20 tag­jelölt felvételi kérelmét küldték be az alapszervezetek. A jelenlévők túlnyomó többsége termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok és gép­állomások dolgozója. A szarvasi járási pártbizottságon egy másik jó hírt is tudtunkra ad­tak. Májusban mindössze négy párttag nem fizetett tagdíjat és e- zek is önhibájukon kívül, mert részben kórházban, részben távoli vidéken szabadságon voltak. * Az orosházi városi pártbizottsá­got az utóbbi időben gyakran ér­ték jogos bírálatok, az alapszerve­zetek elhanyagolása miatt. A kü­lönböző rendezvényeken, taggyű­léseken és vezetőségi üléseken alig-alig képviseltette magát a vá­rosi pártbizottság. A bírálatot megszívlelték és most mintegy 10 elvtárs segíti a pártszervezetek munkáját. A szarvasi járás alapszervezetei­ben augusztus 1-ig felülvizsgálják a pártmegbizárásokat. Az a tapasz­talat, hogy egyes elvtársak 5—6 pártmegbizatást is kaptak, mig mások egyet sem. Most a határozat végrehajtásával egyidőben csök­kentik azoknál az elvtársaknál, a- hol kettőnél több van és azoknak adják, akiknek eddig még semmi pártmegbi tatásuk nem volt. 255.769 forintot fizet a négytalálatos Lottószelvény Mindössze nyolc négytalálato szelvényt, 791 három találaté és 33 672 két találatos szelvényt ta láltak az értékelésnél. A négy ta lálatos szelvények egyenkén 255 769 forintot, a három találaté sok 1293 forintot, a két találatokéi 30 forintot kapnak. NEMZETKÖZI SZEMLE Nyolcvanheten vannak és kö- lülük kilenc a párttag. így les: az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz rö­vid statisztikája. S ez a 87 ember csinos, egyre jobban fejlődő üze­met mondhat magáénak. Készít­ményeikkel himevet szereztek az ország határain túl is, mind ezt azért, mert élni, boldogulni akar­nak, s ezzel együtt megbecsülést, hírnevet szerezni a magyar kis­iparnak. A törekvés tehát felfelé ívelő és mint jól olajozott gép jön moz­gásiba ez az együttes nap mint nap, hogy az élet-kívánta felada­tokkal megbirkózzon. Valóban így van, csak mintho homok kerülne néha a jól olajozott csapágyakba és ilyenkor le kell állni, keresni, kutatni a hiba okozóit, sokszor napokig, hetekig, míg végre meg­találják azt. Hányszor előfordul, hogy egy-egy hír megüti az embe­rek fülét és szárnyakat kapva to­vább kígyózik az üzemrészeken, ta­nácstalanságot, vagy méltatlanko­dást váltva ki az emberekből. E- zek után önkéntelenül tolakodik elő a kérdés: mit tesz ilyenkor az a kilenc pár.tag? Hogyan tesznek igazságot, hogyan oszlatják szét a ferde nézeteket, a vaklármát és hogyan iparkodnak segítségre a hiba keresésében. A kérdésre nehéz egymondatban válaszolni. Nehéz annál inkább, mert sokszor éppen a párttagok egymást meg nem értése, az ab­ból eredő és le nem zárt, hanem szélnek eresztett vita az, amely felborzolja a kedélyeket. Ennek bizonyságaként az esetek közül csupán egyet említsünk ineg. AS korábbi hetekben ipari tanulókat veitek fel. Sckan jelentkettek* !de nekik csak négy kellett. A jelent­kezők közül a párttagok és a ta­gok rokonai, közeli hozzátartozóik gyermekei is szerepeltek. Mit te­gyenek tehát? Ha ezt az ujjúkat harapják akkor ez fáj, ha a má­sikat, az fáj — vélekedtek a ktsz vezetői, míg végül a párttagok többségének javaslatára úgy ha­tároztak, hogy a felvételnél — az oszíályhelyzet figyelembevételén túl — a képesség, a rátermettség legyen a mérce. így is cseleked­tek és bizony az egyik idős elvtárs keresztfia a leggyengébben szere­pelt. És ebből lett a haddeihadd Az idős elvtárs — mivel nem vett részt azon a taggyűlésen, melyen a határozatot hozták — az ered­mény kihirdetése után goromba rágalmakkal illette a nálánál fia­talabb párttitkárt. „Osztályárulás- sal" vádolta őt, a többieket és kö­vetkeztetéseiben odáig ment, hogy fasiszta jelzőket osztogatott egye­seknek. így beszélt velük és vé­leményét minden meggondolás nélkül, útón-útfélen hangoztatta. Az idős elvtárs kirohanásai érthe­tő megdöbbetést váltottak ki a párttagokban és a pártonkívüliek túlnyomó többsége is aggódva fi­gyelte, mi lesz az áldatlan vita ki­menetele. Erről beszéltek munka- és pihenőidőben, s ezzel foglalko­zott napokig a városi pártbizottság egyik munkatársa. Az említett elvtársak pedig még ma is köszö­nés nélkül, szót sem váltva halad­nak el egymás mellett. Az ilyen esetek sajnos nem fe­hérholló számban jelentkeznek eb­ben az üzemben, s a torzsalkodás­nak, a végnélküli csatározásnak, az elvtelen és a szabadjára engedett viták­nak a termelés, az emberek boldogulása issza a levét Pedig az üzem becsületes dolgo­zói épp az ellenkezőjét várják: azt, hogy a párttagok segítsenek nekik igazságot tenni a meg nem értett kérdésben, mert ilyen még szám­talan van. Igaz, ezek a meg nem értett dolgok talán nem alapve- tőek, csak egy-egy részkérdései az életnek, de van és bőven, mert a kollektíva tagjai nem egy ívásúak. Egy részük hosszú évekig a kis­iparos-sors iskoláját járta, így- úgy küzdött az élettel. Az egyik­nek néha alkalmazottai voltak, a másik segédként botorkált az élet­ben, amíg a ktsz kapukilincsét megfogta. Ahány ember, szinte annyi világ, annyi felfogás, de most egy kohóban vannak, mely­ben forrásban van az anyag, de még nem ülepedett le és szakava­tott kohászokra van szükség, hogy a tiszta acélt a salaktól elválassza. És ki mások lennének ezek, mint a szövetkezet kommunistái. Ne­kik kell irt ezt a szerepet vállalni és tisztázni a fejekben a gondola­tokat. És ezt várják is az embe­rek, csak észre kell venni. Felül­kerekedni az egymás közötti civó- dásókon, baráti jobbot nyújtani és közösen behatolni jobban az em­berek érzésvilágába, nyilt, vagy titkolt gondjaikba és jobban észrevenni maguk körül az életet Igen, észrevenni az életet, mert ott van és zörget a pártszervezet ajtaján. Félre hát az egyéni si­rámokkal, mert az emberek kér­nek és várnak. Igen, várnak és néhányórás beszélgetés éppen er­ről győzött meg. A szövetkezetben az a szóbeszéd járja, hogy az em­berek közömbösek. Borsódzik a hátuk, ha valamilyen gyűlésre hív­ják őket. Ebben sok igazság van. Az utóbbi termelési értekezlet be­számolója sem nagyon válhat a A világpolitika örökké hányko­lódó vizei mintha kisebb hullámo­kat vetettek volna az elmúlt na­pokban. Franciaországban és Al­gériában a május 13-át követő lá­zas hetek óta pillanatnyilag szél­csend honol, s a De Gaulle-kor- mány láthatólag kedvezőbb hely­zetbe szeretné manőverezni ma­gát. A csúcstalálkozó ügyében sem­miféle látványos lépés nem tör­tént az utóbbi napokban, noha e találkozó gondolata, ha lassan is, de tovább érik. Cipruson a véres összecsapások után most átmene­tileg viszonylagos nyugalom ta­pasztalható, ennek tartama nyil­vánvalóan attól függ, hogy az ér­dekelt felek végülis milyen állás­pontra helyezkednek az angol kor­mány új javaslatait Illetően. Eb­ben a —, hogy úgymondjuk — fel­vonásközi szünetben csupán Liba­nonból érkeznek aggasztó hírek; Kompromisszum vagy beavatkozás A világ minden tájáról befutó jelentések arra vallanak, hogy Li­banon, ez a másfél millió lakosú, hazánknál jóval kisebb területű középkeleti ország, esetleg napo­kon belül újabb súlyos középkeleti bonyodalom kiindulópontja lehet. Nem azért, mintha Libanon népe a Közép-Kelet békéjére törne, s mégcsak nem is azért, önmagá­ban, mert Libanonban csaknem egy hónapja már polgárháború dúl. Az okot abban kell keres­nünk, hogy az angolszáz hatal­mak nem akarnak belenyugodni abba, hogy egy újabb arab ország csússzon kí ellenőrzésük alól. Li­banont fontos stratégiai helyze­tén kívül a területén átfutó olaj­veztékek teszik különösen érté­kessé a nyugati hatalmak számá­ra. Az iraki olaj mezőkről induló legfontosabb olajvezetékek két libanoni városnál, . Tripolinál és Sidonnál érik el ugyanis a Föld­közi-tengert. Mint az amerikai külügyminisztériumhoz elég kö­zelálló U. S. News és World Re­port című folyóirat legutóbbi szá­ma nyiltan ki is mondja, „mind az Egyesült Államok, mind Anglia úgy véli, hogy a Libanonért folyó ütközet életbevágó fontosságú a Nyugat középkeleti olajellátása szempontjából..* Kiadták a titkos parancsokat, hogy harcolni kell, ha szükséges, a libanoni kor­mány megmentéséért... Anglia ha­sonló parancsokat adott ki.” Az érvelés természetesen nem mindig ilyen őszinte. Hivatalosan az lenne a jogcím a beavatkozás­ra, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság, tehát Nasszerék „támo­gatják” a libanoni felkelőket. Nem vitás, hogy Kairóban rokon­szenveznek a libanoni felkelőkkel és fordítva. Hiszen a felkelőket a- zok az eszmék hevítik, amelyek ma közösek az egész arab világ­ban: arab nacionalizmus, függet­lenség, el nem kötelezett külpoli­tika. Az a körülmény azonban, hogy a felkelők rövid idő alatt az ország csaknem háromnegyed ré­szét ellenőrzésük alá tudták von­ni, alapjaiban érdektelenné teszi a kérdést, átszivárgott-e párszáz ember és párszáz puska Szíriából vagy sem. Az egész felkelés me­nete világosan mutatja, hogy Itt széleskörű népi megmozdulásról van szó, s nem „Kairó szította lá­zadásról”. Ha az angolszász hatalmak stra­tégiai és olajéi'dekei a beavatko­zást követelnék meg, úgy könnyen lehet, hogy ez a konfliktus túlter­jedne Libanon határain. Vállal­ják-e vajon az érdekeltek ezért a felelősséget a világ előtt? Lassú kapaszkodás a csúcsra A nemzetközi közvélemény nem kevés idegességgel és nyugtalan­sággal szemléli, hogy a csúcstalál­kozó előkészületei jóval lassabban folynak, mint ahogy azt a világ fennálló állapota megengedhetné. Alig vitatható, hogy a csúcstalál­kozó ellenzőinek ez a huza-vona, ez a lassúság egyik legfőbb eszköze. Azzal jár ugyanis, hogy a közvé­lemény egy része belefárad a vá­rakozásba és a reménykedésbe, s ezáltal csökkenti azt az erőteljes nyomást, amelynek hatása alól a kormányok egyébként nagyon ne­hezen tudnának kibújni. Tagadha­tatlan, hogy részben a csúcsérte­kezlet elhúzódása miatt, részben a francia események következtében a nyugati közvélemény csúcsérte­kezlet-követelő hangja egy fokkal talán kevésbé erőteljes ma, mint egy fél évvel ezelőtt. Annyira a- zonban nem halkult el, hogy a csúcsértekezlet ellenzői ettől fel­mentést kapnának, az atomrob­bantások okozta levegő fertőzött- ség pedig olyan erjesztő tényező, amely újra és újra tápot ad a közvélemény megmozdulásainak. Az amerikai elgondolásokban bekövetkezett kicsiny, de jelentős­sé válható fordulat bizonyítja a legszemléletesebben, hogy a köz­vélemény sürgetésének lényegesen nem csökkent hatását. A napok­ban lemondatták Strauss tenger­nagyot, az amerikai atomerő bi­zottság elnökét. Ez az egyszerű személyi változás egy hosszabb belső harc lezárása az Egyesült Államokban. Strauss tengernagy és legfőbb tanácsadója, Tellen professzor volt ugyanis az, aki a legélesebben kitartott amellett, hogy az atomrobbantásokat, a kí­sérleteket folytatni kell. Strauss és a vezetése alatt álló bizottság álláspontjának alátámasztására a hamisításág és bizonyos tényék elhallgatásáig is elment. Amikor két hónappal ezelőtt az amerikai szenátus egyik tagja felfedezte és nyilvánosan leleplezte Straussék csalását, elkerülhetetlenné vált az amerikai atomerő bizottsák elnö­kének leváltása. Ilyen módon tehát a szóbanfor- gó személyi változások, ha nem is egy új politika kezdetét, de új po­litika csíráját jelenthetik az E- gyesült Államokban: azt a készsé­get, hogy az Egyesült Államok is abbahagyja az atom- és hidrogén­kísérletek folytatását. Ez az ame­rikai döntés még nem született meg. Az a tény. azonban, hogy jú­lius 1-én minden valószínűség szerint megkezdődik Genfben a nagyhatalmak szakértőinek tár­gyalása a kísérletek felfüggeszté­sének ellenőrzéséről, semmikép­pen sem mutat rossz irányba. Továbbra is fennáll tehát az a nagyon erős valószínűség, hogy a csúcs találkozó létrejön.. Nem egy olyan csúcstalálkozó természete­sen, amely minden kérdést felölel, s amely minden kérdést meg is old. A helyzet erre még nem é- rett meg. Olyan csúcstalálkozóra számíthatunk, amely megindít­hatja a jégzajlást, közeledést hoz­hat létre egy-két kérdésben, s a megoldás küszöbéig juttathat más kérdéseket, elsősorban a leszere­lés területén. Ez pedig nem kevés.

Next

/
Thumbnails
Contents