Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
Harcos május elsejék Békés megyében \ — Szemelvények a korabeli lapokból — Ilyen, vagy olyan formában a felszabadulás előtti napilapok fenntartás nélkül szolgálták a reakciós világ érdekeit, mégsem tehették meg azt, hogy ne emlékez zenek meg a munkásság május elsejei megmozdulásairól. Természetesen ezek a megemlékezéseik általában elítélő hangnemben íródtak és burkolt, vagy nyílt formában a hatalom fenyegetéseit és szitkoz idásait tartalmaírták. A századforduló időszakában jelent meg Békéscsabáin a Békés megyei Közlöny című heti lap. Ennek a lapnak 1903. évi 36. számában terjedelmes írás jelent meg a békéscsabai, gyulai, orosházi és békési május elsejékről, „Tüntető körmenetek a megyében” címmel. Csabán Csendben, rendzavarás nélkül folyt le a munkások ünnepe. Reggel nyolc órakor négy-ötszáz főnyi munkáscsoport — leányok és férfiak — vonultak ki a régi Sörház előtti térre, ahol elsősorban elénekelték a munkásindulót, majd Szabó Jánost ideiglenes elnöknek, és Spitzer Frigyest pedig jegyzőnek választották. Ezután Czinner Hermann beszédet intézett a munkásokhoz. Nyugodt és minden frázistól mentes, higgadt beszéde általános tetszést keltett. Vt&na Pál 'Sándor, majd Spitzer {'hegyes szavaltak. Az előbbi által előadott költemény erős indulatú, fékevesztett tenorja egy cseppet sem állt arányban az ünnepi szónok tárgyilagos, higgadt beszédével. A hatóság részéről Sztraka György főszolgabíró és Hrabovsz- ky rendőrbiztos voltak jelen. (Vajon milyen felszabadult ünnepség, tüntetés lehetett az, ahol a hatóság „nagyurai”, a főszolgabíró és a rendőrbiztos is jelen volt, minden bizonnyal a- aért, hogy elejét vegye minden felforgató cselekménynek?!) Gyulán Már napokkal előbb vörös plakátok hirdették, hogy a gyulai szocialisták május elsején tüntető k arm eme tét rendeznek. Szép, verőfényes idő kedvezett a terv kivitelének, s a kora reggeli órákban nagy tömegben gyűltek ,ö«i^oj4 $ Göndöcs-partoban, hol három szónok beszédet intézett az elvtársikhoz. Dicséretükre legyen iöndva, semmi kihágást sem követtek el, hanem komoly maga- airtással vonultak végig az utcákon, a Fehér-Körösön levő duzzasztóhoz. Itt a gyulavári elvtársak csatlakoztak hozzájuk. A menetben különösen nagy számban vettek részt asszonyok, akik fanatikus gyűlölködéssel emlékeztek meg az „urnákról”, mint a szegény nép sianyiangafóiról. A gyulai elv- társak között persze nem hiányzott Kere2si Mitru sem, az újabb időben gyorsan hírnévre kapott kétegyházi agitátor, kinek a budapesti izgatok teljesen megzavarták a fejét. A békéscsabai ünnepség programjából A korai órákban a postások és vasutasok zenekara köszönti a város lakosságát, mely egyben hívogató is lesz az ünnepi felvonulásra. A város lakossága, üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények, társadalmi szervek dolgozói, a tanulóifjúság 9 órakor kezdi felvonulását a vasútállomás elől. Az ünnepi menet a Sztálin úton halad végig és a városi tanács előtti dísztribün előtt elhaladva a ligetben ér véget, ahol a vendéglátó vállalatok büféi finom étellel, itallal várják az ünneplőket. Délután sportrendezvények, a ligeti szabadtéri színpadon pedig estig tartó kultúrműsor lesz. Köszöntjük a betű mesterét A mainál jobb alkalom, amikor a munika ünnepét köszöntjük, nemigen kínálkozna, hogy megemlékezzünk Tóth Béláról, lapunk nyomdájának gépszedőjéről. Huszonöt esztendővel ezelőtt, az orosházi kilencgyermekes Tóth csalód fia szakmát választott — nyomdásztanulónak szegődött. A betű Iránti szeletel e vezette a pályaválasztásban. Élményben gazdag, munkában eltöltött negyed- évszáziad áll a háta mögött. Négy esztendei tanomekodása alatt megismerte a nyomdát, a betűk világát, a bonyolult gépek működését. Szorgalmasan tanult, készült az életre — a munkám. Peregtek az esztendők: dolgozott, birkózott az élettel, a sorssal, amely számára is, mint akkoriban minden munkásembemek a göröngyös utat tartogatta. Nem ijedt meg, nem félt a nehézségektől. Csakhamar gépszedő lett, s immár húsz esztendeje, hogy fürge ujjad betűket, szavakat, mondatokat csalnak ki a gépből, az élettelen ólomból. Csaknem tíz éve már, hogy Békéscsabára jár a nyomdáiba. Fagy, hőség nem állja útját. Reggel jön, este megy. Az eUenfanradalom sem vette le lábáról. Amikor a párt hívó szava elhangzott — nem tétovázott! Dolgozott, küzdött. Hány és hány éjszakát töltött munkában, hogy a lap megjelenjen, vigye az igazság szavát, amely eloszlatja az emberekben az ellenforradalom hazugságait, rágaimiat. Neve nem került az újságba, de a papíron feketéllő betűk mögött ott állt ő is szerényen: a nyomdász, akinek munkája nélkül nincs újság. Tudta, hogy rajta is múlik jövőnk, igazságunk. Szerény, becsületes ember. Huszonöt esztendeje küzd a munkásók igazáért. Eközben tántorítha- tatlamui hű maradt szakmájához. Hívták magasabb beosztásba. Nem ment. Nem hagyta gépét, a- rnellyel a felszabadulás óta a munkások igazát szolgálja. Hiszen azért küzd, hogy terjedjen a jó, kihaljon a rossz. Nem is szakma ez, több annál: hivatás. Ehhez kívánunk sok munkás esztendőt, erőt, egészséget Tóth elvtársnak! Mich Gyula emlékének Budapesten, a VIII. kerületben új szobrot állított fel a kerületi pártbizottság, a Régi nyolcasok bizottsága és a kerületi tanács. A Kálvária téren elhelyezett szobrot ma, 1-én leplezik le. Az ünnepség délután fél 4 órakor kezdődik. Májusi szélben Lobogj, csattogj a tavaszi szélben vörös zászló diadalmasan! Legszentebb vagy milliók [szemébef színed alatt küzdünk annyian, — s leggyűlöltebb vágj' [a keveseknek akik kalóz dühhel tartanak orgonavirágos kertjeinknek halálfejes lobogók alatt. Lobogj, csattogj a tavaszi szélben vörös zászlónk diadalmasan! Aki rád néz, nem lehet ma tétlen,. a békéért fegyvert fog, s rohan! Űj Rezső (Kerezsi Mitru és az asszonyok Is az Igazságot hirdették, az igazságért agitáltak ,tiintettek. Ne- vetséges, hogy azt állították ró-; la': „A budapesti izgatok megzavarták a fejét.”) Orosházán A szocialisták táborába tartozó munkások közművelődési népkörük zászlaját május elsején avatták fel, a kör helyiségének udvarán. A zászló színe vérvörös, rajta. „Munkások egyesüljetek” fel- (Féltek a irat van. A munkások e zászlóval igazság!) Békésen tüntető körmenetet akartak tartani, de ezt a hatóság nem engedte meg. község urai, ez az a zajongó munkásmép a békési Weincheim-uradalom intézője, Émperl Ernő lakása elé vonult, sőt ’lakásába behatolt. A tömeg — amikor Empeiíl hazaérkezett, elébe állt. Komlódi József munkás "beszélt Emperllel, és azt mondotta, ha a legrövidebb idő alatt elsősorban kenyeret nem kapnak, és a munkabér két koronára fel-' emeltetni nem fog, úgy fegyverrel; kezükben fognak követeléseiknek' érvényt szerezni. (íme, már akkor magasan lobogott a jogokért harcoló lelkesedés és akarat lángja.) És utolsónak a Békés megyei Közlöny című békéscsabai napilap 1938. május 3-i számából idézzük a következő cikket: ...Május elsején a főváros egész területén erős rendőri felkészültség vigyázott az utca rendjére, és nyugalmának fenntartására. Nem- . csak atz őrszobák, és laktanyák személyzetét növelték, hanem az '•vrpfoáken is nagyszámú gyalogos, lovas? és kerékpáros rendőr cirkált. A szociáldemokraták a hűvösvölgyi nagyréten rendezték szokásos májusi ünnepségüket, melyről este hat órakor zárt sorokban indult vissza a több ezer főnyi tömeg a főváros felé. A rendőrség nem zavarta meg a felvonulást, de riadóautón követte a munkásokat, akik a Margit- hídon áthaladtak a Nagykörút fe; lé. E.gészen a Mussolini térig csendben és rendben vonult a tömeg, itt azonban tüntetésbe kezdett, amelyet a Royal szálló előtt: folytatott. Kisebb utcai riadalom támadt, de a rendőrség hamarosan feloszlatta a tömeget. Az esti ó- rakihan az Andrássy úton egy kerékpáros rendőr-őrjárat hat fiatalembert fogott el, akiik vörössel díszített kerékpáron haladtak. E- zek ellen eljárás indult... Mindez már a múlté. Ma a mun-! > kásság testvéri, harcos összefogásának nagy ünnepén vörös zászlók alatt és felszabadulásunkat éltetve, vonulnak fel megyénk, or- szágunk dolgozói. Ezen a napon, a- mikor mindenki a május lázában £ ég, nem érdektelen, ha Itt áll ez * a néhány kiragadott közlemény megyénk munkásainak harcos, gazdag múltjából. MOSZKVA MÁJUS 1-ÉN 'Czerkileniszázharminckettő május else- jen, a Vörös téren. A Lenin-mauzóle- umtól jobbra emelkedő tribünről néztem sok- század magammal a téren elvonuló katonai egységeket, s a mauzóleum mellvédjén elhelyezkedett elvtársakat: a szovjet nép vezetőit, a világ munkásmozgalmának példakápeit. Még néhány hónappal előbb, országhatárokon átbújva érkeztem a Szovjetunióba, amelynek munkásosztálya akkor építette az első ötéves terv gigantikus telepeit, a szovjet állam nehéziparának az alapját. A Vörös téren végigrobogó tankok s tüzérségi ütegek már a diadalmas szovjet nehézipar alkotásai voltak. S a levegőben elzú- gó vadász- és bombázógépek is... A téren a vörös kozákok büszke lovasosztályai suhanták át... Utánuk katonaiskolások, tengerészek és más gyalogsági kötelékek jöttek nyílegyenes sorokban. K ztán halk suttogás szállt el az óriási ** tér fölött. A szemközti áruház előtt felállt katonai zenekar egy pillanatra elhallgatott, aztán hatalmas erővel, az egész teret betöltő zengéssel a nemzetközi forradalmi munkásdalt, a Baríkádindulót: a Warszavi- ankát kezdte játszani. A mauzóleum tetején tisztelgő állásba meredt mindenki. A térre bevonult a proletárdandár. Tagjai fekete bőrkabátban, fekete bőrsavkában, fekete csizmában jöttek, százas sorokban léptek, s szuronyos fegyverüket előre szegezték. Élükön golyótól és szuronytól megtépett, lőporfüstös zászlót vitt egy görnyedt hátú, fekete bőrkabátos, ősz szakállú munkás, aki a mauzóleum előtt mélyen meghajtotta a dicső lobogót — az 1905-ös moszkvai barikádharcok lobogóját. TV/TögöUe az 1905-ös és az 1917-es moszk^ vai utcai harcok s a polgárháború hősei haladtak. Velük együtt lépkedtek azok, akik az illegalitás és a barikádharcok veteránjainak méltó utódaiként a szocialista otthon-építés alapjainak a lerakásánál különleges, feljegyzésre méltó munkahőstettekkel harcolták ki maguknak a helyet a dandárban. Mellettemkörülöttem a világ műiden nyelvén feléjük kiáltottuk köszöntésünket. De sokunk hangját a meghatottság, s szemünket a boldogság könnye fátyolozta el. Sokunk még tegnap az elnyomatás földjén járt, ahol a puskás ember a munkásság börtöneit őrizte, s ime, most, előttünk utat jelezve, a világ legnagyszerűbb szabadságharcának válogatottjai lépkednek... Nagyobb megbecsülés nem érhetett szovjet munkást, mint a vén sasokkal egy sorban, a hősi zászló nyomában,a párt vezetői előtt minden esztendőben a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepén és a Nagy Október for- duV'Aln felvonulni. 21 katonai díszszemle után néhányan le- siettünk a tribünről, és a térre lévő dolgozók első oszlopához csatlakozva, hagytuk el a Vörös-teret. Mentünk várost nézni Zalka Mátéval. A Vörös tér felé nyíló utcákon két-három oszlopban áradt a vörös zászlók s vörös transzparensek erdeje alatt a név. A tértől távolabb, a gyülekezőkön, Moszkva belső körén, az ősparkokkal elleneit belső, úgynevezett ,,A“ köridőn és mén kijjebb a belső körrel párhuzamosan intő. öt- ven-hat.van méter széles, külső „B“ bulváron, méa állt a néotenaer. Mozgott, hullámzott, táncolt, s dalolt ez a tender. F<’vészen eknrok. szóltak, soV száz tanú, szavalok Ara sok harsogtak S a csak alia fél órával előbb összeverődött er** tagi „énekkarok" zengtek... S közben, a közelben száz és száz vár tenyér csattogta és hajtotta egyre viharosabb ütembe az aszfalton (orgó,
